Dolgozók Lapja, 1973. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

1973. június 30. szerda DOLGOZÓK LAPJA 3 Előtérben az üzem- és munkaszervezési feladatok Eredményesnek mutatkozik a KOFÉM első félévi munkája A Komárom megyei Fém­ipari Vállalatnak jelentős sze­repe van a közúti járműprog­ramban. Ez év első felében 2278 Ikarus alváz gyártását tervezi. Az eddig kialakult kooperációs kapcsolatuk to­vábbra is jó az Ikarus Jármű­gyárral és a Csepel Autógyár­ral. Hat hónap alatt a 180-as és az 556-os Ikarus autóbuszhoz a terveknek megfelelően 1282, illetve 404 alvázat szállítottak .Csepelre. E két típus helyét most három újabb Ikarus al- Váztípus vette át. A szerződések szerint az Ikar'.s 250-esből 304 darabot tervezett a vállalat. Időközben azonban többet kért a meg­rendelő, így június végéig előreláthatólag 360-at készíte­nek. Az Ikarus 280-as fenék­vázat szintén a tervéknek megfelelő mennyiségben gyár­tották le. Viszont gondot okozott az Ikarus 260-as alvázak gyártá­sa. A Csepel Autógyár az ere­deti tervek szerint az első fél­évben ebből a típusból 252 darabot kért, később további 250 alvázra adtak rendelést. Ezt a vállalat valószínűleg nem tudja legyártani. Az ok: ezeknél a típusoknál a koráb­ban alkalmazott hagyomá­nyos hegesztéssel szemben, csak a CO védőgázos hegesz­téssel dolgozhatnak. Az új technológia bevezeté­sét az elmúlt hetekben kezd­ték meg. Az átálláskor általá­ban csökken a termelés. Emel­lett az alváz-üzemből állandó­an mintegy 60 segédmunkás, lakatos és hegesztő szakmun­kás hiányzik. Ezért a vállalat újabb kooperációs partnereket keres. Enyhít majd a gondo­kon, hogy újabb most végzett fiatal szakmunkások állnak munkába. A gyártókapacitás és a ter­melékenység növelésére a vál­lalat egész sor munka- és üzemszervezési intézkedést vezetett be. Állandósult a vonalszerű gyártás, intézke­déseket tettek az anyagmoz­gatás gyorsítására is. Az új típusú alvázak profil­csövének feldarabolása már három műszakban folyik, így a kétműszakos alvázgyártás anyagellátásában nincs fenn­akadás. Áprilistól a termelési osztály segítségével a diszpé­cseri szolgálat is áttért a ko­rábbi egy műszakról a három műszakos munkavégzésre. így az anyagelőkészítő, a prés-, a forgácsoló- és az alváz üze­mek között szervezettebbé vált a koordináció. A vállalat ezekkel az intéz­kedésekkel korrigálja az első félév lemaradását. A küldött beszámolója A tatabányai vöröskeresztes titkároK megbeszélést tartottak kedden délelőtt. A Vöröske­reszt IV. kongresszusán részt- vett egyik küldött, Pintér István számolt be. A kong­resszusi határozatok szellemé­ben a titkárok előkészítik, hogy a véradások mindin­kább a megyei véradó állo­másokon történjenek. Az in­tézetben levett vérből ugyanis sokkal többféle készítmény ál­lítható elő azokon a berende­zéseken, melyeket kiszállásos véradásokra nem lehet elszál­lítani. Még nagyobb gondot fordí­tanak a véradók megbecsülé­sére. Több üzem képviseleté­ben felajánlások hangzottak el. Szocialista brigádok vál­lalják rászoruló öregek pat- ronálását. A vöröskeresztes aktivisták a KÖJÁL-lal együttműködve ismételten felkeresik Tatabá­nya minden lakóházát és így értékelik a tisztasági mozga­lom eredményeit. Készülődés az 51. Nemzetközi Szövetkezeti Napra — Az Országos Szövetkezett Tanács elnökségének felhívása — A hagyományok szerint az idén is július első hetének utolsó napján ünnepli — im­már 51. alkalommal — a Nem­zetközi Szövetkezeti Napot napjainkban már 63 ország több mint negyedmilliárd szövetkezője. Hazánkban a megemlékezéssel a figyelmet a szocialista épitőmunka nagy terveinek megvalósítására irányítja az Országos Szövet­kezeti Tanács elnökségének felhívása. A felhívás leszögezi: Ma­gyarországon csaknem 3 mil­lió a szövetkezeti tagok szá­ma, a szövetkezetek a felnőtt lakosságnak csáknem egyhar- madát foglalkoztatják, s a nemzeti jövedelemnek 24 szá­zalékát állítják elő. A ha­zánkban működő vállalatok­nak csaknem a fele szövetke­zet. A szocialista építőmunka sikere, a szocialista demokrá­cia kiszélesedése jelentős mértékben segíti a szövetkeze­ti mozgalom fejlődését, ered­ményeit. A Magyar Szövetkezeti Moz­galom megbecsült résztvevője a nemzetközi szövetkezeti mozgalomnak, ami kifejezésre jut abban is, hogy az idén ősszel hazánkban ülésezik a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének Központi Bi­zottsága, végrehajtó bizottsá­ga és néhány albizottsága. A környék is a miénk! Minden bizonnyal nagyon sokszor elzarándokoltak az épülő Dózsa-kerti lakásokhoz azok, akik várományosai vol­tak az új lakásoknak. Aztán eljött a boldog pillanat — be­költöztek a családok. Ki szö­vetkezeti, ki állami lakásba, ahogyan ezt már a törvénye­ink szabályozzák. Egy valamiben mindenki azonos volt: szépíteni, csino­sítani, otthonossá tenni végre a sajátot. Hosszú évek al­bérleti nehézségeit, anyósnál, testvérnél eltöltött időszak zsörtölődéseit rázták le abban a pillanatban, amikor végre becsukhatták maguk mögött a saját ajtajukat. Es be is csukták! Mert a ta­tabányai Dózsa-kertben a szebbnél szebb családi ottho­nokat valóságos — és sajnos Újvárosban > egyedülálló — kosz, piszok veszi körül. Nem ritka eset az emeletről hanya­gul ledobált papír, szemét, a lakásban felsöpört hulladékot egyszerűen „szélnek eresztik’ az erkélyről. Lenn játszadoz­nak az apróságok, felszedik a szemetes holmit, a szertedo­bált rossz gyümölcsöt, a szél meg vígan keveri, kavarja az irdatlan koszhalmazt. Az IKV takarítónői meg­próbálták felvenni a kilátásta­lan küzdelmet a szeméttároló mellé dobált hulladékkal, a lépcsőházba behordott homok­kal, a telefirkált (alig két hó­napos!) folyosófalakkal — és a szülőkkel. Nem megy. A gyerekek gátlástalanul rom­bolnak, a Vadász utca 2-ben például felfeszítették a kap­csolószekrényt, amelyik vörös villámjelzéssel ellátva figyel­meztet az életveszélyre, s vajon ki lesz a felelős, ha va­lamelyik kicsi ott keresvén búvóhelyet áramütést kap? Leszerelték a kapucsengőket, árván lógnak a vezetékek, és a „francia ház” még negyed­éves kort sem ért! A füvesített ház környékét a le­Jó felnőttek tiporják, pedig park a gyerekeké. És a jó vegőt hivatott biztosítani, lenne, ha a Dózsa-kert lakói visszagondolnának azokra a nehéz időkre, amikor még ki­látásban sem volt, hogy la­kást kapnak. Bizonyára fogad- koztak, hogy „majd, ha saját lakásom lesz”. Igen, csakhogy a lakáshoz a környék is hoz­zá tartozik! Államunk igen sokat áldoz azért, hogy a csa­ládosok —, s utánuk lassan minden igénylő — megfelelő lakáshoz jusson. A választások idején el­mondották a tanácstagjelöl­tek, s erre nagyon büszkék le­hetünk, hogy Tatabányán va­lamennyi három- és több- gyermekes család már saját otthonában lakik. S mivel a gyermekek után járó szociális kedvezmény erősen lecsök­kentette a „belépési pénzt”, nem kell elfelejteni azt sem. hogy ez még csak meg sem közelíti a valós árat! És ez azt is jelenti, hogy másféle hozzá­állással kell elfoglalni ezeket az otthonokat. Nem szabad megállni a falakkal körülha­tárolt „enyém” mellett, a kör­nyék legalább annyira a mi­énk, s megkívánja, hogy rend­ben tartsuk. Szegénvségi bi­zonyítvány a Dózsa-kert lakói­ra nézve az a piszok és az a szemetes környék, amiben la­kunk. Igaz, még rendezetlen, még folyik a nagyarányú épít­kezés. de minden háziasszony tudja, hogy más a rendetlen­ség. és más a piszok! S ha most csak annvit hatá­rozunk el, hogy ezentúl nem dobál senki az erkélyről hul­ladékot az utcára, nem önti mellé a szemetet a tárolónak, nem bocsátja szélnek a lakás­ban felgyűlt papírokat, nem engedi, hogy a gverekek tönk­re tegyék a közös vagyont — meg fog változni a környék és hasonlatos lesz Újváros többi kerületéhez. amire méltán büszke a város és lakói. MALÉV-jubileum A magyar—csehszlovák légügyi államközi szerződést 1947. június 9-én kötötték meg. Ennek alapján negyed­századdal ezelőtt, 1948. június 19-én szállt fel a budaörsi re­pülőtérről az első LI Il-es gép, amely a Budapest—Prága út­vonalon közlekedett. A 18 sze­mély és 100 kilogramm áru, pos­ta szállítására alkalmas gép óránként 220 kilométeres se­bességgel repült. Azóta sokat fejlődött a MALÉV és a CSA Csehszlovák Légitársaság kapcsolata. A múlt évben pél­dául 23 077 utast és mintegy 180 tonna árut szállítottak s két vállalat gépein a két főváros között. Az 1973. évi nyári menetrend szeriin hetenként 17 MALÉV és CSA járat teremt légi összeköttetést Budapest és Prága között. Aratás előtt: Kombájnok, traktorok, alkatrészek Gépek és alkatrészek: az aratás nyitányakor hagyomá­nyosan visszatérő téma. Két országos vállalat: az AGRO- TRÖSZT és a MEGÉV veze­tőit kerestük föl kérdéseink­kel. Dr. Bartos Lajostól, az AGROTRÖSZT kereskedelmi igazgatójától arról érdeklőd­tünk, honnan s mennyi ga­bonakombájn érkezik ezekben a napokban? — Bevezetőül el kell mon­danom, amíg korábban 6—8 esztendő volt egy-egy kom­bájn élettartama, az utóbbi években ez jelentősen csök­kent. Ennek oka, hogy kettős hasznosítású lett ez a masina: a kukorica betakarításához is használják. Egy 1969-ben alá­írt szerződés értelmében évi 1300 kombájn érkezik a Szov­jetunióból. 1972-ben ezen felül kaptunk még csaknem két­száz darabot. Az idén nincs mód erre. A Szovjetunióban megkezdték az SZK—5-ös és az SZK—6-os kombájnok gyártását, s így az átállás mi­att terven felül csupán 54 kombájnt vásárolhatunk. Ere­detileg mindössze 1050 SZK— 4-esre jelentettek be igényt a gazdaságok. Az utóbbi idő­ben azonban befutottak újabb jelentkezések. Mivel készlete­ink nincsenek — főként a hi­telpolitikai megszorítások mi­att, kombájnt nem tartunk raktáron —, várható, hogy a vásárolni szándékozók nem mindegyikét tudjuk kielégí­teni. Dr. Bartos Lajos azt is el­mondta, hogy amíg az 1354 szovjet kombájn időben meg­érkezik, az NDK-beli kom­bájnoknak alig egyharmadára számíthatunk. Az idén 350 ilyen gépre van szerződése az AGROTRÖSZT-nek, de mind­össze száz érkezik meg június végéig; további 50 július kö­zepéig, s a fennmaradó 200 csupán a III.—IV. negyedév­ben. — Mennyi ma az ország kombájn-állománya? — Tavaly 11 ézer fölött volt a kombájnok száma, az idén tízezerre tehető. A csökkenés magyarázata: a tavalyi nehéz aratás miatt sok gépselejte­zésre került sor. — Ha már a mezőgazdasági gépekről beszélgetünk, ugyan mennyi pénzt szánnak évről évre erre a célra a gazdasa­gok? — Amíg 1969-ben 3—3,5 milliárd, 1970-ben 4,2—4,3 mil­liárd forint jutott gépek vá­sárlására, két esztendeje évi 5 milliárd forintra emelkedett ez az összeg. — A vásárlási kedv tehát megvan, ári a tsz-ekben pa­naszkodnak: nem mindig azt kapják, amit szeretnének... — Valószínűleg a traktorok­ra gondol. Azok közül is fő­ként az MTZ 50-esre, amely­ből évi 4300 darab a kontin­gens, s jóllehet hatezret ren­deltünk. csak az előirányzott 4300-at kapjuk meg. A magya­rázat hasonló a kombájné­hoz. A Szovjetunióban most állnak át az MTZ 80-as gyár­tására. Megítélésem szerint azonban traktorokból nincs különösebb ellátási gond. hi­szen bármilyen mennyiségben tudunk szállítani román trak­torokat, s most tárgyalunk nagyobb lóerejű masinák be­szerzéséről csehszlovák vál­lalatokkal. Ami valóban prob­lematikus, az a zöldtakarmá­nyok betakarítása, helyeseb­ben az ehhez szükséges gépek hiánya. Sajnos, az-úgyneve­zett önjáró gépiekből az NDK nem tud megfelelő mennyisé­get eladni. Most érkezett Len­gyelországból egy azonos ren­deltetésű gép, s amennyiben a — A mezőgazdaságban, va­lamint a fagazdaságban mű­ködő gépiek és berendezések értéké ma 28 milliárd forint — mondja Laboréi Jenő. — Gondjainkat az okozza, hogy amíg 1968-ban „csak” 700 gép­típus volt föllelhető az ország­ban, s ezekhez 38 ezer féle alkatrész kellett, 1973-ban ezer géptípussal számolunk, ami­hez 52 ezer cikk szükségelte­tik. Legutóbbi felmérésünk alkalmával, vagyis januárban 2 milliárd forint volt a MEGÉV, valamint az AGRO- KER vállalatok alkatrészkész. let értéke. — Az aratás előtt milyen ígéret hangozhat el alkatrész. ügyben? — Ami a kombájnokat ille­ti: az aratásra fennakadás nem lesz. Igaz, néhány tétel — például gyűjtőcsiga — hi­ányzott, ám ezt itthon is gyár­tani tudjuk. Az évekkel ez­Kombájnok előkészítése a nagy munkára vizsgálati eredmény megfele­lő, úgy jövőre a lengyelektől vásárolunk betakarító gépet a zöldtakarmányokhoz. — Es a pótkocsik? — Nincs velük gond — vá­laszolja dr. Bartos Lajos. — Akár importból, akár a ME- ZÖGÉP-tröszt hódmezővásár­helyi gyárából beszerzünk annyit, amennyi kell. A MEGÉV központjában Laboréi Jenő, a vállalat meg­bízott igazgatója fogadott. A MEZÖGÉP-tröszt 22 vállala­tának egyike csupán az alkat­rész-kereskedelem összefogá­sával, az import, s a hazai for­galmazás irányításával fog­lalkozó cég, ám voltaképpen egymagában is nagyvállalat, hiszen a megyei AGROKER- vállalatók innen kapják a kért alkatrészt. — Milyen mennyiségű me­zőgazdasági géphez, s milyen mértékben tárolnak alkat­részt? előtti híres-hírhedt, ékszíj- probléma például teljesen megszűnt. A traktorokkal már inkább akadtak gondok, de főleg az év elején, amikor a komplett traktormotorok hiányoztak néhány típushoz. — Szállítóeszközök, pótkfr esik? — Hosszú idő óta nincr? semmiféle fennakadás alkat-? rész-ellátásukban. — Ha az elmúlt nyarat ősz-, szevetné az ideivel. milyen változást summázhatna al-. katrész-ügyben? — Ügy ítélem meg, hogy az idei nyáron, a tavalyihoz ha­sonló lesz az alkatrész-ellátás; vagyis sem jobb, sem rósz* szabb. Laboréi Jenő azt is el­mondta, hogy június 25-től aratási ügyeletet tart a MEGÉV: négy telefonvonalat béreltek ki, s munkaidő után is árusítanak alkatrészt. K. N. Hogyan szolgálnak ki a pénzünkért? Számottevő összegről, mint­egy 400 millió forintról van szó. S a kérdés — hogyan szolgálnak ki g pénzünkért — kimondva, kimondatlanul a tatabányai városi tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén fogalmazódott meg. A város- politikai beruházások előké­szítéséről, kivitelezésének fo­káról kívánt tájékozódni a testület. Ez nem érinti a laká­sok építését. S mivel közpénz — a mi pénzünk — felhasz­nálása nem mellékes. A vég­rehajtó bizottság fokozott fe­lelősséggel elemezte a helyze­tet. Állást foglalt a városi ta­nács tervosztálya, tájékozta­tást adott a KOMÉP. mint kivitelező és a Komárom me­gyei Beruházási Vállalat a le­bonyolító. A 400 millió forintnyi összeg fedezi a többi között a posta, két ÁBC-bolt, a sportcsarnok, a szakközépiskola, a kereske­delmi iskola, az ifjúsági és úttörőház építési költségeit. Szükségtelen hangsúlyozni, milyen érdeke fűződik a la­kosságnak ahhoz, hogy a fel­sorolt létesítmények az elő­irányzott költségeknek megfe­lelően, időre elkészüljenek. Népgazdasági összefüggések miatt az anyagi fedezet nem egyszerre és nem is a terv­időszak elején áll a tanács rendelkezésére. Erre nem is lenne szükség, hiszen a mun­kálatok nem most és nem egy­szerre készülnek el. Helyes szervezéssel megóvható, hogy a hitel kiutalásával arányosan fejezzenek be egy-egy komp­lexumot. így a negyedik öt­éves terv végére megvalósul­hat a teljes program. Ehhez természetszerűen az szüksé­ges, hogy mind a kivitelező, mind a beruházás lebonyolító­ja maximális tervszerűséggel, hibátlan összhangban tegyen eleget megbízatásának. A KOMÉP és beruházási vállalat tájékoztatója azon­ban korántsem keltett meg­nyugvást a végrehajtó bi­zottság tagjaiban. Az infor­mációt azzal fogadták el, hogy javítsák meg a koordinációt, keressék meg a lehetőségét, hogy az építkezésbe más vál­lalatokat is bevonjanak. Az így elért eredményekről egy­értelműen és világosan tájé­koztassák majd a városi ta­nács szeptemberi ülését. Köz- gazdasági fogalmat használ­va. a végrehajtó bizottság moratóriumot, azaz haladékot adott a kivitelezőnek és a be­tervosztály álláspontjára he­lyezkedett. Vajon be lehet-e fejezni az építkezéseket a hát­ralévő mintegy kettő és fél év alatt? — kellett feltennie a kérdést. Az eddigi teljesítés ugyanis 25 százalékosra te­hető. A KOMÉP kifogások sorát nyújtotta be a végrehajtó bi­zottságnak. S a tervdokumen­tációkban valóban meg lehet találni a jelzett hiányosságo­kat. A városi tanács tervosz­tálya viszont bizonyította, hogy ezek nem akadályozhat­ják a munkák megkezdését, illetve végzését. Ismerünk olyan felfogást is, amelyik azt hangoztatta, hogy a tervidő­szak elején, a megbízatás vál­lalásakor, senki sem élezte ezeket a gondokat. Most azon­ban csaknem pajzsként for­gatják a megrendelővel szem­ben. Az élesebben fogalmazók alibi-politikát emlegettek. Az építkezés lebonyolításá­val megbízott Komárom me­gyei Beruházási Vállalat bel­ső információs rendszerében fellelhető zökkenők nehezítik a kivitelező „módszereinek” megjavítását. A tervosztály ál­tal rendelkezésre bocsátott ruházónak. X adatok szerint ugyanis néha A végrehajtó bizottság sa- csekélységek miatt lassul le ját tapasztalatai alapján a a kivitelezés. Helyt lehet adni akár ma* gyarázatoknak. akár ellenér. veknek. Ez azonban alig vál* toztat azon, hogy május hó­napban — mint már jeleztük —, a szóban forgó beruházá­soknak mintegy 25 százalékos a teljesítése. A városi tanács végrehajtó bizottsága természetszerűen nem elégedett meg azzal, hogy felhívta a kivitelezőt és a le­bonyolítót, hogy szeptemberre változtasson a helyzeten és az eredményről tájékoztassa a tanácsülést. Rámutatott, hogy más kivitelezőt is meg kell bízni. Munkát vállalhatna — a többi között —, a Tatabányai Szénbányák építészete, a Ta­nácsi Építőipari Vállalat, a Tatabányai Építőipari Ktsz, Gondoskodik a végrehajtó bi­zottság a kivitelezők mun­kájának összehangolásáról is. Nem lehet szem elől tévesz­teni. hoe.v a tervidőszak má­sodik felében járunk. A fel­adatok megoldhatók. Ennek azonban az a feltétele, hogy a kivitelező és a lebonyolító tanúsítson az eddiginél sokkal nagyobb odaadást. Jogos ez a megállapítás, hiszen Tatabá­nya várospolitikai tervének teljesítése nem egyszerűen gazdasági k.érdés. Vizsgázik az építőipar, hogyan szolgál ki bennünket a saját pénzünk­ért?! ' Berde MiháJ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom