Dolgozók Lapja, 1974. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

TftÄO PROKTÄRWf, fOVEStJUÉTElCI ÚOimÓK^m 1974. június 1. SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA il munftásoh tevÉheny höznűliödésével Az üzemi demokrácia fejlődéséről tárgyalt a megyei pártaktíva A megyei pártbizottság munkamódszeréhez tartozik, hogy a szocialista építés fo­lyamatában felvetődő legfon­tosabb társadalmi, politikai, gazdasági témák megvitatá­sára széles körű tanácskozást hív össze, kikéri a megye párt­aktivistáinak véleményét az adott kérdésben. Egy ilyen, egész társadalmunkat, s ezen belül a megye lakosságát is közelről érintő témát: Az üze­mi demokrácia helyzete és le­hetőségei címmel tűzött napi­rendre a péntek délelőttre összehívott megyei pártaktí­ván. A megyében eddig kiala­kult helyzetről, az üzemekben tapasztalt észrevételekről írá­sos jelentést kapott minden résztvevő, hogy véleményének kialakítására megfelelő ideje legyen. Az előre kiküldött be­számolón kívül a tanácskozá­son Mokri Pál elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára szó­beli vitaindítóban elemezte az üzemi demokrácia fejlesztésé­ben eddig elért eredményeket, s vázolta a továbbfejlesztés feladatait. A jelentések egyöntetűen aláhúzták, hogy a szocialista demokrácia, s ezen belül az üzemi demokrácia további ki­bontakoztatása, az esetleges gátló " tényezők • kiiktatása, valamennyi párt-, állami-, gazdasági- és társadalmi szerv napirenden levő, fontos fel­adata. Az üzemi demokrácia érvényesülésére hazánkban jó hatással van az a politikái légkör, amelyet az általános társadalmi, gazdasági fejlődés, a dolgozók anyagi, szellemi és erkölcsi viszonyainak folya­matos javulása alapozott meg. Az országossal együtt, me­gyénkben is erősödött a mun­kásosztály vezető szerepe, ja­vultak életkörülményei. A szocialista tudat fejlődésének eredményeként mind több az a következetes, határozott ve­zetés igénye. Az egyszemélyi vezetés hatékonyságát jól se­gíti az üzemi demokrácia szé­lesedése. A vezetők, önállósá­guk növekedése mellett álta­lában elismerik a dolgozók részvételének szükségességét a vezetésben, a fő feladat azonban az, hogy ennek gya­korlati lehetőségét is meg­teremtsék. A vezetők magatar­tása, a kollektíva véleményé­nek igénylése, nagymértékben elősegítheti az üzemi demok­rácia széles körű kibontako­zását. Alapvető dolog ebben az. olyan magatartás, amelyet 1970-ben a megyei pártérte­kezlet így fogalmazott meg: „A vezetők tanuljanak meg a munkások fejével is gondol­kodni, a munkások pedig ért­sék, érzékeljék a vezetés gondjait, problémáit is.” A demokratizmus egyik leg­jobb iskolája, ha az egysze­mélyi vezető feladatának és felelősségének úgy tesz eleget, hogy közvetlen munkatársai­val, a dolgozók képviselőivel, megtárgyalja a gazdasági egység előtt álló fő feladato­kat, a sokoldalú vélemény- csere után hozza meg dönté­seit, és erre építi ellenőrző számonkérő munkáját is. A tapasztalatok szerint az ilyen vezetési stílus, szellem és gya­korlat, áthatja a vállalat, az üzem egész életét, s jó irány­ban befolyásolja a középveze­tők, a közvetlen munkahe­lyi vezetők munkastílusát, ve­zetési módszereit is. Akadnak olyan vélemények, hogy a tudományos-technikai forradalom időszakában csök­ken az egyes ember szerepe a termelésben, s így az emberi kapcsolatokban is. Az igazság ennek éopen az ellenkezője. A fejlett technikával való kap­csolat a mindennapi munká­ban új, pozitív emberi tulaj­olyan munkások száma, akik donságokat bontakoztathat ki, ..... 3 - - 11 - TrvTT/Mlrt «rtfTTTrt VI rtl Ír 11 1 ÖlT. értik munkájuk célját, látják értelmét, számolnak annak a társadalomra gyakorolt hatá­sával. A munkások többsége ma már él tulajdonosi jogai­val, és véleményt nyilvánít az üzemet, a kollektívát érintő fontos kérdésekben. A dolgo­zók rendszeres résztvevői a döntések előkészítésének, ki­alakításának. Az üzemi demokrácia fej­lődésének lényeges mutatója a szocialista brigádmozgalom dinamikus fejlődése. A bri­gádértekezletek, a megyei ve­zetők találkozásai a brigádve­zetőkkel, jól segítik a demok­rácia fórumainak tartalmi és módszerbeli kibontakozását. Kialakult és erősödött az üze- .mi demokrácia intézmény- rendszere, ennek közvetlen és közvetett formái. A dolgozók igényei azonban tovább mu­tatnak, s a demokrácia továb­bi fejlesztését sürgetik. A ter­melési tanácskozások fontos fórumai ugyan a demokratiz­mus érvényesülésének, de még sok helyütt nem alkalmasak arra, hogy megfelelő keretet adjanak a dolgozók javaslatai- nr ', észrevételének. Nem ösz­tönöznek eléggé a beleszólás­ra mivel ezeken általában nem a döntések előzetes in­dokairól kapnak tájékoztatást. A szocialista brigádok érte­kezletei, a törzsgárda tanács­kozások ugyan bizonyos fok­ig kiegészítik a termelési ta­nácskozások kiaknázatlan le­hetőségeit, de nem oldják meg a dolgozók egésze bevonásá­nak feladatát. I. gmcialista demokrácia pyjűdésevtíL együtt fokozódott új, a jövőre nézve nélkülöz­hetetlen tapasztalatokat hal­mozhat fel. Ha ez párosul az egész gazdasági egység meg­felelő ismeretével, ha az üzem demokratikus formái mindezt felszínre tudják hoz­ni és be tudják építeni a nagy egészbe, további lendü­letet adnak mind a kollektíva, mind az egyén fejlődésének. Az üzemi demokrácia érvé­nyesülése és állandó fejleszté­se társadalmi-gazdasági előre­haladásunk lényeges feltétele. Kiszélesedése nélkül nem lép­hetünk sikeresen előbbre leg­fontosabb feladataink meg­valósításában. A demokratiz­mus ugyanis nagy hatást gya­korol a termelésre, a gazdasá­gi hatékonyság növelésére, es nem utolsósorban a dolgozók tudatának fejlődésére. Az előt­tünk álló feladatok végrehaj­tásához egyszerre és egy idő­ben van szükség arra, hogy a munkahelyek demokratikus fórumain minél több munkás mondja el véleményét, javas­latát, s járuljon hozzá a ve­zetéshez. A vállalatok, üze­mek vezetői biztosítsák, tá­mogassák és szervezzék e tár­sadalmi igény megvalósulását. Az üzemi demokrácia érvé­nyesítését, szükségessé teszi a társadalmi felelősségtudat nö­velésének feladata is. Első­rendű cél, hogy a dolgozók a gazdálkodósban rejlő lehető­ségeket ne csak saját üzemük, hanem — a társadalom iránt érzett felelősségérzetük növe­kedésével — a társadalom igénye szerint juttassák ér­vényre. Az üzemi demokrácia szín­vonala a gazdasági egységek­ben dől el. Fejlesztésében fon­tos szerepük van az első szá­mú gazdasági vezetőknek, az üzemben működő társadalmi szerveknek. A vezető feladatot ellátó pártszervezetek nagy­ban elősegíthetik, a demokra­tizmus kiteljesedését, ha ma­radéktalanul érvényre jut­tatják a káder- és személyze­ti munkáról szóló párt- és kormányhatározatot, segítik a gazdasági vezetőket abban, hogy felismerjék és igényeljék a kollektív bölcsességben rejlő erőt. Figyelemmel kísérik és szorgalmazzák a dolgozók ál­talános műveltségének növe­kedését, ösztönzik a gazdasági és a „ársadalmi szervek veze­tőit a munkások rendszeres tájékoztatására. Munkálkod­niuk kell azon, hogy a szo­cialista brigádmozgalom, mint keret, túlnőjön a munkaver­seny szervezetén és váljon mindinkább a demokratizmus fórumává. Vizsgálják, elemez­zék a dolgozókat érő hatáso­kat, élet- és munkakörülmé­nyeik alakulását. Fontos pártszervezeti fel­adat a gazdasági vezetők tu­datának formálása, de segít­senek is nekik abban, hogy a dolgozók tudatában is erősöd­jön a megértés: a jogok, a kötelességek teljesítésével együtt képezik a demokratiz­mus érvényesülését. Dolgozza­nak együtt a gazdasági veze­téssel, a szakszervezettel és az ifjúsági szervezettel az üzemi demokrácia mind szélesebb kibontakoztatásáért, a ter­melő munka hatékonyságának növeléséért, szocialista tár­sadalmunk erősítéséért — fog­lalhatjuk össze röviden a párt, aktíva elé terjesztett beszá­molókat. A jelentés elhangzá­sa után az aktíva résztvevői tartalmas vitát indítottak, melyből az alábbiakban szá­molunk be. (Folytatás a 3. oldalon) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Ta­nács elfogadta az állami né­pességnyilvántartásra vonat­kozó törvényerejű rendele­tet, amely bevezeti az egysé­ges és a korszerű gépi tech­nikán alapuló személyi nyil­vántartást. Az állami népes­ségnyilvántartás az ügyinté­zés korszerűsítését szolgálja. Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet hozott a köz­rendre, és a közbiztonságra különösen veszélyes visszaeső bűnözőkkel szembeni szigorí­tott őrizetről. Az alkoholisták kötelező gyógykezelésére vonatkozó törvényerejű rendelet — amelyet az Elnöki Tanács megtárgyalt és elfogadott — lehetővé teszi a családjukat, kiskorú gyermekeik fejlődé­sét, környezetük biztonságát veszélyeztető, a közrendet és a munkahelyi rendet zavaró alkoholisták kötelező gyógy­kezelésének elrendelését. A gyógykezelést munkaterápiás intézetben hajtják végre a járásbíróság határozata alap­ján. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéni kegyelmi ügyek­ben döntött. Mai számunkban: Amikor sántít a hasonlat 3. oldal Népi kultúra — amatőr mozgalom 4. oldal Vendégünk: tizenhat író-költő 5. oldal Az energiagazdálkodásról Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzé­si Bizottság pénteki ülésén két országos utóvizsgálat össze­foglaló jelentését tárgyalta meg. Az energiaellátás és gaz­dálkodás témakörében végzett utóvizsgálat szerint a tőkés országokban jelentkező ener­giaválság mennyiségileg nem érintette hazai ellátásunkat. A helyenként és időszakonként mutatkozó ellátási problémák az energia nem kellően taka­rékos felhasználásából, és a szolgáltató szervek felkészült­ségének hiányosságaiból adód­tak. Az utóvizsgálat tapaszta­latai arra utalnak: szükséges, hogy . rendeletileg szabályoz­zák az eddiginél több energi­át felhasználni kívánó válla­latok hozzájárulását az ener­giaszolgáltató vállalatok fej­lesztéséhez. Mint az alapvizs­gálat idején, úgy most is hi­bák mutatkoznak az energia- termelés területi fejlesztésé­nek összehangolásában, és az ágazatok közötti koordináció­ban. A gyermekellátás egyes költségeinek alakulását 1972- ben vizsgálta a KNEB. Akkor megállapította, hogy az ilyen keresetű családokat. A vizsgá­lat nyomán a Belkereskedel­mi- és a Könnyűipari Miniszr térium 1973. március 1-től rögzítette 29, főként az alap­vető és az iskolai öltözködés­nél használatos gyermekruhá­zati cikk árát és minőségét. A most lezárt utóvizsgálat ta­pasztalatai szerint az intézke­dés nyomán javult az ellátás az alapvető gyermekruházati cikkekből. A kereskedelem számára ezen árucikkek beszer­zése — az egyéb gyermekru­házati termékekhez képest — biztonságosabbá vált. Fontos tapasztalata az utóvizsgálat­nak, hogy az ár és minőség rögzítése a vásárlók számára kedvező hatást váltott ki a nem rögzített áru és minősé­gű helyettesítő gyermekruhá­zati cikkek kínálatának ala­kulásában: az új termékek ára és minősége ugyanis a rögzí­tett árúk körül alakul. Az utó- vizsgálat megállapította, hogy a vásárlók jelentős köre nem tud az árrögzítésről; ez­ért nem ismeri annak előnye­it. Továbbá, hogy még ez év­ben is jelentkeztek kisebb áruhiányok, átmeneti ellátási Költő barátom mesélte, hogy a múlt év decemberé­nek valamelyik zimankós nap­ján meghívták az ország egyik parányi falujába. Hívták pe­dig azért, hogy osztozzon az örömben, úgymond: jelenlété­vel emelje a könyvtáravatás pompáját, olvasson fel leg­újabb verseiből, s beszéljen a poézis műhelytitkairól. Egy energikus fiatal tanító volt az ünnep házigazdája, aki nem­csak a műsort szerkesztette meg, hanem megírta az ava­tás forgatókönyvét jóformán percről percre. Még olyan ap­róság is benne foglaltatott, — ami különben aligha felejtő- dött volna el —, hogy ponto­san 15 órakor a tanácselnök elvtárs átvágja a nemzeti szí­nű szalagot, majd átadja a könyvtár kulcsait. Tizenöt óra előtt pár perccel véget ért az ünnepi beszéd, majd, mint a forgatókönyv leírta, két kis­lány ezüstözött tálcával, ol­lóval és a kulcsokkal járult az elnök elé, aki egy pillanat múlva, váratlan ötlettől su­gallva így szólt: azt hiszem, az a helyes, ha költő vendé­günket tiszteljük meg azzal, hogy megkérjük, ő vágja el a nemzetiszínű szalagot. Tisz­teljük meg, barátaim, a költé­szetet! A költő kezébe vándorolt tehát az olló, aki szintén egy váratlan ötlet sugallatára a tömeg kellős közepéről karon­fogva elővezetett egy hetyke­kalapos legényt és így szólt: tiszteljük meg az olvasót az­zal, hogy saját kezével vágja át a nemzetiszínű szalagot. Perc sem telt el eddig. Meg­számlálható szívdobbanásnyi idő alatt így tisztelte meg egy­mást az állam, a költő, az ol­vasó, vagyis a nép. Ez a kölcsönös egymást megtisztelés, hamarosan or­szágosan is megismétlődik. A könyvheti könyvek utol­só kötetein is megszáradt már a nyomdafesték, hogy elfog­lalják helyüket a kirakatok­ban, a polcokon, a sátrak ponyvái alatt, városok utcáin, terein, községek, falucskák és tanyaközpontok kultúrotthonai előtt. Költők és írók készítik az úticsomagot, hogy jelenlé­tükkel is megtiszteljék az ol­vasót. Mert nemcsak vásár, és nemcsak az alkotás seregszem­léje lesz az idei könyvhét, ha­nem egymás kölcsönös meg­tiszteltetése is. Jelképesen először is tisz­telgünk ama politika előtt, amely évről évre nagyobb és nagyobb összeget teremt elő az ország szellemi vagyoná­nak gyarapítására. Mert köny- vek nélkül elképzelhetetlen az emberi élet. Ott, a könyvsátrak árnyé­kában tisztelgünk jelképesen az alkotásnak is. A költőnek, aki szüntelenül a szívét-lelkét tárja a világ elé, s aki talán érzékenyebb idegrendszerénél fogva jobban reagál a bánatra, az örömre, és gyakran azt írja meg a versben, amit mi valameny- nyien érzünk, csak nem tud-* juk megfogalmazni pontosan. Tisztelet az írónak, aki hét­köznapi történeteinket átköl- ti, de úgy költi át, hogy mindannyian tanuljunk, okul­junk belőle, vagy gyönyör­ködjünk benne. Tisztelet ne­kik azért is, mert nyelvünket pallérozzák, anyanyelvűnk tisztaságát őrzik, gazdagítják, gyarapítják. S hogy felejtődhetne ki eb­ből az ünnepi sorból a könyv­tárosok, a könyvterjesztők so­kasága? Különösen ebben a folyton-folyvást időzavarban szenvedő világban fontosak ők, hiszen okos közvetítésük­kel lerövidíthetik a mű útját az írótól az olvasóig. Az olvasó dicséretét pecfig ékesen hirdeti, hogy immár sok-sok esztendő óta egy teljes hét valóban a könyv piros be­tűs ünnepe. Simon Lajos Pedagógusokat ünnepeltek a Parlamentben rendeltetésű iparcikkek körén zavarok: néhány terméknél belül a ruházati termékek ár­színvonala növekedett na- gjobb mértékben, ami külö­nösen hátrányosan érintette a pedig minőségi hibák. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság intézkedést javasolt az ár­rögzítés kedvező hatásainak több gyermekes és alacsony további növelése érdekében. A pedagógusnap alkalmá­ból pénteken ünnepséget tar­tottak a Parlament kupola- csarnokában. Az elnökségben foglalt helyet Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, dr. Orbán László műve­lődésügyi államtitkár, Molnár Ferenc, az MSZMP KB osz­tályvezető helyettese, dr. Gosztonyi János művelődés- ügyi miniszterhelyettes és dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. Dr. Polinszky Károly műve­lődésügyi miniszter köszöntöt­te a kitüntetett nevelőket. Szólt a miniszter elvtárs azok­ról az érdemekről, amelyeket a pedagógusok általában magu­kénak mondhatnak a jövő ge­neráció nevelésében. A többi között elmondotta: „Amikor korszerű, szocialista igényeket fogalmazunk meg az oktató­nevelő munkával szemben, akkor a pedagógusok növek­vő felelősségéről, erkölcsi- és anyagi megbecsülésükről is szólnunk kell. Tovább kíván­juk javítani a nevelésügy munkásainak élet- és munkai körülményeit, jóllehet tudatá­ban vagyunk annak, hogy a szocialista nevelőmunkához szükséges nyugodt, korszerű feltételeket nem tudjuk rövid idő alatt megteremteni”. Ezt követően a művelődés- ügyi miniszter eredményes munkájukért kitüntetéseket adott át a pedagógusoknak. Megyénkből Kiváló tanár ki­tüntető címet kaptak: Papp Cáborné, az Almásfüzitő fel­sői Általános Iskola tanára, Schróth László, a tatai mező- gazdasági szakközépiskola igazgatóhelyettese, Szabó Má­tyásáé, az esztergomi közgaz­dasági szakközépiskola taná­ra; a Kiváló óvónő kitüntető címet dr. Zojavits Ferencné, az esztergomi Aranyhegyi úti óvoda vezető óvónője vehet­te át a Parlamentben. Az ünnepség végén a mű­velődésügyi miniszter foga­dást adott a kitüntetettek és meghívottak tiszteletére. (A megyei ünnepségről vasárnapi lapunkban számolunk be).

Next

/
Oldalképek
Tartalom