Dolgozók Lapja, 1975. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-20 / 92. szám

ÍS75. április 20. vasafn&p DOLGOZÓK LAPJA 7 Ezen nevet... Fecske Csaba: PÁRIZS Maurice elmerengve nézi, amint felesége, a szép Mic­hele asszony lefekvéshez ké­szülődik. Egyszer csak meg­jegyzi: — Milyen érdekes, szívem, a bal lábadon a harisnyán le­szaladt egy szem. Michele asszony vállat von: — Mi ebben az érdekes, szí­vem? — Az szívem, hogy amikor délután elmentél hazulról, a jobb lábadon volt ez a lesza­ladt szemű harisnya!... PRÁGA Két barát beszélget. — És képzeld, Otokar, ami­kor beleestem a vízbe, s már- már megfulladtam — meséli Karel —, az agyamon átci­kázott egész eddigi életem. — Ö, bizonyára eszedbe ju­tott az az ötszáz korona is, amit kölcsön adtam neked — örvendezik Otokar. — Bizonyára eszembe ju­tott volna az is — feleli Ka­rel —, de odaérkezett a men­tőcsónak ... MOSZKVA A rendkívül elfoglalt vezér- igazgatónak jelenti a titkár­nő: — Igazgató elvtárs, itt az orvos, akit hívtunk. Mire a direktor: — Mondja meg neki, An­na Andrejevna elvtársnő, hogy nem fogadhatom. Beteg va­gyok ... MILÁNÓ Két férfi beszélget a presz- szóban. Egyszerre belép egy rendkívül csinos, vörös hajú, fiatal nő. — Nézd azt a nőt, Luigi — mondja az egyik férfi. — Ha feleségül vehetném, én len­nék a világ legboldogabb em­bere. — Nem lennél egyedül, öre­gem, én vagyok a férje ... VARSÓ A vállalat személyzetise be­hívatja Gombrowicz kartársat és felelősségre vonja: — Nem szégyell! magát! Gyermekei már iskolába jár­nak, s amint hallottam, ma­ga még mindig fut a vállalat­nál a nők után! Mire Gombrowicz kartárs széttárja karjait: — No és? Talán a gyereke­ket ne járassam iskolába?... BELGRAD Az iskolában folyik a ta­nítás. A tanító néni odalép a kis Bronislavhoz: — Mit szólnál hozzá, kis­fiam, ha egy kistestvérkét hozna a gólya? Bronislav tisztelettudóan fel­áll a pádból és sunyin meg­jegyzi: — Azt, hogy pechünk van. — Miért? — Azért, mert apuka már két éve külföldön dolgozik.., BUKAREST Az építővállalatok központi raktárába távirat érkezik az egyik építkezésről: Küldjétek azonnal tíz lapá­tot! A raktáros haladéktalanul választáviratot küld: Lapátot csak a hét végén kapunk. Stop. Addig támasz­kodjanak a falhoz! Stop. Raktáros. BÉCS A gyönyörű, fiatal Hannát elütötte egy autó. A barátnő­je meglátogatja a kórházban. A csinibaba elmondja, hogyan történt a baleset, azt is, hogy a gázoló egy nagyon csinos angol fiatalember volt, majd ábrándosán felsóhajt: — Tudod, édesem, hogy mennyivel másképpen gázol­nak ezek az angolok?... ZÜRICH Válóperes tárgyalás után a tárgyalóterem folyosóján egy fiatal nő hevesen magyaráz az ügyvédjének: — De, kérem, ügyvéd úr, ez egyenesen lehetetlen! A bíróság a két gyermekemet a férjemnek ítélte, és közben egyiknek sem ő az apja! BUDAPEST — És mi lesz az ígéreted­del? — kérdezi a lány a fiú­tól a Margitszigeten, tavaszi séta közben. — Nézd, szerelmem — vá­laszolja a fiú —, én azt ígér­tem, hogy- télen feleségül veszlek. De volt az idén tél?... A cenzúra múltjából ónéit Jártam kő-marta, ordas csúcsaid habzó hóban, amikor cinke szól: zöld-sárga rügy a fagyban, s amikor a szírieken szétloccsant fényt vakít, Éltem tenger-ringású földeden Hold-nyerítéses éjben ösztövér álmot hajszolva; hullt esők kövér zsircseppje, s szőkült zsenge énekem. Arany, Petőfi nyelvét beszélem; apám hangján szólt Bartók és Kodály: hallgattam, mintha jajongna vérem. Aki itt halott, nekem mind rokon — Amerre jártam, tudtam, ez hazám: Örök adósságom és birtokom-. Szerb György: Illúzió A hegyek éle olyan, mint a párkány, és rajta sétál, s álmot fűz a sárkány, egy kisfiú kezéből nőtt a szára, s ez álom lett a Föld legszebb virága. A gondolatok föl- s alá suhannak, égnek fecskéi, lepkéi a hantnak; a sárkányos gyerek csak érez, érez, és így jut egyre közelebb az éghez. Már alkonyul, s a szél nagy orgonája jegenyét, tölgyet, nyírt idéz imára; a sárkány pedig táncol a magasban míg zeng a zene pergőn, s újra lassan; míg emberek, vagy gyásztól hófehéren, vagy örömpírban átmennek a téren. Boldog ember vagyok Igen, kérem, én néhány hónapja boldog ember va­gyok. Nem érzem ugyan ma­gam semmivel sem jobban, mint az elmúlt egy-két év­tizedben bármikor, de mégis történhetett' valami, csak én nem vettem észre. Az utóbbi időben ugyanis több ízben kö­zölték velem szavahihető és hozzáértő illetők, hogy „bol­dog ember vagy”. Elmondok néhány esetet, nehogy azt tessék hinni, hogy csak dicsekszem. Még az ősszel, a moziból kijövet találkoztam Matild né­nivel, aki így fordult hoz­zám nagyot sóhajtva: — Borzasztó volt ez a film, ügye? Én egyébként is dep­ressziós vagyok, és most rá­adásul ez a szívtépő stressz ... Vagy csak az én lelkületem- re van ilyen hatással? — Nem, nem — válaszol­tam —, engem sem vidított föl, sőt levert és nyo­maszt ... — És deprimált, igaz? — Nem, azt nem. — Boldog ember vagy, fi­ús más szovjet városokban is még mindig vannak nehézsé­gek a lakáshelyzetben, a la­kosság egyharmada még min­dig társbérleti lakásokban la­kik, s a lakásigénylők sorá­ban még mindig nagyon so­kan szerepelnek. Ennek több oka is van. A múlt öröksége — az 1917-es szocialista forradalom előtt Oroszországban minden ötö­dik városlakó nyomortanyá­kon élt A második világhá­ború következménye: a hábo­rú miatt 25 millió szovjet ál­lampolgár maradt lakás nél­kül. A századunkra jellemző gyors városfejlődés: — 1926- tól 1947-ig a Szovjetunió vá­rosi lakossága több mint 110 millióval növekedett. Mivel lakásproblémák még léteznek, a lakások szétosztása szigorú társadalmi ellenőrzés mellett történik. A lakások szétosztásánál nem a bevétel a döntő szempont, hanem az, hogy ki mennyire rászorult. Azok az emberek részesülnek előnyben, akik a legrosszabb körülmények között élnek. Nehézségek ? — Igen Válságok 1 — Nem „Meg vagyok róla győződve \ogy ha New York lakosai egy hónapot eltol tenének a Szov­jetunióban, ahol a nap és az éjszaka bármely szakában sétálhatnak az utcán, eljutná­nak az iskolába, a metróra, a parkokba, a színházakba és a hangversenytermekbe, ingye­nes orvosi ellátásban részesül­nének a rendelőintézetekben, és a kórházakban, tengernyi kérdéssel térnének haza” — írja az amerikai újságíró. Mert mit is találnának Moszkvában? Talán egy esz­ményi várost? Nem, még nem minden tökéletes Moszk­vában és a többi szovjet vá­rosokban. Sok problémának történelmi gyökerei vannak, mások viszont a tapasztalat hiányából fakadnak. Egy sor olyan nehézséggel is küzde­nek, melyek minden erősen iparosodott városban megta­lálható: a közlekedés, a fe­szített élettempó, a zaj... „Azonban — teszi hozzá Mike Davidov —, ha a szov­jet városok problémákkal küszködnek, akkor az ameri­kai városok — válságokkal. A problémákat meg lehet olda­ni és idővel mégis oldják őket. De elmondható ugyanez a krízisekről?” Valért) Tyelegin (APN — KS) acskám! — közölte irigyked­ve Matild néni. Karácsony előtt a Belváros­ban találkoztam Bér Balázs barátommal. Épp kiszállt a kettőhuszas Menüjéből és jött felém. Jött felém, de nem vett észre, mert a földet néz­te, lógatta az orrát, magában motyogott. — Hát neked mi bajod? — fogtam meg, s a szeme kö­zé néztem. — Mégis mit gondolsz? — kérdezte vissza. — Történt valami...? — Semmi különös, de mi­től legyen jó kedvem? — Értem, rossz a hangula­tod. Van ez így! — Üres te­kintettel elnézett a vállam fölött, és legyintett. — Ve­lem is előfordul — folytattam vigasztalón —, hogy bal láb­bal kelek föl, hogy rossz kedvem van, hogy lehangolt, meg elkenődött vagyok. — És szplines is? — Nem, azt nem. — Boldog ember vagy! — mosolygott rám keserű irigy­séggel Ealázs. és váltamat megveregetve elsietett. A színház büféjében talál­koztam Jenő öcsémmel. — Nem, nem adok kezet, nem akarlak megfertőzni — hárította el a felé nyújtott jobbomat. — Influenza? — kérdeztem. — Azt, hál’ isten, megúsz­tam, de... Nem hallod a hangomon ... ? — Egy kicsit — valóban — mintha rtkedt lennél. — Ha csak rekedt lennék, de a nózikám is ... — Az semmi, én is most lábaltam ki a náthából, előt­te meg volt egy kiadós lég­csőhurutom. — Az is valami? Nekem bronchitiszem van. Volt ne­ked már bronchitiszed? — Nem, nem emlékszem rá, hogy lett volna. — Boldog ember vagy! — bólogatott Jenő, és elköszönt, de nem adott kezet, nehogy megfertőzzön a bronchitiszé- vel. És ez így megy állandóan. Megkapom a „boldog ember vagy” minősítést, mert én csupán „majd szétrobbanok”, de ideges nem vagyok, mert igaz, hogy olykor visszasírom a régi szép időket, de nosz­talgiám nincs soha, és mert előfordul, hogy okkal, ok nél­kül jó kedvem kerekedik, de a túláradó örömet még hírből sem ismerem. Szó mi szó, annyian mond­ják, hogy kezdem magam is elhinni. Talán lehet benne valami: boldog ember va­gyok. Sólyom László Az. eszmék leghatásosabb terjesztője a könyv. A diktáto­rok, az uralkodó osztályok ezt jól tudják és mindig is tud­ták. A társadalmi rendet tá­madó könyveket igyekeztek hazaárulónak, erkölcstelennek, eretneknek, felforgatónak, ve­szedelmesnek bélyegezni és ezziel az ürüggyel megakadá­lyozni a terjesztést. Az önkényuralom már Gu­tenberg előtt is így próbált védekezni a haladó eszmék el­len. Caligula római császár például eltiltotta Homérosz Odysseiájánaik, minden későb­bi eposz mintaképének az ol­vasását, mert a soraiból kisu­gárzó szabadságeszmét egyed­uralmára veszélyesnek tartot­ta. A tilalmak igazi „virágko­ra” azonban a könyvnyomta­tás feltalálása után kezdődött. A nagy írók, haladó eszmék hirdetői, az elismert klasszi­kusok közt alig találunk olyat, Giordano Bruno, Beaumarcha­is, Swift, Voltaire, Heine, Marx, Engels, Lenin —, akinek valamelyik művét le­galább egy országban ne til­tották volna be. De az már ne­hezen magyarázható, hogy mi­ért nem engedte kinyomatni a spanyol inkvizíció 1720-ban Defoe Robinsonját, vagy a dán protestáns cenzúra 1776-ban Goethe művét, Az ifjú Wert- her szenvedéseit. 1788-tól 1820-lg angol színpadon nem volt szabad előadni Shakespe­are Lear királyát. 1835-ben I. Miklós cár Andersen meséi­nek olvasását tiltotta be, s ez a rendelet 1849-ig maradt ér­vényben. A példákat még so­ká folytathatnánk. Az idő múltával egyre több könyv került a cenzúralistára, s ezek jegyzékét nyomtatásban is kiadták. A legismertebb a pápai udvar által kiadott In­dex librorum prohibitorum. Ezt 1559-ben állították össze és miután a tridenti zsinat felülvizsgálta, 1564-ben adták ki először. A mai napig szám­talan újabb és bővített kiadá­sát ismerjük. A benne felso­rolt műveket a katolikusok­nak egyházi kiközösítés terhe alatt tilos volt olvasni. A pá­pai indexben különösen sok a francia irodalmi alkotás. Megtalálhatjuk benne Montes­quieu, Voltaire, Rousseau, Di­derot, Stendhal, Balzac, Hugo Victor, Flaubert, a fiatalabb Dumas, Zola, Anatole France, Maeterlinek, Sartre és mások munkáit, nem egy esetben az említett írók összes művét. Arra, hogy hazánkat ne „fertőzzék meg” káros köny­vekkel, évszázadokon át a bé­csi udvar vigyázott. A cenzú­rahivatalban eleinte kéziratos jegyzékek sorolták fel a ti­lalmas olvasmányokat, később nyomtatásban is kiadták, elő­ször 1754-ben Catalogus libro­rum rejector um ... címmel Ettől kezdve négyévenkint új kiadások jelentek meg, a köz­beeső esztendőkben pedig pót­lások. Szerepeltek ebben a jegyzékben többek közt a francia enciklopédisták, La Fontaine, Swift, Holberg, Ovi­dius, Macchiavelli, Lessing könyvei és meglepő módon Kempis Tamásnak, keresz­tény életbölcsességet hirdető műve, a Pázmány Péter által KOLLÁR GYÖRGY: Házak magyarra fordított Krisztus követése is. A könyvtilalmak terén át­meneti enyhülés következett a feudalizmus megszűnése után. A fiatal, sok tekintetben haladó kapitalizmus erőteljes fejlődését eleinte nem fenye­gette veszély, s ezért nem lé­pett fel élesen a „felforgató” eszmék ellen. De már 1878- ban, a német birodalmi gyű­lés törvényt hozott a szociál­demokrácia ellen, s ennek alapján 1886-ig 156 folyóirat, 801 könyv és röpirat terjesz­tését tiltották be. Hazánkban ilyen lista nem jelent meg, de a kormánypárt így is módot talált az eszmék elleni védekezésre. Többnyire a kiadóvállalatok vezetőire gyakoroltak nyomást. Jellem­ző, hogy legnagyobb líriku­sunknak, Petőfinek gyűjtemé­nyes kötetei egy évszázadon át csonkán jelentek meg, ki­hagyták belőle a királyellenes verseket. A felháborító és nevetséges példák közt említsük meg Spanyolországot. 1939-ben Franco a közkönyvtárakból el­távolította Ibsennek, Goethé­nek és más hozzájuk hasonló­an „elfajzott” írónak összes művét. De valamennyi könyv­ellenes intézkedésen túltesz az a rendelet, amelyet a náci Németország adott ki 1933- ban, és amely a tartalomra való tekintet nélkül ítélte megsemmisítésre mindazt a nyomtatványt, amely zsidó­származású, vagy haladó szel­lemű, a nácizmussal szemben­álló írók munkáit tartalmazza, Az utcákon vészes fényű máglyák lobogtak fel, láng­jukat Heine, Freud, Brecht, a két Mann, Hemingway írásai táplálták ... Vértesy Miklós A Felszabadulás olvasási pályázat !Í II. A Dolgozók Lapja március 3§-l számában közöltük azoknak a könyveknek a jegyzékét, ame­lyekből hatot választhatnak ki* és a hat könyv 3-3 kérdésére kell a választ beküldeni szeptember 30- ig a József Attila Megyei Könyv­tár (2805 Tatabánya V., Pf.; 53«.) címére, vagy leadni bármelyik közművelődési (üzemi, tanácsi) könyvtárba. A további kérdése­ket minden vasárnapi számban folyamatosan közöljük. (Bővebb felvilágosítást a könyvtárak ad­nak az érdeklődőknek.) RIGBY, RAY: A DOMB 1. kérdés: Hol, mikor, mennyi idő alatt játszódik a regény cse­lekménye? 2. kérdés: Minek a jelképe a domb? 3. kérdés: Mi az író állásfogla­lása? MARSHALL, PETER: TOMBOL A HOLD 1. kérdés: Milyen jellegű intéz­ményben, és melyik város közelé­ben játszódik a cselekmcnj' tar­talmilag legfontosabb része? 2. kérdés: Mi volt az intézmény­ben lezajlott emlékezetes konf­liktus tartalma, és kik között történt? Nevezze meg a Hét fő­szereplőt! 3. kérdés: Az egyháznak mi­lyen szerepe volt a mű sze­rint, s a gondolkodók kitörési kí­sérletét hogyan értelmezte az egyház? KNIGHT, ERIC; LÉGY HO MAGADHOZ 1. kérdés: Miért került C’live kór­házba? 2. kérdés: Feleségül vette-e Clive Prudcncct, és lett-e gyer­mekük? 3. kérdés: Miért nem ment visz- sza Clive szabadsága lejárta után a katonasághoz? A szakkönyvek „haszna” A 19 éves Jimmy Hutton, a Massachusetts Institute of Technology hallgatója nem egészen öt hét alatt elkészí­tette egy atombomba tervét, amellyel a szakértőket is meglepte. Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: „Gye­rekjáték volt. Csupán a könyvtárban rendelkezésre álló szakkönyveket és kiad­ványokat, valamint néhány szakfolyóiratot kelleti áttWMÉL rnánjrqznom,". ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom