Dolgozók Lapja, 1973. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-30 / 254. szám

4 DOLGOZOK LAPJÄ 1973 október 30. kedd Színházi jegyzet Vendégségben a művészianyán Montmartre — a párizsi bo­hémnegyed. Szegénység, sze­relem, az igazi művészetbe ve­tett hit, forgandó szerencse, és a szerelmesek egymásra ta­lálnak. Közben bővérű humor, halhatatlan melódiák, tánc, muzsika. Mindössze ennyi Kálmán Imrének 1935-ben írt, s azóta világsikert aratott ope­rettje. És mégis több ennél. Sokkal több! Erre engedett következ­tetni a tatabányai Puskinban 23-án, és a tatai művelődési központban 27-én a telt ház. A közönség kacagása, tapsa azt érzékeltette: együtt élnek a színpaddal. A Déryné Szín­ház előadása olyanná sikerült, nogy elmondhatjuk — ven­dégségben voltunk a Mont- martre-on, a művésztanyán. A Puskinban és Tatán (jóllehet az utóbbi nyugdíjasok bérleti előadása volt) korra, nemre igen változatos volt a közön­ség. A fiatalokat tapsviharra ra­gadták a jelenetek. Az időseb­beket valahová saját ifjúko­rukba varázsolta ez a bűbájos kis darab. Amikor Violettát altatja Roul, a festő, Henry, a költő és Florimand, a mu­zsikus, a nézőtéren fehér hajú párok húzódtak közelebb egy­máshoz, s itt-ott halkan dú­dolták a dalt: „Vén hold az égen fenn.. Azóta is töprengek, mi tet­te ismét sikerré Kálmán Imre naív, de valóban fordulatos operettjét? Mi hozta be a kö­zönséget? Miért kellett sok­szor ismételni táncot és dalt? Jó előadás volt, ebben sok­minden benne van. Többek között az, hogy a Déryné Szín­ház bizonyos előadásait, neve­zetesen az operettet — nagy érdeklődés kíséri! És nem vé­letlenül! Sok (Komárom me­gyében is számtalan) szerep­lés után még mindig friss, telt hanganyaggal, művészi hiteles­séggel és érett, kulturált ala­kítással játszik Fábián József, a bonviván. Elmélyedt és sal- langtalan már Roul alakja, feszes, magával ragadó. Ebben a hangban és ebben a művész­ben még mindig nagy tarta­lékerő van! Violetta — Kato­na Júlia — méltó partner. Szépsége, fiatalsága, hangja, játéka hamar a közönség ked­vencévé tette. Szatmári Olga inkább tökéletes „robbanásai­val" s táncával aratott sikert. Balogh Béla zeneszerző alakí­tása — bár itt-ott pátoszos — élménytadó. Szántó Magda Jászai-díjas és Nyerges Ferenc (az igazgatónő, illetve Spa­getti) a hálás szerepben mű­vészi biztonsággal kerülte a figura-adta túlzásokat. A Déryné Színház produk­cióiról mostanában elég sok szó esik. Úgy is, hogy szükség van-e egyáltalában ezekre az előadásokra? Aztán felmerült a reálisabb kérdés: milyen előadásokra? Az utazó szín­házra még nagyon sokáig szükség lesz! Kultúrpolitikai koncepciónk megszabja a színházak misszióját is. A Déryné számára azonban meg kellene keresni a „kiskaput”, mert míg operettjeivel, gyer­mekelőadásaival elsöprő si­kert arat, a — maradjunk a szokványos kifejezésnél — ne­hezebb műfajra nem jön be a közönség. Nem nőtt még fel az élő előadáshoz, az Elektrá­hoz és „társaihoz” a közönség ott, ahová a Déryné eljut. Kár lenne ezt tagadni, s a siker­telenséget kizárólag a Déryné vagy a kultúrotthonok igazga­tóinak nyakába varrni. Nem az anyagiakra gondolok első­sorban. Azokkal értek egyet, akik a művészit — műfajra való tekintet nélkül — a hi­telességgel, az értékessel, a maradandóval azonosítják. A Montmartre-i ibolya eseté­ben a művészek nem adtak okot arra, hogy a közönség „bekalkulálja” a „máma itt, holnap ott” utazás fáradal­mait. Szép estét szereztek ked­den Tatabányán, szombaton Tatán és vasárnap Sárisápon. Önmagát igazolta az operett — szükség van rá. szereti a kö­zönség. S hogy így vélekedünk, azt elsősorban a színészeknek, az alakítások hitelességének, művészetüknek köszönhetjük. Valami azonban még hiány­zik mindebből. Nevezetesen az, hogy ennél is többet, nagy­szerűbbet nyújthatna a szí­nészgárda, ha a Déryné na­gyobb lehetőséget biztosítana egy-egy produkció maradékta­lan véghezvitelére. Gondolok itt csak egyetlen momentum­ra. A Montmartre-i stáb pár­huzamosan játssza Peti ka­landjait. Aki tudja, mit jelent színpaddal együtt élő gyer­mekközönségnek játszani, az könnyen felméri, mitől fáradt időnként egy-egy ragyogó hang! Igaz, ki kell használni az időt, az utazás lehetőséget kínál több és többféle elő­adásra. De nem ilyen szoro­san. Egyenletes teljesítményt csak akkor várhat a közön­ség, ha a színész felkészülése, körülményei lehetővé teszik tehetsége teljes kibontakozta­tását. S kétszeresen áll ez a Déryné művészeire, akik „utaztatják” darabjaikat. Ádám Éva Falu és művészet Az 1973/74-es közművelődési évadban hat helyen szervezik meg a „Két hét művészet” rendezvénysorozatát. A boko- di évadnyitás után a Csoko- nai-evforduló ünnepségeibe ágyazva, Dunaalmás lesz az akció következő helye. Épp, hogy csak elkezdődött a „Két hét...”, így érthetően sommás értékelésre nem, csupán az el­ső nyomások — és az azok­ból levezethető következteté­sek — rögzítésére vállalko­zunk. 1. Egész gépkocsi sort akasz­tott el vonulásakor az oroszlá­nyi Bányász Fúvószenekar szombaton a bokodi utcákon. Senki nem háborgott amiatt, hogy a forgalom lüktetésében ily módon beleszóltak, be­avatkoztak. Sőt. A helybéliek is csoportosultak a házak előtt, a vendéglőnél, a felszolgáló fe­hér kabátja is ott villant a zsongó, nyomban értékelő hallgatóság soraiban. Látvá­nyosság és muzsika — e két szó az adott esetben szerencsé­sen találkozott... Az esti .mű­sorban is felfigyelhettünk ar­ra, hogy igyekeznek megadni a módját az amatőr csoportok a külsőségekben is. Feltétlenül szükség van erre, mert a lát­vány jelentősen befolyásolja az élményt, bizonyos magneti- kus erővel segíti a közműve­lődés igaz magvainak elhinté- sét. 2. Külön érdeklődéssel ké­szültünk a „Két hét művészet” akció házigazdáinak — községi tanácselnökök és népművelők — tanácskozására, amely ta­nácskozás végül is elmaradt. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya hívta erre a be­szélgetésre, tapasztalatcserére a vezetőket — e rendezvényt a megnyitó programjában js feltüntették, s készültek rá a bokodiak is. Tudomásom szerint a múlt évadban a kilenc község jó há­zigazdának bizonyult. Ám óha­tatlanul ide is illő asszociáció­kat ébresztett egyebek mellett Szirtes László, az MMK igaz­gatójának megnyitója. E be­köszöntő ugyanis többek közt hangsúlyozta, hogy végered­ményben a községek életének elválaszthatatlan, szerves ré­szévé tervezik a művészettel való intenzív találkozást, te­hát nem két hétre, hanem he­tekre, hónapokra — állandóra. Bokodi impressziók Hogy azonban ez megtörtén­jék, az nem csupán a népmű­velő „reszortfeladata”. Az ak­ció egyik igen bíztató, jövőbe mutató mozzanataként érté­kelhettük már tavaly is, hogy a községek vezetői őszintén magukénak vallották a „Két hét művészet” helyi rendezvé­nyeit. Feltehetően így lesz ez majd most is. Ügy hiszem (s a tanácskozás elmaradása is ezt látszik alátámasztani), hogy korai lenne arról beszélnünk: minden községi vezető tartó­san szívügyének tekinti a „Két hét...” folytatásaként a mű­vészetek „falura költöztetését”. Figyelnek e problémára ese­tenként, ennek is örülnünk kell, de elégedettek egyelőre nemigen lehetünk. Talán az akciósorozat második évadja után sikerül lépni egyet a szemléletváltozás itt felemle­getett vonatkozásaiban is. 3. Tartósan érvényes követ­keztetések megfogalmazása helyett csak a megyei megnyi­tó ünnepség műsoráról szerzett erőteljesebb impressziókat körvonalazzuk. A fő jellemző az volt, hogy amatőr csopor- tok, együttesek produkcióit láthatta-hallhatta a közönség. A bokodiak erőssége az ízesen éneklő Páva-kör. A gyermek- és KISZ-es tánccsoport, vala­mint az úttörőcsapat kórusa ígéretet jelent, s reméljük, az intenzív munka megtérül ab­ban, hogy a jelenlegi utánpót­lásból majdan felnőtt törzs­gárda nő ki. Az oroszlányi TI. Rákóczi Ferenc Klubkönyvtár szlovák nemzetiségi táncegyüt­tese, valamint a citeraegyütte- sek dinamikus, érett produk­ciókkal léptek színpadra, s te­remtettek forró légkört a né­zőtéren is. Mindehhez hadd tegyük hozzá. hogy a tatai járás és Oroszlány város kulturális együttműködési megállapodásá nak egyik látható, meggyőző, látványos realizálását jelenti most a bokodi „Két hát...”. A városból bábosok, a zeneisko­la, az ifjúsági ház beat-zene- kara adnak még műsort. Egészséges ez a kapcsolat; bi­zonyítja, hogy Oroszlány és vonzáskörzete kulturális éle­tében a jó atmoszféra és az igényt ébresztő, s növelő pro­dukciók mozgása, áramlása valóban a falu és város sok­szor emlegetett színvonalbeli különbségeinek csökkentéséhez és megszüntetéséhez vezethet. 4. A JEL képzőművészeti csoportosulás grafikai kiállítá­sára megjelentetett katalógus­ban többek közt a képek árát is közlik a látogatóval. Miért fontos ez? Ma még a magán képvásárlás nem mindennapi dolog, sem városban, sem fa­lun. Nos, a grafikai tárlat ren­dezői a katalógus bevezetőjé­ben praktikus tájékoztatást adnak arról, milyen módon le­het képzőművészeti alkotást vásárolni. „Szeretnénk — ír­ják,, — ha úgy hosszabbodna meg a kiállítás hatása, hogy az élményt adó képek elkerülné­nek az Ön mindennapi kör­nyezetébe, lakására, munkahe­lyére.” S továbbá: „Magán- személyek a művésszel, min­den megkötöttség nélkül, meg­egyezés alapján közvetlenül készpénzzel vásárolhatnak. Felhívjuk figyelmét arra is, hogy a művészek műtermében lévő, zsűrizett képekből is tör­ténhet vásárlás.” Figyelmet érdemlő esemény lesz 3-án az általános isko'a tanulói részére tartandó tárlat- vezetés, s 5-én délután a JEL- kiállítás átköltözése az oroszlányi Hőerőműhöz. Az al­kalmi találkozás a képzőmű­vészeti alkotásokkal nagy ha­tással lehet a munkások és parasztok, a fiatalok ízlésének, igényességének alakulására. Ezek a grafikai gyöngyszemek azonban ezen túlmenően — nagyon jól odaillenének a bo­kodi lakások falára, falu és művészet örvendetes találko­zásának egyik maradandó bi­zonyítékaképpen. (jenkei) 0 Duna két partján Az Irodalmi Színpad előadása Tatán A centenárium jegyében ké­szült az Irodalmi Színpadnak „A Duna két partján”* című műsora, zenés irodalmi sétá­ja. Az évfordulóra való tekin­tettel mutatta be az összeállí­tást a felnőtt színházi bérlet sorozatában a megyei műve­lődési központ. Színházi bér­letben egy irodalmi est beik­tatása kissé merész vállalko­zás (és talán az irodalmi séta meghatározás miatt maradt otthon néhány bérlettulajdo­nos), ebben az esetben azon­ban érthető volt. A kétrészes műsor sétaveze­tője— mert az összeállítás va­lóban séta az évezredes-évszá­zados Pesten, Budán, Buda­pesten — Mesterházi Lajoj volt, akit Bozóky István, az összeállítás rendezője szemé­lyesített meg, sajnos inkább színészi eszközökkel, mint természetes közve tlenséggeL Segítőtársai írók, költők — Bornemissza Péter, Gyulai Pál, Arany János, Petőfi Sán­dor, Ady Endre, József Attila, Karinthy Frigyes, Illyés Gyt- la és még sokan mások, akik írásaikban vallanak Buda­pestről. Az est közreműködői irodal­mi estek kiváló művészei vol­tak : Gobbi Hilda Kossuth-di- jas, kiváló művész, Várad’ Hédi kiváló művész, Győri Franciska, Mikes Lilla, Verdes Tamás, Somhegyi György, Gonda György. Minden vers, mű, külön élmény volt tolmá­csolásukban, s hogy a cente­náriumát ünneplő Budapest kicsit komornak tűnt — mert azért vidámabb a mi főváro­sunk, mint ahogy azt bemu­tatták — arról nem a kiváló szereplők tehettek. K — ó „B"-tagozat A művelődésügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben ide­iglenes jelleggel utasításban szabályozta a szakmunkás- képző iskolák emeltszintű ta­gozatát végzettek szakközép­iskolai továbbtanulását az utasítás értelmében a szak­munkásképző iskola emelt­szintű, úgynevezett ^’’-tago­zatát végzett szakmunkások a szakközépiskolai végzettséget további rendelkezésig a külön utasításban szabályozott, két­éves kiegészítő képzés kereté­ben is megszerezhetik. A képzést a művelődésügyi mi­niszter által az érdekelteknek külön megküldött óraterv szerint kell megszervezni. Az utasítás hatályba lépett. (25.) Már ébren volt, _ de amikor meghallotta az előszo­bában anyja és öccse suttogá­sát, a fal felé fordult; így tett akkor is, alvást színlelt, ami­kor anyja óvatosan benyi­tott. Nyilván mondott volna valamit az anyja, ha már éb­ren van, de nem akart most beszélni veié. Néhány pillanat múlva hal­lotta az előszobaajtó csukó- dáisát. Még csak fél hét múlt, ágy­ban maradhatott volna, mert az ő munkaideje kilenckor kezdődne, a mai nap még kü­lönben is a felvétel napja, nem nézik az órát. Ráért vol­na heverészni, mégis kiugrott az ágyból, mert mielőbb túl akart esni a rá váró ügyeken. Hálóinkban s mezítláb kiment a fürdőszobába, átfutotta a Népszabadságot, melyet a pos­tás mindig hatkor dob be. Olvasás közben is körül-körül- pillantott. Szóval így rendezkedtek el, nyugtázta magában öccse új elhelyezését. Még oly friss volt benne az előző estéjüket befejező esemény hatása, hogy szinte ugyanazzal az in­tenzitással támadt fel benne a sértettség és a dac, ahogyan este fogadta" anyja javaslatát. — Tudod, fiain, az orvos úgyis sok pihenést javasolt neked — kezdte anyja. — Azt gondoltam, jobb, ha Andit átvisszük aludni magunkhoz. Így legalább ő sem zavar. — De én nem akarok el­csolja a kis eseményt egész­ségi állapotával, a röntgenor- vos leletével. Annyi bölcsességre szert tett már, hogy emberileg megértse anyját; félti Andit. menni Gézutói! — tiltakozott a kisfiú, de anyja leintette. — Andika, ne légy önző! Gé­za holnap munkába lép, ezen­túl még többet kell aludnia, te pedig mindig elsőnek éb­redsz. S a további vitát lezárandó, ki is szólt: / — Feri! Légy szíves! , Áthozták Andi kis méretű rekamiéját, aztán tanszereit, játékait is. Géza így maradt egyedül a kisszobában. Nagyon is tisztán megértet­te, milyen ok késztette anyját öccse átköltöztetésére. Lehe­tetlen volt, hogy össze ne kap­De lehet, hogy anyjának eszébe sem jutott, tőle félti? A másik fiától? Hát oly súlyosnak tartja az ő állapotát? Az orvos is világo­san megírta: semmi baja, csak vigyáznia kell magára. És őt nem félti? Ha féltené, akkor tiltakoznia kellett volna az ellen, hogy munkába álljon vagy nem? Teleengedte meleg vízzel a kádat, megfürdött. Alig múlt nyolc óra, amikor becsönge­tett a szomszédban lakó Bum- berához. Megállapodtak, hogy ma együtt mdunek be, mert jó az, ha a főportás személyesen in­tézi el a felvételt. Bumberán látszott, hogy örül a fiú elhatározásának, s a szülők beleegyezésének. Be­hívta, megkínálta egy stam­pedli kisüstön főtt szilvapá- limkával, de ő köszönte, nem iszik. — Nagyon helyes, nagyon okos dolog, fiam! — mondta Bumbera. — Magam sem iszom munka előtt és munka közben soha! A szállodában Bumbera per­cek alatt nyélbe ütötte a fel­vételt, bemutatta Gézát az üzemvezetőnek. A főnök már tudott az új londinerfiúról, ér­deklődőén végigmérte, de nem kérdezősködött: tökéletesen megbízott Bumberában. A munkatársak között ha­mar eligazodott. Négyen vol­tak szolgálatban a portán: Bumbera, Kiszeli bácsi, a dél­előttös portás, Jancsi, az idő­sebb londinerfiú, aki harmadik éve dolgozott az Arany Csil­lagban, időközben elvégezte a kö-"azdaság;i teclinúkumot, és szeptembertől egyetemre megy, s ő, áld m.ajd Jancsi helyét betölti, ha a pröb-:dő alatt beválik. (Folytatjuk) Rádió- és tv-műsor KOSSUTH RADIO 8.20: Sámson és Delila. Opera- részletek, 9.00: Ha-fsán a kürtszó! A Gyermekrádió műsora. 9.35: Könnyűzene Moszkvából. 10.05: Iskolarádió. 10.30: Brahms: fisz- moll szonáta. 11.00: Raab Gábor dalaiból. 11.07: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 12.20: Ki nyer ma? 12.35: Melódiakoktél. 14.00: Dávid Gyula — Raics Ist­ván • Égő szavakkal — kantáta. 14.06: A kétszer árva kis Gergő. Rádiójáték. 14.51: Éneklő Ifjúság. 15.10: Rádióiskola.16.00: A világgaz. daság hírei. 16.05: Kazacsay Ti­bor: Pro memoria. 16.25: Két or­szággyűlés között Riport. 16.45: Jacobi Viktor — Martos Ferenc: Sybill — a II. felvonás fináléja. 17.05: Fiatalok Stúdiója. 17.25: Csárdások. 17.35: Egy asztal mel­lett. Beszélgetés. 18.05: Mozart: C-dur szimfónia. K. 338. 18.30: A Szabó-család. (Ism. holnap, K. 11.30). 19.00: Esti Krónika. 19.25: Közvetítés a Magyarország—NSZK asztalitenisz Európa Liga mérkő­zésről. 19.40: Puccini: A köpeny. 20.33: Kürthy Éva és Madaras Gá­bor népdalokat énekel. 21.03: Ki­látó. A Rádió Kulturális világhíra­dója. Kb. 22.15: Sporthírek. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kama­razene. 0.10: Bálint János cimbal- mozik. PETŐFI RADIO 8.05: Nótacsokor. 9.03: Balettze­nék. 10.00—11.53: A zene hullám­hosszán. 11.53: Könyvek, tájak, emberek. 12.00: Bolgár népdalok és néptáncok 12.24: Hallgassuk együtt! (Ism.) 13.03: Törvény- könyv. 13.20: Az MRT énekkará­nak Bartók-f elvételeiből. 14.00: Kettőtől—hatig .. . 18.10: Közve­títés a Magyarország—NSZK asz­talitenisz Európa Liga mérkőzés­ről. 18.30: Grieg: Gordonka — zongora szonáta 19.10: Tánczenei hangverseny. Közben: Kb. 20.00: Esti Krónika II. kiadás. Kb. 20.20: Jelentés a Magyarország—NSZK asztalitenisz Európa Liga mérkő­zésről. Kb. 20.25: A tánczenei hangverseny folytatása. Kb. 21.15: Verbunkosok, népdalok. 22.00: Barokk muzsika. 23.15: A csárdás­királynő. 3. MŰSOR 18.10: Iskolarádió. Középfokú francia társalgás. 4. lecke. 18.25: Magnósok figyelem! 19.10: Zseb­rádiószínház. Kalóz. Hangjáték. 19.33: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét. Kb. 21.25: Operaári­ák. 22.00: Don Harris együttese játszik. 22.20: Kamarazene. BUDAPESTI TV 8.05: Iskolatévé 17.48: Hírek. 17.55: Magyarország—NSZK Asz­talitenisz Európa- Liga mérkőzés. Közvetítés Miskolcról. 18.35: Rek­lámműsor. 18.40: Játék a betűk­kel. 19.05: Reklámműsor 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: FÓRUM. Témája: a nemzetközi élet, a külpolitika. Kb. 21.30: A Tv Zenei klubja, közvetítés a Vörösmarty téri Művészetek Há­zából. 22.20: Tv-híradó — 2. ki­adás, 22.30: TELESPORT: Ma­gyarország—NSZK Asztalitenisz Európa- Liga mérkőzés. Közvetítés Miskolcról, felvételről 2. MŰSOR: 20.00: A forradalmak kora és Magyarország. VI. rész. 20.35: Tv- híradó — 1. kiadás. 21.05: Viktor Sodorna minikoncertje, A Cseh­szlovák Televízió műsorából. 21.25: Reklámműsor. (SZÍNES). 21.30: RENDEZTE: ZSURZS ÉVA. (SZÍ­NES). Világló éjszaka. Tv-filra. (Ism.) BECS 18.00: Angol nyelvlecke. 18.25: Jó éjszakát, gyerekek. 18.30: Állatok paradicsoma. 19.00: Oszt­rák képek: Déltiroli aktualitások. 19.30: Tv-híradó 20.06: Sporthí­rek. 20.15: Riportműsor. 21.05: UDO JÜRGENS show-műsora. 22.00: Tv-híradó. H. PROGRAM 18.30: Iskolatelevízió 19.30: Tv- híradó. 20.06: Sporthírek. 20.09: Aktuális események képekben. 20.15: Idill. Tv-film. 21.05: A nagy csaták*. Filmsorozat (2. rész). 22.10: Osztrák képek. 22.30: Tv-híradó. POZSONY 14.00: Iskola-tv. 15.55: Egészség- ügyi tanácsadó. 16.30: Hírek. 16.35: Sporteredmények visszhang­ja. 17.05: Esti találkozó. 18.15: A breclavi fűrésztelepen. 19.00: ív- híradó. 19.30: A prágai tréfacsiná- lók Csehszlovák—szovjet film. 20.00: Maria Anna. Lengyel film­sorozat. 21.05: Tv-híradó. 21.25: Musica viva. 22.05: PARABOLA DUBNIKY. 2. MŰSOR: 18.45: Tv-híradó. 18.55: Telesport. 19.20: Fiatalok visszhangja. 20.20: Két nemzedék beszélgetése. 20.35: öt perc önmagunknak. 20.40: Fia­talok tv-klubja. 21.30: Tv-híracfÖ. — o — MAI TV-AJÁNLATUNK: 21,30: A tv zenei klubja Közvetítés a Vörösmarty téri Művészetek Házából. A téma a kamarazene, amely jellegzetesen a polgári korszak terméke; az egyházi zene egyeduralmát szün­tette meg, s a nagy kórusokra és orgonákra írt művek mellé, mint „szobazene” voltaképpen ott­honi zene csatlakozott. Érdekes­sége, hogy a négy vagy maximum nyolc zenész mindegyikének kü­lön — bár egybeötvözött — szó­lójátéka van, s senki sem ját­szik azonos zenét, mint a zene­karoknál, ahol sokszor három­négy hegedű is ugyanazt a hangjegy sort játssza Kiderül, hogy az emberek többsége na­ponta több óra kamarazenét hall­gat, s sokuk nem is tud erről. Arról van ugyanis szó, hogy a ma hallható legtöbb zenei forma — felépítését tekintve — kamaraze­ne-technikával Készül! Ennek bi­zonyítására hallhatunk az ádásban cigányzenét és beatet, dixilen- det és klasszikus vonósnégyest, amelyek igazolják az állítást. Már Schubert korában gazdagodott a műfaj néhány olyan hangszerrel amelyek eredetileg nem szerepel­tek ebben a formában. A zon­gorát — az egyik Ilyen hangszert —* Bánki György szólaltatja meg, a cimbalmot pedig Fábián Márta. A műsorban fellép a Kodály-vo- mósnégyes, Berki László és ci­gányzenekara. a Tomsits dixilend- együttes és a Gemini beat-együt- tes. Végül hallhatjuk a moszkvai filharmónikusok vonósnégyesét, akik egy hónappal ezelőtt meg­nyerték a Weiner Leó emlékér® kiirt budapesti zenei versenyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom