Dolgozók Lapja, 1979. július (32. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

t97#. f#tha 39., ymümirp »etaozöK íiApj a Simontornya régi tornya Simon bírótól. Simon báróig; Gyerekek a városban a nyaralás, hosszú a nyár, a vakáció. Gyermekek öröme, szülők gondja. Van ugyan napközis tábor, s a kiseb­bek szívesen részt vesznek még benne, hanem a na­gyobbak már nagyon vágya­koznak arra, kivált, ha egyéb­ként sem napközisek, hogy vakációban egészen szabadok legyenek. De kát annyi veszély fenyegeti őket! Vannak ugyan komoly, megbízható gyerme­kek is, akik „kulcsos _ gyer­mek” státusukat nyáron is megőrizve, kevés okot adnak az aggodalomra, betartják a kialakított napirendet, spor­tolnak, könyvtárba járnak » de ezek már rendszerint na­gyobbak. Ám a kisebb, eset­leg később érő gyermekeket nem lehet magukra hagyni. A felügyelet megoldását so­kan sokféleképpen keresik. Vannak egymással baráti kap­csolatban lévő családok, akik valóságos, „nyaraltató szövet­kezetét” hoznak létre: 3-4 család összefog, vesz, vagy bérel egy falusi házat, s a hat-nyolc-tíz gyermeket a fel­nőttek, szülök, nagyszülők nyaraltatják felváltva, egész nyáron át. Akadnak szülők, akik felváltva üdülnek gyer­mekeikkel, esetleg még tábor­ba is elküldik őket, s így jó pár hétre kihozzák a nagyvá­ros veszedelmei közül. Szerencsések azok a gyer­mekek is, akiket vidéki nagy­szülők, rokonok hívnak meg. (Hihetetlen eldorádó a városi apróságok számára a falu, lát­nak végre állatot az állatker­ten kívül is, és megtapasztal­ják, hogy a csirke nem nylon zacskóban kel ki a tojásból.) És ha a vendéglátóknak van egy kis pedagógiai érzékük, akkor a fizikai munka meg­szerettetésének is tág tere nyílik, hiszen annyi mindent lehet falun tenni, amire a városban nincs mód. De ahol nincs ilyen kapcsolat, ott is meg lehet találni a csere- nyaraltatás lehetőségeit. (Pár évvel ezelőtt egy fővárosi szo­cialista brigád elhatározta,'1 hogy kézikönyvtárt ajándékoz egy Szabolcs megyei falusi iskolának. Meg is kapták a megyei könyvtártól. a legin­kább rászoruló iskola címét, majd amikor ajándékukat le-’’ szállították, összebarátkoztak: a falu népével. A barátkozás- ból kölcsönös meghívás lett, azóta a brigád gyerekei ott nyaralnak, az ottani gyerekek pedig Budapesten töltik hol a nyári, hol a téli szünet egy részét.) A külföldi cserenya­ralások régóta szokásban vannak, de, hogy belföldön is hasznosak, arra még kevesen jöttek rá. Általában abban a család­ban jó gyereknek lenni, ahol a felnőttek baráságos, nyílt szívű emberek. Az említett megoldásokra is csak ilyenek képesek, hiszen mindezek mö­gött (akár több család nya­raltatja együtt a gyerekeit, akár csere vendégeket hívnak) összefogás, alkalmazkodás, áldozatkészség van. A csak maguknak élő, zár­kózott, önző emberek, akik a maguk gyerekeit is lerázzák, hacsak lehet; nem bíbelődnek a másokéval, az ilyeneknek nincs kire számítaniuk, mikor eljön a nyár; s keseregnek, hogy miért nem nyaraltatja az állam egész nyáron át az összes városi gyereket. De ez akkor sem volna jó, ha vé­letlenül megvalósulna, a gye­rekek megunnák, mert a nyá­ri kikapcsolódáshoz az iskolai keretektől való , mentesség is hozzátartozik. Igen sok családnál azonban' lehetetlen a gyermekek hosz- szabb nyaraltatása (hiányoz­nak a nagyszülők, csonka a család, vagy betegek a fel­nőttek stb.), a kamaszodó gyerekeket a szülő sokszor nem képes rászorítani a nap­közis tábor igénybevételére, és így gyakori a csellengő, fel­ügyelet nélkül maradó kis­kamasz. Az ilyen gyermekek gond­viselésére Lengyelországban születtek életképes kezdemé­nyezések. Nyugdíjasok vállal­ják egy-egy ház, háztömb sü- völvényei. felett a felügyele­tet, s hogy könnyebb legyen együtt tartani őket, padláson, pincében kis klubfélét ren­deznek be, ahol lehet barká­csolni, szerelni, pingpongoz­ni, társasjátékot játszani, s ahonnan együtt mennek ki a játszótérre a klub-papa ve­zérlete alatt. Járható út len­ne ez nálunk is, csak a szomszédok összetartása kelle­ne hozzá, kicsit több törődés egymással, kicsit barátságo­sabb közeledés. A gyerekek — míg magukrahagyatottsá- gukban el nem vadulnak — szívesen fogadják a törődést; akiben érzik a hozzájuk való hajlandóságot, annak „nem mennek le a nyakáról”. o . a körülmények Sajnos sem mindig ked- veznek a gyerme­kek istápolásának. Az új la­kótelepek is gyakorta keltik azt az érzést, hogy csupa gyer­mektelen agglegény tervezte őket. Kezdve az annyi kis­gyermek vesztét okozó erkély- rácsozási tilarom. (A „város­kép szépsége” miatt nem sza­bad dróthálóval, védőráccsal ellátni az erkélyeket, loggiá­kat. De ha egységes alkal­matosságokat gyártanának?! (Aztán hány helyen hiányzik a játszótér, az autómentes biztonságos gyülekezési hely! És vajon hány lakótelepre terveznek gyermekiclubot? Tavaly már készült egy ilyen terv, a Csepelen építendő új lakótelep számára. Parkövezettel, játszóterek- rekkel, s a földszinten a gyer­mekek számára berendezhető helyiségekkel. Igaz, ezekbe a házakba felnőttek számára is szántak klubszobákat, ahová beszélgetni, manuális munká­kat végezni lehet összejönni. Mert a hely szelleme is su­gallja az életformát, a közös­séggé válást. Gyermekeknek pedig csak ott jó lenni, ahol a felnőttek is közösségben él­nek. ■Q _íj, _ „lialetf Q3 itologia Nemcsak A közelmúltban hazánkban szerepelt a „Balett antológia’' nevű spanyol táncegyüttes. Képünk a Budai Parkszínpadon bemutatott műsorukon készült (MTI Foto — Benká Imre /elvétele — KSj azért, hogy vi­gyázó szem min­dig is pihenjen rajtuk. Hanem azért, mert az ember olyan, mint a kémia több vegyértékű elemei, mi­nél gazdagabb kapcsolatokra képes, annál melegebb szív­vel viseltetik a saját gyerme­kei iránt is. És nemcsak nyá­ron. Bozóky Éva „Károly, Isten kegyelmé­ből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Róma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunor- saág és Bulgária királya, Sa- lemó fejedelme és a Szentam- gyalhegy címzetes ura” — ilyen mesebelinek hangzó cí­mek fölsorolásával kezdődik az az oklevél, amelyet éppen 655 éve adott Károly Róbert király uralkodásának 24. esz­tendejében kedvelt hívének Henc fia Jánosnak, a budai vár, illetve a város kormány­Nem volt könnyű megköze­líteni ezeket a falakat haj­dan ... ate (Fotó: KS) zójának, s óvári várnagynak, tudatva mindenkivel e vár­nagy bőkezű megadományozá.- sát. Királyi bőkezűséggel S az oklevélben részletesen leírt Henc fia Jánosnak, s örö­köseinek „örökre nekik jutta­tott” és „királyi bőkezűség­gel” adott adomány minde­nekelőtt „Simontornya vára, illetve a torony” — amint a továbbiakban olvashatjuk — a „birtok minden tartozékával és hozzátartozó haszonvételé­vel”. S következik a helyne- velc felsorolása (szám szerint tizennégy), amelyek közül né­melyik ma is eleven falunév, mint Miszla, Dég vagy Sopo- nya, illetve némileg módosult, mint Hörcsök, Parasztszék­hely vagy Egres. Az adományozott Henc fia