Dolgozók Lapja, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

2 DOLGOZÓK LAPJA 1975. január L szeré* Magyar külpolitika — békepolitika — Dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztálya vezetőjének nyilatkozata — Négy év telt el az MSZMP X. kong­resszusa óta és készülünk a párt XI. kongresszusára. A Központi Sajtószol­gálat ebből az alkalomból felkérte dr. Berecz Jánost, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjét, hogy válaszoljon külpolitikánk néhány alapvető vonását érintő kérdésre. ' — Hogyan alakultak a nemzetkdzl ergvl- szonyok az elmúlt időszakban és a vál­tozások milyen hatást váltottak ki a viiágpoiit lkában ? — A kérdésre szűkszavúan a követ­kezőképpen lehetne válaszolni: a nem­zetközi erőviszonyok az elmúlt időszak­ban jelentős mértékben a haladás, a szocializmus javára tolódtak el és az emberiség jövője szempontjából kedve­ző hatást váltottak ki a világpoliti­kában. Az erőviszonyok megváltozásának legfőbb eleme, hogy a szocialista or­szágok, különösen pedig a Szovjetunió, olyan hatalmas gazdasági, műszaki- technikai bázist hoztak létre, amely- lyel megteremtették saját biztonságuk és a világ békéje védelmének legyőzhetet­len anyagi alapját. Jelentős tényezője a mai nemzetközi viszonyoknak a felszaba­dult országok többsége által folytatott antiimperialista külpolitika. Számottevő hatást gyakorolnak a viLág fejlődésére a néptömegek hatalmas demokratikus mozgalmai, szolidaritási akciói, a bé­kéért harcoló szervezetei. Az enyhülésnek a jelenlegi világpoli­tikában már érzékelhető kedvező kö­vetkezményei vannak. A társadalmi ha­ladásért folytatott harc területén ezt bizonyítják a többi között a görög és a portugál események. Mind jobban ki­fejezésre jut a Kelet és Nyugat kö­zötti gazdasági és egyéb kapcsolatok növekedésében, a válsággócok felszá­molásáért történő erőfeszítésekben, az európai béke. és biztonsági konferencia munkájában, a leszerelési tárgyalások előrehaladásában. Az eredmények számbavételénél azonban nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül azt a tényt, hogy jelenleg is jelen­tős erőt képviselnek az enyhüléssel szembenálló szélsőséges reakciós erők. Tevékenvségük károsan befolyásolhat­ja a világpolitikában bekövetkezett ked­vező változást. ■*- A liapUaÜ.,i\i rendsz’r általános válsá­gának mélyiijlésf higyan hat az euró­pai helyet ylakuiá<ára? A lökés or- szágok belső <■-: v ni ás közti ellonté­teinek élesedése í-úl/en befolyási gya­korol a nemzetközi' esztályharera? — A kapitalista rendszer általános válsága, amely átfogja a politikai, tár­sadalmi és gazdasági élet szinte vala­mennyi területét, az utóbbi években elmélyült. A korábban szilárdnak vélt tőkés valutarendszer megingott, jelen­tős infláció bontakozott ki. ami leg­szembetűnőbb az árak nagyfokú, gyors emelkedésében fejeződik ki. Mind gya­koribb az uralkodó osztályok politikai, kormányzati válsága is. Ebben a hely­zetben a kapitalista országok — külö­nösen a Közös Piac vezető körei — megkísérlik a gazdasági válság terhei­nek egy részét más országokra háríta­ni, gazdasági szankciókkal fenyegetik a fejlődő világot. Megpróbálják súlyosbí­tani a szocialista országoknak nyújtott hitelfeltételeket. Ezek a törekvések azonban hosszabb távon maguknak ^ a tőkéseknek az érdekeit sértik, ugyanis jelentősen leszűkítik áruelhelyezési le­hetőségeiket. Mindezek a fentebb vázolt körülmé­nyek — természetesen — hatást gya­korolnak a nemzetközi és az európai helyzet alakulására. Fékezhetik, lassít­hatják a folyamatban lévő tárgyaláso­kat. de egészében véve nem akadályoz­hatják meg az enyhülési tendencia elő­rehaladását. A nemzetközi erőviszonyok alakulá­sát és általában a realitásokat helyesen felismerő tőkés körök és burzsoá ál­lamférfiak készek aktívan együttmű­ködni az európai biztonság és együtt­működés rendszerének a kialakításán ban. Ugyanakkor a nagy nemzetközi monopóliumok és az imperializmus leg- reakciósabb erői fellépnek a reálpoli­tika ellen, támadják a demokratikus intézményeket, bátorítják az újfasiszta erők törekvéseit. A tőkésországok belső és egymás köz­ti ellentéteinek éleződése következtében ezekben az országokban megszűnt a dolgozó tömegek szociális biztonsága, növekszik a nemzetközi monopóliumok intézkedéseivel szembeni elégedetlensé­gük. Mindez a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó rétegek, illetve a burzsoázia közötti osztály-összeütközé­sek gyors növekedéséhez az osztályharc fokozódásához vezet. E harc szervezői és irányítói mindenütt a kommunista és munkáspártok, a nagy szakszerveze­tek. A dolgozó tömegek erejét össze­fogva, a nemzeti keretekben folyó osz­tályharc társadalmi bázisának szélesí­tésével, élvezve a szocialista országok dolgozóinak cselekvő szolidaritását, ké­pesek visszaverni a fasizálódási ten­denciákat, megvédeni és kiszélesíteni a demokratikus vívmányokat. Milyen új vonások erősödtek meg az elmúlt időszakban a szocialista orszá- gok 6a pártjaik nemzetközi tevékeny- ségében? — A szocialista világrendszer a tár­sadalmi fejlődés, a nemzetközi kapcso­latok alakulásának meghatározó ténye­zőjévé vált. Ennek, megfelelően az el­múlt időszakban, és különösen azSZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának meghirdetése óta egyre fokozódó mér­tékben előtérbe került a szocialista or­szágok legfontosabb nemzetközi törek­vésének realitása: a termonukleáris háború megakadályozása, a béke és biztonság erősítése, a sokoldalú nem­zetközi együttműködés fejlesztése, a társadalmi haladás szolgálata. A „Kelet—Nyugat” közötti párbeszéd rendszeressé és csúcsszintűvé vált. En­nek kézzelfogható eredményei vannak. A szocialista országok egymás közötti kapcsolatai ugyancsak gyümölcsözően fejlődnek. Az említett sikerek, eredmé­nyek elképzelhetetlenek lennének a szocialista közösség egységének, széles körű együttműködésének fejlődése nél­kül. Éppen a szocialista országok test­véri összefogása képezi azt a vissza- tarthatatlanul érvényesülő erőt, amely meghatározó szerepet játszik a világ nemzetközi kapcsolatainak alakulásá­ban. és az enyhülés, az együttműködés politikáját visszafordíthatatlanná teszi. — Hogyan járul hozzá a Magyar Népköz- társaság a világhelyzet pozitív fejlődé­séhez? — Hazánk, mint európai szocialista ország külpolitikai tevékenységét első­sorban kontinensünkön fejti ki, amely­nek sorsa bennünket a legközvetleneb­bül érint. Ugyanakkor, erőnkhöz és le­hetőségeinkhez mérten aktívan hozzá­járulunk a nemzetközi béke és bizton­ság megszilárdításához. Külpolitikai te­vékenységünk két, egymástól elválaszt­hatatlan, egymást kölcsönösen kiegészí­tő cél megvalósítására összpontosul. Egyfelől: védjük szocialista államunk nemzeti érdekeit, érvényesítjük külpo­litikai céljait. Másfelől: szerves részét kéoezzük a szocialista közösség nem­zetközi tevékenységének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Ismeretes, hogy hazánk aktív részt­vevőié az európai biztonsági és együtt-' működési konferenciának. E tevékeny­ségünkkel a szocialista világrendszer enyhülési politikájához, a különböző társadalmi rendszerű államok békés -és széles körű együttműködésének ügyéhez kívánunk hozzájárulni. Hozzájárulásunk legfrissebb példája, hogy több európai testvérpárt kérésére fővárosunkban rendeztük meg az eu­rópai kommunista és munkáspártok ér­tekezletének előkészítő találkozóját.- Ez a megtisztelő feladat egyben elismeré­se annak a tevékenységnek is. amelyet pártunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és.együtt- működésének erősítése érdekében kifejt. — Manapság mindkét világrendszer fele­lős politikai tényezSi nemcsak a W'kés egymás mellett élés, hanem a békés és sokoldalú együttműködés szükséges- sédének fontosságát hangsúlyozzák. Hogyan yélekedik erről és ezzel ösz- szefüggően milyen feladatok hárulnak a magyar külpolitikára? — Napjainkban egyre gyakrabban le­hetünk tanúi annak, hogy felelős pol­gári politikai tényezők is, nemcsak sza­vakban foglalnak állást a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése mellett, hanem a két világrendszer államai közötti békés együttműködés konkrét megvalósulását szorgalmazzák. Jól példázzák ezt a szo­cialista és á tőkés országok, a Szovjet­unió és az USA között már megkötött, ismert, nagyvolumenű gazdasági meg­állapodások. Pártunk XI. kongresszusának irány­elvei joggal állapítják meg: „Jelenleg a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének je­gyében fordulat megy végbe a nemzet­közi helyzetben a hidegháború korsza­kából a politikai, valamint a kölcsönö­sen előnyös gazdasági, műszaki-tudo­mányos és kulturális együttműködés felé!” A fordulat tartóssá tételére töreksze­nek a szocialista országok békepolitiká­jukkal az egész világon. A szocialista országoknak ez a politikáia nem új ke­letű, egyidős a létezésükkel, mégis a nemzetközi élet uralkodó irányzatává csak napjainkban vált azáltal, hogy a szocialista országok, a Szovjetunió ere­jének növekedése révén az erőviszo­nyok a szocializmus javára megvál­toztak. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ma már minden akadály elhárult a két Világrendszer békés együttműkö­dése elől. A nemzetközi küzdőtéren még léteznek olyan erők, amelyek nem mondtak le a szocializmus, a haladás elleni agresszív tervekről, amelyek az enyhülés, a békés együttműködés aka­dályozóiként lépnek fel. Az egyes im­perialista, monopolista csoportok mel­lett az utóbbi Időben ilyen szerepre vállalkoznak a kínai vezetők is. Következésképpen a magyar külpoli­tika előtt csakúgy, mint a szocialista országok külpolitikája előtt az a fel­adat áll, hogy változatlan tartalommal, még nagyobb aktivitással harcoljon a nemzetközi enyhülés visszafordíthatat­lanná tételéért, a békéért, a biztonsá­gért. Csak az enyhülés tartóssá, szi­lárddá tételével lehet megteremteni a biztos alapját a széles körű, békés együttműködésnek, ami egyaránt szol­gálja nemzeti és internacionalista ér­dekeinket, céljainkat. Az enyhülés tar­tóssá válásának legfőbb záloga viszont, a szocialista közösség országai erejének szakadatlan növekedése, együttműködé­se még szorosabbá, még hatékonyabbá válása, egyeztetett fellépése. Ezért a magyar külpolitika feladata, hogy min­den lehetséges módon és eszközzel ve­gyen részt a szocialista országok béke­politikája megvalósításában, a meglévő válsággócok felszámolásában, a nem­zetközi problémák tárgyalásos megol­dásában. — Elégedettek lehetibik-e az európai biz­tonsági és egyttttmflködésl értekezlet munkájával és mikorra várható a leg­felső szintű záróérteketlet összehí­vása?^ — Az a tény, hogy Európa békéjében és biztonságában érdekelt különböző társadalmi rendszerű országok hivata­los képviselői tárgyalások útján kere­sik a vitás kérdések megoldásának módját, és Genfben az Európai Bizton­sági Konferencia harmadik, zárószaka­szának előkészítése folyik, feltétlenül kedvező dolog. Ez erősíti a nemzetkö­zi enyhülésnek, a kölcsönös bizalom ki­alakításának a folyamatát. Nem lehe­tünk azonban elégedettek az Európai Biztonsági Konferencia második szaka­szának üteméveL Véleményünk szerint — és a szocialista országok képviselői Genfben, illetve a nemzetközi politika rrtinden területén aktívan, konstruktí­van fáradoznak ezen — a konferencia előkészitésében előbbre kellene tarta­nunk, gyorsabb léptekkel (de természe­tesen nem elhamarkodva) kellene elő­rehaladnunk. Tudjuk azonban, hogy az európai bé­ke és biztonság ügye — ellentmondás­nak tűnhet talán, de — állandó harc kérdése. Ez a küzdelem a nemzetközi enyhülés hívei és ellenfelei között fo­lyik. Amikor a reakciós, hidegháborús körök egy-egy tőkés országban megerő­södtek, ennek káros, fékező hatása érez­hetővé válik az adott ország küldöttsé­gének genfi szereplésében is. Az enyhülés folyamatát azonban nem lehet visszafordítani. Bízunk abban, hogy hazánk, a Szov­jetunió és a többi szocialista ország ak­tív békeDolitikáiának, a népek béke­törekvéseinek hatására az Európai Biz­tonsági Konferencia előkészítő munká­ja felgyorsul és 1975. a fasizmus leveré­sének 30. évfordulója az eurónai biz­tonság megszilárdulásának az éve lesz. — Hogyan értelmezhető a XI. kongresz- szus irányelveinek az a megállapítása, hogy külpolitikánkkal a nemzeti és az internacionalista érdekeket egyaránt szolgáljuk? — Legfontosabb feladatunk a fejlett szocializmus felépítése hazánkban. Ez egyben legalapvetőbb nemzeti érdekünk is. Miközben ezt a feladatot megoldjuk, teljesítjük internacionalista kötelezett­ségünket is. Külpolitikánk alapvető feladata, hogy kedvező feltételeket biztosítsunk a szo­cializmus építése számára hazánkban. Ez nemzeti, de ugyanakkor nemzetközi érdek is. Ezt az érdeket saját erőből természetesen nem tudnánk érvényesí­teni. A kedvező külső körülmények biz­tosítása csak közös erővel lehetséges. Ezért tevékenységünket a Szovjetunió­val, a szocialista országokkal egyeztet­ve, egységben végezzük. Csupán nem­zeti érdekeink alapján is állandóan szem előtt tartjuk, hogy a szocialista országoknak, a kommunista és mun­káspártoknak az egységben és a nem­zetköziségben van a fő ereje. Ezért pár­tunk minden olyan lépése, cselekédete. amely az egységet, a közös fellépést szolgálja, egyben nemzeti érdekeink ki­fejezője is. • A ‘nemzeti és nemzetközi érdekeknek ez az egysége, kölcsönös feltételezett- sége és kölcsönhatása jut kifejezésre a XI. kongresszus irányelveinek abban a megállapításában, hogy külpolitikánk­ká! nemzeti és internacionalista érde­keinket egyaránt szolgáljuk. Megver vezeti üdvözlő távirata Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárának, a forradalmi kormány elnökének Dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének Kedves 'Elvtársak! A forradalom győzelmének 16. évfordulója, a kubai nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Muh-, káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magunk és népünk ne­vében forró elvtársi üdvözletünket, szívélyes jókívánságain-, kát küldjük önöknek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Forradalmi Kormányár nak és népének. A forradalom győzelme óta eltelt 16 év alatt a testvéri kubai nép, kommunista pártja vezetésével, kiemelkedő ered­ményeket ért el a szocializmus építésében. A szocialista ál­lam fejlesztésére, a központi tervezés javítására irányuló nagy jelentőségű munka és más intézkedések nyomán meg­gyorsult a szocializmus építésének üteme Kubában. A kubai nép sikerei lelkesítő példaként szolgálnak a nemzeti felsza­badulásukért és a társadalmi haladásért harcoló népek, külö­nösen a latin-amerikai országok népei számára és méltán vívják ki a világ összes haladó erőinek elismerését, nagyra­becsülését. Népünket jóleső érzéssel töltik el azok az eredmények, amelyeket a testvéri kubai nép, a kongresszusára készülő kubai kommunista párt vezetésével, a szocialista építő mun­kában és a nemzetközi életben elért. Örömünkre szolgál, hogy pártjaink és népeink testvéri barátsága a proletár interna­cionalizmus alapján mind szorosabbá válik. Gyümölcsöző együttműködésünk "hasznosan szolgálja a szocialista államok közösségének erősödését és egységét az imperializmus ellen, a szocializmusért folytatott harc előrehaladását. A forradalom győzelmének 1,6. évfordulóján további si­kereket kívánunk önöknek és a kubai köztársaság testvéri népének a szocialista társadalom építésében, nemzetközi te­kintélyének növelésében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, á KISZ, a nőtanács, és a béketanács ugyancsak táviratban kö­szöntötte kubai partnerszervezetét. Hírek —képekben Podgorni.i. a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke magas kitüntetést nyújtott :ít (balról) Filipcscnkonak és Rukavi»­nyikovnak, a Szojuz—16 űrhajósainak (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Marion Rrando. az amerikai indiánok ügyének régi harcosa. Mint emlékezetes, a rézbőriíek elnyomása elleni tiltakozá­sul nem vette át az Osear-díjat. Most újabb gesztust tett; a Santa Monica-hegységben fekvő birtokát a Vörös Szél ne­vű indián törzsszövetségnek adományozta Észak-PaJdsztínban ötezer halálos áldozatot és legalább tizenötezer sebesültet követelt a szörnyű földrengés. Ké­pünkön: egy férfi, súlyosan sérült gyermekévei (Telefotó — AP — MTI — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom