Dolgozók Lapja, 1978. október (31. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

6 eeteöiöilapja im »1richest ft., win»® Hoszkrai balett A. »esafevai Nagy Színház­ban két fiatal művész — Nagyezsda Pavlova és Vja- eseszlav Gorgyejev — fősze­replésével tűzték műsoirra Szlonyimszkij Ikarusz című balettjét Képearík készültek. főszerep lökről (MTI Külföldi Képszolgálat — TASZSZ — KS) Tájékozódás A harmadik negyedév hazai filmjeiről Az első félév tizenegy filmv jével együtt immár tizennyolc új magyar filmet láthatott a közönség 1978-ban. A legfris­sebben bemutatott hét film közül a Keménykalap és krumpliorr című, a gyerme­keknek szánt, de a felnőttek számára is roppant szórakoz­tató, kellemes időtöltést jelen­tő, négyrészes tévéfilm átszer­kesztett, tömörített változata Ezt a filmet hajdan a kritika ás a közönség egyaránt igen kedvezően fogadta, sikere megérdemelt vált, s moist, ha mérsékeltebb is volt iránta az érdeklődés, megérte a fel­újítást, illetve mozikban tör­ténő bemutatását. A további hat új film kö­zül négy játszódik napjaink­ban. egy a felszabadulást megelőző, egy pedig a száz­harminc év előtti múltban. Ilyen megközelítésiben igen jó a megoszlás. A múltban ját­szódó két film közül a Nyolc­van huszár, Sára Sándor filmje, az 1848-as szabadság- harc hírére lengyelországi gamizonjából hazatérő, sok­sok küzdelmen magát átküz- dő, hazaverekedő hős huszár­jainknak kivan emléket állíta­ni, hazaszeretetből, hősiesség­ből, honfiúi elszántsiágból adott példájukat a kései utó­doknak felmutatni. Ragyogó mesterségbeli tudással megol­dott munka ez a film, Sára operatőri erényei olykor le is győzik a rendező Sárát. Vitá­ra késztet viszont a filmnek az a szemlélete, amely a min­denkitől magára hagyott, ma­roknyi magyarság eleve pusz­tulásra ítéltségiét, szabadság- küzdelmeimek kilátástalansá- gát érzékelteti, vagy sejteti. Ami százharminc évvel ezelőtt igaz lehetett, ma erősen vitat­ható. A másik film a Radó Sándor könyve alapján. Bán Róbert rendezésében készült Dóra jelenti. A nagyhírű fel­derítő tevékenységiéről rop­pant unalmas film készült; Horváth Péter; Sosem volt aranykorunk taps nem zúgott fel, és semmit sem lehetett élőről kezdeni. Köcsög egyre távolább került a szo­kásos gesztenyeháborújukat vívó kölyökcsapatoktól. A li­get szélén megritkultak a fák, a szántóföld mögött felpiros- lottak a falusi háztetők, ame­lyek mögött... Köcsög nem tudta, mi van a falun túl. A faluban háromszor járt a há­rom év alatt, búcsúkor. í!p(p úgy kőt forintot kapott, mint a többiek, de ő nem költötte el a pénzt, a forintokat be­nyomkodta a matrac huzatá­nak résén, ott őrizte a vagyo­nát ma reggelig. Reggel félre­hívta Tardi Imrét, és odaad­ta neki a pénzt. A szántóföldön szürke trak­tor prüszkölt a rögök között, a távolból furcsa alakú bo­gárnak tetszett, eltévedt, dü­hös rovarnak, amely remény­telenül járja újra és újra ugyanazt a kört. Merre men­nék? Tárd! azt mondta. Nyu­gatra. Tardinak iránytűje van, és gázpisztolya, mind a ket­tőt télen találta, amikor kor­csolyázni voltak a lapályon. Amikor Tardi meglátta a pénzt, elvigyorodott, majd hosszan, figyelmesen nézett a szemébe. Csodálkozott. Tar­di vezette be a pofonokat. Ahány ötös, annyi pofon. Most mégis megkérdezte: „Akarsz velünk jönni?” Köcsög emlékezett a tavalyi esetre, amikor a Nagy Sán­dort visszahozták. Alaposan elverték, három napig feküdt a betegszobán, aztán átvitték egy másik intézetbe. „Onnan is megszökök. Mindenhon­nan.” Köcsög nem a veréstől tóit, a verés már régen nem tájt neki, Tardiék hozzászok­tatták a pofonokhoz. Estén­ként, ha Zsuzsa néni zajt hallott a hálóból, és feljött, őt kiállította a sorból. Min­denki megkapta a kijáró pál­caütést, csak ő nem. Zsuzsa néni visszament a szobájába, a háló újra felsorakozott, és ... Már le se fogták, mint az első időkben, tudták, hogy nem szalad el, meg se nyik- kan, míg meg nem kapja a huszonegy pálcaütést. Mégse akart megszökni. A traktor befejezte a mun­káját, elpöfögött a falu felé. Köcsög visszafordult. Nyugod­tan, egykedvűen lépkedett a földet borító aranysárga leve­leken a kastély felé. — Látod? Köcsög megtorpant. A Ko­szorú-ikrek bodros, fehér ru­hában guggoltak a hangya­boly előtt, Katalin egy ágacs­kával döfködte a bolyt: — Na, látod? Bestoppolják a lyukat. Az igazgató úr ikrei senki­vel nem álltak szóba az inté­zetlek közül, csak ővele, amíg tavaly el nem vágódott, ami­kor Katalint a hátán lovagol- tatta. Viola utolérte őket, megvárta, amíg feltápászkod- nak. „Hülye lelenc”. Azóta vele se beszéltek, kivéve egyetlen esetet. Köcsög sza­mócát keresett a bokrok kö­zött, egyszer csak szembe ta­lálta magát Katalinnal. A kislány nem szaladt el. nem is kiáltott. „Mesélj valamit.” Köcsög nem tudott mesélni. Szótlanul baktattak egymás mellett, egyikük se hajolt le a földön pirosló szamócaszemek­ért. — Pszt! — Viola Köcsög felé intett. — Leselkedik. Köcsög kilépett a fa mögül. — Nézd! — mondta Kata­lin. — Milyen buták ezek a hangyák! Köcsög közelebb merészke­dett Katalin elmélyüli®» Mű­ködte a bolyt, Viola végigmér­te a töprengő Köcsögöt, és azt mondta: — Tudod, hogy holnap el­utazunk? Apa máshol lesz igazgató. — Máshol — a kisfiúnak semmit nem mondott ez a szó. — Egy hétig meg Pesten leszünk — közölte Katalin. Köcsög fejében megmozdult valami. Az elfeledettnek hitt emlékek tompa mélységeiből felszínre emelkedett egy fara­gott falióra képe, az óra arany harangját megütötte egy fém­pálca, a harang megkondult, és a cirádás mutatók lassan elfordultak a kerek, fehér számlapon. — Pesten lakik a nagyma­mám. — Az óra képét elnyel­te a mélység, helyette szago­kat adott, aranybarnára sült ropogós kiflik és zsemlék il­latát, nyirkos lépcsőház-sza- got, a nagymamáék szobájá­nak fojtogató por-szagát, ka­nálisok, átjáróházak keser­nyés bűzét, benzinszagot. Kö­csög megborzongott. A mély­ség egymás után dobta szeme elé a múlt képeit, mindent lá­tott, és mindenre emlékezett, foghíjas tűzfalak határolta te­rekre, a'Kinizsi térre, az Út­törő térre, a Hármashatár- hegyre, ahol a vitorlázórepü­lők felszökkentek az égre, és apa azt mondta: „Így fogunk repülni mi is egyszer!”... — Te meg itt maradsz — mondta Viola gonoszul. — Juj! — kiáltott Katalin. — Mit csinálsz?! K őcsög nem hallotta a hangját, minden ere­jét összeszedve, vadul püfölte, rúgta a hangyabolyt, üvöltött, de hiába, a múlt ké­peit és illatait végleg vissza­rántotta magába a semmi, kémtörténet, kalandos história minden izgalom nélkül; az alapműhöz, az alkotóikhoz egyaránt méltatlan mű. A napjainkban játszódó négy film közűi kettő nem „szabályos” játékfilm. Az egyik, a Gyöngyössy Imre— Kábái Barna kettős készítette Két elhatározás dokumentum- film, egy idős rimóci paraszt- asszony élete jelentős mozza­natának bemutatása. Már az idei pécsi játókfilmszemJjén igen nagy szerepet kapott a dokumentarizmus, a doku­mentum filmek és a dokumen- tarista eszközök jelenléte já­tékfilmjeinkben. A Két elha­tározás igen jó példája annak, hogy a dokumentuinflLmeknek igenis helyük van mozivász­nainkon, hogy a dokumenta- rista eszközökkel készült fil­mek iránt van közönségigény. A Fagyöngyök más eszközök­kel készült, de ugyancsak dokumentarista jellegű já­tékfilm. Ember Judit rendező korábbi dokumentumfilm- jének — Tantörténet — egyik szálát folytatja a keresetét fagyöngy-szedéssel kipótoló esztergályos és családja tör­ténetének bemutatásában. A nagyon is mai élettöredék, amely több drámára való tör­ténést is tömörít, megérdemel­te volna a jobb feldolgozást, a színészekkel, és nem kizáró­lag rosszul mozgó és beszélő amatőrökkel való megjelení­tést, mert így igen sok értéke elsikkadt. Nagyon izgalmas, sokakat érintő témát dolgoz fel a ne­gyedév utolsó napjaiban be­mutatott Legato, Gaál István filmje. A már szoborrá maga­sodott egykori mozgalmi-el­lenállási hős felnövekvő fiá­nak szembetalá lkozása rég el­hunyt apja életének előtte is­meretlen mozzanataival, köz­életi cselekvéseinek többol­dalú megítélésével, magánéle­ti epizódjaival és azok szem­besítése az özvegy örök em­lékápolásával, valós és nem is ritka konfliktusokat teremt. A múlt feltárásóinak, a „szem­besítéseknek” egyes részletei talán vitáira ingerelhetnék, a fűm egésze azonban elgondol­kodtató, megoldásaiban igé­nyes, Gaál korábbi mércéjét is meghaladó. Mindezt nem lehet elmondani Gazdag Gyula filmjéről, A két fenekű dob címűről, amely nagyszerű részletei ellenére egészében elbátortalanodott szatíra a fa­lusi kisszerűségről. helyi veze­tők pozícióféltéséről, illetve az emögöbt .elsikkadó közérdek­ről. A film többet ígért, mint amennyit megvalósított. Benedek Miklót Válasz egy kezelő könyvgyűj tőnek Kedves fiatal barátom! Amikór verébíej betűidet megláttam, azt hittem, nyári kalandjaidról számolsz be, ehelyett tanácskérésed komoly soraival találkoztam. Elhatá­roztad, hogy könyvtárat gyűj- tesz. Miként fogj hozzá? — kérdezed. Készséggel állok rendelke­zésedre, bár azt hiszem, a kezdeteken túl vagy, tudom, hogy évek óta olvasol, s nem is keveset. Ne vesd meg régi könyveidet, ne is szórd szét, gondolj inkább arra, milyen kedvesek lesznek ezek szá­modra évek* évtizedek múlva. Ha kézbe veszed őket, egy­szerre megszólalnak: elbeszé­lik a gyermekkorodat. Jó né­hány örök értékű alkotás is akad közöttük, s ha felnőve újraolvasod, épp úgy gyönyör­ködsz majd bennük, mint most, vagy még jobban A könyv műtárgy is, és mint ilyen régiséggé válik, ritkasággá is egyúttal. Ne te­kintsd tehát eldobandó, ki­nőtt ruhának: a könyvet nem nőjük ki, hanem ragaszko­dunk hozzá, mint a kipróbált, hűséges baráthoz, s akkor rá­jövünk: könyveink sora éle­tünk történetét is hordozza, mindegyik emlékeztet arra az ‘időszakra, eseményre, amely olvasásával épp egybeesett, és mivel — ha szerettük — hall­gattunk rá, tehát gondolatvi­lágával, hangulatával, hősei­nek példájával befolyásolta döntéseinket, cselekedetein­ket. őrizd tehát meglévő köny­veidet, és szerezd vissza a köl- csönkérteket is. Aztán pedig neki a rendszerezésnek! Tedd külön polcra a meséket, a ver­seket, a regényeket, az isme­retterjesztő munkákat, sorold betűrendbe az írókat, mert csak úgy tudsz majd eliga­zodni, vaktában is megtalálni, amit keresel, ha rendet tar­tasz. Polcra feltétlenül szük­séged van, s ha kicsit is ügyesnek mutatkozol, próbálj barkácsolni. Készíts függeszt­hető polcokat, mert így sok helyet nyersz, kihasználva a heverő, ágy, asztal feletti fal­síkokat. Nem igaz, hogy kis lakásba nem fér könyv: a leg­kisebb lakást is falak veszik körül, s ezekre földtől meny- nyezetig igen sokat lehet rá­pakolni ügyes elrendezéssel. Mikor már van hová —, kezdheted a gyűjtést Csak­ugyan, de mivel? A meséket unod, jórészt már az ifjúsági műveket is, a felnőttekhez szóló irodalmat sokszor még nehéznek találod. Indulj ki abból a tárgykörből, ami kü­lönösen érdekel. Szereted az állatokat? Megszámlálhatat­lan állatos könyvet találsz a magyar és világirodalomban. Érdekel a történelem, a vár­védő harcok, a vár-épitészet? Itt is széles a mezőny, s a szépirodalmon túl még a mű­vészet, a földrajz, s az úti­könyvekre is nyílik kitekin­tés. Megszerettél egy-egy írót? Szerezd meg több művét is! Csak arra vigyázz, hogy le­hetőleg tervszerűen olvass. Egyik könyv vonzza a mási­kat, s ha belső kapcsolat van közöttük, jobban megmarad emlékezetedben mindegyik, mint ahogy a falban az egy­máshoz illeszkedő téglák is megtartják egymást. Ha pél­dául kedves olvasmányod volt az Egri csillagok — és kinek nem volt kedves?! —, Jsizo- nyána kíváncsi leszel Gárdo­nyi más regényeire is, elin­dulhatsz tehát az író nyomai­ban is, olvasván tőle és ró'a. De maradhatsz a korban is, kereshetsz más könyveket a török időkről, s ha nem res- telled a fáradságot, megpró­bálhatsz olyan szerzőiket is olvasni, akik akkor éltek é3 írtak, elvégre a kor leghite­lesebb tanúja: rniagia a kór­társ. És kitekinthetsz a nagy­világba is, mi történt Eger ostromának századában más országokban, mit alkottak a költők és a művészek kevésbé baljós csillagok alatt? Mindezzel azonban még mindig csak abban adtam ta­nácsot, hogy olvasmányaidat rendszerezd valamiképpen, azonban a könyvgyűjtés és áz olvasás két különböző tevé­kenység. Az ember —, ha mégoly fiatal is — feltétlenül több könyvet forgat, mint amennyit megvenni, saját könyvtárában elhelyezni ké­pes. Arra valók a könyvtárak, hogy ott ismerkedjümk meg a könyvekkel! Csak azokat vá­lasztjuk ki saját gyűjtemé­nyünkbe, amelyekhez külö­nösképpen ragaszkodunk. Mert vannak művek, ame- Ivekről tudtuk: többször el­olvassuk, kézbe vesszük majd és vannak olyanok is, ame­lyek annyira savünkhöz nő­nék, hogy jólesik polcunkra tekintve tudnunk jelenlétük­ről. Gondolj a szépirodalmon kívül másféle érdeklődésedre is, jóllehet már pályaválasz­tásod körvonalai is derenge­nek előtted, kedvtelésed is van bizonyára: gyűjtésedet ez is befolyásolja. Könyveidbe egyelőre írd be a neved — később majd ter­veztetsz ex librist, könyvje­gyet —, hogy a hanyag köl­csönkérő tudja, kitől is vető­dött hozzá a könyv; és ha köl­csönadod, tégy a helyére a polcra „őrcédulát”, hogy ne feledd, mit kitől kell vissza-i kérned. Az igazi gyűjtő ne­hezen adja könyvét, ám az ember nem lehet önző, és neon tagadhatja meg a ké­rést Láss hozzá tehát. Örök ba­rátok vesznek majd körül, akik kitárják előtted a vilá­got, térben és időben. Bozóky Sva MARTYN FERENC KIÁLLÍTÁSÁRÓL: EGYMÁS UTÁN 4 DÜNÉN íl«43>

Next

/
Oldalképek
Tartalom