János budai polgár, az Anjou királynak kezdettől hű támo­gatója volt. Tolnavár ostro­mánál súlyos sebesüléssel, s főként, ha nincs is az oklevél­ben, azzal tűnt ki, hogy ak­kor Károly ítóbert királyi hatalmát a nagyurak jó része nem akarta még elismerni. A kapott birtok központja, Si­montornya, azaz „a torony” akkor még valóban csak egy lakótorony volt. Nevét egy nem sokkal előbb, az előző évszázad második felében élt királyi alországbíróról és hí­res katonáról kapta, aki hű­ségéért királyi engedéllyel építette a tornyot: Salamon fia Simon. Vizektől körülvéve Idők folyamán több kézen is megfordult Simon alorszag­bíró tornya. Többek között a Zsigmond király hűséges és bizalmas emberéé, a diploma­ta politikus, kincstáros és ka­tona (mint ilyen a török el­len a déli vidékek védelmező­je.) Pipóé. Ozora uráé. Lehet, hogy a felesége hozománya­ként jutott hozzá, aki a fiú­utód nélkül maradt gazdag Ozorai családnak Zsigmond által fiúsított, azaz fiúgyer­mekként öröklésre feljogosí­tott lánya volt. De valószí­nűbb az — amint másutt jel­zik a források —, hogy kirá­lyi adományként jutott Si­mon tornyához Pipo. Utána bizonyos Gergelylaki Buzlay Mózes volt említésre méltó, érdemesebb birtokosa: ő épí­tette várpalotává a Kapós és a Sió ágától s mocsaraitól megközelíthetetlen erőssé­get... Szandzsák és nahije A török hódoltsággal szand­zsák — mondhatni: járás — székhelye lett a vár, a bég székhelye — több török okle­vél tanúskodik erről, köztük szultáni irat is. Egy aláírás 1572-ből tanú­sítja, hogy 47 család lakta a A visszafoglalás A vár túlélte a török idő­ket, visszafoglalásáról olasz szemtanú hiteles feljegyzése maradt fenn. „Budavár eles- tét követő szeptember 23-án (1688-ban. — A szerk.) ... 10 000 ember, négy generális­nak alárendelve... a Sárvíz folyó mentén 26-ig menetelt abból a célból, hogy jobban meglephessék ezt a török székhelyt... a lovasság és a dragonyosok elfoglalták a piacteret és ott letelepedve, előrehaladtak a káka és nád védelme alatt, mely ott a mocsárban a széles árok part­jáig igen magasra nőtt Mind­amellett ott néhányan meg­ölettek és megsebesültek, mi­alatt a helyőrség az ágyúkkal tüzelt... a gyalogság pe­dig ... előnyomulván ... rög­tön .megérkezése után eltalált és megsértett néhány ellensé­ges ágyút. Az ellenség erre, látván a mi gyalogságunk fol- vonulását, kitűzte a fehér zászlót...” A visszafoglalt Simontornya több megyegyűlésnek volt a színhelye ezután. S egy 1700- ban kelt oklevél tudatja, hogy Habsburg Lipót király és császár egy - Lymburg-Sty­A helyreállított simontornya! vár a bejárat felől. Bent múzeum van helységet, s felsorolja a vá­rosbeli adófizetőket is bizo­nyos Péter Istvánnal és Nagy Ambrussal kezdve és Varga Imrével meg .Tóth Mátyással zárva a 27 nevet tartalmazó sort. A fej adó-összeírásból megtudhatjuk, hogy akkor a simontornya! „nahijébe”, azaz kerületbe, milyen helységek tartoztak, hány fővel. Csak néhány •'régi helységnév a több mint ötvenből: Bikád, Paprád, Odáhy, Nagy- ésKis- szabadon, Rekettye... Persze sok név ma is megvan, mint Szentlőrinc, Udvari, Murga vagy Űzd. rumb grófnak adta a katonai és politikai szolgálataiért a simontornyai várat falvaival. Nem folytatva a sort csak egy újabb Simont említünk meg az utolsó birtokosok kö­zül, hogy kerek legyen a tör­ténet: ez a bárósított bankár Sina Simon volt! Ami pedig a várat illeti, aa a Rákóczi-féle szabadság­harcban lett rommá, s azt túl­élő főbb részeiből a mai mű­emléki helyreállítás alakítot­ta ki a látványnak is remek és a maga meg a település múltját, a török harcokat hí­ven szemléltető vármúzeu­mot. Németh Ferenc Végre megkaptuk az új la­kást az új lakótelepen. Igaz, kicsit nehezen ment, már úgy értem, a kiutalás után is, mert az Építőipari Vállalat nagy ravaszul először azt mondta, hogy a Kukubenkó Lajos u. 7. szám alatti, ti" emeleti . lakás a mienk. Fel­másztunk a tizedikre. meg­néztük a lakást. Sajnos a padiószünyeg helyén kukon­cáé-; u hé volt. kicserélésére a vállalat népgazdasági szem­pontból nem tehetett ígéretet, így kicseréltük magunk. Hi­deg is volt a lakás, mert hi­ányzott az északi fal. Fölépí­tettük. Ekkor megjelent a vállalat embere, és röhögve közölte, hogy ez csak tréfa volt, laká­junk ugyanis a szemközi Esz- cájgíalvy Turul utcában van. de szintén a tizediken. Itt már n-em tudtunk. fel­mászni, mert a hetedik eme­lettől felfelé még hiányzott a lépcső, de ígérték, hogy az egyéves garancián belül meg­csinálják. vágy ha nem, ak­kor bőséges, körülbelül száz­ötven forintos kártalanítással Szántó Péter: Filemile a liftben IcíJzetik a lakás értékromlá­sát. ami abból fakad, hogy lépcső híján lakhatatlan. Tovább csűrjem-csavarjam a dolgot? Megcsináltuk a lép­csőt. Ekkor ismét megjelent a vigyorgó ember, és közölte, hogy sajnálatos félreértés folytán a Filemile Aranka ut­cában lakunk. Ekkor már sze­reltem volna a pofalemezét kissé elegyíteni az épület előtt található nagy mennyi­ségű cementtel, de nem ug­rálhattam. hiszen végül is, mi is sárosak vagyunk. Az történt ugyanis, hogy külön­böző álneveken összesen ti­zenhárom OTP-gyereket vál­laltunk, így a beköltözéskor még az OTP fog nekünk tar­tozni a lakásért hatvanezer forinttal Mentünk a Filemile utcá­ba. Kiderült, hogy itt maga Filemile Aranka a gondnok mert e házban már gondnok is van. Mondta, hogy várjunk egy kicsit, mert nem akarja bekapcsolni á liftet, míg ösz- sze nem gyűlnek a lakók, üsz- sze is gyűltünk, harmadnapra. Addig az éhesebbje egymást ette. Filemile, mielőtt be­kapcsolta a liftet, mozgalmi dalokat dalolt, a Bunkócskát többször is.-Végül feljutottunk a tizedikre. A sámlit és a táskarádiót, valamint a varró­dobozokat gyalog kellett fel­cipelnünk, mert a gondnoknő közölte, hogy a lift esetleges túlterhelése miatt a bútoro­kat — úgymint sámli, táska­rádió, varródobozok — tilos az elektromos vezérlésű fel­vonón szállítani, amely csak háromszáz kilóra hitelesített. Ehhez csak azt szeretném hozzátenni, hogy - Filemile Aranka, a lift rendsaeres használója háromszázharminc kiló. Megmértem, mikor a lábamra lépett. No, felértünk a lakásba ki­nyitottuk az ajtót, tokos.úL Jött vele a fal is — masszívan beépítették. A lábasokat, fa­zekakat becsomagoltuk az elő­szobaszekrénybe, amelyről utóbb kiderült, hogy konyha volt. Ezek szerint az első ebé­det viszont az előszobaszek­rényben főztük meg. Különösebb rendeltetés­szerűden hibát nem találtunk, legfeljebb ha annyit, hogy va­lahányszor kinyitjuk a fürdő­szoba csapját, lehúzza magát a vécé. Hogy mi történik, ha lehúzzuk a vécét, nem tudom, még nem mertük kipróbálni. A másik érdekes megűgyp- lésem, hogy balkon helyett levegő van. Tíz emelet ma­gas. Addig is, míg legközelebb elmesélem, milyenek a lakók, ne csodálkozzanak, ha halla­nak rólam. Azt hiszem, rövi­desen megmutatom Filemda Arankának, milyen a panorá­ma a . tizedik emeleti balkon« ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom