Dolgozók Lapja, 1979. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

V 2 BotseeOK tärja TS*W. JimwSr 3., imtrda Madridi döntés A .legfrissebb jelentések sze­rint Pampkmábain és baszk­föld más városaiban folytatód­nak a tüntetők es a rendőrök közötti összetűzések, amelyek általában tömeges letartózta­tásokkal párosulnak. Az ok nyilvánvaló; már most bizo­nyt*: ra vehető, hogy néhány tartományi önkormányzat re­alizálása, gyakorlati bevezeté­se a mitMsater.'elniök döntése, a parlament feloszlatása mi­att halasztást szenved. A baézik főtanács ugyan ra­tifikálta az alkotmány által megígért autonómia-terveze­tet, de az életbeléptetéshez a parlament jóváhagyása szük­séges. Márpedig' minden jel arra mutat, hogy — sóik más fontos javaslat mellett, — ezt s tervezetet is majd csak az újonnan összeülő nemzetgyű­lés fogadhatta el. Adolfo Su­arez miniszterelnök ugyanis rendeletben feloszlatta a je­lenlegi parlamentet és kitűzte az új választások időpontját. Eszerint az új parlamenti vá­lasztásokra március 3-án. a köaségtanécsi választásokra pedig pontosan egy hónappal később, április 3-án kerül sor. Megfigyelők szerint amak, hogy az általános választások megelőzik a fcözségtanácsia- kat, fontos politikai-lélektani oka van. Suarez ugyanis nyil­vánvalóan attól tart., hogy ha ,— amint ez várható —/ a he­lyi választásokon előretör a baloldal, „pszichológiai ha­tást'’ gyakorolhatna a nem­zetgyűlési választ ásókra. Így viszont a hatás adott esetben fordított lehet. .. Suarez döntése nem megle­pő. A kormányfő pártja ered­ménytelenül keresett koalíciós partnert, a kérést a szocialista munkáspárt is megtagadta. A miniszterelnök így attól tar­tott. hogy a számtalan össze­torlódott probléma megoldá­sára képtelen lenne az ingatag hátterű kabinet, az elhúzódó döntésképtelenség pedig ká­rosan befolyásolhatná a jobb­oldal és a centrum esélyeit. A kormányfő tehát azt tet­te, ami várható volt; „előre menekült”. Abban a remény­ben. hogy az új választások ki kristályosítják a jelenleg meglehetősem kusza fronto­kat. Harmat 'Endre Tajvan nem targya! . James. Carter, az Egyesült 'ÁJlamok .-elnöke és Hua Kuo- ítíng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság Államtanácsá­nak elnöke vasárnap üzenetet váltott Washington és Peking teljes jogú diplomáciai kap­csolatainak felvétele alkalmá­ból. / Carter üzenetében „a megbékélés történelmi jelen­tőségű aktusának” nevezte a kapcsolatfelvételt, s azt állí­totta, hogy az a világbéke ügvét fogja szolgálni. Hua Kuo-feng az amerikai elnökhöz intézett üzenetében szintén úgy vélekedett, hogy a két ország diplomáciai kap­csolatfelvétele „történelmi ese­mény”, amely összhangban áll a két ország alapvető érdekei­vel, és — szerinte — kedve­zően fogja befolyásolni a nem­zetközi helyzetet is. Az alkalomból üzenetet vál­tott az Egyésült Államok és Kína külügyminisztere is. A Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése (parla­ment) az év végén üzenetet intézett a tajvani kínaiakhoz. -Leszögezte, hogy a Kínai Nép- köztársaság Tajvannal való kapcsolataiban „tiszteletben fogja tartani a status quot, ésszerű politikát fog folytatni, amely a népi Kínával való újraegyesülés esetében nem lesz a sziget lakosságának ká­rara”. A parlament üzeneté­ben hangoztatta, „nagy re­ményt fűz a 17 millió tajva­nihoz és vezetőihez”. Az üzenetből is kitűnik, hogy a Kínai Népköztái-saság normalizálni kívánja kapcso­latait Tajvannal, s ezért első lépésként beszüntette a jelen­leg Tajvanhoz tartozó part- menti szigetek lövését. Peking ezen túlmenően szorgalmazza a normális postai forgalmat, a lakosok kölcsönös látogatása­it, a gazdasági kapcsolatokat a Kínai Népköztársaság és Taj­van között. Az országos népi gyűlés üzenetében indítvá­nyozta a tajvani „hatóságok­nak” üljenek tárgyalóasztal­hoz, teremtsenek olyan lég­kört, amelyben a két fél kap­csolatba léphet egymással. Tajpej sietve visszautasítot­ta a pekingi udvarlást. Csang Csíng-kou tajvani elnök hét­főn megerősítette: „A kommu­nizmus elleni harc csak ak­kor fog megszűnni, ha kínai területen megszűnik a kom­munizmus és a kínai kommu­nista rezsimet szétzúzták”. A tajpeji kormány egyik szóvivője szintén elvetette Pe­king békés újraegyesítési ajánlatát, s hangsúlyozta, hogy Tajvan soha sem fog tárgyalni a kínai kommunis­tákkal. ^Elszigetelten’1 alakít kormányt Baktiar Sapur Baktiar ellenzéki po­litikus hétfői rádió- és tele­víziós beszédben felszólította Irán népét, hogy támogassa az általa megalakítandó kor­mányt. Kijelentette, kormá­nya „szociáldemokráciát” sze­retne megvalósítani, s azt. ígérte, hogy szabadon engedik a politikai okokból bebörtön- zötteket, helyreállítják a pol­gári szabadságjogokat és a sajtószabadságot. Hosszú hetek óta- először hétfőn a külföldi újságírók előtt néhány percre megje­lent Reza Pahlavi iráni sah. A személyével kapcsolatban az utóbbi napokban elterjedt találgatásokról az uralkodó kijelentette, hogy szeretne „téli szabadságra” utazni, de erre csak akkor kerülhet sor, ha „az ügyek lehetővé te-' szik”. A Reuter diplomatákat idézve úgy véli, hogy az uta­zás Baktiar kormányának e hétre várt beiktatása után válik esedékessé. Sapur Baktiar kinevezésé­ről nyilatkozott a France-in­Sapnr Baktiar ) termelő országának gazdasá­gát. Jelenleg a napi termelés 230 ezer barell körül mozog, ez csupán egyharmada a bel­ső szükséglet kielégítéséhez szükséges mennyiségnek. Az iráni belpolitikai válság Hazautazni kívánó külföldiek százai zsúfolódtak össze a teheráni repülőtéren, miután az ottani személyzet is sztrájkol tér rádióállomásnak a nem­zeti front szóvivője. Hangsú­lyozta, hogy Baktiar kineve­zése nem oldja meg Irán bel­politikai válságot, mert a politikus nem élvezi sem a néptömegek, sem a vallási el­lenzék, sem pedig a nemzeti front támogatását. Az olajipari dolgozók hoez- szú ideje tartó sztrájkja sú­lyos gondok elé állítja a vi­lág egyik legnagyobb olajki­mélyülése láttán a kanadai kormány érintkezésbe lépett a teheráni vezetőkkel az Iránban dolgozó kanadai ál­lampolgárok elszállításáról. A kanadai hadügyminisztérium bejelentette: két repülőgépet irányítottak Ankarába, hogy szükség esetén azonnal meg tudják kezdeni az Iránban élő mintegy 600 kanadai ál­lampolgár elszállítását. A vietnami kölögyminisztérinm A vietnami küiugj'mirüszte- rium memorandumban tilta­kozott a Kínai Népköztársaság hanoi nagykövetségénél a Vietnam északi határtérsége ellen elkövetett sorozatos pro­vokációk miatt. A keddi hanoi lapok vezető helyen ismerte­tik az okmányt, amely töb­bek között emlékeztet ró: a vietnami külügymi niszté r i um december 26-i jegyzékében már felhívta a figyelmet azokra a kínai provokációikra, amelyek komoly feszültséget okoznak a két oiszág határán. — Ennek ellenére — mutat rá a memorandum — a kínai hatóságok újabb arcátlan cse­lekményeket hajtottak végre vietnami területek ellen az elmúlt napokban. December 24-e és 31-e között hét sú­lyos incidensre került sor kí­nai támadások nyomán a kö­zös határtérségben. Az akci­óknak halálos áldozatai és sebesültjei vannak, továbbá több vietnami, állampolgárt el­raboltak a behatoló kínai egy­ségek. Mint a memorandum hang­súlyozza, a veszélyes fegyve­res támadások mellett a kínai, fél folytatja provokatív propa­gandahadjáratát, amelynek célja a vietnami határtérség; lakosságának megfélemlítése. A memorandum ismei'tetta a vietnami külügyminisztéri­um határozott tiltakozását, kö­vetelve a kínai hatóságoktól; bocsássák szabadon az elra­bolt személyeket, fizessenek kártérítést a meggyilkoltak! családtagjainak, térítsék meg a támadások okozta anyagi vesz­teségeket. Az okmány végeze­tül követeli a provokatív kí­nai cselekmények egyszer s mindenkorra való beszünteté­sét Az NSZK külpolitikai mérlege Az enyhülési politika szem­pontjából jó esztendőnek mi­nősítette 1978-at a nyugatné­met kormány új évi külpoliti­kai mérlegében. A Bonnban kedden nyilvánosságra hozott jelentés megállapítja: az el­múlt évben tovább fejlődtek az NSZK és a kelet-európai or­szágok kapcsolatai, új jelei mutatkoztak az együttműkö­dési készségnek. A tavalyi diplomáciai ese­ménynaptárból kiemelkedik Leonyid Brezsnyev májusi NSZK-beli látogatása. Nyu­gatnémet megítélés szerint e látogatás legfontosabb eredmé­nye a két ország 25 évre szó­ló gazdasági-ipari együttmű­ködési megállapodásának alá­írása volt. Örvendetesen alakultak * szocialista országokhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok is. Az NSZK változatlanul a leg­fontosabb nyugati partnernek számít, a kereskedelmi volu­men az elmúlt év első tíz hó­napjában 7,1 százalékkal nőtt (miközben a nyugatnémet külkereskedelem. összességé­ben csak négy százalékkal fokozódott.) A szövetségi köztársaság és nyugati szövetségesei közti vi­szony elemzésében feltűnő, hogy a kormánydokumentum­ban egyetlen szó sem esik az Egyesült Államok vezető sze­repéről. Az amerikai—nyugat­német kapcsolatok ugyan a lista elején állnak, részletezé­süknél azonban elsősorban a konzultatív elem domborodik: ki. A nyugatnémet külpolitika nagyfokú önállósodásának bi­zonyítéka a nyugat-európai egységtörekvések terén ját^ szott szerep hansúlyozás.a. A jelentés részletesen fogé lalkozik a nyugatnémet ktíl-J politikai elsőrangúvá felfutót# tevékenységi területeivel, a Földközi-tenger térségének be­folyásolásával. A Közös Piacé ba felvételre pályázó országok — Görögország, Spanyolor­szág és Portugália—-kérelméé nek erőteljes támogatása, al NATO déli szárnyán a tagé országok közti ellentétek felé számolását célzó közvetítő szeé reo fokozása, valamint a gazé dasági és fejlesztési segély cél­irányos súlypontozása arról tanúskodik, hogy az NSZK a következő években vezető sze­repet kíván játszani -ebben . ai stratégiailag fontos körzetben! A Közel-Keleten és Afrikáé ban Bonn elsősorban a nj’ú- gat-európai közösségen kérészé tül, a testületi állásfoglalások irányításával és előkészítésé­vel kívánt és kíván aktív sze­repet játszani. Ázsiában ,aa ASEAN-országok egyik leg­fontosabb nyugat-európai partnereként, Latin-Ameriká- ban pedig a hagyományos bi-' laterális kapcsolatokra építv® fejtett ki élénk tevékenységet, A nyugatnémet külpolitikai el­képzelések megvalósítását szolgálta a hivatalos segélyt és hitelpolitika is. Mezőgazdaságunk mérlege írta: tlr. Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Á mezőgazdaságban nincs két egyforma esztendő. Ho­gyan is lehetne, amikor nem­csak az emberi munka ala­kítja, nem csupán az alkal­mazott gépek, vegyszerek, növény- és állatfajták, fel­használt anyagok formálják eredményeit, hanem — szó szerint — a szél, a fény, az eső, a nem szabályozható hő­mérséklet- is. Földünknek ezen a táján pedig ez utóbbi­ak is nagyon változékonyak. Hogyne örülnénk tehát an­nak, ha azt látjuk, hogy a mezőgazdaságban fáradozó ember szorgalma, találékony­sága ismét győzött: többet adott a föld, mint egy évvel előbb, jobb a termés, na­gyobb a jószágállomány, több jut a raktárakba, üzle­tekbe is. Igaz, a nagyobb áru- mennyiség nem mindig nö­veli az előállító gazdaság, vagy az ország jövedelmét, de ez már egy nagyon szerte­ágazó, másik kérdés. Másik, de ezzel is foglalkozni kell, mert a választ nem bízhat­juk az időre. A mezőgazdaság alapvető fogyasztási igényeket elégí­tettél .mindig, indokolt ezért, hogy először a termelési tel­jesítményeket vegyük sorra. Az 1977. évi jó termés után előirányzott 3,9 százalékos növénytermelési és 1.2' száza­lékos 'állattenvésztési növe­kedés nem volt csekély. Az- sal szampit a terv, hogy «* állami szektor 3,1 százalékkal növeli a teljes mezőgazdasági termelést, a szövetkezetek 4,5 százalékkal, míg a mezőgaz­dasági kistermelés lényegé­ben szinten marad. Így vált tervezhetővé a mezőgazdasági termelés országosan 2,5—3 százalékos növekedése. A Központi Statisztikai Hi­vatal csak a mérlegek lezá-' rása, a számadások elvégzése után összegez, de az látható, hogy a mezőgazdaság teljesít­ménye a tervnek . megfelelő lesz. Mégpedig úgy, hogy a növénytermesztésnek a terve­zettől való elmaradását az ál­lattenyésztés, hizlalás, állat­állomány-növekedés többlete pótolja, kiegyenlíti. Búzából, kukoricából még soha nem termett ennyi egy hektáron, mint az idén. Vágóállatot — vágósúlyban számolva — kö­zel másfélszer annyit állítot­tak elő az országban, mint 1970-ben. A múlt évben csu­pán a hízottsertés 11,2 mil­lió mázsa volt, ami az 1970. évi kétszerese. Az idén vár­hatóan több lesz. Mezőgazda­ságunk így tehát eleget tud tenni alapvető belföldi szál­lítási-ellátási kötelezettségé­nek. Az ország 10 és fél­milliós lakossága, az ideláto­gató mintegy. 16—18 millió turista ebben az évben is er­ről győződhetett meg. Mezőgazdaságunk nyers­anyagot *d a feldolgozóipar­nak, a könnyűiparnak, az üz­lethálózatoknak és más fo­gyasztóknak. Armak a nagy feladatnak a teljesítéséből is kevés maradt el, amit az 1978. évi, a 62,6 milliárd fo­rintot kitevő tervezett összes agrárexport képvisel. Kisebb lesz az export a tervezettől, az agrártermékek importja pedig — ide számítjuk a déhgyümölcsöt, a kávét, de a ’ fehérjetakarmányként hasz­nált szóját is — a tervezett körüli értékben valósul meg. Az ország fizetési mérlegének egyenlegét így kisebb mér­tékben tudja javítani a me­zőgazdasági áruforgalom, mint ahogyan azzal a terv szá­molt. Az országos kép ezernyi részlete természetesen na­gyon különböző. Termelési költségeink megnőttek. de több esetben indokolatlanul drágán termiéinek, abrakot használnak olyankor is, ami­kor olcsóbban is lehetne ta- karmányozni. A termésátla- < gok sem csak a talaj minő­sége, vagy az időjárás ala­kulása szerint változnak, ha­nem a munka minőségét, a vezetési munka alakulását is tükrözik. Azonos természeti feltételek mellett nagyon is különböző termelési eredmé­nyekkel találkozhatunk. Ahol egy. héttel később vé­teliek. sokszor mázsákkal mérhető átlagtermés-veszte­séggel fizettek olyan késede­lemért, amely más, jobb idő­járás mellett esetleg fel sem tűnt volna. Hasonlóak a ta­pasztalatok a fajtaválasztás­nál is. Az idei időjárás, a ké­sői tavasz, a csapadékos hű­vös nyár más érésidejű faj­tákat jutalmazott, mint tette volna egy „átlagos” időjárású évben, A mezőgazdaság mindig olyan műhely volt, ahol sza­bad ég alatt folyt a termelés. Ennek megfelelően meg­volt a maga kockázata is, hol nagyobb, hol pedig — az ag­rártudományok fejlődésével —, kisebb és valószínűleg mindig meg is lesz. Nem várhatunk mást jövőre sem az időjárástól, dey mást, töb­bet kell kívánnunk önma­gunktól. Az 1979-es esztendő­ben mezőgazdaságunk foko­zott feladatokat kell, hogy vállaljon nemcsak az ország lakosságának, eddig is meg­szokott, színvonalas élelmi­szerellátásában, hanem kül­kereskedelmi mérlegünk egyensúlyának helyreállításá­ban is. Kell-e mondanom, hogy az idei évnél nem köny- nyebb. külgazdasági viszo­nyok meliett, azaz nagy nem­zetközi versenyben. Az agrár­export mintegy 12 százalékos növelését tervezzük jövőre, de úgy, hogy a termelési ered­mények csupán mennyiségi növelése helyett a hozani- és ráfordítások ésszerű, kedve­zőbb viszonyát helyezzük elő­térbe. Gyorsan változó világban élünk, ahol a nemzetközi ke­reskedelem zajló porondján napról napra változik a hely­zet. A ml mezőgazdaságunk „export-orientált” gazdaság, • akármit teszünk tehát, nem saját kívánságunkból és vá­gyainkból kell kiindulnunk, hanem azt kell cselekednünk, amit az export-piac megkö­vetel. Alikor is ezt kell ten­ni, ha begyakorlott, eddig be­vált kényszer-pályákat kell feladnunk, ha kénytelenek va­gyunk más szemmel nézni néhány olyan termékünkre, amelyeknek gazdaságosságá­hoz évtizedekig nem fért két­ség, ám ezt változó körülmé­nyek most megkérdőjelezték. Várhatóan olyan technoló­giákon, módszereken is vál­toztatnunk kell, amelyeket még öt évvel ezelőtt ideális­nak tartottunk. Hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy szocialista mezőgazdaságunk fejlődésé­ben nincs szó semmiféle új, vagy másfajta helyzetről, hanem „csak” ötéves tervünk időarányos, egyenletes végre­hajtásának követelményéről. A mezőgazdasági termelés 1979-re tervezett 3—3,5 szá­zalékos növekedése úgy va- lósitható meg. ha. az állami szektor gazdaságai legalább 6 százalékkal, a szövetkezeti szektor gazdaságai pedig leg­alább 4 százalékkal növelik a bruttó termelési értéküket. A mezőgazdasági termelés s zerkeze lén e.k ki a la k í t ásáná 1 a nagyüzemek azt vegyék fi­gyelembe, hogy az összes ter­melésen belül 1979-ben a nö­vénytermesztés termelési ér­téke nagyobb mértékben nö­vekedjék, mint az állatte­nyésztésé. Ez, az idei esztendő tanulságait is figyelembe­vevő eél megalapozná az ál­lattenyésztés bővebb és megs felelő összetételű takarmány­bázisát, valamint export feiJ adataink teljesítését. A kitű­zött célt — ez sem új. do nagyon, sürgető — jórészt belső tartalékaink mozgósítá­sával,. a hatékonyság sokat emlegetett növelésével tud­juk és kívánjuk elérni. Bele­értve az üzemi .adottságoknak leginkább megfelelő, az üzem- és munkaszervezés oldaláról is legkedvezőbb faj- és fajta- összetétel megválasztását, aa anyagokkal, energiával, ta­karmányokkal, eszközökkel és munkaerővel való ésszerű ta­karékosságot is, El kell ér­nünk, hogy a hozamok — fő­leg a fajlagos mutatók leért meglévő — üzemek közötti es az egy üzemen belül az évelő közötti szóródás mérséklőd­jön. a technológiai fegyelem javuljon. Nagy feladat .az is, hogy a mezőgazdasági nyers­anyagból mind értékesebb, jobb áron eladható terméket állítson elő élelmiszeripa­runk. A felszabadulás óta két ' megyénvi területet vontunk el a mezőgazdasági műveléstől, hektárban kifejezve ennyi „veszett” el. Azért írom idéző­jelben, mert ez a föld henv' veszett el a szó szoros értel­mében, csak éppen a terme­lésből vontuk ki általában szükséges célokra, utakra, la­kótelepekre, gyárakra. Csak egy példa: ha megépül az M—3-as autópálya, amit so­kan nagyon várnak, közel egy állami gazdaságnyi terület esik ki ismét. Tudjuk termé­szetesen. hogy a mezőgazda­ságilag müveit terület ■ más okokból is csökkenni fog. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom