Dolgozók Lapja, 1973. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

II. Könyvtári Hét IRODALOM, KÉPZŐMŰVÉSZET, A DOLGOZÓK LAPJA VASÁRNAPI MELLÉKLETE Rendhagyó irodalomóra Az Olvasó népéit, mozgalom indulása óta mind többször és egyre tágabb körben hallható ez a kifejezés. A szülő eleinte nem tudja mire vélni, milyen is lehet az az óra, amelyre nem kell készülni, a „rendha­gyó” kifejezést utoljára a nyelvórákon hallotta, olyan engedetlen igékkel kapcso­latban, amelyek nem hajlan­dók alkalmazkodni az igerago­zás törvényeihez — no de az irodalomban? Hiszen ott úgyis minden rendhagyó, lévén min­den író és költő öntörvényű alkotó, — ám miként lehetne maga az óra rendhagyó, mikor feladata éppen az, hogy rend­szert teremtsen, megkönnyí­tendő a művek gazdag áramá­nak befogadását? Hogy felel meg céljainak az óra, ha ma­ga is „elhagyja” a rendet? Nem hagyja el. Az elnevezé­sen lehetne vitatkozni, de tu­lajdonképpen „szemléltető óráról” van szó. Óráról, ahol nincs feleltetés és nincs ma­gyarázat, ahol csak a mű szó­lal meg, előadóművészek tol­mácsolásában. De hol itt az újítás — mondhatnánk — hi­szen minden tanár felolvas verseket, prózai szövegrésze­ket is, és ha jó tanár, akkor előadókészségben sem szűköl­ködik? Csakhogy, ha van is némi rokonság a katedra és a szín­pad között, a tanár mégsem színész. Lehet, hogy vonzó előadásmódja közel hozáa az írót, de aligha mindegyiket. Talán szépen tolmácsolja ked­venceit, de vajon hogyan köz­vetíti azokat, akik esetleg csak élete valamelyik szakaszában idegenek számára? Fiatalon talán a „Közelítő tél” nem kelt benne visszhangot, később esetleg a „Minek nevezzelek?” ébreszt kellemetlen asszociá­ciókat, mert öregedő hitvesét legszívesebben sárkánynak nevezné... De nem válogat­hat: neki a tantervben előírt anyagot tanítania kell, s egye­lőre még a tananyagon belüli mozgástere ugyncsak szűk. Az előadóművész viszont mentes a kötöttségtől. Reper­toárja személyes vonzalmait tükrözi. Öt egy-egy korszak, tananyagrész szemléltetésére hívják meg, s az adott időszak jeles költőit szabad választás alapján mutatja be, de még magát a kort is önként válasz­totta, belső rezonanciái alap­ján. Ezért hívják egyszer egyik, másszor másik előadó- művészt. A rendhagyó óra mégsem merül ki a versmondás'ban. A művészekhez énekes is társul, a versekhez a kor zenéje. Egy lépés tehát ez a módszer a tantárgyi koncentráció (más műszóval: integrált oktatás) felé, ahol nem merednek me­rev válaszfalak a testvérmú­zsák közé, a kor szellemisége pedig egyszerre többpéle mó­don szólalhat meg. (A tante­rem díszítése, reprodukciós al­bumok kézből kézbe adása ilyenkor a kor képzőművésze­tét is hozzákapcsolhatja az előbbiekhez.) A rendhagyó óra célja; a* művészi élmény adta kathar- zis. A művészetek, s elsősor­ban az irodalom megszerette­tése ama kóstoló alapján, amit egy-egy óra szűkre határolt perceiben adhat, sokszor na­gyon is hatásosan. Oktatásmódszertani szem­pontból a rendhagyó óra nap­jainkig a faltörő kos szerepét játszotta, rést nyitott a lexi­kális közlés merev bástyáin, s egyengette az utat a ma már polgárjogot nyert „mű-köz- ponttú” tanítás felé. Mert sokáig az volt a taní­tás célja, hogy lexikális isme­retekkel Töltse meg a diák fe­jét, a tankönyvekben az élet­rajzi adatokat frázisokkal teli, nehezen érthető és unalmat sugárzó szövegtömeg követte, mely szürke egyhangúságával SZENDŐFI PÁL: PÁR nem csak a műveket takarta el, de egyformára is gyúrta az alkotókat, az élveboncolásra emlékeztető verselemzések pe­dig agyonmagyarázással tették lehetetlenné az igazi hatást. Hiszen a mű éppen azzal ad élményt, hogy a befogadóban gondolatok és érzelmek sorát indítja el: a túlmagyarázás pedig ezt a „lélektől lélekig” hullámzó áramkört szakítja szét. A mű-központú tanítás arra törekszik, hogy az író önma­gáért szóljon, hogy a mű nyo­mán támadt érdeklődés más művekre és az alkotó szemé­lyére, az alkotás körülményei­re is kiáradjon. Csupán példa­ként: aki ismeri és szereti — mondjuk — Csokonait, az biz­tosan megjegyzi magolás nél­kül, hogy mikor élt, s hol, megérzi a debreceni ízeket szavában, s gondolatait is fel­ismeri, hogy hozzákapcsolja őket a felvilágosodás eszméi­hez, hiszen a Rousseauval való lélékrokonságról valló sor („mint egy Rousseau Erme- nonviuében ember és polgár leszek”) önmagáért szól. De így van ez mindenkinél: Dan­te elképzelhetetlen Firenze nélkül, Shakespeare mögött is ott a Tower, Erzsébet ud­vara, s a londoni kézművesek cégtáblái. A műtől mindig el­jutunk — saját kíváncsisá­gunktól űzve — az irodalom- történeti tényékhez. Fordítva ritkán: adatok és unalmas szö­vegek aligha indítanak el az íróhoz (legfeljebb rosszul si­került szobrához), a megtanult adatok pedig használatlan lim­lomként peregnek ki az emlé­kezetből, mikor már jeles­szerzésre nem alkalmasak. Az Olvasó népért mozgalom, indította el a rendhagyó iro­dalomórákat, s ma már arra törekszünk, hogy minden óra közelítsen hozzájuk, ha elő­adóművészt nem is lehet, nem is kell minden órára meghív­ni. A jó tanár pótolhatja, s ahol úgy érzi segítségre van szüksége. hanglemezeket is fölhasználhat, mind a vers­mondás, mind a zene közvetí­tésére. A rendhagyó irodalomóra önmaga megszüntetésének céljával született, s ha szük­ség is lesz rá, még egy ideig, előbb-utóbb a közös, iskolai irodalmi délutánok sorozatává válik, már csak azért is, mert osztályonkénti, órakeretben való megrendezése túlságosan költséges. Bozóky Éva Hétfőn este minnanyi- unkat egybehívott az igazgató és azt mondta: „Elvtársak! Holnap, rejtett kamerával jönnek a filmesek”. Mi, természetesen roppant örültünk és megkérdeztük: „Mi is az tulajdonképpen?” Az gazgató felvilágosított: „Ez egy olyan új filmezési módszer, amikor mit sem tudsz arról, hogy minden mozdulatodat megörökítik, ezért háj; mindenki viselked­jen úgy, mintha semmi sem történne. Hogy miért filmez­nek, egyelőre titok. Mindegy. A stúdióból szerencsére meg­súgták a dolgot, ezért erről senkinek egy mukkot se! Te­gyenek úgy. mintha nem tud­nának semmiről semmit. Vi­lágos?” De még mennyire! Egykettőre rendbe szedtük az áruházat. Kívül-belül min­den ragyogott, mint a pati­kában. Az italrészleget du­gig raktuk konyakkal. Friss sügértől kezdve minden volt. aminek lennie kell. Én a húsrészlegre saiátkezűleg ki­írtam: ..Növendékmarha fel­szentelve is kaDható!” Ezen­kívül római számmal osztá­lyoztam a húsokat. Szóval készültünk! ünnep, szolgálat, szolgáltatás Beszélgetés Horváth Gézával, a megyei könyvtár igazgatójával Tavaly a nemzetközi könyvév alkalmából több me­gyében rendeztek könyvtári hetet. Az idén Komárom me­gyében — hagyományteremtő szándékkal — másodízben ké­szülnek a hét rendezvényeire, eseményeire. Ezúttal a magyar könyvnyomtatás kezdetének 500. évfordulója adja az apro­pót, hogy a Hazafias Népfront megyei Könyvbarát Bizottsá­ga, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének megyei csoport­ja, az SZMT Központi Könyv­tára és a József Attila Megyei Könyvtár közösen megszervezi szeptember 17—21-e között a II. Könyvtári Hetet. ;— Mi a céljuk ezzel a ren­dezvénysorozattal? — tettük fel a kérdést Horváth Gézá­nak, a megyei könyvtár igaz­gatójának. — A program szak­mai értékű általában. Vagy az olvasókra is gondoltak? — Az egy hét alatt a ren­dezvényekkel lényegében job­ban a könyvtárakra szeret­nénk irányítani a figyelmet. A végleges program is mutatja, hogy az ünnepélyes keretek között kettős a célunk: a könyvtárosok ünnepe mellett szeretnénk elérni, hogy a tár­sadalom is érdeklődéssel fi­gyeljen a könyvtári munkára. Általában az intézmények pro­pagandája mellé sorakozik te­hát e célok közt, hogy olyan rendezvényekkel szolgáljunk könyvtárosoknak, amelyek számukra élményt jelentenek. — Az élményt ígérő prog­ramot ízléses kivitelben je­lentették meg. Talán értel­mezzük röviden az eseménye­ket ... — Hétfőn. 17-én délelőtt ke­rül sor az ünnepélyes megnyi­tóra. Nagy Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője nyitja meg a rendezvénysorozatot, majd Soltész Zoltánná, az Országos Széchényi Könyvtár osztály- vezetője tart előadást az 500 éves magyar könyvnyom­tatásról, Hess Andrásnak, a magyar nyomdászatban betöltött helyéről, szere­péről. Ez az esemény egyben továbbképzés függetlenített könyvtárosaink számára. Este hatkor ugyancsak a megyei könyvtárban a Szépirodalmi Könyvkiadó hangos folyóira­ta. a Szépirodalmi Figyelő műsorát vezeti Hegedűs Géza író, Bánffy György, Csernuss Mariann, Kovács István, Su- rányi Ibolya, tehát neves mű­vészek közreműködésével. Ez a közönség műsora is. 18-án a szakszervezeti könyvtárosok Tatán tanácskoznak. 19-én Esztergomban, a városi könyv­tárban módszertani tanácsko­zásra kerül sor. A beszélgetést a „Könyvtáros” főszerkesztője. Páldy Róbert vezeti. Arról lesz szó — ,'elen esetben — milyen szerepet tölt be a mód­szertani munkában a „Komá­rom megyei Könyvtáros” cí­mű kiadványunk. Szerepel a programban fővárosi látoga­tás, szakmai tapasztalatszer­zéssel egybekötve. — Az utolsó nap program­jára külön meghívót kapott lapunk is a Művelődésügyi Minisztériumból. — Országos jelentőségű ta­nácskozásra kerül sor itt, a megyei könyvtárban 21-én. A Művelődésügyi Minisztérium Könyvtárügyi Osztálya jelen­tette meg előre az anyagot, s szervezi a megbeszélést „ A munkások könyvtári ellátása” témáról. Az első ilyen tájkon­ferencia lesz ez, Fejér, Győr- Sopron, Vas, Veszprém és Ko­márom megye részvételével. Kiss István, a megyei tanács elnöke mond megnyitót, az előadó Kondor Istvánná, az MM Könyvtárügyi Osztályá­nak vezetője... S noha nem a hivatalos programban szere­pel, hadd tegyem hozzá, mi ide értjük az olvasómozgalom me­gyei szervezésű „zászlóbontá­sát” is, a 24-én megrendezés­re kerülő tanácskozást. Ügy vélem, a tavalyi siker biztosí­tékot jelent az idei rendezvé­nyeknek is, sőt, a folytatáshoz — mert jövőre ismét szeret­nénk megrendezni a Könyvtá­ri Hetet, netán éppen az „Ol­vasó népért” mozgalomban ke­resve — ha kell keresni az ap­ropót. — Megragadom az alkal­mat, megkérdezem: hogyan ítéli meg a közművelődés egé­szében a könyvtárak helyét és szerepét? A Képzőművészeti Kivite­lező Vállalat városligeti be­mutató szoborparkjában ezen a nyáron is számos új, most elkészült szobrot láthattak a szabadtéri tárlat iránt érdek­lődök. Miután a szobrok leg­többje rövidesen útrakel vég­leges tartózkodási helyére, nem érdektelen egy gyors séta közöttük. A belépőt Csikói Márta Anya gyermekével című, egy tömbből faragott alkotása fogadja. A Debreceni Szülé­szeti Klinika egyik szép dísze lesz majd. Szathmáry Györgyi Rákóczi Zsigmondot ábrázoló emlékszobra a szerencsi vár­kertbe kerül. Veszély Jelena Furulyázó lány című műve még az előző sorozatból ma­radt itt: Fonyód-Bélatelepre, a bányászüdülőbe készül, ba­latoni utazásának azonban egyelőre akadálya van. Az a díszkút-csoport, amelynek ékessége lesz, nem készült el határidőre. A modern felfo­— Meggyőződésem szerint korszakváltás zajlik a könyv­tárakban. A megyei intéz­mény mellett a közép- és al­só fokú központokban is a magasabb szintű munka meg­szervezése a cél. Az alapvető feladat: segíteni a tanuló em­bert, s persze ez nem csupán az iskolásokat jelenti. Hosszú időre szóló feladat ez. Az ön. magát képző ember kiszolgálá­sa mellett fontos tennivaló az igény felkeltése, az újabb igé­nyek ébresztése. Nos, megfe­lelő propagandára is szükség van, de meg a feltételek biz­tosítására (helyben olvasás, gazdag kézikönyvtár, stb.) Ok­tóberben tárgyalja a megyei tanács végrehajtó bizottsága azt a távlati fejlesztési tervet, amely a megye településfej­lesztési tervéhez igazodik. Az oroszlányi új könyvtárhelyiség belépésével lényegében a vá­rosi feltételek adottak lesznek. A következőkben szükséges a természet- és a társadalomtu­dományi szaktájékoztatás k’ér pítése, s továbbá a nagyközsér gek, a munkáslakta települő-: sek nagymérvű könyvtári fej­lesztése. Minderre megvan az igény. Főként az iskolákkal meglehetősen intenzív a kap­csolatunk, feltehetőleg sokat adhatnak a könyvtárak a jö­vőben a felnőttoktatáshoz. El­sősorban a fiatalság ismeri fel a könyvtár szerepét. Mind-: ezekben és sok más kérdésben tovább kell, de tovább is ler hét lépni. Ami rajtunk múlik, igyekszünk megtenni. gásban kiformált Csellós lány, Somogyi József munkája Vác- rátóra, a botanikuskertbe ke­rül. Varga Imre Két lányka című csoportozatja pedig az Árpád úti iskolába, Vácra. Pesten marad két szobor a kollekcióból, mégpedig Somo­gyi Árpád Varga Jenőről, a nemzetközileg ismert marxista közgazdászról készült portré­ja, amely a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen kap helyet, valamint Pátzay Pál Márvány női figura elneve­zésű szobra;, ez utóbbi a Ke­repesi temetőben a sírparkot díszíti majd. Nem konkrét igény alapján készült, hanem a művészben élő, kifejeződést követelő el­képzelés megvalósulása másik két szobor: Borsos Miklós Jó­zsef Attilát ábrázoló mell­szobra és B. Hadik Magda Mártírjaink című alkotása. Mindkettő bizonyára méltó környezetben talál majd el­helyezést. (J. J.) Rákóczi Zsigmond és a Csellós lány Gr. Gorín: Rejtett kamera Másnap aztán egytől-egyig kicsípve érkeztünk munkahe­lyünkre. mintha ünnep lenne. A férfiakon nyakkendő, a nőkön gyönyörű szoknya-blúz. Zina, a pénztárosnő, drága francia parfőmtől illatozott, habár ez marhaság, mert a filmen ez nem érezhető. Be­vágtuk a műmosolyt, úgy néztünk a vevőkre, mint rég­látott rokonainkra, és ilyene­ket mondtunk: ..Parancsol­jon”, „Legyen szíves”, „Ha megengedi segítek”, „Legyen máskor is szerencsénk” és ehhez hasonló újdonságokat. A vevők persze bámultak, mint borjú az újkapura, nem értették, mi történt, míg Zi- nácska elkottyantotta magát: „Ne tolakodjanak emberek! Viselkedjenek illedelmesen! bennünket!” A jónép azonnal Rejtett kamerával filmeznek vette a lapot. Már nem nyo- makodtak, nem szidták egy­mást. Olajozottan ment min­den. Dél felé aztán — amikor majd belerokkantunk a nagy igyekezetbe — rohan be a diri és közli: „Elvtársak! Ne ide­geskedjenek. A stúdió jelen­tette, a felvétel egyelőre el­marad. Majd ebéd után jön­nek a rejtett kamerások.” Csudára megkönnyebbül­tünk. Kifújtuk magunkat. La­zítottunk. Ezzel egyidejűleg változott a szín: a csemege újra a régi lett. A kolbász és narancs egy helyen, a hal és a fagylalt úgyszintén. De délután újra helyrerázódtunk. A vásárlók megneszelve a a szereplési lehetőséget, el- özönlötték a boltot. Egy ter­metes asszonyság pedig odáig merészkedett, hogy megkér­dezte tőlem: „Milyen leves­húst ajánlanék neki?” Majd ajánlanék neked valamit, gondoltam, de tekintettel a rejtett kamerára, töprengő arcot vágva közöltem: „Vigye ezt a nagy velős csontot, sok benne az aminósav”. Munka után aztán újra ro­hant be a diri, s közölte: „Csengettek a stúdióból, dél­után sem volt felvétel, majd holnap.” Majd megütött a guta. De mit tehettünk? Másnap kez­dődött minden előröl... Ün­neplőben álltunk be a pultok mögé, izzadtunk, kidöglöt­tünk, de kisült: a kamerások ma sem jöttek. Azt hittük, leszakad a menny! És így kín­lódtunk öt napon át, mikor a diri jelentette: a rejtett felvé­telből semmi sem lesz, mivel a rendőrségtől megtudta, fogy átvertek minket. Rajtunk kí­vül még 6 nagyáruház és étte­rem várt kínok között a rej­tett kamerára. Azok még ró­zsákat is raktak az asztalra! Fellélegeztünk és bosszan­kodtunk. Hát szabad így rá­szedni a becsületes dolgozót? Zina hisztérikusan sikította; „Koronatanúként vallomást akarok tenni a csirkefogók el­len, ha bírósági tárgyalásra ke­rül sor!” ... Én mindezek ellenére nagy megelégedéssel vettem tudomásul a történteket, mert a rejtett cécó kapcsán lega­lább rászántam magam fog- csináltatásra, s ezután már új műfogsorral mérhetem a mar­hapacalt. Fordította: Baráté Rózáiul

Next

/
Oldalképek
Tartalom