Dolgozók Lapja, 1974. december (27. évfolyam, 282-304. szám)

1974-12-17 / 294. szám

1974. december 17. kedd DOLGOZOK LAPJA s Jól helytálltak Esztergom önkéntes rendőrei 4 testület állá&foglalúsu érvényesül Nagy volt a vásárlókedv az ezüstvasárnapon Fontos tanácskozást tartot­tak Esztergomban a város önkéntes rendőrei. A megbe­szélés résztvevőit Mészáros Lajos rendőr alezredes, az esztergomi városi rendőrkapi­tányság vezetője köszöntötte. Kiss Sándor rendőr főhad­nagy, a közrendvédelmi al­osztály vezetője, vitaindító be­számolójában értékelte az ön­kéntes rendőrök ez évi mun­káját. és beszélt a jövő évi feladatokról is. A város közrendjével és közbiztonságával kapcsolat­ban elmondotta, hogy az év során nem történt olyan sú­lyos bűncselekmény vagy közlekedési baleset, amely a lakosság napi munkáját, nyu­galmát zavarta volna. Kiemel­te, iiogy az állandóan növek­vő közúti forgalom ellenére — kisebb hiányosságoktól elte­kintve, — sikerült biztosítani a balesetmentes közlekedést. Hangsúlyozta, hogy az önkén­tes rendőrök eredményesen, sikeresen hajtották végre, az 1974-es feladatokat és egyben megköszönte jó, lelkiismere­tes munkájukat is. Az 1975-ös feladatokról többek között el­mondta, hogy azokat az ön­kéntes rendőri mozgalom 20 éves évfordulója jegyében kell végrehajtani. A tanácskozáson részt vett Brunszkó Antal, a városi ta­nács elnöke is. Elismerő sza­vakkal . méltatta az önkéntes rendőrök munkáját. Hang­súlyozta, hogy sokat tettek a város közbiztonságának javí­tása érdekében. Bognár Márton, a helyi ha­tárőr őrs parancsnoka felszó­lalásában kérte, hogy az ön­kéntes rendőrök a jövőben nyújtsanak még több támoga­tást a határőrizeti szerveknek is. A tanácskozáson az önkéntes rendőrök hasznos javaslatokat tettek. Kezdeményezéseik, s lelkiismeretes munkájuk, minden bizonnyal Esztergom közbiztonságának további ja­vulását eredményezi majd. Felfedezés 9 A Magyar Tudományos Aka­démia tihanyi biológiai inté­zetében nemzetközi viszony­latban is rendkívüli érdeklő­désre számottartó felfedezést tettek. A felfedezés az ideg­sejtek újszerű rendszerezésé­nek alapjait jelenti. Az igen fontos kutatási eredmény kí- sérletsorozatokat von maga után. A továbbiakban megvizs­gálják a sejtek kémiai érzé­kenységének jelentőségét, me­chanizmusát, nemcsak egy sejt szintjén, hanem a rend­szerekben is. BOLDOGASSZONYPUSZTA. 1974. december 14. A hatal­mas szőlőtábla közepén vi­dáman hunyorognak a mo­dern présház ablakai a csípős hidegben érkezőre, mintha vigasztalnák, majd benn me­legebb lesz. Rendhagyó, min­denesetre eddig szokatlan bri­gádértekezletre érkeznek a vendégek, egyenesen Tatabá­nyáról. No, túlzásba ne essünk, nem az a rendhagyó, hogy a színhely borozgatásra is al­kalmas, hanem a vendégek egytől egyig hivatásos gépko­csivezetők — természetesen járművük nélkül. A vendéglá­tók pedig a Komáromi Álla­mi Gazdaság szőlőmunkásai, öt szocialista brigád tagjai elhatározták, hogy a futó is­meretséget barátsággá mé­lyítik. Ennyit a dátumról. Előzmények: A Volán 18. sz. Vállalat tatabányai üzem­egysége legfontosabb tevé­kenységi köre, a személyfor­galom biztosítása mellett, szá­mos feladatot ellát. Többek között az egyre jobban fej­lődő turizmust szolgálja, két szocialista brigádja, a Volán és a Barátság szállítja a tu­ristákat. ök a különjárato­tok, Az őszi betakarítás mér A komáromi városi tanács legutóbbi ülésén — ahogy er­ről beszámoltunk —, az igaz­gatási és jogi bizottság az építkezések hatásosabb ellen­őrzését, a felelősség fokozását, a beruházás gazdaságosabb módszereinek alkalmazását sürgette. Megkezdődött a ta­nácsülésen elfogadott határo­zat végrehajtása. A koordinációs bizottság Az anyagi eszközöket ak­kor lehet igazán jól kihasz­nálni, ha a beruházásokban érdekelt minden vállalat és intézmény a legjelentősebb tennivalóra összpontosítja ere­jét. A tervek kivitelezését ha­sonló együttműködés alapján ésszerű rangsorolni. A komáromi városi tanács vezetői szerdán megalakítot­ták a beruházásokat koordi­náló bizottságot. Tagjai a ki­vitelezésben jelentős szervek és vállalatok, mint a KOMÉP és a Komárom megyei Beru­házási Vállalat. Az első tanácskozáson el­határozták: a Szabadság téren lévő vegyes rendeltetésű épü­let befejezésére összpontosít­ják az erőket, hogy az eredeti határidőre elkészüljön. A munka anyagi fedezete máshonnan átvett hitel. Amennyiben nem fejeződik be 1975 végére, a kölcsönt akkor is vissza kell fizetni. A hiányt az 5. ötéves tervre előirányzott fedezetből kell elvonni. A ha­táridő elmulasztása kétszere­sen rövidítené meg Komárom lakosságát. Felelősség a víztoronynál A koordinációs bizottság megalakítása alkalmul szol­gált a víztorony körüli huza­vona tisztázására. Némelyek eltúlozták a nehézségeket. So­ha egyetlen pillanatig sem ke­rült ugyanis szób'a a szép lé­tesítmény lebontásának, tel­jes átalakításának szükséges­sége. Tény azonban, hogy a víz­torony körülbelül egy évvel ezelőtt elkészült. Feltültésekor hajszálrepedések keletkeztek a belső tartály falán. A fele­lősség megállapítása körüli vita még nem záródott le. A beruházási vállalat és a ta­nács vezetői a hibák kijavítá­sát szorgalmazták elsődlege­sen. A kivitelező ezt megtette. A tornyot szerdára feltöltötték vízzel. Az első ellenőrző mé­rések kedvezőek. Valószínű, hogy a tornyot hamarosan üzembe helyezik. Ha a pró­Egy esténk tavaly is próbára tette a Ko­máromi Állami Gazdaságot, a rugalmas és gyors intézkedés azonban elhárította az akadá­lyokat. Felvették a kapcsola­tot a Volánnal és megkap­ták a kért autóbuszokat. Az idén előkészítették, megszer­vezték az „alkalmi munkás- szállítást”, a Volán időben je­lentkezett, a gazdaság pedig a területet igyekezett biztosí­tani. Megnehezítette a mun­kákat a rendkívüli időjárás, de a különjáratosok nem vé­letlenül válogatott legények, nemcsak Európa nagyvárosai­ban állják a sarat, hanem még Boldogasszonypusztán is. A diákok, azaz az ,,alkalmi munkások” élvezték, bámulták a hatalmas panorámabuszo­kat, ahogy a szőlőtáblák kö­zött lavíroznak. A pilóták esetenként megizzadtak, de annál büszkébben húzták ki magukat, amikor az elismerés hangjait hallották. És ha már ott voltak, nem ültek tétle­nül egész nap, ők is segítet­tek szüretelni, hiszen ezen az őszön minden munkáskézre szükség volt... Dolgos ember pedig a dol­baidőben sem jelentkeznek hibák, a vízmű átveheti az építményt. A tanácsi bizottság határo­zatra emelt javaslata a ked­vező fejlemények ellenére sem megy feledésbe. Kutat­ják a felelőst. A sütöde ügye Komárom közvéleményét — főleg nyáron —, foglalkoztatta a nagy költséggel épített új sütöde helyzete. A vevők ugyanis tapasztalták, hogy az ígért és várt jó sütőipari ter­mékek helyett több alkalom­mal silány került a boltokba. A hűvös időjárás beálltával megszűntek, illetve csökken­tek a panaszok. A sütőipari vállalat vezetői, dolgozói hamarosan tisztába jöttek azzal, hogy az üzem­ben lévő klimatizáló berende­zés nem felel meg céljának. S mint ilyenkor szokás, meg­kezdődött a vita. A legokosabb érveket megcáfolta a gyakor­lat. A tervező — a többi kö­zött —. arra hivatkozott, hogy a sütödében felszerelt kazánok mutatói számára ismeretlenek voltak. Ezeket nem vehette megfelelően számításba. Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a rendelő ezt nem fo­gadhatta el. Belátta ezt a ter­vező, a kivitelező, és vállalta a klimatizáló kicserélését. A munka vontatottan halad. Beruliázási kísérlet Ismét a komáromi tanács igazgatási és jogi bizottságára hivatkozunk. Vizsgálatai, ál­lásfoglalásai nagvban hozzá­járultak ahhoz, hogy először itt kíséreljék meg a beruhá­zás hatásosabb módszerének bevezetését. Jelenleg a régi jogszabá­lyok írják elő a beruházás meglévő rendjének alkalma­zását. A szerdán megtartott komáromi koordinációs meg­beszélés résztvevői elhatároz­ták, hogy. a jogszabályok a-ia lehetőségeken belül alkal­mazzák a beruházás új mód­szereit. Az 1975. január else­jével életbe lépő megállapo­dásokat ennek szellemében kö­tik meg. Eddig megbízásos rendszer­ben épültek a létesítmények. E joggyakorlat szerint a be­ruházási vállalat például a tanács nevében járt el. A be­ruházási vállalat érdekeltsége az építkezés árának arányá­ban emelkedett. Igaz, hogy a Komárom megyei Beruházási Vállalat igyekezett ezt az el­Boldogon... gost tiszteli, így adódott, hogy a boldogi szőlőmunká­sok a rövid szünetekben szó­ba elegyedtek a sofőrökkel, innen pedig nem sok kellett a barátkozáshoz. „Szombat este kimentem a szőlőbe” — ejnye, ezekben a boldogi borokban nóta van. Szóval, ahogyan kiértünk Boldogasszonypusztára, Né­meth László pincemester fo­gadott bennünket és először végigjártuk a pincét; 14 ezer hektoliter bor szálláshelyét. Modern és kényelmes, már a bor szempontjából. Azután az emeleti helyiségben, egy kellemesen berendezett klub­szobában, fehér abrosszal le­terített asztalkák, koncsók­ban az olaszrizling és a Csa­bagyöngye, a tányérokon pe­dig ott gőzölgött a véres­hurka. kolbász, sült borda — valahogy az jutott az ember eszébe, kirándult a rokonok­hoz falura, és eppen disznó­vágásra érkezett, terülj asz­talkám a tiszta szobában, és hosszú, jóleső beszélgetés ... Következtek az üdvözlések; Generál: 1,1 millió, Centrum: 1,2 millió forint lentmondást feloldani. Az ér­vényben lévő jogszabályokat azonban nem hatálytalanít­hatta. A komáromi kísérletben vállalkozói kapcsolatot juttat­nak érvényre. Ez lehetővé te­szi, hogy a tanács ne adja át a rendelkezés jogát. Módot nyújt ahhoz, hogy a beruhá­zási vállalat ne kizárólago­san a kivitelezési összeg után kapja meg munkája ellenérté­két. Változik a kivitelező és megrendelő kapcsolata is. A komáromi kísérlet tapasz­talatait felhasználják majd a beruházás rendjének általá­nos korszerűsítéséhez. Az or­szágos intézkedések — előre­láthatólag — nem váratnak magukra sokáig. A komáromi városi tanács, a tanácsi bizottság, a KO­MÉP és a KOMBER vezetői a kongresszusi irányelvek he­lyességét húzták alá lépésük­kel. „A népgazdaság előtt álló feladatokhoz igazodva, az építőipar termelését gyorsab­ban növeljük, hatékonyságát fokozzuk. Ezt igényli a lakás­építés, felújítás és karban­tartás folytatása is’’ —, ol­vashatjuk a dokumentum III. részének 2. pontjában. S ami Komáromban történt, az pél­da arra, hogy milyen szere­pet játszik a tanács a társa­dalompolitikai feladatok meg­oldásában. Berde Mihály A karácsonyi ünnepek előt­ti első nagy roham ezüst- vasárnapon a várakozásnak megfelelő volt, talán egy ki­csit erősebb is a tavalyinál. A pult mögött azonban árukész­lettel és türelemmel egyaránt jól felkészült kereskedők, el­adók várták a vásárlókat, és így a hétfőn megvont gyors­mérleg kedvező képet ad. A Generál Kereskedelmi Vállalat az idén kevesebb üz­letet tartott nyitva, mint ta­valy, a forgalom mégis na­gyobb volt. Igaz, ebben szere­pel az új Fényes Áruház Ta­tán — félmillió forintot for­galmazott —, és az időpont is kedvező volt, hiszen 1973-ban december 9-ére esett az ezüst- vasárnap. Nehéz lenne ki­emelni, melyik üzlet forgalma volt különösen magas, egy­aránt kelendő volt a konfek­ció, a darabáru, jól fogyott a fehérnemű, a férfi bundaci­pő, a különböző villamossági cikkek a tatabánya-újvárosi TE-RÁ-VILL-ban. A Centrum Áruház Tatabá­nyán 1,2 millió forintot for­galmazott, itt a konfekció- és divatáruosztályok forgalmai kiemelkedőek. Utóbbi osztá­lyon a kesztyűket, sálakat, kalapokat vitték a vásárlók. Sok ajándékba szánt illat­szer kelt el, valamint a mű­szaki osztályon az apróbb vil­lamossági cikkek, csillárok, s nem utolsósorban sok fogyott játékból. Mindkét vállalatnál feltet­tük ugyanazt a kérdést: mi­lyen az idén a játékkészlet? A Generáltól a következő választ kaptuk: sok a baba, a különböző műanyag játékok, amelyek fejlesztik a gyerekek kombinációs készségét. A ren­delések kicsit késve érkeztek, de azért időben eljutott min­den város szakboltjába az áru. Kaptak autópályát, ke­vesebb az igényeltnél a fa­áru és az elemes, mechanikai játék. Az idén már az ABC- áruházak is kaptak játékokat — az árukészlet összességében mintegy 3 millió forint értékű­re tehető. A Centrum Aruház árukész­lete egymillió forintos. Itt is első helyen a babakészlet áll. Már elfogyott, de az idén na­gyobb tételben kaptak dia­vetítőt. Kelendő a mini autó­verseny-pálya, és az elemes, felhúzhatós, lendkerekes já­tékok. Az olasz műanyag-épí­tő náluk már elfogyott. Kere­sik a vásárlók az új, ötletes társasjátékokat, kevés sikerrel, mert alig akad. A következő, egyben utolsó roham egy hét múlva, arany­vasárnapon lesz. Remélhető­leg mind a vásárlók, mind az eladók sikeresen zárják a ka­rácsony előtti utolsó ajándé­kozási lázban telő vasárna­pot. W. „Bosszúbólgyilkolt Ha krimiben olvassa valaki: „S belépett a szobába a fej- szés gyilkos” — bizonyára lúd- bőrös lesz a háta. Dehát az életben minden egészen más­ként történik. A bikolpusztai gyilkosság ténye egy rövid rendőrségi híradás nyomán vált ismertté, amikor novem­ber 14-én körözést adott ki Barassó István ellen a megyei rendőr-főkapitányság. Két em­bert ölt meg november 13-án éjszaka, és volt feleségét fejszecsapasokkal halálosan megsebesítette. (Az asz- szonv tíz nap múlva belehalt sérüléseibe — és amikor kö­zölték Barassóval a tényt, egy cseppet sem rendült meg.) A „fejszés gyilkos” kezén bilincs van, a lábán kötés. (Bújkálás közben egy szaka­dékba esett, megsérült a bo- 1 ája. Éppen most, a kihallga­tás előtt járt nála az orvos, mert éjjel lázas volt, s be is kellett kötözni a lábát. Lám, a sérült gyilkost is ápolni kell.) Hogy hellyel kínálták — Németh László pincemester és Gora Mihály, Boldogasz- szonypuszta, illetve az Álla­mi Gazdaság nevében köszön­tötték a vendégeket, bemu­tatták a Kocsis Pál, valamint Tyereskova nevét viselő szo­cialista brigádokat, ezt Kocsis József üzemigazgató és Bart- ha Mihály, a Volán Utazási Iroda, s a Kelszabadulás szo­cialista brigád vezetője viszo­nozták. Hogy mi mindenről esett szó ezen az estén, azt nehéz lenne felidézni. Azt el kell mondani, hogy az Európát já­ró gépkocsivezetők és a bol­dogi szőlőmunkások igen jól megértették egymást, a han­gulat nem csupán a jó bor miatt volt kellemes, sokkal inkább az őszinte emberi kap­csolat következtében. Miután a borban szunnyadó nóták egy kis hányadát ki­csalogattuk, elköszöntünk a boldogiaktól. Búcsúzóul a Vo­lán három brigádjától a ba­rátság megkötésének emléké­re díszoklevelet kapott a Ko­csis Pál és Tyereskova-brigád, hozzá egy meghívást, Tatabá­nyára. Megígérték, hogy vi­szonozzák. Wer Vilmos feszengve ül a székén. Tekin­tete rebbenő, de közben szú­rós pillantásokkal méri fel a helyzetet. Panaszkodik, mert fáj a iába, nem győzi szedni a fájdalomcsillapítót, és alig aludt valamit. Néhány percre úgy tűnik, mintha nem is az az egyén ülne előttünk, aki a süttő-bikolpusztai hármas gyilkosságot elkövette. Nem válaszol egyenesen a kérdésre, bűnösnek érzi-e ma­gát? Azt nem tagadja, hogy három embert meggyilkolt. A rendőrség munkájának egyik legdöntőbb részét az ügyek vizsgálati szakaszában az je­lenti, hogy az „ártatlanság vé­lelme” jegyében valamennyi mentő és enyhítő körülményt kiderítsen, számba vegyen. Barassó esetében azonban csak terhelő vallomások és bizo­nyítékok kerültek elő. Az ügyet vizsgáló rendőr al­ezredes éppen Barassó kérésé­re hallgatott ki egy tanút — és most ismerteti a vallomást a gyanúsítottal. A vélemény lesújtó, és nem hogy mentené, de éppen súlyosbítja helyze­tét. — Hazudik! — vágja rá ke­ményen Barassó. — Mindenki hazudik, mindenki ellenem fordult. Már először is, amikor egy évet kaptam verekedésért. Hamis tanúkat hoztak elle­nem — én ott sem voltam, otthon feküdtem betegen. Ak­kor kezdődött... (Barassót már háromszor ítélte el a bíróság — garázda­ságért. Szerinte mindhárom- szor tévesen — ő csak „igaz­ságot tett”! A tanúk pedig azt vallották róla: „Kötekedő, ga­rázda ember; elvitt minden mozdíthatót. A gyerekeit vi­szont szerette. Nem tudni miből, de megvett nekik min­dent ...”) Egy-egy bűntény tervének megszületésében — a törvény­szerű motívumok mellett — lehetnek véletlenek is. — Ha én akkor este nem megyek ki Gombáspusztára, soha nem történik, ami tör­tént — mondja mentegetőzés­képpen. (Barassó november 12-én es­te Gombáspusztán járt látoga­tóiban és este kilenc óra után hazafelé tartva pillantotta meg a kerékpáron közlekedő Kohut Istvánt, felesége élet­társának apját. Ez volt a vé- fleülen motívum? Lehet. Am Barassó egész eddigi életstílu­sából, garázdaságaiból, ag­resszivitásából következik, hogy rátámadt a férfira. A következmény pedig az lett, hogy az idős férfi holtan maradt az úton — torkán egy kegyetlenül mélyen metszett sebbel.) — Ezután gondoltam arra, hogy Bikolpusztára megyek és mivel ütötték, verték a gye­rekeket, agyoncsapom őket — mondja. (Barassó az egyik udvarból vette kölcsön a nagyfejszét, aztán több órát ólálkodott ■ ház előtt — megvárta, míg a bentiek elalusznak —, aztán benyomta az ajtót. A jegyző­könyv így rögzíti vallomását: „Nagy erővel ütöttem, mert agyon akartam csapni őket...”) Barassó ezután két és fél éves kislányát egy bekecsbe takarta (a négyéves fiút a nagyszülők nevelték, nem volt otthon) és egy süttői ház kony­hájában a fásládán hagyta. — Az volt a szándékom, hogy kimegyek a temetőbe és felkötöm magamat... Saját életét azonban ennél jobban féltette, reménykedett, hátha egérutat nyer és megmene­kül ... De vajon önmaga elől me­nekül-e? — Nem sajnálja a felesé­gét? — Nem sajnálom, megérde­melte a sorsát... Megcsalt, elhagyott, kisemmizett... — És a többiek, Kohut Fe­renc és Kohut István is meg­érdemelték? — Azok is megérdemel­ték ... (és meg is „indokol­ja”, miért.) Konok elszántságában talán önmagának is azt akarja meg­magyarázni, hogy ő csak „igaz­ságot tett”. Pedig felnőtt em­ber és tudnia kell (többször állt már bíróság előtt is), hogy az élet ellen törni a leg­súlyosabb bűntett... Mentsége nem lehet, hiszen az elmeszakértő vizsgálata bi­zonyítja: „Büntetőjogi beszá­mítást befolyásoló elmegyen­geségben vagy betegségben nem szenved.” + Ez tehát egy felháborodást keltő hármas gyilkosság „kép­lete”. Az ügyben még folyik a vizsgálat. Az ítéletet a bíróság mondja majd ki. f. *•

Next

/
Oldalképek
Tartalom