Dolgozók Lapja, 1977. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

A »OT'GOlfOlt ZÄT1X 19W. SSplmSéf K ésmm i' a* Magos szintű számvetés A Balaton felé indulva, vagy a Dunántúlról jövet a vonatablakból kipillantva Buda házaira sok utas meg­kérdezi: „Hát az a hatalmas ház ott?” A válasz egy szó: „az Intranszmas”. És egyre többen tudják magyar föl­dön, hogy az Intranszmas magyar—bolgár közös válla­lat, s annak impozáns szék­háza látható a Déli pályaud­var szomszédságában. Talán az első pillanatban nem a legméltóságteljesebbnek tűnő dolog éppen erre emlé­keztetni, amikor a magas szintű megbeszélések témájá­ról, azaz Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének szófiai hivatalos látogatásáról beszélünk. Lehet, hogy így tűnik — a dolog mégis "end- jénvaló, mert a két testvéri szocialista ország sokszínű politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi és nyugodtan hoz­zátehetjük, személyes jóbará­ti kapcsolataiban a gazdasági együttműködésnek kiemelkedő fontossága van. Ide tartozik a kooperációs együttműkö­dés, a közös vállalatok tevé­kenysége is, ami mindkét or­szág számára egyre jelentő­sebb, egyre többet jelent az elkövetkezendő esztendők tervszerű fejlődésében. A leg­utóbbi négy évben megkét­szereződött a kölcsönös áru­forgalom (mostanában meg­haladja a 150 millió rubelt), s ez természetesen nem csak abban fejezhető ki, hogy út­építő gép és emelődaru, teher­vagon és fogkrém érkez’k Bulgáriából, vagy autóbusz és szerszámgép, divatos textil­anyag és Lehel hűtőszekrény indul útnak a balkáni szocia­lista országba. Ez is fontos, de a két testvéri szocialista ország a holnapot a KGST komplex integrációs program­jának megvalósításában látja és ez mindenekelőtt azt je­lenti, hogy a kölcsönös elő­nyök jegyében, a legjobb ta­pasztalatok maximális érvé­nyesítésével szakosítani kell és lehet a közösség országai­nak ipari, sőt mezőgazdasági tevékenységét. Ha arra gondolunk, hogy a három évtizeddel ezelőtt bizony igen szerény ipari bá­zissal rendelkező Bulgária ma világszínvonalú emelő-szállító­gépeket gyárt, akkor érthető, hogy ez a tény mentesíti bi­zonyos ágazatok drága fej­lesztésétől a többi szocialista országot. Ha arra gondolunk, hogy a nagy mezőgazdasági tapasztalattal rendelkező Bulgária számára is újat és hasznosat nyújtanak azok az eredmények, amelyeket mi a termelési rendszerek kialakí­tásában és fejlesztésében el­értünk, megint csak a KGST- integráció előnyeit látjuk. Most kormányfők tárgyal­nak majd a két ország kö­zötti együttműködés további fejlesztéséről, mérik fel az eddigi utat és pillantanak elő­re. Ezt a magas szintű szám­vetést alapozza meg a hétköz­napok sokszáz alacsonyabb szintű kapcsolata; megbeszé­lések, tapasztalatcserék, meg­állapodások sora, a két or­szág közötti kapcsolatok mind bensőségesebb rendszere. Röviden Moszkva tulajdonítanak a Szovjetunió­nak. A moszkvai rádió szerdán kommentárban foglalkozott a „Reforger—77” fedőnévvel megkezdődött nagyszabású NATO-hadgyakorlatokkal. Az észak-atlanti tömb látványos őszi erődemonstrációjának nincs más célja, mint, hogy megmérgezze a légkört Eu­rópában, elősegítse a szovjet­ellenes propagandakampányo­kat, — mutatott rá a kom­mentátor. A több NATO-tag- államra kiterjedő hadgyakor­latok olyan feltételezésből in­dulnak ki, amelyek teljesen alaptalanul támadó szándékot Nicosia Szpirosz Kiprianu lesz, az augusztus 3-án elhunyt Maka- riosz elnök utóda Cipruson. Kiprianu, aki azóta az ügyve­zetői elnöki tisztséget látta el, mind a négy vezető politikai part támogatásával, a kitű­zött elnökválasztás egyetlen jelöltje volt. Miután senki sem lépett fel ellene, lemond­ták a szeptember 10-re terve­zett választásokat. Kiprianu a középtől jobbra álló politikus, megfigyelők Makariosz követőjének tekin­tik. Tito Pekingben tárgyal Joszip Broz Tito, jugoszláv államfő pekingi látogatásának második napján felkereste Mao Ce-tung mauzóleumát. A Tienanmen téren épült óriási emlékcsamokot hivata­losan még nem avatták fel, és a vele kapcsolatos munkálatok is csak néhány nappal ezelőtt fejeződtek be. Ugyancsak alig 48 órája, hogy a kínai sajtó hírt adott róla: a szakembereknek tízhó­napos munkával sikerült vég­leg megoldaniuk a holttest konzerválásának problémáját. Tito az első külföldi állam­férfi, aki a nyilvánosság előtt még mindig zárt mauzóleumot felkereste. A jugoszláv elnök koszorút helyezett el Mao Ce-tung kris­tály szarkofágjánál, amelyben az elhunyt földi maradványai nyugszanak. A mauzóleumnál tett látoga­tás befejeztével megkezdődtek a hivatalos kínai—jugoszláv tárgyalások. A vendéglátók delegációját Hua Kuo-feng, a KKP KB elnöke, miniszterel­nök, a vendégeket Joszip Broz Tito vezette. A jugoszláv és a kínai küldöttség szerdán dél­előtt két órán át tárgyalt egy­mással. Noha a Tito-látogatás hang­súlyozottan állami jellegű, a kínai hivatalos hírügynökség a szerdai tárgyalásokról szóló anyagában a jugoszláv veze­tőt — keddel ellentétben — a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnökeként is meg­nevezte. tatta meg, de emellett szóba hoztak nemzetközi kérdéseket is, különös tekintettel a „vál­sággócokra”. A kínai központi sajtó erő­teljesen hozzájárul ahhoz a jól megfigyelhető igyekezethez, Tito jugoszláv elnök megkezdte tárgyalásait Pekingben. Ké­pünkön a jugoszláv elnök Teng Ying-chao alelnöknél Egy jugoszláv szóvivő a szerdai eszmecserét „őszinté­nek, szívélyesnek és barátinak” minősítette. Az Üj Kína hír- ügynökség hasonló jelzőt hasz­nált. Jugoszláv tájékoztatás szerint Hua és Tito a kétol­dalú kapcsolatok kérdését vi­amellyel a vendéglátók a Ti- to-látogatást, külsőségeit te­kintve, egyedülállóvá próbál­ják tenni: a Zsenmin Zsipao szerdai számában három teljes oldalt töltenek meg a látoga­tás első napjáról szóló közle­mények, illetve fényképek. Az USA felelőssége A Szocialista Internacionálé napirendjén: Chile A Carter féle meghívás az okp programja Az Olasz Kommunista Párt a dolgozó tömegek általános mozgósításával és a párt szer­veinek, tagságának széles kö­rű cselekvő kezdeményezésé­vel akarja érvényre juttatni a júliusban aláírt pártközi prog­ram-megállapodást — hang­súlyozza az OKP tartományi és megyei titkárai kedden megtartott római tanácskozá­sán elfogadott határozat. Giovanni Cervetti, a titkár­ság tagja politikai helyzet- elemzésében felhívta a figyel­met arra, hogy bizonyos „ki­várás” tapasztalható a párt so­raiban és ez a magatartás ve­szélyes lehet, hiszen megnehe­zítheti annak az ellenállásnak a leküzdését, amelyet a kon­zervatív erők a program-meg­állapodással szemben kifejte­nek. Cervetti közölte, hogy az OKP nem tartja lezártnak a Kappler-ügyet és sürgette a képviselőház mielőbbi pozitív állásfoglalását a közbiztonsági és az állambiztonsági szervek átszervezésével kapcsolatban. A Szocialista Internacionálé hétfőtől-szerdáig tartó három­napos ülést rendezett Rotter­damban. A téma a chilei kér­dés volt. Az ülésre meghívták az Ünidad Popular, a Chilei . Népi Egységfront minden pártjának képviselőjét. Jelen volt a többi között Volodia Teitelboim, a Chilei Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, Carlos Altami- rano, a Szocialista Párt fő­titkára és Clodomiro Almeyda, a szocialista párt főtitkár-he­lyettese, az Unidad Popular Végrehajtó Bizottságának fő­titkára. Az ülésszakon meg­vizsgálták a chilei kérdés min­den vonatkozását, a többi kö­zött jelentéseket hallgattak meg az emberi jogok állandó megsértéséről és megállapítot­ták, hogy a gazdasági helyzet Chilében állandóan romlik. Az ülésszak megállapította, hogy az Egyesült Államok nagy felelősséggel tartozik a chilei helyzet alakulásáért. Az új kormányzat hivatalba lé-' pése reményeket keltett. Az a tény azonban, hogy Carter meghívta Pinochet tábornokot, hogy vegyen részt a panamai egyezmény aláírásánál, ami a chilei fasiszta rezsim egyfajta törvényesítését jelenti, vissza­lépést jelent az Egyesült Ál­lamoknak az emberi jogok kérdésében tanúsított maga­tartásában és nagy felháboro­dást keltett a konferencia résztvevői között. C. Toth a Szovjetunióban? MIHAIL SZLADKOVSZ- KIJ, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kína-szakértők európai szö­vetségének alelnöke a No- vosztyi (APN) szovjet sajtó- ügynökség hírmagyarázójának adott nyilatkozatában megál­lapította, hogy a Kínai Kom­munista Párt XI. kongresszu­sa célul tűzte ki Kína hábo­rús előkészületeinek fokozá­sát. Mao Ce-tungnak azt a propagandatézisét, hogy a „szovjet revizionizmus le akarja igázni Kínát” a kong­resszus megerősítette csak­úgy, mint azt a maoi teóriát, hogy sokasodnak a háborúra utaló jelek. A háborúknak mint. a nemzetek, államok, osz­tályok, politikai csoportok közötti ellentétek megoldása módszerének elkerülhetetlen­ségére” vonatkozói maoi esz­me rádióaktív csapadékként hatotta át a kínai pártkong­resszus dokumentumait” — mutat rá Szladkovszkij. Szladkovszkij felhívja a fi­gyelmet arra a körülményre, hogv a KKP vezetői a külpoli­tikai irányvonal meghatározá­sánál ismét megerősítették el­kötelezettségüket a „három világról” alkotott, antimarxis- ta. az osztályszempontokat figyelmen kívül hagyó elmé­lethez. Erre az elméletre azért van szükségük, hogy megin­dokolják a kínai vezetők nyílt szövetségét az imperialista kö­rökkel, harcra mozgósítsanak minden reakciós erőt a Szov­jetunió ellen. — Nem keltett meglepetést, hogy Hua Kuo-feng nem­csak, hogy előterjesztette a Lapszemle Mit csinált kongresszuson mindazokat a régi politikai jelszavakat, amelyeket örökségül kapott Maotól, hanem alaposan ki is használta a régi propagan­dafogásokat. Így például a Szovjetuniót vádolta azért, mert nem vezettek eredmény­hez a határtárgyalások. A Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusának a hábo­rús előkészületek fokozását sürgető felhívásai feltétlenül óvatosságra kell, hogy intse­nek — hangsúlyozza a szov­jet tudós. — A kínai vezetők­nek ez a beállítottsága lénye­gében érinti valamennyi állam érdekeit, veszélyezteti a világ­békét. Ennek kapcsán Szlad­kovszkij felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy Pe­king kardcsörtető felhívásai nem egyszerűen propaganda- jellegűek. Ezek már kifeje­zésre jutottak a Kínai Kom­munista Párt Köznonti Bizott­sága Politikai Bizottságának összetételében. A hadsereggel kapcsolatban álló személyek alkotják" a Kínai Népköztár­saság legfőbb vezető szervé­nek többségét. — Hosszú távú célokra utal az, hogy fokozott mértékben készítik elő Kínát a háborúra. Egy ország, amely bojkottál minden, a nemzetközi enyhü­lés megszilárdítására és a fegyverkezési hajsza csök­kentésére irányuló lépést. Ve­szélyt jelentenek Mao Ce- tungnak a háborúról vallott nézetei, amely szerint „nor­mális jelenség” az emberiség felének kipusztítása. — Peking marxista köntös­be öltöztetett megfogalmazá­sai mögött világosan kibonta­kozik a kínai külpolitika szo­cialista-ellenes irányzata — jelentette ki végezetül Mihail Szladkovszkij. ★ MAGAS RANGÜ amerikai tisztek, az amerikai felderítés képviselői adtak utasításokat Robert C. Tóth amerikai új­ságírónak kémfeladatok vég­rehajtására. Áz amerikai új­ságíró nemrég meglehetősen zajos körülmények között kényszerült elhagyni a Szov­jetuniót: az illetékes hatósá­gok tettenérték, amikor egy titkos találkozón bizalmas adatokat próbált megszerezni egy szovjet állampolgártól. A Lityeraturnaja Gazeta legfrissebb számában V. Va- lentyitnov és B. Roscsin, a lap két munkatársa adatokkal leplezi le Tóth tevékenységét. A két szovjet újságíró koráb­ban már más amerikai tudó­sítók korántsem újságírói te­vékenységére is fényt derített. A nyomozati adatokból pél­dául kiderül, hogy az a szov­jet állampolgár, akivel Tóth, a Los Angeles Times moszk­vai tudósítója szigorúan konspirativ úton szervezett ta­lálkozót, egy fontos laborató­rium vezetője olyan intéz­ményben, amelyhez kívülál­lóknak sem sok közük lehet. Tóth olyan adatokat igyeke­zett tőle megszerezni, ame­lyek kifejezetten kémkedési célokra lettek volna alkalma­sak. Külső irányításra Tóth igyekezett adatokat gyűjteni egyes fontos üzemek, intéz­mények elhelyezéséről, ter­mékeik összetételéről, a sze­mélyi állományról, az intéz­mények vezetőiről is. Ezeket az adatokat az Egyesült Álla­mok moszkvai katonai-lég­ügyi attaséjának irodájában várták tőle. A Lityeraturnaja Gazeta cikkének szerzői ismertetnek több olyan bizalmas levelet, amelyeket az amerikai újság­író az Egveáült Államok kü­lönböző felderítő szolgálatai­nak, kémügynökségeinek ma­gas rangú képviselőitől ka­pott. Például Robert Waters, aki az Egyesült Államok ka­tonai felderítésének munka­társa és korábban Moszkvában teljesített szolgálatot, levelé­ben megelégedéssel közli Tothtal, hogy „a Pentagon­ban is szó volt róla” amikor Sámuel Wilson vezérőrnagy, az amerikai katonai felderítés volt igazgatója jelentést tett moszkvai útjáról. „Wilson igen elégedett volt azzal, hogy találkozhatott veled és igen nagy benyomást tettél rá” — hangzik a levél. A felderítő tiszt egyébként azt is közli Tóthtal, hogy mi foglalkoztatja például Haig tábornokot, a NATO európai fegyveres erőinek amerikai fő- parancsnokát és jelzi, hogy ezeket a kérdéseket az ameri­kai újságíró személyesen vi­tathatja meg a tábornokkal, „amikor legközelebb találkoz­nak”. A szovjet lap hasonló rész­leteket ismertet más levelek­ből is, amelyeket az amerikai felderítő szolgálat egyes kép­viselői intéztek .Tóthoz ki­fejezett utasításokkal. Jellem­ző egyébként, hogv „védelmé­re” még az amerikai hadügy­miniszter, Harold Brown is kiállt. Az amerikai újságírót az amerikai sajtó „mártírként” kezelte és Tóth azóta megje­lent cikkeiben is igyekszik „ártatlanságát” bizonyítani és azt állítja, hogy nem megfe­lelően bántak vele. a tények az ellenkezőiét bizonyítják. Nemcsak, hogy teljes mér­tékben biztosították számára törvényes jogait, hanem ezek­nek szövegét írásban is átad­ták neki. A szovjet hatóságok magatartására jellemző, hogy amikor a kihallgatás közben az amerikai újságíró kijelen­tette, részt kell venni az Egyesült Államok nagykövet­ségén egy ebéden, haladékta­lanul felfüggesztették a ki­hallgatást. Csatorna­csata „Kerek-perec elloptuk, SS kész” — az egyik szenátor­jelölt szavait a tavalyi kam­pányban mindig cinkos ka­caj fogadta, s ezért ő szíve­sen „zárta le” a Panama-csa­tornáról szóló fejtegetését ez­zel a „vitának pedig nincs helye” jellegű felkiáltással. Az amerikaiak idősebb nem­zedéke számára szinte jelkép­pé vált a két óceánt össze­kötő csatornához való jog, amiről tudják persze, hogy potom pénzért, fondor'.a'laí' szerezték meg, sőt erőszakkal, dehát annyi minden történt a múltban... „Megvettük, ki­fizettük, megépítettük, es megtartjuk” — dörögte vá­lasztási harcában a republi­kánus jobboldal zászlóvivője, Ronald Reagan is. Tizenhárom éves, többször holtpontra jutott tárgyalások után jutott „elvi megállapo­dásra” Washington a pana­mai kormánnyal a csatorna feletti fennhatóság kérdésé­ben. A rendkívül bonyolult megegyezés értelmében az Egyesült Államok az évszázad végéig fokozatosan adja at a csatornát a panamaiaknak, bár addig és azután is meg­tartja előjogait más orszá­gokkal szemben, s a jövő szá­zadban is „garantálja” a csa­torna semlegességét, lehat azt, hogy ne lehessen senkir másé. A szerződés a Carter-kor- mány komoly külpolitikai si­kere lehet. Feltéve ugyanis, hogy a washingtoni szenátus kétharmados többsége jóvá­hagyja az elvi megállapodást (változatlanul természetesen, mert bármi módosítás felújít­hatja a kényes vitát a pana­maiakkal). A csatorna-csata tehát a washingtoni Cap Hé­liumon zajlik le, s már javá­ban láthatók a politikai had* mozdulatok. Carter elnök Hamilton Jordánra, a választási győzel­me megszervezőjére bízta a Panama-egyezmény törvény­hozási biztosítását, s a kor­mány nem habozik kérni Ford, Kissinger, Rockefeller támogatását sem. A Fehér Ház egyszerre keresi, a Ca- pitólium, a közvélemény ke­gyeit. A küzdelem kb. tucat­nyi szenátor „leikéért” folyik: ha harmincnégy ellenszavazó lenne a százból, a kormány kudarcot vall. márpedig vagy húsz déli és konzervatív hon­atya még érvelni sem hagy magának a csatorna kérdésé­ben. Carter — ravaszul — a vezérkari főnökök által kifej­tett érvekkel igyekszik meg­győzni az ingadozó szenátoro­kat: a ragaszkodás a csator­nához újabb dzsungelháborúba sodorhatja az Egyesült Álla­mokat. Végtére is, 196i-ben azután kezdett Panama és Washington tárgyalni, hogy véres, sok áldozatot követelő tüntetések robbantak ki a csatornaövezetben. Jobb ma engedni keveset, mint líolnap gerillaháborúba sodródni. es holnapután, a századfordulóra netán „mindent” elveszteni — magyarázza a Carter-kormány. Végtére is, az Egyesült Aiia- moh fontos támaszpontokat tart meg a csatornaövezetben. Gazdasági és katonai ellenőr­zését azzal is biztosítja, hogy a nagyon rossz gazdasági helyzetben levő (és ezért en­gedékenyebb) Panamát nem annyira a csatorna jövedel­méből való részesedés növeie- se. hanem az amerikai segé­lyek és kölcsönök csábítása vonzotta a megállapodáshoz. Ráadásul Carter bizonyítani akarja Latin-Amerikának, hogy vége a hírhedt ,,furkós- bot diplomáciának”, amellyel Washington terelgette évtize­dekig déli szomszédait. A Capilóliumi csatorna-csa­ta kimenetelét azonban nem­csak Latin-Amerikában figye­lik árgus szemmel. A szenátus konzervatívjainak hírhedt csö­könyössége már több ameri­kai külpolitikai törekvést futtatott zátonyra századunk­ban, s ha Carter netán elbuk­na a Panama-szerződéssel, az világszerte zavarba hozná mindazokat, akik az Egyesült Államokkal szerződéseket akarnak kötni Avar János

Next

/
Oldalképek
Tartalom