Dolgozók Lapja, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

4 BOt>fl6Kflf EXPÍA 1974. Jumír 14. Az élet tisztelnie Albert Schweitzer Európában öreg orgonákat, Afrikában beteg négereket gyógyítottam” — így össze­gezte életét így, ilyen szeré­nyen. Lényét bölcs türelem és mosolygó önirónia jelle­mezte. 30 éves korában olvasott egy jelentést az Ogooue me­dencéjében élő négerek nyo­morúságos egészségügyi hely­zetéről. Ügy érezte, hogy a fehér ember mérhetetlen bű­nöket követett el, a feketék­kel szemben, s ezt más fehé­reknek kell jóvátemniök. |A kötelességet elsősorban önma­gára vonatkoztatta, ez érlelte meg döntését. Kettétörte szé­pen Ívelő pályáját, — ekkor már teológiai tanár volt, a filozófia doktora, s Európa- szerte sikeres orgonaművész, könyvei egymás után jelen­tek meg, és mesteri kézzel ja­vította az utolérhetetlenül szép hangú ódon orgonákat, ~r- mégis új pályát választott: beiratkozott az orvosi fakul­tásra. Amikor néhány évvel ké­sőbb megérkezett Lambareno- ba, valósággal a semmiből kellett megteremtenie a ké­sőbb legendáshírű kórházte­lepet. Néhány láda gyógy- és kötszer volt a felszerelése, ezt is hangversenykörútjainak jövedelméből szedte össze. És az őserdő mélyén mi várta? Egy régebben tyúkólnak használt faház, itt kezdte el rendelését. Mert 'na egyebe nem is, betege, bőven akadt. Megbizonyosodott arról, amut eleve sejtett, hogy a termé­szet ölén élő népek sem egészségesebbek, hogy a fáj­dalom épp úgy gyötri őket, mint bárkit a világon. Min­denhez kellett értenie: jöttek a- tnaláriások, a leprások, a szívbetegek; hozták az álom­kórosokat, a fekélyektől el bon­tottakat, az elmebetegeket. És jöttek a gyarmatosítok átkos adományait viselők: az alko­holtól máj bajossá váltak, a fakitermeléstől sérvet szer­zők, a tbc-vel fertőzöttek. Vé­geláthatatlan tömegben jöt­tek, hogy talpra állítsa őket. És amikor a jól felszerelt kói háztelep elkészült, egész művét elsöpörte a föld színé­ről az első világháború. A francia hatóságok internálták a „gyanús idegent”. Nem za­vartatta magát: gyógyított to­vább a fogságban is. 1920-ban, 45 évesen, előliről kezdett mindent. A megadás, a kétségbeesés ismeretlen volt számára. Űjrakezdte a fárad­ságos munkát, a gyógyítást, a fakitermelést, a szervezést, a gyűjtést: 1924-ben nagyobb és modernebb kórház állott Lambarenében, mint amilyen az első volt. Fönntartása vé­gett újra meg újra visszatér Európába, hogy szava és or- ganajátéka megnyissa a szíve­ket, és pártfogoltjainak meg­szerezze a legszükségesebb ja­vakat. A fasizmus éveit azonban végig Afrikában töltötte, nem volt számára hely akkor Eu­rópában. (A náci Németor­szág vezetői megpróbálták ugyan hazaédesgetni, ám ő megvető elutasítással felelt.) A második világháború után már nem csak a négerek érdekében járta be a világot: a béke védelmére szólította fel az emberiséget, az atom- veszély ellen szállt síkra. Ezt kellett tennie, hiszen az élet tisztelete volt mindig ve­zérlő gondolata: „Akkor ta­láltam meg létem célját és ér­telmét, amikor felismertem az élet tiszteletének elvét, amely magában foglalja az er­kölcsi világ-ingerlést”, — vall­ja önéletírásában. (Életem és gondolataim. Magyar kiadás: Gondolat, 1974.) Á veszélyez­tetett emberiségért ugyanaz­zal a szívós, lebírhatatlan akaraterővel küzdött, mint korábban — és közben — be­tegeiért. Ezért kapta meg 1952-ben a Nobel-békedijat. Halálakor kórháza már 80 épületet foglalt magába, mun­katársad, (köztük egy magyar orvos'názaspár is) a világ min­den részéről sereglettek össze. Azóta ezt is kinőtte Lambaré- ne. Ügy hírlik, a nevét viselő hatalmas, modem kórház épül majd az egykori telep régi barakjai mellett, melyek emlékét őrzik. De valójában nem a barakok, hanem az emlékezet, a humánum tör­ténete őrzi és ápolja felejthe­tetlen példamutató emlékét Bozóky Éva Radio­es tv-müsor KOSSUTH RADIO 8.22: Harsan a kürtszó! 9.01: Vígopera. 1-0.05: Iskolarádió. 11.17: Arcképvázlat. 11.47: Müvészlemez. 12.35: fcieíódiakoktél. 13.43: Párbeszéd magunkról. 14.03: Mesejáték. 14.43: Éneklő Ifjúság. 15.10: Beethoven-szonáta. 15.24: Rádióiskola. 16.00: A világgazdaság hírei. 16.05: Jegyzet. 16.15: Nemzetiségeink zenéjéből. 16.29: A magyar könyvkiadás mű­helyei. 17.05: Szimfonikus zene. 17.40: Hol járt — mit csinált? 17.55: Operettekből. 18.30: A Szabó-család. 19.25: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 20.25: Jan Peerce énekel. 20.50: Verseit elmondja: Illyés Gyula. 21.03: Népdalok. 21.30: Hindemith-szimíónia. 22.30: Évfordulók nyomában. 23.26: Népi zenekar. 0.10: Nyitányok. PETŐFI RADIO 8.05: Az orosz forradalom dalai­ból. 8.24: Zongoranégyes. 9.03: Verbunkosok, népdalok. 9.50: Kritikusok fóruma. 10.00: A zene hullámhosszán. 11.45: (“»sáliatok nyomában. 12.00: Zenekari muzsika. Közben; 12.35: Csuka Zoltán versel. 14.00: Kettőtől — hatig . 18.10: Gazdasági kérdések. 18.40: Fúvószenekar. 19.00: Hangjáték. 22.44: Népi zenekar. 23.15: Tauber énekel. 23.30: Szonáta. 3. MŰSOR 18.1Ö: Iskolarádió. 18.2s-. Üj magyar zene. 19.22: Két Havtín-kórus. 19.35: Zongoraest. Közben: Kb. 20.20: Versek. Xb. 21.28; Külföldi tudósoké a szó­Kb. 21.35: Dzsessz. 22.19: Zenei panoráma. BUDAPESTI TV 9.C0—16.25: Iskola-tv. 17.23: Hírek. I7.3ö: Riportfilm. 18.05: Kórushangverseny. 18.45: Játék a betűkkel. 19.10: Reklám műsor. 19.15: Esti mese. (SZÍNES). 19.30: Tv-híradó. 20.00: „Gép indul” Moszkva. 20.25: Wühelmina. NSZK tv-film. 21.40: Jogi esetelc. 22.20: Tv-híradó 3. 2. MCSOR 20.00: A SZKOPJEI TELEVÍZIÓ ESTJE 20.01: Jugoszláv játékfilm. 21.05: Tv-híradó 2. 21.25: Népzene. 21.40: Képzőművészeti rövidfilm. 21.50: Hegyi pásztorok. Rövidfilm. BECS lé.óó: Angol nyelvlecke. 18.25: Jó éjszakát gyereke 19.00: Osztrák képek. 19.30: Tv-híradó. 20.06: Sporthírek. 20.35: Tv-film. 21.00: A dzsungelben. ICalandfilm. 22.30: Tv-híradó. TT. .PROGRAM 13.30: h*koiatélevízi6. 19.00: F.jnber £<< a gép, 19.30: Tv-híradó és kultúra. 70.15: A nagy Carusó. Film. 21.55: . Osztrák képek. 22.15: Tudományos aktualitások. 22.40: Tv-híradó és kultúra. POZSONY 17.00: Esti műsor. 17. lö: Fitalok horizontja. 18.00: Esti mese. 18.10: Szórakoztató műsor. 18.60: A szövetségi bűnügyi köz­pont nvomoz. '9.00: Tv-híradó. ’9 30: A ml hazánk. 20.00: A rézkaou titka. 21.00: Tv-híradó. 21.20: Riportfilm. 22.15: Négyszemközt az orvossal. 22.30: Zenei krónika.. 22.35: A holnapi' sajtóból. Pályázati felhívás A Szakszervezetek Komá­rom megyei Tanácsának El­nöksége a megyében működő amatőr művészeti együtte­sek, csoportok részére a munkásműveltség és a mun­kásfiatalok művészeti ízlésé­nek fejlesztésére 1971-bein „Komárom megyei ,Amatőr Művészeti Díjat” alapított. Az alapítvány célja, hogy ösztönözze az együtteseket, csoportokat a magasabb szín­vonal elérésére, értékesebb produkciókra, szolgálja az ön­tevékeny művészeti mozgalom nagyobb megbecsülését, ered­ményességét megyénkben. Az Amatőr Művészeti Díjat a Szakszervezetek Komárom megyei Tanácsa Elnöksége évenként adományozza. A díj azt az amatőr művészeti együttest, csoportot illeti meg, amely kiválóan tevékenyke­dett a művészeti díj elnyeré­séért. Tevékenységet fejtett ki munkáskörnyezetben, mű­vészeti munkájának témájául is alapvetően a munkásábra- zolást tekintette. Szereplései­vel kapcsolódik a különböző történelmi és munkásmozgal­mi évfordulókhoz, a neveze­tesebb társadalmi ünnepek­hez, munkahelyeken, művelő­dési intézményekben, munkás- szállásokon megrendezett kö zösségi rendezvények prog­ramjához. Gondoskodik az utánpótlás fokozott kinevelésé­ről. A művészeti díj értéke: 5000 forint (plakettel és em­léklappal együtt). A díjat min­den évben május 1. alkalmá­val, ünnepélyes keretek kö­zött nyújtja át a Szakszerve­zetek Komárom megyei Taná­csának . Elnöksége. Az amatőr együttesek, csoportok mun­kásságának ismertetését az együttesek, csoportok vezetői és fenntartói juttatják el az SZMT-hez. A művészeti díj­ban foglalt összegek felhasz­nálásáról tájékoztatni kell a Szakszervezetek Komárom megyei Tanácsát. Az értékeléshez szükséges dokumentumok: a fenntartó szerv (szb,| művelődési intéz­mény) vezetőjének véleménye, javaslata; — a munkát szem­léltető naplók, albumok; — a dolgozókkal való kapcsolat alakulása, á megye amatőr művészeti mozgalmában való aktív részvétel. Az SZMT Elnöksége reméli, hogy az Amatőr Művészeti Díj elismerést és fokozottabb aktivitást vált ki a szakszer­vezeti amatőr művészeti együttesek, csoportok tevé­kenységében. Beküldési határidő: 1975. március 1. Szakszervezetek Komárom megyei Tanács» Elnöksége Filmplakátok Közművelődésünk kétségte­lenül egyik legnagyobb gond­ja a megfelelő figyelemkeltés, az érdeklődés felébresztése az értékek iránt. Valljuk meg, nem is olyan könnyű dolog­ról van szó, hiszen a reklámot, mint olyant, többé-kevésbé gyanakodva szoktuk fogadni. Hosszú ideig ez a hátsó gon­dolat motoszkált bennünk: „Ha rászorul valami a reklá­mozásra, az eleve gyanús”. Pedig, legyünk őszinték, a reklám önmagában sohasem változtatott semmiféle értéken — sem pro, sem kontra. A gyermekcipőben járó árupro­paganda mondatta így: Cipőt a cipöboltból! Ennek mintá­jára stílusosan azt is mond­hattuk volna egykor: Hímet a moziban nézzen! Miért hát mégis, hogy olyan elementáris erő mutatkozik meg azon a filmplakát-káállí- táson, amelyet január 19-ig Tatán, a Komárom megyei Művelődési Központban, 22 —30-a között pedig a tatabá­nyai Népházban, majd azt kö­vetően február 5—14-ig a do­rogi József Attila Művelődési Központban láthatunk? Talán éppen azért kelti fel különö­sen a érdeklődésünket ez a plakátbemutató, mert szellemi terméket, szellemi értéket pro­pagáló műveket láthatunk. Érdekessége még ennek a kiállításnak az is, hogy három ország — Csehszlovákia, Len­Hat letéti könyvtárban 2000 kötet A dorogi központi szakszer­vezeti könyvtár a szénbányák vállalati szakszervezeti bizott­ságának kezdeményezésére lét­rehozta a letéti könyvtárak hálózatát az. Üzemekben. Eddig hat letéti könyvtárat szervez­tek, amelyekben 200U kötet áll az érdeklődők rendelkezésére. A kötetek cserélődés! ideje változó. A dorogi bányagép­gyárban például fél év alatt ötszőr, az ányagellátó üzemben pedig háromszor igényeltek megfelelő utánpótlást. Az ak­ció sikerét mutatja, hogy a bá­nyagépgyárban 179 fő iratko­zott be az olvasók táborába, közülük 145 szocialista brigád tagja. A leteti könyvtárakban az állomány osszeválogatásá- hál jelentős hangsúlyt kap az üzem profiljának megfelelő, a szakmai műveltség gyarapítá­sát szolgáló szakirodalom is. Nem bánok semmit A Kisfaludy Színház előadása A szinlap szerinti műfaji meghatározás: zenés játék, pe­dig ha valamire a zenés mű­fajban is azt lehet írni, hogy dokumentumjáték, akkor ez az Edith Piaf életéről szóló előadás az. Ennék a fiatalon elhunyt, törékeny alkatú asz- szonynaik sok-sok megpróbál­tatáson es tragédián át vezető életútját az utcai koméddás- kénti kezdettől a siker legma­gasabb csúcsáig kísérhetjük végig, közel 3 órán keresztül, átszőve a sok-sok közismert Edith Piaf és más kartársak (Yves Montaná — Charles Az- navour) sanzonjaival. Az elő­adás így zenei anyagban is egy kisebb francia sanzonest — sanzon-lexikon. A színház — dokumentumjátékról léven szó — Varadi György rendező ke­ze alatt így a hagyományos színjátszástól is teljesen elté­rő, modern, pezsgő, 56 képes rendezésben mutatta be a 1á- tekot- Ennek ellentéteként Cse­kély a darabban játszó színé­szek száma, theft a 30-40 kü­lönböző személyt mindössze 3 szülészre bízta a rendező, de 6k hárman (Losonczy Árié!, Jászai László és Szűcs István) kitűnően oldották meg a kü­lönböző stílusú karakterek megformálását. Az egész est sikere és fénypontja azonban a főszerepet, Edith Piafot ala­kító Gyurliovics Zsuzsa. Kissé rekedtes hangja, törékeny, szinte gyermekes alakja és egy élet érzelmi változásának szín­padi megformálása: telitalálat. Az előadás közreműködői és sok egyéb játék megformálói a „Kiváló együttes” címmel kitüntetett győri Arrabona együttes volt. Scserbakov darabját a győri színház — -idéki színhazak­nál , igen ritka szériában — közel 2 éve játssza. Megyénk­ben eddig .két alkalommal, Oroszlányban és Taten került a közönség elé, de a két elő­adás nagy sikere miatt még bizonyosan visszakerül éz a produkció megyénk színpa­daira gyelország és Magyarország -á legjobb filmplakátjait ugyan­arról a filmről egymás mellett látva, bizonyos következtetése­ket is megfogalmazhatunk a magyar filmplakátok színvo­naláról. Amiképpen a Csárdás király­nő esetében 'alig tudnak sza­badulni a plakáttervezők a konvencióktól, a Lángoló ten­ger című film propagandája annál változatosabb utcai fal­ragaszok készítésére sarkallta az alkotókat (fokozatosan ha­lad az elvontság felé a ma­gyar, a csehszlovák, a lengyel plakát). Az elvontság fogalma egyébként itt még akkor is kell, hogy érvényesüljön, rea­lizálódjon, amikor a legnatu- rálisabb képet látjuk. Tulaj­donképpen a film leglényegét kell megragadnia a plakátnak, S hogy ezt egyetlen jelenetben leli-e fel a tervező, avagy montázst készít, netán a fil­men nem látható képekből alakít sajátos jelzésrendszert a propaganda számára — ez itt ebből a szempontból mind­egy. A fi lm plakát, reklám alapvető jellemzője: az érzék - letesség, a hangulat felidézése, a látvánnyal hatni a látásra. Aligha lenne helyénvaló, ha itt valamiféle rangsorolást próbálnánk készíteni. Azt azért mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy a lengyel grafikusok-plakáttervezők a.s élvonalban, járnak. Meggyőző példát adnak erre egyebek mellett az olyan filmplakátók, mint a Hangyaboly-é, a fe­kete tollú fehér madár-é, » Fellini, Rómá-é, stb. Szégyen­kezés nélkül állapíthatjuk meg az erős „mezőnyben”, hogy a magyar tervezők és kivitelezők a háfom ország viszonylatá­ban egyáltalán nem maradnak el. Szokás mondani, hogy „or­dít” egy-egy plakát. Nos, a filmreklam esetében is tapasz­talható, hogy szinte kihívó színeket, helyzeteket jeleníte­nek, érzókítenek meg a pla­káttervezők. Mindez azonbau — és a különböző országok azonos filmhét propagálj plakátjairól tudjuk meg — ne­mes cél érdekében történik; az ízlésesség, az elfogadható­ság határain belül. Az emlí­tettek mellett külön figyelmet érdemel többek között a Hahó, a tenger, a West Side story, A nagy mesemondó titka, a 12 szék filmplakátja. Lassan húsz esztendeje, hogy Lengyelországban járva, egy diákcsoport tagjaiként egyön­tetűen mondtuk: plakátkiáilí- tasra menni? Azt már nem! 3 azóta, ímé, nálunk is honos lett újra a jó értelemben vett reklám, az utcai hír­mondás. (is) Fekete Gyula: A m A KA70J\hAK (10.) Nézte az asszonyt, ahogy sürgölődik, katonásan rendelkezik. Nem Is lehetett volna ott másvalakire figyelni. Ű végig az előtérben várta ki a riadó végét, mert amikor elesett, felhorzsolódott kicsit a keze fején a bőr, s így őt is se­besültnek számították. Épp csak, hogy kigyöngyözött a vér a horzsoláson, otthon fel sem veszi, legfelje .b akácfala­put tesz rá. Szívesen megszö­kött volna- (még aztán bekenik valami csípős orvossággal). De a bábá csak behíntőporozta. — Várjál sórodra, kisfiú. Kapói még egy takaros kö­tést is. De aztán fóntosabb dolgai közben megfeledkezett a bába a kötésről. A jajgatást rossz volt hall­gatni, de a vér, a seb látványa, az orvosságok erős szaga néni volt rá <*lyan hatással, mint később a halottak. Hárman azonnal meghaltak az udvaron cigarettázók közül. A második emeleti folyosót leszakította a bamba, s azt beszélték, az első emeleten robbant. A folyosóról, közel ahhoz a réshez, amelyet a bomba sza­kított. kifordítva a rácsot is, egy kéz lógott kifelé, és lassan csöpögött belőle a vér az ud­var kövezetére. A halott lógós szélről feküdt az udvaron; a karszalagjáról ismert rá, hogy ez az ember zavarta be a kapu alól. Ha- muszürke arca szinte világí­tott, a feketére megalvadt vér- tócsá közepén. Iszonyattal nézte a légos embert. Hiszen még élt az elóbb, eszébe se igen jutott, hogy ez a napja lesz az utolsó, ném éri meg az estét — és vége. lök­sz'k a vérébe fagyva, és már nem ember, csak halott. Undorítók voltak a halottak. Nem tudni, miiéit, de ijesztők és undorítók voltak, ott. az ud­varon kifektetve. Ugyanaz a test. ugyanaz a ruha. mint egy- órával azelőtt az élőé. és Va­lami okból mégis irtózott vol­na akár csak megérinteni is ugyanazt a testet, ugyanazt a ruhát Még hetekkel később is irtó­zott; nehezen szokta meg a halottakat. De azután annyira megszokta, hogy sem félelmet, sem irtózatot nem érzett Mintha csalt az elvágott nyakú csirkét látná otthon, a konyha földjén. Mindent meg lehet szokni. Mindent azért nem, a testi fájdalmat sem. Csak a látha­tót á hallhatót, ha mindenna­pos. A lövöldözést, a sebesül­teket, a Vért, a kivégzést a halált, ha mindennapos, egy­szóval a frontot, a háborút Meg lehet szokni. ★ Ráérősen baktatott az árok külső szélén: ott nem kellett annyit kerülgetni a szembe­jövőket.. A gyalogosok leginkább az árok belső partján jöttek. Most egy nagyobb csoport is, kettős sorokban, fegyveres kí- s -ettel, valamilyen rabok. Nemigen hazaárulók, mert a hazaárulókat nem kísérgetnék. Égyböl agyonlőnék, vagy fel­akasztanák, ilyen most a hely­zet. A gyalogosokat a rnálhás szekerek előzték, n szekereket a kerékpárok, motoros jármű­vek, személyautó, motorbicik­li, teherkocsi, pótkocsit vontató dohogó traktor. Ha összetorló­dott a menet, magyarul ká­romkodtak a szekeresek, né-; metül a sofőrök. Déltájban három repülő jött; nem túl magasan. Már messzi­ről felismerte, hogy Ráták. Valahol szirénáztak, szét-' spriccelt az útról a menet. Az árokba ugráltak a gyalogosok, nem törődve sárral, pocsolyá­val. Leálltak a járművek, és a sofőrök is az árokba hasaltak, vagy a teherkocsi alá. Egy asszony a felsőszoknyáját a fejére borította, úgy kuporgott az árokparton. C csak félirehúzódott, egy öreg nyárfa törzséhez. Nincs ezeknek bombájuk — Ráták. Legfeljebb is géppuskázhat- nak. De akkor meg éppen, hogy az árkot pásztázzák végig. Füttyentett a kutyának, mert előreszaladt a kutva, nem fogta tel a légiveszlélyt. Elég kitartott különben reggel óta. Bár elesellengett néha a földeken, és kerülte a menet­oszlopot is, kivált a durrogó- pöfogő traktoroktól szűkölt. De a hívásra mindig vissza­jött. Elfogyott közben a leszelt káréj; már a kebeléből tör­delt egy-egy darabka kenye­ret Igaz. magának is néha. Nem lőttek a Ráták. Köröz­tek néhányat az út fölött, s máris repülitek vissza. (Folytatjuk) y

Next

/
Oldalképek
Tartalom