Dolgozók Lapja, 1973. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-12 / 109. szám

4 DOLGOZOK LAPJA 1973. májú* 12. snmnbat Csendéletek, tanulmányok Részesei a művészi alkotásnak Fúvósaink sikere Az amatőr képzőművészeti szakkörök megyei kiállításáról Valaki nekem a2t mondta a közelmúltban, hogy a koráb­bi esztendőkhöz képest meg­lepően jó anyagokkal rukkol­tak elő a megye amatőr kép­zőművészeti szakkörei. Ez a várakozás mocorgott bennem, amikor megnéztem a ’tárlatot. A várakozásomhoz képest — elöljáróban hadd jegyezzem meg — csalódás ért. A miért ?- re a magam műkedvelő mód­ján szeretném megkeresni a választ. Korábban már örömmel szóltam arról, hogy megyénk amatőr képzőművészeti szak­köreiben az önálló alkotókedv felfokozódott, az egyéniség ki­fejezési módja teret kapott. Ezt ezen az idei tárlaton is meg lehet állapítani, ha a katalógus szerint sikerült egy csokorba szednünk az egy szakkörhöz tartozó alkotó­kat. (Jó lenne megkísérelni, hogyan mutat egy-egy szak­kör anyaga nagyjából ugyan- egy helyen, környezetben.’ S az is természetes do­log, hogy szélsőséges ki­fejezési formákkal, eszkö­zökkel találkozunk, az egysze­rű valóságábrázolástól, annak tanulmány jellegű reproduká­lásától a lényeg kereséséig. A képzőművészeti szakkö­röknek nem lehet elsődleges feladata a művészképzés. Cél­juk inkább az, hogy egyrészt az arra termettek önkifejezé­séhez megfelelő teret biztosít­sanak, másrészt pedig az íz­lésformálásban bizonyos „szakmai képző” szerepet be- töltsenek. Ettől függetlenül azonban nyilvánvalóan fontos dolog a tehetség felfedezése és gondozása, kifejlesztése. Az ízlésformálás nyílván a praxisban történhet a legha­tásosabban. E tekintetben nem lehet a kiállítás anya­gának megtekintése után hi­ányérzetünk. Ezután azonban már sokkal összetettebb a helyzet (legalább is az idei szemle alapján.), semhogy szó nélkül hagyhatnánk azt. Némelyek valóban kiboru­ló egyéniségként tűnnek elénk. E kategóriában is találkozunk azonban valamiféle „iskolá­val”. Elég talán csak arra utalnunk, hogy Zsombolyai Mária eredendően expresszív alkatának megfelelő Csend­élet-e mellett ugyanebben a zsánerben, harsogó színvilág­gal festette meg Fák és Csen­délet című művét Szíjj Sándor is, s ez a karakter mutatható ki Lőrincz Gyula, Fák közt című képén, önmagában az nem baj, ha akár a szakkö­rök világában is iskola te­remtődik — az viszont igen, ha ez kissé maníros ismétlé­se korábbi képzőművészeti időszakok kifejezési módjá­nak. Az esztergomi B. Juhász Mária három szép textilfestése mellett feltűnő a jól meg­komponált, gomolygó hatást keltő Daliam-a és Alvó szi­rének c. képe. Jóba Éva is esztergomi, Lány madárral cí­mű kompozíciója mesevilágba kalauzol el bennünket ahol a szín és a rajz egyenértékű. Józan Ildikó tusrajzai közül a Játék az ecsettel tetszik in­kább, mert átgondoltabb, ki­fejezőbb. Szaniszló Gyula há­rom érdekes képe mellett dr. Micsinai Ervin Sapkás önarc­kép-ét is meg kell említenünk. Itt mindjárt megjegyezzük: ez utóbbiak valamennyien esz­tergomiak — az öt kiállító a város művelődési központja képzőművészeti szakkörében Galambos Tamás irányításával dolgozik, s Esztergom szép, modern hagyományai folyta­tójaként mutatkozik itt be. Az ácsi szakkörből , Bolla Imre Kálváriá-ját (inkább ta­lán kápolna az), a komáromi­ak közül a már emlegetett Szíjj Sándor neve mellett öl- veczky Gábort említeném. A tatai kör igazán nem panasz­kodhat: István Lászlóné, Pi­ros virág-a kellemes hatású: Kaszán József munkái közül elsősorban az összetett érzés- világot 'tükröző Kisvárosi ál- mok-at említeném; Kiss Ist­ván törekvései is figyelemre méltók; Jakus Sándor ismert Halászok-ja mellett kompozí- ciós fegyelemről árulkodik a Lombos fa és a Virágok; Ká­das István szitanyomata is elsősorban a komponálás tu­datosságával jeleskedik: Neu- berger István szinte minde­gyik képe élményt jelent a né­zőnek A tatabányaiakban ez­úttal valami erőtlenséget vé­lek fölfedezni. Hatrapál Jó­zsef Elmúlás-a (metszet) szép és hatásos munka, de ott van mellette a VI-os telep c. mű a maga naturális eszközeivel. Mester József piros-sárga ta­nulmányfeje és Sóstai Gizella vibráló hangulatú Csendélete mellett az itt nem említett szakköri tagok (máshonnan is) inkább csak a szakköri szín­vonalat hozták, tehát az alap­igényeknek feleltek meg. Jó ez a kiállítás, de nem rendhagyóan meglepő. Ami korántsem jelenti azt, hogy a szakkörökben nincsenek ne­héz órák, nagy viaskodások. Ezek azonban már nyilván nem tartoznak a közönségre. Az esztergomi tanítóképző női énekkara sajátos színfol­tot jelent a város zenei életé­ben. Régen alakult ez az énekkar, mégis mindig új, min­dig fiatal, hiszen évenként változnak a tagok, a végzettek mennek, a „gólyák” jönnek. Ez természetesen megnehezíti a karmester munkáját. Hu- nyaáy Zoltán tizennégy évi tanítóképzői működése alatt most másodszor vette át a kórus irányítását, s már „vég­legesen” vállalta a munkát. Kezdetben vegyeskar volt a képzőben, aztán évről évre csökkent a fiúk létszáma. — Minden iskolában, ahol ze­neoktatás folyik, cél az ének­kar létrehozása. Egyrészt azért, hogy az iskola önellátó legyen az ünnepi műsorok te­kintetében, másrészt, mert a kórusban olyan nevelési lehe­tőségek (s az általános emberi értékek növelése) találhatók, mint egyik más tantárgynál se. A zenei nevelés, a kórusban való részvétel a más tárgyak előmenetelében is érződik. Nem véletlen, hogy a zenei ál­talános iskolákban jobb a gyerekek biológiai, fizikai, szellemi fejlődése. Engem na­gyon kellemes érzéssel tölt el az a lendület a kórusmu­zsikával való találkozás, mely egy 18 éves lánynál megfi­gyelhető. Persze, a képző ének­karába elsősorban azok je­lentkeznek — és senkit nem kell verbuválni, ez nálunk mindig önkéntesen történik —, akik rnár általános iskolában is énekeltek kórusban, akik­nek van ráhangoló készségük, szép iránti érzékük. Ezeknek öröm megmutatni, milyen ér­ték Brahms avagy Kodály mu­zsikája, milyen csodálatos Május 12-ig tekinthető meg az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban Végvárt I. János festőművész kiállítása. A ki­állítás utolsó napján, a be­mutatott képek között tartja meg következő estjét az esz­tergomi Művelődési Központ Művészetkedvelők Klubja A téma természetesen Végvári I: János művészete. A festőművész, mint isme­retes, tagja a megyei JEL képzőművészeti csoportnak, részt vesz hazai és külföldi tár­latokon. Pár éve a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása, a közeljövőben pedig az Emst öröm e muzsika befogadása, átérzése, magunkévá tétele. Itt, a kórusban döbbennek rá, hogy ők is részesei lesznek az alkotásnak. Célunk az is, hogy minél emlékezetesebbé, tartal­masabba tegyük a főiskolai éveket. Végzett növendékeink közül sokan elmondták, hogy az itt szerzett művészi-zenei élmény elkíséri őket... Volt idő, amikor a tanító­képzőben egyszerre két kórus is működött. De egy kórus állandóan tevékenykedik, mely szervesen bekapcsolódik a város zenei életébe is. A képző mostani női kara nem­csak a képzőben lép fel, ha­nem a város intézményeiben, a megyei találkozókon is. Esz­tergom köztudottan éneklő város, sok jó énekkara van (az iskolai kórusok között elég talán a Dobó gimnázium kórusát említeni). Eddig a képző női kara négyszer vett részt a m unkáskórusok me­gyei találkozóján (ahol ritka­ság a női kar), s a zsűri elis­merését nyerték el minden alkalommal. Jó a kapcsolatuk az esztergomi szerszámgép- gyárral. ahol évente többször is fellépnek. — Négy éve foglalkozom a kórussal — mondja lelkes ve­zetőjük, a zenei nevelés meg­szállottja, Hunyady Zoltán —, most 47 tagú az énekkar. Azért örülünk a sikereinknek, mert a lányok önként vállalják a plusz munkát, a próbákon el­töltött időt. A karvezetőnek itt is pedagógiai munkát kell végezni, vigyázni kell arra, nehogy unalmassá, iskolássá váljék a munka. S a tagokat nem is csak a koncert siker­élménye — bár annak is örü­Múaeumban mutatják be újabb műveit. Nemrég nyerte el az Esztergomi Városi Tanács ez évi művészeti díját. Az el­múlt évben Végvári hosszabb ideig tartózkodott Olaszország­ban, s ott készült képeiből három olasz nagyvárosban volt tárlata. A művészetkedvelók klub­jának tagjai nemcsak elbe­szélgetnek a festőművésszel — élményeiről, terveiről, a mil­lenniumi kiállításon látható ké­peiről — hanem a színes dia­felvételek segítségével nyomon követik eddigi művészi tevé­kenységét is. Klubfoglalkozás — képek között Imre László: KÉT ÉV, (28.) — Azt adja meg az is­ten, hogy szóljatok — mondta Bika. — Láttátok, hogy belém- kötött. Láttátok vagy nem? — ordított. Kicsi és Kés egymás mellett álltak. Tudták, hogy ez az a perc, amikor még meg lehet akadályozni a verekedést, csak azt nem tudták, hogyan te­gyék ezt? De Kapelláró nem hagyott gondolkodási időt. Rá­szólt Bikára: — Na mi lesz? — Mi lesz? Az lesz, hogy megtéplek. összeakaszkodtak. A két kisebb már ismerte a benti törvényt. Ilyenkor valóban nem kell szólni. Nem szabad. Rájuk kell hagyni, intézzék el az ügyüket. Kapelláró, látván, hogy ütéssel nem tudja leteríteni ellenfelét, olyan fogással pró­bálkozott, amellyel a földre viheti. Átkarolta Bika dere­kát, lábával közben gáncsot igyekezett vetni neki. Fogása acélpánt volt, gáncsa jó gáncs: Bika hanyattdőlt, de rántotta is magával azonmód, s mire felsőteste földet ért volna, kígyósiklással bújt ki a fogásból, ily módon Kapel­lan) mellé kerülve. Most már fogást keresett és talált ő is, á birkózás ősi törvényeihez igazodva, Kapelláró nyakát kapva el, jobb karja könyök* NYOLC hajlatába szorítva azt. Kapel­láró teljes erejéből megfeszí­tette nyakizmait, lábaival hídállást erőltetve, testhelyze­tének megváltoztatására kény­szerítve Bikát, ami sikerült is, s a pillanatnyi előnyt kihasz­nálva jobb kezével felnyomta Bika állát, ballal pedig lesúj­tott rá kétszer is. Homályosan felködlött benne, ha most a szorítóban, birkózószőnyegen lennének, a bíró talán le is léptetné sportszerűtlenség cí­mén, ső elhagyná a porondot, magában igazat adva az ítélke­zőnek, igen, ez így nem volt fair, de itt és most, nem mér­kőzés folyt, hanem küzdelem, ha úgy tetszik életre halálra, amiben érvényét veszti min­den szabály. Miért, az mennyi­re volt szabályos, amikor rá­tették a kék keresztet, amikor hárman fogták le, váratla' .1, a meglepődöttség ijedelmét kihasználva, sötétben, hogy azt se tudja, honnét törnek rá, hányán és kicsodák. Bika följajdult az ütések alatt. Mint utóbb kiderült, ez nem a vesztes gyöngék jajsza­va volt. dehogy. Mert valami elképzelhetetlen erejű össz­pontosítással. talán a fájdalom dühe ad ekkora erőt az em­bernek, gyorsan talpra ugrott, s fújtatva, lihegve, a károm­kodás félszavaival a száján markolta át Kapelláró jobb csuklóját, hogy maga elé vág­ja a nyurga testet és ráugor­jon, ne legyen ideje fölállni. Kapelláró a lábait fonta rá Bika lábszáraira, a másiknak most a fülét fogva erősen, érezve ugyanakkor, ez így ke­vés lesz a fölényhez, mire azonban ez a tudatáig eljutott, már a melléfogás hatását is kénytelen volt tapasztalni, mert ebből a fogásból Bika könnyűszerrel kiszabadult. Es most ő ütött. Ütések, kínok kínja. Ütések, amik a vereség nyomorúságá­gára emlékeztetnek. Ütések, jaj, hol az erőm? Ütések, ho­va lett a dühöm, a bosszúál­lás vágya az öklömből. Üté­sek, hogyan van az, hogy ha­lálos fáradság jár át? Ütések, a tagjaim ólomnehezek. De most majd! összeszedni ma­gam. Csak egyetlen vissza- ütésre, rúgásra, harapásra. Bika, sajnálni fogod, hogy a világra születtél. Az anyádat fogod keresni, sírva. Kapelláró szédült. Nem ta­lálhatott célba, mint szerette volna. Valahogy félrecsúszott ez a lendülete is. Maguk körül felbolygatták a döngölt földet is. A pusztai csönd puha ágyában rugda- lóztak, messziről játéknak tűnt az egész. Sugarak, nyár- eleji fények, búrája domborult keserűségük fölé. Közelükbe érve elhalkultak a messziről érkező köznapi zajok. Mar azt mondták volna legszíveseb­ben: béküljünk ki. De az élet nem engedi meg az ilyen ki­béküléseket. És akkor Bika azt gondolta: birkózni kezdtünk, de ő ütött is. Ha pedig ő ütött, én miért ne rúghatnék? Sajnálta, hogy rúgása el­találta Kapellárót. Nem tud­ta volna megmondani, hogy mit sajnál rajta. El is hesse- gette magától az érzést, mert úgy gondolta, nem ő táma­dott. Sajnálja magát*az, aki úgy üt először, hogy előtte nem méri fel az erejét. Saj­nálja magát, mert elhamar­kodottan indult harcba, s azt hitte, elég ennyi a győzelem­hez, hogy neki van igaza. Mi­velhogy hinni mindig köny- nyebb, mint tudni valamit. Azt várta volna, hogy Kapel­láró mikor tartja fel mind a két kezét. De erre hiába várt. Kapellárót nem olyan fából faragták. Csak most derült ki társai előtt, hogy milyen kevésre becsüli az épségét, az életét. Talán mert nagyon bu­ta volt ehhez, de az is lehet, túlontúl okos. A lényeg — Bika számára minden esetre — az volt, hogy küzdött. Küz­dött akkor is. amikor tűzka- rikák táncoltak már a szeme előtt, amikor rádöbbent, hogy talán nem is szereti annyira azt a lányt. Hivalkodott • az állhatatosságával, holott nyil­vánvaló volt. hogy itt és most a győztes nem ő lesz. — Hát ezt akartad? — li­hegte az arcába Bika. Te ócs­ka tetű! Mit gondolsz Te, mi­lyen anya szült engem? i íFolytatjuk) lünk —, tarja össze, hanem a zene szeretete, a közönségi ér­zés, a próbák izzása. Ezek a lányok jórészt faluról jöt­tek, oda mennek vissza peda­gógusnak. Fontos dolog ez, hi­szen még városokban sincs je­lenleg elegendő zenei szakem­ber (énekkarvezető), s már számos példánk van arra, hogy a fiatal pedagógusok (énekka­runk tagjai) mindjárt ének­zenét tanítanak, énekkart ve­zetnek, egyikük-másikuk to­vább tanul a zeneművészeti főiskolán. Egy ilyen intézeti énekkar színvonalon tartása nagy gon­dot jelent, hiszen a képzési idő egy évben hét hónap; heti két próbával. A fejlődést — hiába cserélődnek állandóan a tagok — elvárják ettől az énekkartól is. Ezért van rög­zített szervezési szabályzata is a kórusnak, s ez minden kó­rustagra kötelező. Többek kö­zött kimondja: „Részt válla­lunk a város hagyományos kulturális munkájában, kép­viseljük az intézetet és a vá­rost a megyei és országos szintű kórusrendezvényeken”. — Milyen művek szerepel­nek a kórus műsorán? — Bizonyos „alapművek” minden évben műsoron van­nak. Gondolok itt elsősorban Kodály és Bartók műveire. Célunk ezzel, hogy a leendő pedagógusok a zened anya­nyelvűnkre is megtanítsák majd a gyerekeket. S ezt na­gyon magas szinten szabad csak csinálni. A klasszikus kórusmuzsikát is műveljük, a reneszánsztól napjainkig. Nem­rég új ruhát — hosszú ruha, fehér blúz, magyaros hímzé­sű nyakkendő — kaptunk az intézettől és a pedagógusok szakszervezetétől, s április 28-án, a város jubileumi ün­nepségsorozata keretében már ebben léptünk fel a városi ze­nekarral közösen. Karai Jó­zsef három tételes Kantátáját (Károlyi Amy és Weöres Sán­dor verseire) adtuk elő. Györke Zoltán Rádió- és KOSSUTH RADIO 8.20: Lányok, asszonyok. 8.40: Lendvay Kamilló: Mesemondó tánc. 8.49: A Rádió Kabarészín­háza. Májusi műsor a 6-os stúdió­ból. 10.05: Bizet: Dzsamile. Egy- felvonásos opera. 11.17: Zenekari muzsika. 12.20: Zenei anyanyel­vűnk. Változat II. 12.30: Magya­rán szólva . . . 12.45: Melódiakok­tél. 13.54: írjanak apámról. Bak- tai Ferenc írása. 14.04: A debre­ceni Maróthy György énekkar énekel. 14.15: Petőfi kalendárium. 14.25: Üj Zenei Újság. 15.05: Kis magyar néprajz. 15.10: Csak fia­taloknak! 16 00: 168 óra. 17.30: Ja- nacek: Szimfönietta. 17.58: Kör- kapcsolás bajnoki labdarúgó-mér­kőzésekről és közvetítés a Pannó­nia nemzetközi súlyemelő-ver­senyről. 19.35: A Csehszlovák Kultúra Hete. Bemutatjuk Helena Vondrackova új lemezét. 20.05: A Csehszlovák Kultúra Hete. Az el­ső csapat. Karel Capek kisregé­nye rádióra alkalmazva. 21.05: Ta­tabér Erzsébet, Szalay László és Vörös Sári énekel. Kecskés Sán­dor klarinétozik. 22.25: A ' beat kedvelőinek. A Delirium-együttes felvételeiből. 23.10: Két Bach kan­táta. 0.10: Melódiákoktól. PETŐFI RADIO 8.05: Népzenei Magazin. 8.45: Válaszolunk hallgatóinknak. 9.03: Zenekari muzsika. 9.50: „Jelképek erdején át...” 10.00: Szombat délelőtt.. 12.00: Nemzetiségeink ze­néjéből. Közreműködik: Bálint Jó- zsefné. 12.10: Szvjatoszlav Richter Debussy-műveket zongorázik. 12.45: Jubileum. Dezséri László ri­portja. 13.03: Fernando Corena énekel. 13.30: A budapesti Berzse­nyi Dániel Gimnázium kamarakó­rusa énekel. ,13.40: Orvosok a mik­rofon előtt: Dr. Frank Kálmán a csecsemők és kisgyermekek táp­lálkozásáról. 14.00: A kiskertektől a virág-nagyüzemekig. 14.30: Kosztolányi Dezső két novellája. 14.50: A Csehszlovák Kultúra He­te. 15.50: Az élő népdal. Sopron- horpács. 2. 16.05: Napraforgó. A Gyermekrádió műsora. 16.55: Kör- kapcsolás bajnoki labdarúgó-mér­kőzésekről és a Pannónia nemzet­közi súlyemelő-versenyről. 17.50: Fúvószene. 18.10: Kíváncsiak klubja. Az Ifjúsági Rádió műsora. 19.07: üj könyvek. (Ism.) 19.10: Kuckó. Riport. 19.25: Jó estét, gye­rekek! 19.35: A Bartók-vonósné- gyes hangversenye. Közben: Kb. 20.40: Közvetítés a Pannónia nem­zetközi súlyemelő-versenyről. Kb. 20.50: A hangversenyközvetítés folytatása. Kb. 21.35: Hol járt, mit csinált? Dr. Stark Ervin ku­tatóintézeti igazgatóval beszélget indiai útjáról Gazdy Dénes. Kb. 21.50: Elisabeth Schwarzkopf ope­rettdalokat énekel. 22.05: Ritmus és melódia. URH 12.23: Három narancs szerelme­se. Ónéra feszietek. 12.55: Zenekari muzsika 14.27: Kalevala. Finn népi eposz. ni. rész. 15.25: Dél­utáni hangverseny. Sólyom Nagy Sándor énekel, Szendrey Karper László gitározik. 16.35; Ötórai tea. A napokban Szolnokon, az olajbányászok trösztjének tá­mogatásával megrendezett or­szágos fesztiválon megyénket a tatabányai, oroszlányi és dorogi fúvósok képviselték. A résztvevő nyolc együttesből kettő meghívott —, így aztán tulajdoniképpen a seregszem­lén versengők fele Komárom megyei együttes volt. Szép sikerükre ml sem jel­lemzőbb, mint hogy az értéke­lésnél (rangsorolás nem volt), például a tatabányai együt­test így jellemezték: szinte rádióképes fúvószenekar, pon­tos, tiszta intonálásával, har­sogás nélküli muzikális hang­zásával. A dicséretből mind­három együttesnek kijutott a szolnoki fesztiválon. Ismét bi­zonyságot szereztünk arról, hogy megyénk fúvószenekari kultúrájának ápolása magas színvonalú. A varsói könyvvásár A világ könyvkiadóinak és kereskedőinek hagyományos találkozóját, a nagyságrend és jelentőség szempontjából második legfontosabb ilyen rendezvényt a varsói XVII. Nemzetközi könyvvásárt az idén május 13—20-a között tartják meg a Kultúra és Tu­domány Palotájában. Ebben az évben rekord­számú résztvevő jelentkezett; 23 országból 265 kiadó mu­tatja be új és legújabb köny­veit. Lengyelországot 54, a szocialista országokat 57, a nyugati államokat 154 kiállító képviseli. Ezek összesen több mint 1500 kiadóvállalatot rep­rezentálnak. összesen mint­egy 90 ezer könyvet állítanak majd ki. A XVII. Nemzetközi Könyv­vásáron a nyugati országok­ból 35 kiállító ezúttal először lesz jelen. Ezek közé tartozik pl. az amerikai egyetemek ki­adója. tv-műsor 18.18: Századunk zenéje az ope­raház színpadán. 19.30: Men­delssohn gyermekkori szimfóniái — I. rész. 20.21: A dzsessz kedve­lőinek. 20.56: Este a Centrálban. Irodalmi kávéház a budapesti Eötvös Klubban. 22.06: Cziffra György Chopin- éa Liszt-műve­ket zongorázik. BUDAPESTI TV 9.05: Iskola-tv. 9.25: Védőpaj­zsunk. Átkelés. A tv politikai tan­folyamának adása a honvédség részére. 10.15: Téka. 10.45: Egy óra múlva itt vagyok. Tv-filmso- rozat. 5. rész: A merénylet. (14. éven felülieknek!). 12.00: Nő — három szerepben. 13.55: Michel Vaillant. Magyarul beszélő francia filmsorozat. 13. (befejező) rész. 14.25: Reklámműsor. 14.30: Staisz- tika—Start Praha BEK női asztali- tenisz döntő. Közvetítés Szombat­helyről. 17.05: Hírek. 17.10: Rek­lámműsor. 17.15: 1945. tele és ta­vasza. Szovjet dokumentumfilm. II. rész. . 17.50: Képes krónika. A képzőművészeti osztály ■ maga­zinja. 18.30: Vallomások prózában. Krúdy Gyula halálának 40. év­fordulóján. 19.00: Vidám reklám. 19.15: Cicavízió. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Minden lében két kanál. Ma­gyarul beszélő angol tv-filmsoro- zat. ,,A terhes vagyon”. 20.50: Ze­nés Tv-színház. (SZÍNES). Ibert: Angelika. Vígopera. 21.35: Tv-hir- adó — 2. kiadás. 21.45: Éjszakai előadás. KIFULLADÁSIG. Magya­rul beszélő francia film. POZSONY 8.30: Katonák műsora. 9.30: A világ filmobjektiven keresztül. 10.00: Népdalok. 10.35: A kék ve­réb. Tv-játék. 15.15: Tv-híradó. 15.20: A kék sirály titka. (Ju­goszláv ifjúsági tv-játék). 15.45: Honvédelmi műsor. 16.30: Béke­verseny. 17.30: A rejtélyes felirat titka. 18.00: Slágerstúdió. 18.45: A szövetségi bűnügyi „központ nyo­moz. 19.00: Tv-hírauó. 19.30: Kul­túrpolitikai kommentár. 19.45: Pil­lantás a kultúra világába. 20.00: Mates. 21.05: Tv-híradó. 21.10: Sporthíradó. 21.30: Mezítláb a parkban. (Film). H. PROGRAM 18.50: Tv-híradó. 19.00: Kultúra 73. 19.25: Egy udvaron. Mikroko- média. 20.00: Prágai tavasz — 1973. 22.00: Tv-híradó. BECS 16.30: Kicsinyek műsora. 17.25: Senior klub. (51.). 18.25: Jó éjsza­kát gyerekek. 18.30: Kulturális specialitások. 19.30: Tv-híradó. 20.06: Sporthírek. 20.15: Halló... Hotel Sacher . . . Porta (3. rész). „A báró úr”. 21.20: Sporthírek. 21.55: Tv-híradó. 22.00: Párbaj a Napban. Film. H. PROGRAM 16.15: Forsyte Saga. (14. rész) (ism.). 17.05: Szerelmesek. Film. 18.55: Zenei hírek. 19.30: Tv-hlra- dó. 20.09: Aktuális események ké­pekben. 20.15: Föld. Tv-játék, --.00; Xv-híradó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom