Dolgozók Lapja, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

1975. június 1. vasárnap DOLGOZOK LAPJA 3 Búcsúztak a szakmunkástanulók Kedves ünnepség színhelye volt szombaton délelőtt az esztergomi szakmunkásképző intézet. Az új iskolaépületben felnövekvő első generáció vég­zősei, összesen 480 fiatal bú­csúzott ei az alma mátertóL A szülők, barátok, rokonok és az intézet tanulóinak tö­mege vette körül a ballagó fiatalokat. Eljött az ünepség- re Sáros Mihály, a városi párt­bizottság titkára és BrunszKó Antal, a városi tanács elnöke is. Ott volt a fiatalok ünnep­ségén Rétéi Lőrinc, a dorogi bányagépgyár igazgatója, me­gyénk egyik országgyűlési képviselőjelöltje is. Az eszter­gomi végzős szakmunkásta­nulókat Balázs Tibor, az inté­zet igazgatója búcsúztatta. A város polgársága nevében Sá­ros Mihály köszöntötte a rö­videsen szakmunkássá váló fiatalokat. Az esztergomi szakmunkás- tanuló fiatalok, — akik között a péliföldi vájártanulókat és lábatlani papíripari szakmun­kástanulókat is megtaláltuk; — most először ballagtak az új iskolaépületben és a tan­műhelyben. Megszeliditetl mérgek A Műszaki Kémiai Kutató Intézet szakemberei új eljá­rást dolgoztak ki a folyama­tos és a nagyüzemben is al­kalmazható granulálásra. E tudományos témával 1968 óta foglalkoznak, s széles körű kísérletsorozatok több terüle­ten alkalmazható gazdaságos technológiát hoztak. Az új el­járás lényege, hogy a por­alakú vegyianyag-halmazba levegőt fúvatnak, amely moz­gásba hozza az egész töme­get, s a porszemek a mozgás közben szemcsékké állnak össze. E folyamat során lehe­tőség van a szemcsék bevo­nására is. Ezzel a módszerrel „megszelídíthetnek” több, gyakran használt mérget, s például a nagyhatású nö­vényvédő szerek emberre való ártalmasságát is csökkenthe­tik. Ha a granulált méreg­szemcséket bevonják, meg­akadályozzák, hogy a ható­anyag a bőrön át felszívód­jon. Ezzel a módszerrel — a kísérletek szerint — ártalmat­lanabbá tehetik az üveggyá­rakban felhasznált nagymeny- nyiségű ólmot is. A granulá- lással kevésbé fertőzi á leve­gőt, s nem jut be az emberi szervezetbe sem. A Műszaki Kémiai Kutató Intézet mód­szerével egyébként célszerű granulálni a különböző por- aíakú mosószereket is. Egy brigád meg egy brigád az két brigád vagy megsem A Tatabányai Szénbányák építészeti üzemének asztalos műhelyében vidám csevegés közben, élmények, viccek ki­váltotta kacagás mellett reg­geliznek az asztalosok. — A November 7. brigádot keresem — fordulok a legkö­zelebbi gyalupad mellett sza- lonnázóhoz. — Melyiket? — kérdi, és a szemében valami kis huncut­ság bújkál. Nem tudom mire vélni a tréfát. — Hogyhogy melyiket? Hát a November 7-ről elnevezett brigádot. — Jaa — nyújtja el a szót. — Szóval a November 7. bri­gádot ... Hm. Akkor tessék, mi vagyunk. Ádám Ferenc brigád vezető — mondja kéz­gyújtás közben, mikor a má­sik gyalupadtól is odalép egy középkorosztályú férfi: — Török István vagyok, a November 7. brigád vezetője! — Néhányan jót kuncognak a rovásomra, aztán minden szé­pen sorjában kiderül. — Tizenegy éve lesz lassan, hogy ezen a néven megalakí­tottuk az asztalosok brigád­ját. öten voltunk akkor, vagy hatan — sorolja Ádám Fe­renc. — Az évek múlásával szaporodott a létszámunk. Jól dolgoztunk, szívesen álltak közénk. Gépeket kaptunk, osz­tódott, „reszortozódott” a munka is. És akkor, hat esz­tendővel ezelőtt elhatároztuk, hogy kétfelé válunk, két bri­gád küzd a mozgalomban el­érhető fokozatokért... — Csakhogy a névtől egyik brigád sem tudott megválni. Harcainkhoz, a kezdeti nehéz­ségekhez, az egész brigádmoz­galom múltjához kötött ben­nünket a „November 7.” — veszi át a szót Török István. — így aztán, mint sok min­denben, megegyeztünk abban is, hogy marad a név, de meg­különböztetjük, mint a fal­vakban szokás az egyforma nevűeket, vagyis „mellékne­vet” adunk a brigádjainknak. Ez egyben kifejezi azt is, me­lyik, mit csinál. Így lett a Fe­ri bácsié a „November 7. (pa­dos)”, a miénk, „November 7. (gépes)”. Hát ez eddig világos. De ho­gyan mérkőzik a kéz a gép­pel? Kivalizál-e a két brigád? Mit tettek azért, hogy mind­kettő elérte az arany fokoza­tot? A két brigádvezető elő­szedte a vállalásokat, a bri- gádna-lókat, abból aztán Tö­rök József műhelyfőnök és Bachmann András technikus- naplóvezető segítségével sor­ra, rendre választ kaptam mindenre. — Az úgy volt, hogy eleinte külön-külön akartunk „babé­rokat” szerezni. Ment volna, de rájöttünk, ha már szocia­lista brigádok vagyunk, vala­hol a tartalomban kell keres­ni és meglelni az igazi jellem­zőket. Eredményeink vannak szépen, nem véletlen Feri bá­csiék két aranya. Török Pis- táék is elérték volna még egy­szer, de sajnos egy vigyázat­lan társuk csonkulásos bal­esete miatt ezüstre kellett „váltani” az idén. — Török József mondja ezt, a Török István vezette brigád tagja, aki a 67 fős teljes kollektíva, a műhely vezetője már tizen­öt éve. Összeforrott az üzem­mel, átélte nehéz hónapjait, rangos fejlődését, s nagyon határozottan teszi hozzá az eddigiekhez: — Valamennyi dolgozónk hozzájárult az ered­ményekhez. Tallózok, a naplóban. A Török-brigád például az első negyedévben már 300 órával teljesítette túl a társadalmi munkában vállaltakat. Tarsolyunkban különben annyi minden van, hogy fel­sorolására kevés a hely. De valamit ki kell emelni. Azt, mit is jelent két brigádban — egy kollektívaként dolgozni. — Nézzük tételesen, melyek a legfontosabb követelmények — kezdi Török István. — Anyagtakarékosság. Rájöt­tünk, hogy a padosok sokat mérgelődnek kint a szerelés­nél, ha az ajtók, erkély lécek nem stimmelnek. Fűrészelget- ni, gyalulni, egyengetni — idő, idő, idő ... Azóta először kimegyünk Feri bácsival min­den nagyobb munkára nagyon pontos méreteket csinálunk, itt benn minden lehetséges műveletet elvégzünk, s nem kell elszabni és eldobni az anyag egy porcikáját sem, s a szereléssel sincs baj. Javasla­tomra a kétlapos ajtó fenyő­lécét kiiktattuk, helyette más tömőanyagot használunk. Két célt értünk el vele: nem hul- lámosodik az ajtó és sokkal könnyebb. Ja, mégis hármat, mert a fenyőléc még darabok­ban is drága! Ne haragudjon, nem árulom el a két éve gyártott ajtók „titkát”, mert még most sem fogadták el újításnak. Nem baj. Fő, hogy bevált. — Szóval, a mindennapi munkában kellett szorosabbra fogni a kapcsolatot. — Ismét Török Józsefnél a szó. — Fő­darabcsere nálunk mindig társadalmi munkában megy. 15 éve vezetem az üzemet, de mi még ilyesmi miatt nem áll­tunk! Újításokon törjük a fe­jünket. Van is. Nem egy! Ki­dolgozásuk pedig szerintem, a két brigád szocialista szelle­mére vall. Hallgatólagos meg­állapodás alapján ez úgy tör­ténik — mármint az újítás —, hogy valaki kitalál vala­mit, elvileg jó dolgot, a gya­korlatilag és szakmailag ma­gasabban kvalifikált brigádta­gok összedugják a fejüket, az­tán — elkészül az újítás. A legtöbbjét el is fogadják. Van persze, amit egyedül csinál végig az ember. Nekem is van ilyen, de azért azt is meg­vitatjuk. Az újítási pénz pedig azé — akié az ötlet. Szerin­tünk ez így becsületes. — ... és tanulunk. — Török István brigádvezető elmoso­lyodik. — Tavaly ilyenkor iz­zadtam az érettségin, túl a negyvenen tettem le a techni­kumi vizsgákat. Kell. Három technikus van a brigádban, mindenki igyekszik valamit tanulni. — A két brigád — egy csa­lád. — Ádám Feri bácsi ki­csit feljebb tolja a svájcisap- l.át, elmosolyodik, és így foly­tatja. — Hol van ma ember, aki egyedül meglehet? Sehol. Az otthoni család mellett van egy másik, itt az üzemben, ahol mindenki örömét együtt örüljük, s mindenki gondját együtt viseljük. Gyerekeink a fiatalok, ők veszik majd át tőlünk a munkát, kell hát, hogy úgy foglalkozzunk ve­lük, mint apa a fiával. Így helyes. Lehet is rájuk számí­tani. Akárki akármit mond, tudják ők, hogy saját jövő­jükért maguk is felelősek. ... Lejárt a reggeli-idő. Fel­búgtak a „gépesek” fűrészei, hullt a forgács a gyalupadok mellett, a „padosok” is meg­kezdték a napi termelést. Vi­dáman, pontosan, a legköze- lebbre kitűzött cél — a har­madik arany megszerzéséért, a vállalat és önmaguk becsüle­téért ... Ádám Éva Komárom megye jelöltjei t 4. sz. választókerület: Karkus Sándor Aznap! kerestem meg az oroszlányi XXI-es aknában Karkus Sándor vájárt — a 4. sz. választókerület ország- gyűlési képviselőjelöltjét — amikor a párttaggyűlésen ő volt az előadó. A képviselői és az országgyűlési munkáról tájékoztatta a bányászokat, munkatársait. Karkus Sándor a XXI-es akna dolgozója im­már tizenegy éve. Az oroszlá­nyi vájárképző intézetben ta­nult, itt kapta meg szakmun­kás oklevelét 1964-ben, s itt maradt Oroszlányban, a XXI-es aknán. Mosolyog, mikor én is meg­kérdezem, hogy milyen is az országgyűlési munka. Másod­ízben jelölték választókerüle­tében képviselőnek. Először 1971-ben választották meg a fiatal Karkus Sándort. Még megválasztása után is nehe­zen hitte el, hogy országgyű­lési képviselő lett. Huszon­négy éves volt akkor. — Sokszor elgondolkodtam azon — mondja — mivel ér­demeltem ki ezt a bizalmat, de igyekeztem megszolgálni. A választásommal együtt el­fogadtam az ezzel járó fele­lősséget is... A fiatal vájár rájött, hogy munkáját akkor tudja job­ban elvégezni, ha tanul, szé­lesíti látókörét, politikai, szak­mai ismereteit. Ezt kívánta a bányászok képviselete, de választókörzetének falvai is. Beiratkozott a hányaipari technikumba, s most, ezekben a napokban vizsgázik a har­madik osztály anyagából. — Milyen tapasztalatokat adtak a mostani jelölőgyűlé­sek? — érdeklődöm. — Megerősítettek abban, hogy választóim várják a ko­rábbi tevékenységet. A bá­nyászok az iparág gondjaival összefüggő dolgok rendezését, a falvak pedig az egészség- ügyi ellátás javítását, s több kereskedelmi létesítményre van szükségük. Ha újra meg­választanak,; az ötödik ötéves terv programjának végrehaj­tásához szeretnék minden erőmmel segítséget nyújta­ni... Karkus Sándort beválasz­tották az országgyűlés ipari állandó bizottságába. Ez a tény nagy megbecsülését je­lentette a bányavárosnak, s képviselőjének. A fiatal kép­viselő ennek a megbízatásának is igyekezett becsülettel eleget tenni. Tanúit, hogy megértse az országos gondokat, a szá­mok mögött meglássa az ösz- szefüggéseket. Azt mondja, ha egy év múlva leérettségizik a technikumban, akkor azonnal beiratkozik a Marxista—Le­ninista Esti Egyetemre, mert úgy érzi, több gazdaságpoliti­kai ismeretre van szüksége. Ez az egyéni ötéves terve. És ez nem kevés. A fiatal Karkus Sándor KISZ-tagként ismerkedett meg a munkásmozgalommal még vájártanuló korában. Az­óta is KISZ-tag maradt. Rendszeretete, tanulni, ismer­ni vágyása jó szakmunkássá tette, s munkatársai szerete- tét, megbecsülését is kivívta ezzel a magatartásával. Az importcikkek A Vlll-as jelű házikóból Komárom határállomás. Szinte egy helyen van a két állomás: a vasúti és a határ­átkelő. Az „apró” különbsé­gek persze a helyszínen, több szát métert is kitesznek. A határállomás rendező pá­lyaudvarán bonyolódik a te­herforgalom. Bonyolódik a szó legszorosabb értelmében, hiszen vagy huszonhárom sínpáron robognak a szerelvé­nyek, gördülnek a kocsik egyesével, párosával... A szemlélő számára az egész áttekinthetetlennek tű­nik. Kellene hozzá egy helyi kalauz. Fátrai Ernő térfőnököt ajánlják a központi épület­ben, de kinn van a sínek kö­zött, a VIII-as jelű házikóban. A vágányok zsúfolva teher­vagonokkal, néhány szerelvé­nyen át kell mászni, míg nagy nehezen rábukkanok az ala­csony kis őrházra. Nem állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem, amikor látom, hogy hosszabb időre berendezkedett a kuckóban, miért itt teljesít szolgálatot a térfőnök? — Kevés ez ember. He­lyettesíteni kell, de úgy, hogy a saját munka is meglegyen. Most különösen nehéz a hely­zet, mert az állomásfőnök Pesten értekezik, a helyette­se szabadságon van ... elég sok mindent kell intézni. Bizonyítékként e pár mon­dat alatt háromszor cseng a telefon. Ide utasítást ad, oda •tül elmesen útbaigazítást ad, a harmadik telefonálóval egyetért. A házikó elé megyünk, hogy a rendező pályaudvarról be­szélgessünk. Előbb egy átfogó adat: 24 óra alatt körülbelül 1400 tehervagont mozgatnak meg. Egy „tur”-ban 23 em­ber dolgozik kocsirendezésen. Munkaterületük 23 vágány, 9 érkező, 2 induló, 1 javító és 11 gurító. A szerelvények? Határfor­galomban napi 10-12 pár, te­hát amennyi elhagyja orszá­gunkat, körülbelül ugyananv- nyi érkezik is. Belföldön az alap, vagyis a minimum: He­gyeshalom felől és felé 4 pár, Celldömölk 3, Székesfehérvár 7, Dorog 4, Budapest 3 sze­relvénypár. ugyancsak oda- vissza. Ennél kevesebb nincs, több gyakran akad. Mikor te­hát azt nézzük, hogy 24 óra alatt 1400 kocsit mozgatnak meg a komáromi rendező pályaudvaron, lényegében eze­ket a szerelvényeket szedik szét és rakják újra össze. A hídról nézve olyan az egész, mintha az ember egy hatalmas terepasztalt látna, és szemnek is kellemes lát­vány, ahogy a szerelvények mozognak. Közben pedig ro­bognak a menetrend szerinti személy- és gyorsvonatok, s a híd másik oldalán pedig nagy fékezéssel megállnak. A szerelvény típusától függ, tó­dulnak-e az emberek, a fel­szállók, vagy éppen a vago­nokból szállnak ki többen. Szóval a hídról kellemes a látvány. A VIII-as számú kis házikóból pedig az egészet áttekinteni, felelősséggel, 'gén komoly feladat és nagy tel­jesítmény. Itt mindig csöng a telefon, mindig van jegyezni- való a műszaknaplóba. Fátrai Ernő helyében nem örülnék a látogatásnak, ő azonban türelemmel megad minden felvilágosítást. A jegyzetfüzetben csupán né­hány száraz szám gyűlik ösz- sze... Kapaszkodom vissza a köz­út biztonságához. Emitt el­húzott mellettem egy szerel­vény, két másikon át kell mászni. Már kiérek a sínek labirintusából, amikor mélyet lélegezve visszanézek. Vagy húsz méterre mellettem leg­alább ilyen elégedettséggel egy gőzmozdony pöfög, s ió hosszan ereszti magából a gőzt. Wér Vilmos Utóvizsgálat — pozitív te* aszfaltokkal A közelmúltban fejezte be a Komárom megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság az importból i ármazó fogyasztási cikkek forgalmazásának utóvizsgá­latát. A népi ellenőrök az ál­lami és szövetkezeti kiskeres­kedelmi vállalatok központjai­ban és boltegységeinél végez­tek vizsgálatot, és összesen 32 egységet kerestek fel. A vizs­gálat az élelmiszer- és élveze­ti cikkekre, a hurkolt, kötött ruházati termékekre, a vegyi, háztartási árukra és a kozme­tikai cikkekre terjedt ki. A célja annak megállapítása volt, hogy az 1972-ben lefoly­tatott alapvizsgálat során fel­tárt hiányosságokat mennyi­ben sikerült kijavítani, miként tudnak a boltok megfelelni a növekvő igényeknek. A vizsgálódás során kide­rült, az import termékek mennyisége és forgalma az összforgalmon belül mintegy duplájára emelkedett az alap- vizsgálat óta eltelt időszakban. Pozitív jelenségként értékel­hető, hogy növekedett a fej­lődő országokból származó importáruk mennyisége. Igen kedvezőnek mondható az utó- vizsgálatnak az a tapasztala­ta, mely szerint az import­áruk körének bővülése nagy­mértékben ösztönözte a ha­zai ipart a gyártmány- és gyártásfejlesztésre. Ennek hatására jelentek meg olyan új hazai termékek, melyeket nemzetközi árubemutatókon is elismertek, s jó hírnevet sze­reztek iparunknak. Ilyenek pl. a Woolmark hazai szövet, a Tripínt hurkolt alapanya­gok, a Fabulon kozmetiku­mok. E termékeken kívül azonban még jó néhány olyan található, melyek képesek fel­venni a versenyt az importból Származó termékekkel. Igen jelentős fejlődést ta­pasztalt vizsgálatunk a ház­tartási és vegyi cikkeket ille­tően. E termékek minősége szinte kifogástalan. (Ilyen például a Tomi mosószercsa­lád.) Tapasztalataink azt bizo­nyítják, hogy egy-egy esettől eltekintve megfelelő az im­portcikkek mennyisége és vá­lasztéka is. Így e termékek — megállapításaink szerint — megfelelően pótolják a hazai hiányokat. A vizsgálatot végző népi ellenőrök megállapításai sze­rint néhány importcikk ese­tében túlzott választéktartás tapasztalható. Ilyen cikkek pl. a tőkés importból származó cigarettafélék, a sokféle ká­vé, s a szinte megszámlálha­tatlanul sok halkonzerv. Ez utóbbiból időnként a leérté­kelés is szükségessé vált. Nem sok változásról adhat­tak számot a népi ellenőrök a szállítás folyamatosságának változását illetően. A vizsgált időszakban sem volt biztosí­tott az import termékek fo­lyamatos szállítása, s így most is előfordulhatott, hogy egy-egy megkedvelt termék hosszú időre eltűnt a fogyasz­tók szeme elől. Ilyenek vol­tak pl. a lengyel eperbefőtt, a kínai löncs, a Tokaion arc­krémek, a Triumph termékek. Az importból származó áru­cikkek árképzését vizsgálva r..egállapítottuk, hogy a for­galmazó kiskereskedelmi vál­lalatok az árak megállapítá­sánál nem tesznek különbsé­get a hazai és importcikkek között. Ez annyit jelent, hogy kizárólag a hazai termékekre meghatározott irányhaszon- kulcs alapján képezik az ára­kat, s így nem részesítik előnyben az import terméke­ket. így alakulhatott ki az a ■valóságos helyzet, hogy az im­port és a hazai termékek ára között csak minimális néhány forintnyi különbség van. Az, hogy az importból — különö­sen a tőkés importból — szár­mazó áruk az azonos árfekvés mellett mégis keresettebbek, mint a hazaiak, annak tulaj­donítható, hogy az importból származó termékek fazonja divatosabb, csomagolása tet­szetősebb jelenleg, mint a ha­zaiaké. Jelentős fejlődést tapasztalt utóvizsgálatunk az importcik­kek használati-kezelési utasí­tását illetően is. Szinte vala­mennyi terméknél megtalál­hatók' voltak az említett uta­sítások, de akadtak természe­tesen kivételek is. PL a Co­lor paszta, a különböző John- son-készítményeli. Igen pozitív volt népi el­lenőreinknek az a megállapí­tása, mely szerint nem volt a boltegységekben régebbi be­szerzésekből származó import­áru. Ez a tény a vállalatok beszerzési pplitikájának fejlő­dését, tervszerűbbé válását igazolja, ami jelentős előreha­ladás az alapvizsgálat óta el­telt időszakban. A fentieket támasztja alá még az a tény is, hogy a vizsgált időszakban a már korábban említett hal­konzerveken kívül importból származó termékeket nem kel­lett leértékelni. összességében megállapítot­ta a vizsgálat, hogy az import­áruk beszerzése és értékesíté­se tekintetében — a még meg­lévő hiányosságok ellenére is — jelentős fejlődés tapasztal­ható az utóbbi két évben. Nem változott azonban a szállítások rendszertelensége, aminek megváltoztatása egyik alapve­tő követelménye volna a fo­lyamatos ellátás biztosításán nak. Lichtenstein Ernő, a Komárom megyei NEB főelőadóig

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom