Dolgozók Lapja, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-27 / 175. szám

13*3. jüilta Si: vasárnap ttbtGOÍEÜMf E'Sl»JÁ 7-4s olvasás iskolája 3. Mutasd meg ::.és megmondom, ki vagy. Ügy is mondhatnánk a köz­mondás parafrázisaként: ma­darat a tolláról, embert a (ba­rátaivá vált) könyveiről lehet mégismerni. Aki ezt tudja, az látogatóba érkezvén rögtön a könyvespolcot vizitálja. Még megsértődni sem lehet érte: szereti a könyveket. Valóban, ha nem szeretné őket, nem értene a nyelvükön. A házi könyvtár felettébb beszédes. A könyv mindig de­koráció is volt, a lakás dísze, hiszen szép kivitelben mű­tárgy is, meg aztán a könyv­vel bélelt otthon egykönnyen elhiteti a tájékozatlan szemlé­lővel, hogy itt „tudós embe­rek” laknak. Ám, aki kevés­bé hiszékeny, nyomban felfe­dezi, hogy újgazdag lakás- esinosítóval, vagy a könyvek szerelmesével van-e dolga? A túlzott rend eleve gyanút kelt. katonás glédában sorakozó könyvek, melyeket nem tar­talmuk, vagy műfajuk, eset­lég íróik betűrendje szerint csoportosít a tulajdonos, ha­nem külső formájuk szerint, aligha szolgálnak olvasásra (Ez ugyanis sohasem lesz a keresés szempontja, tehát aki így rendez, eleve tudja, hogy nem fog keresni semmit.) Fe­lettébb gyanús az, akinél sok és teljes sorozat egyenruhájá­ban sorakozik a könyvregi­ment. Az igazi olvasó dara­bonként válogat. Nem sokat, nem „mutatósat” s főként nem regimentet, hanem annak a műveit gyűjti, akit szeret. Olyan ruhában, amilyenben éppen hozzá lehet férni. Azután: az olvasó ember asztalán és fekhelye körül mindig van egy-két halom ol­vasásra szánt, esetleg könyv­jelzőkkel megtűzdelt, vagy ép­pen nyitva felejtett könyv. A hálom sohasem fogy: ameny- nyivel végzünk, annyi le is rakódik újra, kíváncsiságunk sodró folyamának hordaléka­ként. Az élő és használt könyvtár nemcsak személyünkről vall, de életrajzunkról, belső fejlő­désünkről is. Mivel a tér kor­látozóit, idővel határoznunk kell: mit akarunk gyűjteni. Van, aki a verset, más a re­gényt, vagy a kisepikát ré­szesíti előnyben a szépiroda­lomból, van, aki kedvencei­nek minél több művére vá­gyik, más gyermekeire gon­déi: találják meg otthon min­dén nagy írónak néhány fon­tosabb művét. ző- és iparművészet között. Sók Olyan munka szerepel, amely kifejezetten építészeti alkalmazásra való, például Májoros János, Majoros Hédi plasztikái, Csekovszky Ár­pád, Janáky Viktor parkba való, hatalmas térplasztikái, s tértextilek javarésze, mint Balázs Irén plasztikus népi figurái. Szenes Zsu­zsa Rózsás labirintje, amelyek a modern térformá­lásnak, a tér- és épületdíszí­tésnek új eszközei. A modern esztétikai elvek szerint a higiénia, a célszerű­ség és a formai tisztaság egy­sége a tárgyalkotásban em­bert formáló tényező. Ennek az egységnek már a gyermek- játékokkal el kellene kezdőd­nie. Nagyon fontos, hogy a gyermekjátékok és a gyerme­két körülvevő környezet, az otthon, az óvoda és iskola Mivel változunk az időben, az is érdekes, hogy életünk melyik korszakában kit érez­tünk lélekrokonnak, Egy-egy nagytakarítás, lakásfestés al­kalmával így kerülünk szem­be tegnapi önmagunkkal: nap­lót sem kell írnunk, a köny­vek eszünkbe juttatják, mit éreztünk, gondoltunk akkor, amikor őket olvastuk. Igen fontosak, mind az ál­talános, mind a szakmai kézi­könyvek, amelyeket könnyebb eligazodás céljából ajánlatos külön polcon tartanunk. Ide tartoznak a szótárak, enciklo­pédiák, lexikonok, történelmi összefoglaló művek, atlaszok, stb. Bármilyen kérdés merül föl beszélgetés, olvasás, mun­ka, vagy tv-nézés közben, ha van lexikonunk, mindjárt megkereshetjük rá a választ. Gyermekek is szívesen lapoz­gatják, hasznukra válik, s igen célszerű, ha korán meg­tanulják a lexikon használa­tát, az eligazodást. A szak­lexikonok közül is kell né­hány a házíkönyvtárba: iro­dalmi —, művészeti —, zenei- és természettudományi lexi­konra — éppen, mert az is­meretek sokasodnak —, min­den művelődő családban szük­ség van. Könyvtárunkban még egy részleget ajánlatos elkülöníte­nünk: kedvtelésünk, hobbynk, szenvedélyünk könyveit. Ez még akkor is ajánlatos, ha nem olyan magától is elkülö­nülő témáról van szó, mint pl. a ■ horgászat, bélyeggyűjtés, autózás stb., hanem máshová is besorolható művekről, mint a zene, vagy a képzőművészet, mert ha történetesen muzsi­kálni szeretünk szabad időnk­ben, akkor a zenei könyvekre is többször lesz szükségünk, mint más ismeretterjesztő munkákra. Láthatjuk, a könyvtár el- t gazdája foglalkozását, szenvedélyét, belső fejlődését; jellemzi ízlését, logikus, rend­szerező készségét, mellyel a gyors és könnyű megtalálás érdekében csoportosít. De ezenkívül még azt is megvall- jz: lesz-e folytatása könyv­gyűjtő buzgalmunknak? ör- zi-e majd valaki híven, ránk emlékezve a könyveinket? Mert ebben csak akkor re­ménykedhetünk, ha idejeko­rán megalapozzuk gyerme­künk saját kis könyvtárát, amit ő fejleszt tovább, az ő ízlése, érdeklődése alapján. De ez már őróla fog vallani. Bozóky Éva Szilágy! Júlia: Filcbábúk kialakítása célszerű és eszté­tikus legyen: jó ízlésre, a szépség szeretetére neveljen. Sajnos, itt még nagyon sok a tennivaló. Ezért a kiállítás csak néhány prototípuson, Bán Marianne cserépjátékán, Szilágyi Júlia faldísznek is alkalmas filcbábúin, Kaliczky Katalin célszerű iskolatáská­ján, Bihar Katalin építőkocká­in, Ortutay Tamás és Somogyi Pál játékkockáiból összeállít­ható szekrénykéin, asztalain mutatja be a gyermek élet­funkcióit szolgáló, célszerű és esztétikus tárgyalakítást, amely abból indu’ ki, hogy a gyermekszoba mértékegysé­A szigorú főnök TestvérterÜ/etÜnkrSl írják — Vegye tudomásul, Kecz­meczi, ennél a vállalatnál ez volt az utolsó késése! — De nem ... — Hogyhogy nem? Két nappal ezelőtt figyelmeztet­tem: ha még egyszer elkésik, szó nélkül felmondok magá­nak! Most nyolc helyett ti­zenkettőkor jött be, — mit akar még magyarázkodni? — Könyörgöm, főnököm, hagyjon kibeszélni. Gondolja csak el, ma már hajnalban fel­keltem, könnyedén, vidáman, együtt fütyürésztem a nyitott ablakon bekandikáló madár­kával. S akkor hirtelen meg­csörrent a telefon! Azonnal rossz érzésem támadt, de azért fülemhez emeltem a kagylót. Dobhártyámon kétségbeesett női sikoly hasított át: „Segít­ség! Uram, mentsen meg! Hi­szen mi ismerjük egymást... És itt gyilkos leselkedik rám!” — Ne vicceljen, Keczmeczi. Ki hívta volna fel magát ilyen szöveggel? — Esküszöm, főnököm, hogy Csapcsikné volt, a földszint 4-ből. Negyedszer vált el a napokban, de tessék elhinni, még mindig olyan ártatlanul naiv, mint a ma született bá­rányka ... Csak a férfiak nem hagyják békén! Azt zokogta a telefonba is: „Valaki most sziszegte a kulcslyukon át, ha engedem be, rámtöri az ajtót és megfojt...” — És maga? — Elismerem, hogy vannak rossz tulajdonságaim, de a lo­vagiasságomra. főnököm, min­dig kényes voltam. S bár most A Vue Touristique Idegen- forgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg az Ein Komitat stellt sich vor (Egy megye bemu­tatkozik) sorozat újabb ua- rabja. A. szerkesztési koncep­ció, mint az előző hasonló jel­legű kiadványoknál, itt is a vállalat nevében szereplő „ide­genforgalmi propagandádban jelölhető meg. A megyei tanács elnöke, dr. Kiss István, az Előszóban ta­lálóan fogalmazta meg: „A szülőföld, a szűkebb pátria szeretete testesíti meg az em­berek számára a haza szerete- tét. Az emberek, a múltban s jelenben élők tettei, munkájuk eredményei ebben a közvetlen környezetben öltenek testet. Az ember önmaga is itt mér­heti le élete értelmét, s él­vezheti munkája gyümölcsét. A szűkebb haza arculata olyan amilyenné a benne élők min­dennapi munkája tette, s te­szi ...” Így — ha valós gaz­dagságában képtelenség is vár­ni megyénk életének felidézé­sét — a kiadvány az önismeret ge maga a gyermek és a ben­ne elhelyezett tárgyaknak a gyermek fejlődését, önálló te­vékenységét kell szolgálnia. Életünk jelentős része a munkahelyen, közlekedési esz­közökön zajlik le. Kívánatos lenne, ha az itt körülvevő használati tárgyak, bútorok, eszközök, szerszámok is ma­gukon viselnék a rendelteté­süknek megfelelő igényes for­málást, az ipari tervezés nyo­mait. A modern magyar ipari formatervekből a kiállítás csupán ízelítőt ad, Finta László Ikarusz-családjával azonban már az utcákon ta­lálkozhatunk, éppúgy, mint ahogy a kereskedelemben is kaphatók Dániel József kazet­tás magnói. Veress Lajos hangszórói, s a különféle for­matervezett magyar televíziók. Ruházati formatervezőink, textil-, ékszer-, táska-, cipő­tervezőink néhány munkája tanúskodik arról, hogy minden szempontból a kor színvona­lán állnak. Sajnos, szép ter­mékeikkel a vásárló nem ta­lálkozik az üzletekben, pedig a modern, új divathoz alkal­mazkodó ruházati cikkekben a kereslet igen nagy. A kiállítás felhívja a fi­gyelmet arra. hogy a mo­dern iparművészet a maga sa­játos funkciójával és eszkö­zeivel az ízlés- és tudatfor­máló szerep betöltésére mily széles körben hivatott. P, Brestyánszky Ilona is a legteljesebb bizonytalan­ság sötétlett előttem, lerohan­tam a földszintre, és feltép­tem Csapcsikné ajtaját. Leír­hatatlan látvány fogadott... A szerencsétlen asszony az egyik sarokban reszketett, 6 gyönyörű bronz haját tépdes­te. De amikor meglátta, hogy én vagyok, a nyakamba ug­rott, úgy suttogta: „Megmen- tőm ... Ugye, nem hagy ma­gamra?” — Maga ezek után termé­szetesen ott maradt? — Ott, de esküszöm, csak vonakodva tettem. Az a finom lélek ott pihegett a karomban, egyedül bennem bizakodva. De én nem állhattam meg, hogy időnként ne figyelmez­tessem : „Asszonyom, nekem már sajnos, mennem kell! Igaz, a főnököm áldott jó em­ber, de ha még egyszer elké­sem, most már biztosan kiha­jít a vállaláttól...” — Megőrült, Keczmeczi? Engem akart lejáratni egy bajbajutott embertársunk előtt? — Hát nem az igazat mond­tam, főnököm? Pedig szinte erőszakkal kellett lefejtenem magamról Csapcsiknét, aki közben elhaló hangon kö- nyörgött: „Ne... Maradjon még ...” De akkor már fél tizenkettőre járt az idő. — Tudja meg, maga egy embertelen fráter, Keczmeczi! Aki ilyen szituációban így vi­selkedik ... S mondja, pilla­natnyilag sincs senkije a Csap- csiknénak? Németh Géza | szempontjából is fontos szere­pet kaphat. Bőséggel van mit megmutat­ni Komárom megyében. Múlt­ja, jelene, ipara, mező- gazdasága, kereskedelme, kulturális élete, .dinami­kus fejlődése olyan vál­tozatosságban jelenik meg az olvasó előtt, hogy érezzük: az Ein Komitat... sorozat más darabjaihoz képest a mi életünk bemutatására vállal­kozó kiadvánnyal egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. Meghökkentően gazdag való­ságanyaggal kellett megbir­kóznia a szerkesztőnek, Ná- dasdi Jánosnak, s így érthető meg, hogy a megyénkről ké­szült keresztmetszet szinte csi­petnyi írásokban ad ízelítőt mindennapjainkról. Hozzá kell ehhez számítani tudniil­lik azt is, hogy egy valamire­való idegenforgalmi propa­gandakiadvány nem lehet meg bőséges képanyag nélkül. S ha az írások inkább való­ban csak „kóstolónak” felel­nek meg, hadd tegyük hozzá nyomban, hogy a szerencsés kézzel egybeválogatott kép­anyag jelentős része viszont csábító, vonzó erejű. Má^ a 4-5. oldalon kilenc színes fo­tót találunk; Tata szépségeit, az ezeréves Esztergomot, a Vértes, a Gerecse egy-egy gyö­nyörű részét, kulturális éle­Űgy érzem, akinek egyszer módjában áll megfordulni Magyarországon, soha nem felejti el a barátságos fogad­tatást; szeretetet, amely a szov­jet emberekkel szemben min­den találkozáskor megnyilvá­nul. Ezt teljes bizonyossággal állíthatom, mert magam is jártam a testvéri szocialista országban, s jártam egy dele­gáció tagjaként a csecsen-in- gus föld testvérmegyéjében — Komárom megyében. Üze­münk, az „50 éves a Szovjet­unió” nevű vegyikombinát, már 1971-ben fogadott Komá­rom megyei vendégeket, s ek­kor derült ki, hogy a mien­kéhez hasonló olajfeldolgozó üzem ott is van, a Komáromi Kőolajipari Vállalat. Azóta már tőlünk is, tőlük is jártak a testvérterületeken, s jó ba­rátság, úgy véljük — jó ta­pasztalatcsere-kapcsolat ala­kult ki közöttünk. A mi kombinátunkban 1972- ben alakult meg a Szovjet — Magyar Baráti Társaság tag­csoportja. Azonnal megalakult a mi üzemrészünkben is az alapszervezet, amelynek taná­csába a munka élen járói, fia­talok, veteránok kerültek, s az a megtiszteltetés ért, hogy én vagyok az elnöke. Az eltelt három esztendő alatt mi is és a Komárom megyeiek is sokat tettek az­tünk mozgalmasságát szintúgy szép színes felvételek teszik vonzóan plasztikussá ... Külön fejezetek, új s újabb megközelítésben szólnak még a megyéről. A bányászat, a vegyipar, a gép- és műszer­ipar, az építőipar ismertetése ismét lehetőséget ad arra, hogy önmagunkat, környeze­tünket felismerjük képben és szövegben egyaránt. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdasá­gunkat bemutató fejezetre, il­letve a megyénk kereskedel­mét ismertető oldalakra. Az anyagbőségre jellemző, hogy kis összeállítás foglalko­zik azzal, „amit önnek még látnia kell” itt, ebben a me­gyében (Vértesszőlős, Várgesz­tes, Majk, emlékmúzeumok, stb.). A Komárom megye be­mutatkozik című kiadvány idegenforgalmi értékét és je­lentőségét tovább növeli az a tény, hogy német és orosz nvelven is olvasható a közre­adott írásos ismertető, illetve egyes részeket angol fordítás­ban közölnek, sőt a lengyel— magyar vegyiszál csereegyez­ményről néhány sort lengyelül is olvashatunk. S talán még annyit említsünk itt meg: a látszatra anonim kiadvány szerzőgárdája elsősorban a me­gyénkben élő újságírók közül került ki. ért, hogy a ^barátság erősöd­jön. a kapcsolataink fejlőd­jenek. Különösen a grozniji Him-kombinát és a KKV kö­zött szoros barátságot, amely állandó levelezésben, delegá­ció-cserékben is kifejezésre jut. 1972 nyarán nagy örömmel és baráti szeretettel fogad­tuk á Komáromi Kőolajipar: Vállalattól nálunk járt .Urbán Józsefet, Kántor Ferencet és Szabó Istvánt, akik 5 napig ismerkedtek a köztársasággal, a fővárossal és természetesen a kombinátunk életével, mun­kamódszereivel és mindazzal, amitől tapasztalatot reméltek. Szíves meghívásuknak mi is eleget tettünk, s az egyik delegációnak így lettem én is tagja. Mi is öt napot töltöt­tünk Komárom megyében, s ez alatt szüntelen éreztük, hogy barátok, testvérék kö­zött vagyunk, akik megismer­tettek minket is mindazzal, amire kíváncsiak voltunk, akár az üzemet, akár a megye más területét érintette is az! A KKV-ban tudtuk meg, hogy a szovjet olaj ezer meg ezer tonnáit kapja éppen a KKV a Barátság vezetéken, s ez min­ket olyan jó érzéssel töltött el, mintha élő kapocsnak tekint­hetnénk a hosszú-hosszú ve­zetéket, amely lám — testvér- területünkig kanyarog. A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének 30. esztendejében különösen kel­lemes visszaemlékezni arra, hogy elesett katonáink sírján magyar földön soha nem her­vad el a virág. Bármerre jár­tunk. a szovjet síremlékek arról tanúskodtak: szerető ke' zek gondozzák a háborúban kialudt életek emlékét. Alapszervezetünk SZMBT- tanácsának tagjai büszkék ar­ra, hogy • őket bízta meg a kombinát szervezete: a kul­túrpalota kiállító termében állandóan gondoskodjanak Magyarország, főleg Komárom megye eredményeit és 'életét bemutató tárlatról, hogy a groznijiak minél jobban meg­ismerhessék testvérterületük mindennapjait. Ebben a kul­túrpalotában . rendeztük azt az emlékezetes nagygyűlést is, amelyen a grozniji kombinát élen járóinak a magyar válla­lat jutalmait adták át. Sók lenne elmondani, azóta meny­nyi mindent rendeztünk, de mindnek egy a jelentése és a tartalma: erősödjön a testvéri népek, a szovjet és a magyar nép, Csecseno—Ingusétyija és Komárom megye megbontha­tatlan barátsága! I. Dávidon az „50 éves a Szovjetunió*, Kombinát fenol-aceton üzemé­nek vezetője, az SZMBT-alap- szervezet elnöke (Is) Kép a jövőből — Hány holdat kapálunk ma, emberek?! „Komárom megye bemutatkozik”

Next

/
Oldalképek
Tartalom