Dolgozók Lapja, 1975. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

KÖZGAZDASÁG és tudó máiltj Epítömunkánk nemzetközi támasza 2. A KGST története „A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ke­retében dolgozunk a szo­cialista gazdasági integrá­ció kibontakoztatásán, a komplex program valóra váltásán.” (Az MSZMP XT. kong­resszusának határozatából.) Vizsgáljuk meg a második világháborút követő időszak néhány alapvető belső és nemzetközi vonását, hogy el­helyezhessük a KGST-t az akkori viszonyok „időtérké­pén”. A szovjet hadsereg ál­tal felszabadított kelet-euró­pai államokban a negyvenes évek második felében haladó politikai változások mentek végbe. A Szovjetunió sok­oldalú segítségével megkez­dődött a súlyos háborús ká­rokat szenvedett gazdaság talpra állítása. Megindult a szocialista termelési viszonyok kialakulása az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A háborús pusztításoktól le­gyengült országoknak gépek­re, nyersanyagokra volt szük­ségük. Nyugaton akkor már javá­ban tombolt a kommunista- ellenesség, elhangzott Chur­chill hírhedt fultoni beszéde, a hidegháború korszakának első „programnyilatkozata”. Az imperialista államok előbb a Marshall-terwel, majd annak kudarcát látván, gya­korlatilag gazdasági embargó­val igyekeztek megfojtani a szocialista útra lépett államo­kat. Ehhez párosult még az amerikai atomzsarolás, az imperialista Nyugat fegyver­kezési hajszája, amely a Szovjetuniót, a szocialista or­szágokat amúgy sem könnyű gazdasági helyzetükben arra kényszerítette, hogy növel­jék védelmi kiadásaikat. 1949. januárjában a KGST megalakítását tehát nemcsak távlati társadalmi, gazdasági, történelmi célok indokolták, hanem a konkrét veszély, az imperialista gazdasági táma­dás elleni közös védekezés megszervezése. A KGST megalakításában a politi­kai oldal volt a döntő elem. Később éppen ez az elem ösztönözte a gazdasági együtt­működést: egyfelől megaka­dályozta a tőkés restau­rációt, a régi rend visszaállí­tását, másfelől egymáshoz kö­zelítette a tagországok népeit, amelyeket a háború előtti so­viniszta vezetők, az „Oszd meg és uralkodj'."-elvet kö­vetve, egymás ellen hangol­tak. A megalakulásról szóló ha­tározatot Bulgária, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Románia és a Szovjetunió írta alá, majd még ugyanezen évben Albá­nia is csatlakozott hozzá. (Al­bánia hivatalosan még min­dig a KGST tagja ugyan, de 1961 óta gyakorlatilag nem vesz részt a szervezet mun­kájában.) 1950-ben az NDK, majd 1962-ben Mongólia lett a szocialista integráció szer­vezetének a tagja. Kuba 1972-ben kérte felvételét. Ju­goszlávia 1965-ben kapcsoló­dott be a szervezet tevékeny­ségébe, mégpedig a jugoszláv kormány és a KGST között aláírt egyezmény alapján. Megfigyelői minőségben részt vesznek az ülésszakon a vég­rehajtó bizottság és az állan­dó bizottság ülésein a KNDK és a yVDK képviselői. (A Kí­nai Népköztársaságnak ugyan­csak megfigyelői státuszt biz­tosítottak, de Peking 1961 óta nem vesz részt a ta­nácskozásokon.) 1973-ban Finnország gazdasági és tu­dományos-technikai együtt­működési megállapodást kö­tött a KGST-vei; első ízben jött létre hivatalos formá­ba öntött kapcsolat a szocia­lista integráció szervezete és egy tőkés ország között. Vízzel kevert tüzelőanyag Az energiahordozókkal, a tüzelőanyagokkal való takaré­kosság igénye egyre újabb öt­leteket kelt a szakemberek­ben. Ezek sorában figyelemre méltó egy angol kutató konst­rukciója, az ultrahangos re­aktor, amellyel jelentős üzem­anyag-megtakarítás érhető el, amellett kisebb a légszennye­ző hatása is. Köztudomású, hogy a fűtő­olaj-kazánban való clégetésé­részecskékre (1) bontva osz­latták el az olajban. Az így keletkezett emulzió 70 % olajat és 30 °/o vizet tartal­mazott. A tűztérbe került víz- cseppek a felmelegedés ha­tására kiterjednek (2), majd robbanásszerűen gőzzé vál­nak (3), s ezzel az olajai még finomabb részecskékre bontják, mint a beporlasztás művelete, miáltal jelentősen megnő az égési felület. A tökéletesebb elégés kevesebb Két szakasz válik el világo­san a KGST eddigi működésé­ben, összefüggésben a belső és a külső gazdasági feltételek változásával. Az első szakasz a hatvanas évek derekáig tar­tott, s a következők jellemez­ték: a) A tagországokban akkor az alapvető feladat a szocia­lista iparosítás volt. Minthogy munkaerő-tartalékok még rendelkezésre álltak, az ipari termelést elsősorban új embe­rek, új gépek, berendezések munkába állításával, egyszó­val extenzív módon növelték. Az iparfejlesztést a nemzeti keretek jellemezték. Megjegy­zendő, hogy már ebben az idő­szakban megkezdődött a má­sodik szakaszra jellemző sok­oldalú ipari együttműködés kialakítása. 1954-ben, a KGST IV. ülésszakán felvetődött a népgazdasági tervek egyezte­tésének szükségessége, s ezzel egy időben megindul az ága­zati együttműködés, amely az akkoriban kulcsszerepet játszó gépiparra vonatkozott. Létre­jöttek az ipari kooperáció szervezeti formái is, az ágaza­ti együttműködésre 1956 és 1960 között állandó bizottságo­kat állítottak fel. 1956-ban megalakult például a villa­mosenergetikai, a gépipari, a színesfém-kohászati, a vegy­ipari, a kohászati állandó bi­zottság. Mégis, az említett szakaszban a KGST-kapcsola- tok nagy részét a külkereske­delmi áruforgalom fejlesztése jellemezte. Hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéseket ifötöttek, amelyek az adott helyzetben biztonságot, évekre előre tervezési lehetőségeket kínáltak a partner országok­nak. b) A nemzetközi helyzetet az 1960-as évek derekáig tu­lajdonképpen az imperialisták által kialakított hidegháborús légkör jellemezte. A két világ- rendszer közötti gazdasági, ke­reskedelmi kapcsolatok szintje minimális értéket ért el. Pá­rizsban fénykorát élte a szo­cialista országokba szállítan­dó, úgynevezett stratégiai cik­keket ellenőrző iroda, a CO­COM, amely a „Nyugat biz­tonságára” hivatkozva gya­korlatilag minden második árucikk kivitelét megtiltotta a szocialista országokba. Dunai Péter (Következik: Komplex program) NAGYOBB BIZTONSÁG cÉőlSb» tiez, a gépkocsimotor robba- nó-keverékének képzéséhez levegő hozzáadására van szükség. Az angol kutató kí­sérletei során kiderült, hogy iá az égéshez szükséges le­vegőt vízzel helyettesítik — amely éppúgy tartalmaz oxi­gént, mint a levegő —, jobb hatásfokú égés és jóval mér­sékeltebb levegőszennyeződés következik be. Az elképze­lést akként sikerült megvaló­sítani, hogy a laboratórium­ban a vizet egy ultrahangos készülékkel mikroszkopikus széndioxid- és nitrogénszeny- nyezést, illetve koromképző­dést eredményez a füstgáz­ban. Autóba alkalmazva is be­vált az ultrahangos generátor használata. A karburátorhoz erősített kis készülékkel a gépkocsi kétszer annyi kilo­métert tett meg egy liter benzin elfogyasztásával, mint a hagyományos porlasztóval Ha a tartós használatban is beválik e módszer, forradalmi találmánynak bizonyul majd az új típusú karburátor. A világon évente mintegy hárommillió embert érintenek súlyosan a közúti gépkocsi­balesetek: életüket vesztik, megsérülnek vagy anyagilag károsodnak. Ezt a megdöb­bentően magas számot sok­féle módon igyekeznek csök­kenteni a konstruktőrök. Pél­dául a gépkocsiknak mind­azon belső részeit, amelyeknek összeütközés esetén nekivá­gódhat a vezető vagy az utas, lekerekített élűre, kipárnázott­ra készítik el, amint ez a ké­pen látható Mercedes ESF —13-as típusú, úgynevezett biztonsági autón is felfedezhe­tő. Egyébként ezen az autótí­puson 80-féle olyan biztonsági berendezés és felszerelés ta­lálható, amely mind az össze­ütközések könnyebb átvészelé­se érdekében készült. Ezek egyike az a megoldás, hogy a motor csak akkor indítható, ha a biztonsági övék az elő­írásnak megfelelően be van- rendkívüli fontosságú a bal­nak kapcsolva. A biztonsági esetek túlélési esélye szem-! övék használata ugyanis pontjából. Reflektorfényben a IV. ötéves terv teljesítése /. Jó úton, jő irányban Kilenc hónap sincs már a hatvanból s befejeződik a ne­gyedik ötéves terv végrehaj­tása. Átfogó mérlegelésre ugyan majd csak jövőre lehet vállalkozni, a reflektorfény azonban már most megvilá­gíthat néhány jellemző ténye­zőt. Elsősorban azt, hogy a népgazdaság egésze és fő ará­nyai tervszerűen fejlődtek, s a tervben meghatározott célok, valamint a tényleges gazdasá­gi folyamatok között jobb az összhang, mint bármelyik ko­rábbi tervidőszakban. Joggal állapította meg a párt Köz­ponti Bizottságának beszá­molója a XI. kongresszuson: „ ... minden feltétele megvan annak, hogy a X. kongresszus által jóváhagyott gazdaságpo­litikai célokat, a IV. ötéves terv előirányzatait elérjük. A IV. ötéves tervünk négy évé­nek eredményei kielégitöek." Megváltozott feltételek 1970. október 3-án fogadta el az országgyűlés a népgaz­daság negyedik ötéves tervé­ről szóló törvényt. A reális célokat felsorakoztató prog­ram kemény munkát feltétele­zett, de azt nem vehette szá­mításba, hogy váratlan világ- gazdasági folyamatok megvál­toztatják a végrehajtás körül­ményeit. Ennek ellenére — a szocialista gazdaságunk erejé­nek bizonyságaként — a nem­zeti jövedelem ezekben az esztendőkben a hatvanas évek végénél gyorsabban, átlagosan 6,5 százalékkal nőtt, s várha­tóan 3-5 százalékkal több lesz, mint a tervezett. Ugyancsak lényeges mozza­nat, hogy az ipar termelése szintén meghaladja — várha­tóan öt százalékkal — a szá­mított növekedést. Míg a ne­gyedik ötéves terv azt tűzte ki célul, hogy a termelés bővülé­sének 75-80 százalékát a ter­melékenység fedezze, 1970 és 1974 között a tényleges ered­mény 96 százalékra emelke­dett, azaz itt is tetemes a több­let. Terjedelmes lista tükrözné csak hűen, mi mindenben sikerült, sikerül elérni a negyedik ötéves tervben meg­határozott célokat. Így pél­dául: ahogy a terv előír­ta, az átlagot jóval meg­haladó mértékben bővítette termelését, s új áruk sorát ál­lítja elő a vegyipar, a számí­tottnál többet ad az élelmi­szeripar, a mezőgazdaság. Ha­sonlóan a gépipar legtöbb te­rülete és a könnyűipar, a ki­terjedt rekonstrukcióknak kö­szönhetően. E tagadhatatlan sikerek sem fedik el a gondo­kat, sőt, megkövetelik az azok­kal való szembenézést. Annak ellenére ugyanis, hogy a népgazdaság egésze és fő arányai a tervezettnek megfelelően fejlődtek, voltak és vannak gondok a külkeres­kedelmi mérlegben, a beruhá­zási tevékenységben éppúgy, mint a gépipar termékszerke­zetének korszerűsítésében, az állóeszközök kihasználásában, a zöldség-, a cukorrépa-terme­lésben. Egy-két, szabályt erő­sítő kivételtől eltekintve nem a célok bizonyultak hibásnak, hanem időnként és helyenként a végrehajtás lassúnak, követ- kezetlennek, a népgazdasági érdekekkel nem mindig egye­zőnek. Ha egy tégla hiányzik Ha mindezek hatása meg­maradna egy-egy vállalat, iparág keretein belül, akkor sem lehetne könnyen bele­nyugodni, hiszen a társadalmi erőforrások kamatoztatásáról Törhetetlen lámpaburáit a főváros! p Világvárosi jelenség, hogy pusztítják, rongálják a lám­paburákat és a világítóteste­ket. A felmérések szerint a fővárosban évente mintegy ezer bura és 4-5000 izzó esik áldozatul a csúzlival lövöldö­ző, félléglával hajig'álózó van­dáloknak. Az okozott kár összege, mintegy 600 ezer fo­rint. (Pontosan annyi, ameny- nyiböl három kilométer hosz- szú útvonal közvilágítását le­hetne megoldani.) Az Elektro­mos Művek statisztikájából inás is kitűnik. A közvagyont rongáló vandálok kedvenc va­dászterülete a Népstadion kör­nyéke, az Élmunkás-hídnál és a Rimaszombati útnál lévő aluljáró, valamint — sajnos kivétel nélkül — valameny- nyi lakótelep. A jó szó, a figyelmeztetés és a fülön csípett tettesek szi­gorú büntetése mindeddig ke­veset használt. Ezért is ke­rült 1 napirendre a törhetetlen lámpabura előállítása. Alap­anyagát a szakemberek a po- likarbonátban megtalálták. Ezzel a makraion ^műanyaggal — amelyből a Villamosszige- telő és Műanyaggyár készít nagy szilárdságú burát — a sorozatgyártás előtt természe­tesen sok kísérletet végeztek. A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet munkatársai azonban nem tudták ponto­san megállapítani a műanyag hajlítószilárdságát. Nem mint­ha nem rendelkeztek volna kellő szakmai ismerettel, gya­korlattal. Ellenkezőleg! Min­dent ..bevetettek”: felvonul­tatták az összes ütőgépet, hogy eltörjék a makrolont, azaz megállapítsák szilárdságát. Hiába: a polikarbonátból ké­szített bura keményebb ellen­félnek bizonyult a plexinél is. Ez utóbbi hajlí'lószilárdsága 1000 kp/cm2, vagyis 1000 kilo- pond erősségű súly alatt el­törik. A makraion bura vi­szont ilyen nagy súlyt is pat­tanás, hajszálrepedés nélkül elvisel. Vigaszul szolgálhat a szakembereknek, hogy a poli- karbonát alapanyagból ké­szített lámpabura hajlítószi­lárdságát ez ideig külföldön sem tudták megállapítani. Angliában például légpuskát használtak a művelethez. A kísérlet „csütörtököt” mon­dott: a búra ép maradt. Brüsszelben vasrúddal próbál­koztak : makraion lámpa egészben maradt. A kedvező tapasztalatok alapján a fővárosban is hoz­záláttak a makraion bura gyártásához, felszereléséhez. Mintegy 2000 ilyen lámpában világítanak már az izzók az útvonalak mentén. Elsőként a vandáloktól leginkább veszé­lyeztetett körzeteket látták el a törhetetlen burákkal, ame­lyek ; felszerelésük óta sértet­lenek. A továbbiakban az Elektromos Művek mór csak „antivandál”-lámpaburákat szerel fel Budapest utcáin. (—dón) van szó. Mivel azonban egy* egy terület elmaradása kisu­gárzik a többi munkájára is, nagy hibának bizonyulna a beletörődés. Főként azok ré­széről, akik tehetnek a válto­zás, a több, a jobb érdekében. Egy-egy tégla hiánya veszé­lyeztetheti az egész építmény stabilitását. Téglából ugyan sok van — fölhalmozódtak a készletek, csökkent a kereslet —, de az építőanyagipar vár­hatóan nem teljesíti az ötéves tervét. Emiatt viszont import­ra kényszerülünk — idén a négymillió tonnás hazai ter­melés mellett is 800 ezer ton­na cement behozatala szüksé­ges —, s ennek fedezetét va- lahonnét el kell venni! Hasonló a helyzet a cukor­répánál és a zöldségféléknél. A mezőgazdaság egésze a tervben szereplőnél gyorsab­ban fejlődött, de némely te­rülete a számítottnál kisebb haladást mutathat fel. Utalásszerű példáink azt húzzák alá, hogy a népgazda­sági terv teljesítéséért a maga területén mindenki fe­lelősséget visel. A jelenlegi középtávú népgazdasági prog­ramnak — a korábbiaknál még inkább ez volt a helyzet — gyenge pontja, hogy nem érvényesült szigorú követke­zetességgel mindig és minden­ben a társadalmi érdek. Indo­koltan emelte ezt ki, s állítot­ta a teendők élére a párt XI. kongresszusa, mint fontos ta­pasztalatot a negyedik ötéves terv végrehajtásának eddigi szakaszából. Gyorson költünk, lassan kamatoztatunk Társadalmi érdek ugyanis — a gazdasági növekedés lénye­ges feltétele —, hogy a ter­vezőmunka javulásánál is na­gyobb mértékben tökéletesed­jék a megvalósítás, a végre­hajtás! Mert örvendetes, hogy a beruházásoknál, ami a pénzösszeget illeti, az ötéves terv és a tényleges teljesítés között nincs elmaradás — sőt, 60 milliárd forinttal többet használnak fel —, azzal azon­ban aligha büszkélkedünk, hogy 1975-ben már 120 mil­liárd forint körül lesz a befe­jezetlen beruházások értéke. A pénzt gyorsan költjük, de las­san kamatoztatjuk! öt eszten­dő alatt 14 százalékkal nőtt a beruházások árszínvonala. Emiatt az ún. naturális muta­tókat — ennyi tanterem, eny- nyi állami lakás, ennyi út stb. — nem sikerül mindenütt úgy teljesíteni, ahogyan azt 1970. októberében a törvényben rögzítették. Ismét csak azt ír­hatjuk: nem a terv volt a rossz. Akadtak ugyan várat­lan tényezők is, de a terv a2- zal nem számolhatott, hogy ki, hol, mit mulaszt, miben sérti meg a technológiai fegyelmet, mennyire hanyagolja el a szervezést, az előkészítést. Nem a tervet kell tehát az ilyen és hasonló okok miatt kárhoztatni, megváltoztatni, hanem a terv végrehajtásának módját, eszközeit. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom