Dolgozók Lapja, 1973. május (26. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

1973. május 20. vasárnap DOLGOZOK LAPJA 1 Filmjegyzet Harmadik nekifutás Bacsó Péter rokonszenves következetességgel dolgozza fel filmjeiben a mindennapok aktuális problémáit, szinte a „napi kérdésekre” keres vá­laszt, a mai valóság „hétköz­napi” és mindennapi konflik­tusait tárja fel, hogy az el­lentmondások feloldására ösztönözzön. A Kitörés, a Je­lenidő és a most írissen bemu­tatott új mű, a Harmadik 'nekifutás hősei is munkások *— a munkássors ábrázolása azonban nem puszta „keret” a történet számára. Bacsó hősei nem sematikus, konvencioná­lis figurák, hanem a mai tár­sadalmi élet mozgását-zajlá- sát sorsukban hordozó, eleven emberek. összegezni, s a munkások •köz­érzetének, sorsának elemző vizsgálatán át a szocialista társadalom fejlődésének mai képét akarja és'tudja megraj­zolni. A Harmadik nekifutás hőse, Jakus István, a Kismotorgyár vezérigazgatója — mert több kérdésben ellentétbe került feletteseivel — egy napon be­adja lemondását, és elhatároz­za, eredeti szakmáját folytatja: újra hegesztő lesz, mint hu­szonöt évvel ezelőtt... Ho­gyan kezdhet új életet az egy­kori igazgató, vajon életformát tud-e váltani? Milyen az a va­lóság, amit eddig „felülről” szemlélt — „alulról” a másik nézőpontból? A munkások A főszereplő: Avar István A három film tulajdonkép­pen más-más jellegű körül­járása ugyanannak az alkotói gondolatnak —, s így belső kapcsolatuk — a „folytatás” ténye nyilvánvaló. A mai élet demokratizmusának lehetősé- geit-akadályait veszi szemügy­re a rendező — az üzemi de­mokrácia érvényesülését ku­tatja, a vezetők és vezetettek kapcsolatát ábrázolja, bon­colgatja. Persze, nem a száraz tényanyag, eszmei-ideológiai érvek, tételek, tézisek felsora­koztatásával, s még csak nem is a dokumentalista-riportsze- rű módszerek, megoldások se­gítségével — hanem a sor­sokból, az életanyagból ki­bontható igazságok példázatá­val — olykor még a publicisz­tika eszközeit is segítségül híva. Nem a hagyományos érte­lemben vétt játékfilmeket al­kot tehát Bacsó Péter. Szemlé­letmódja, szándéka, szétfeszíti a hagyományos ,játék” kere­teit — s nem is csupán „doku­mentumfilmek” ezek. mert nem csak a tények feltárása, az „itt és most” bemutatása fontos számára, hanem a fon­tos közéleti kérdések egész so­rát akarja rendszerbe foglalni, miért más optikával nézik az őket körülvevő világot, hogyan élnek, hogyan dolgoznak, mi­lyenek a céljaik, a lehetősé­geik, mi a perspektívájuk? A különleges szituáció jó és • természetes lehetőség arra, hogy az alkotó fontos és meg­szívlelendő igazságokat mond­jon el a mai valóságról, a ve­zetők és vezetettek viszonyá­ról, felelősséggel tárjon fel egy sor valóságos konfliktust, eleven ellentmondást, amelye­ken változtatni mindenkinek érdeke — függetlenül attól, milyen „nézőpontból” szemlé­li a valóságot, hol a helye a társadalomban. Jó diagnózis ez a film is — így élünk, ilyenele vagyunk — s ezek a felismerések sokféle valóságos gond tudatosítását — s ennek nyomán — megoldását is szolgálhatják. Ez pedig nél­külözhetetlen ahhoz, hogy a társadalom előbbre jusson. A sajátos „publicisztikai” hang­vétel néhol ugyan azt ered­ményezi, hogy kissé didaktiku­sabb, „magyarázkodóbb” a film a kelleténél — egészében mégis meggyőző, fontos mon- danivalójú, „közéleti” alkotás a Harmadik nekifutás. (gombkötő) Tasnádi Varga Éva: DCróuika ampámvél Csillagok gsapódnak keskeny homlokához, ha lépek, ha szólok — most is ő határoz. Almafa-karjával elringatta testem, éltében, holtában így maradtunk ketten. Nap felé fordított, furcsa imát mondott: — Ha én ketté törnék, nőjjön, mint a bokrok! — Ha én mélybe szállnék, Duna, vigyázz rája, irgalmas szél, boríts kendőt a hajára! Ha szívem dermedne iszonyú haláltól, függönyt húzz eléje piroslombú fákról, ifjúságom adtam helyette cserében, — Napisten, koronád add neki, hogy éljen! Huszonnégy éves volt akkor Sieber Olga, nap felé fordított, míg ezeket mondta. Csillagok csapódnak tűnő szép szeméhez, s álmaimban most is szólongat és kérdez. Regős István: FELSZ-E? A fekete varjak ráérősen Rátelepedtek a Napra. Könnye kicsordult Jégdara hullt le a földre Belefulladt a nappali fény A varjak szárny-tengerébe Csüngő fejük is lezuhant Ránktört újra az este Csupa torzfejű szörny Libeg át a néma redőnyön Bús, monoton dalt Dudorászik a vécé lánca csikordul örökös sziszifusz A csend vércserezdületlen Türelmes néma sikoly csak a Dobhártya-falán zeng Bekacsint a bagoly-Hold Kerekül szeme már Mire feljön a csillag az égre Mondd, félsz a magánytól Ha száz beteged lihegi Kórtól kusza álmát Nyafog a lázlap az ágyon Kéj, vízió csak a nő, itt Köhögő szuszogás csupa árny éjjel a kórház Asztmás lett a világ Látogatóba az éjfél vizitel már Köpenyed fluoreszkál Szemedet látom (Ne tagadd el) Riadt kicsi pille. Sarokban piszkálja fogat a halál Mit csinálsz, egyedül? Ha a félelem felkel a földről S az idegekben Kezd kalapálni? Gustav Krklec: Rózsák Nyúltam halom dús sárga rózsáért mint a koldus Igéző piros rózsa bokrához térdre hulltam, élet adósa Ahány szál őszirózsa mind hazug vallomásom azóta És? végül mind a három hullt szirma — ifjúságom! (Dudás Kálmán fordítása) OLVASÓTÁBOR A tábor szóhoz sokféle kép­zettársítás kapcsolódik. Ha ki­mondjuk, hadrakelt seregek gomolyognak szemünk előtt, nyaraló úttörők szalonnasüté­sének illatát érezzük, de fel- rémlenek sötét képek is, hi­szen évszázadunk legnyomasz­tóbb emlékei is a „tábor” szót viselték nevükben. Csak éppen ebben az össze­tételben új: olvasótábor. S ha első hallásra követni próbál­juk értelmét, sátrakat látunk, melyeket könyvekbe merült emberek ülnek körül, kimene­külve a zajló világból a termé­szet nyugalmába, a csöndbe, ahol érzés és gondolat zavar­talanul teremti újjá az írói szóba foglalt élményeket. Ám az olvasótábor mégsem egészen ilyen sereglés. A Hazafias Népfront új kez­deménye valójában régi ha­gyományt elevenít fel: a nép­főiskolákat. s a népi írók egy­kori együttléteit hajdani fia­talokkal — valamikor ezek a táborozások adtak módot ér­deklődő, művelődő, útkereső emberek, gondolatcseréjéhez. A mai olvasótáborok többfé­le céllal indulnak, szervezé­sük, módszereik a kísérlet je­gyeit viselik, s bizonyára évek­be kerül, míg az 1972-ben in­duló, 73-ban izmosodó, terje­dő vállalkozás kiteljesedik, le­dobva magáról, a korai sokat markolásból eredő nyűgöket. A hajdani együttléteken az életet jól ismerő, a társadalom gondjait művekben ábrázoló, javakorú írók, vitáztak olvasó, töprengő fiatalokkal. A mai táborokat jórészt fiatal írók vezetik, akik maguk is útkere­sők — vezetettjeikkel együtt. A fiatal írók keze alól — ke­vés kivétellel — kiemelkedő mű még alig-alig került ki, s Lovasesemény Tatán, 1899-ben Több hír is szólt a tatai lo­vasélet idényriyitó járói. A pezsgő lovasélet résztvevői közül bizonyára kevesen gon­dolnak arra, milyen régi ha­gyománya van ebben a város­ban a lovassportnak. Igaz, a régi versenyek fő­szereplői nem turisták és állami gazdasági lovászok vol­tak, hanem magyar, osztrák és porosz „úri lovasok”. Egy ilyen résztvevőkkel lezajlott ver­senyről ad hírt a Vasárnapi Újság 1899. évi 44. száma „A berlin—tatai távhajtás” c. cikkében. A húsz fogatból ál­ló mezőny október 16-án reg­gel hét órától nyolc óráig há­romperces időközökkel indult a tempelhofi mezőről (ahol azóta az NDK fővárosának re­pülőtere épült fel). A nemzet­közi mezőnyben hárman kép­— Ennek a táblának azért még lehet, hogy jót tesz az eső? — Nem tudom. Talán. Köze­lebb kéne menni, innen az ab­lakból ezt nehéz megállapíta­ni ... — mondja tűnődve a fiatalember. Tétel: A paróka nem róka, a vakablak nem ablak. Nyolc órát ül egy üvegab­lak mögött. Pénzt számol. Ezer, tízezer, százezer. Annyi. Meg kétszer annyi. Meg isten tud­ja, mennyi. Három gyereke van. Kabátra ennyi. Füzetre, ceruzára annyi. Kenyeret kell venni délután, a zsír is elfo­gyott már. Ja, és Zolikának új cipő is kell. Az annyi, de lehet, hogy van olcsóbb.is. Ta­lán a Bizományiban. Annyi. Ezer, tízezer, százezer. Pénzt számol. Nyolc órát ül egy üvegablak mögött. — Mit játszotok, Zolika? — Katonásdit. — Ez itt az erődötök? — Igen. Innen lövünk az ablakokból. — Az erőd ablakát nem ab­laknak nevezzük. — Hát akkor minek? — Lőrésnek, kisfiam. Ha akasztófahumora volna, talán ezt mondaná a felesé­gének : — Fiam, te elmehetnél piac­kutatónak a cipőiparba. De bizonyára nincs akasz­tófahumora, bizonyára sem­miféle humora nincsen. Dühe van inkább, mert egyelőre sb- kadik a lakásra várók sorá­ban. Mellesleg a feleségének tényleg gazdag tapasztalatai lehetnek a cipődivatot ille­tően. A pincelakásból ugyan­is valóban csak a járókelők lábát lehet látni, az ablak egy szintben van a járdával. ' — Ha igazán beindul a ház­gyár, úgy itthagyom ezt a pincét, hogy csak úgy nyek­ken — mondta a múltkoriban —, magát is meghívom a la- kásavatóra. A pénzem is ré­gen együtt van. Üj bútorra is telik, talán kocsira is ... per­sze később. Egyelőre csak in­duljon be istenigazából az a házgyár! Paradoxon: Újságpapírral födni be az ablakot. — Foglalkozása? — Távlattervező mérnök? — Ez mit jelent? — Ablakot nyitok a jövőre. — Hogyan? — Számolok és gondolko­dom. — Tévedni szokott? — Én soha. — Hát akkor ki szokott? — Az élet. Gyorsabb ná­lam. ♦ — Be lehet ezt kalkulálni? — Igen, de ehhez újabb ablakokat kell kinyitni a jö­vőre. — Mit jelent ez konkrétan? — Többet kell beruházni a szellemi tőkébe, azaz többet kell tanulni, jobban kell ta­nítani. — Az információ-robbanás­ra céloz? — Igen. Ez szükségszerű. És hogy a maga gondolatköréből vegyek példát: el kell érnünk, hogy a szellem napvilágra ra­gyogjon minden ház ablakán. — Ez Petőfi. — Persze. Remélem, elfo­gadja programadónak! A parasztházak tenyérnyi ablakait nem lehetett kinyit­ni. Beleépítették az üveget a vályogaiba» — Az ablakokba majd vi­rágot veszünk —mondja É. — Nincs szebb a virágos ablak­nál. — Szerintem tévedtél egy hanggal. A világos ablakok­nál nincs szebb, a világos ab­lakok mögött biztos, hogy em­berek vannak. — A virágos ablakok mö­gött is emberek vannak! — Biztos vagy benne? — Persze, aki a virágot sze­reti, rossz ember nem lehet. — Tévedés. — Miért? — Mert az a jó ember, aki a világot szereti; úgy is mint a glóbuszt, meg úgy is, mint fényt. ★ Az ablak pontos neve, nyí­lászáró szerkezet. Melyik volt előbb, a nyílás, vagy a záró§zerkezet? — Hallom, hogy új lakást kaptál... — Most kaptam, igen. — Szép? — Gyönyörű! i — Ott van kinn az új lakó­telepen? — Igen. — Hová nyílnak az abla­kai? — Magyarországra. Petri Ferenc viselték a magyar színeket: Gróf Károlyi László, Dőry Lajos (az ő általa hajtott fo­gat is Károlyi gróf tulajdona volt), valamint Flesch Károly nyitrai földbirtokos, a ver­senyt azonban egyiküknek sem sikerült befejezni. A győ­zelmet báró Senft porosz fő­hadnagy nyerte, aki 110 óra 21 perc alatt tette meg az utat. A kilenc célba érő között ilyen nevek találhatók: Wiener- Welten lovag, gróf Schönborn. A cél a tatai vár udvarán volt, amelynek képét is közli a lap — „Koblinger és Sorger fényképe után”. Két további fényképen láthatjuk a győz­test és a verseny első díját: egy római kocsihaj tót ábrá­zoló szobrot. „A lótenyésztés terén szereplő sportférfiak” (?) — ahogy a résztvevőket a cikk nevezi — persze saját istálló­juk színeiben indultak, saját lovaiknak csináltak reklámot ezzel a sportszempontból ké­tes értékű maratoni hajtóver­sennyel. Emlékezni is csak azért érdemes rájuk, hogy ösz- szehasonlíthassuk az akkori versenyt a sportiskola mai te­vékenységével, a tatai lovas­napok egészen más célt szol­gáló vetélkedőivel. Haraszti Mihály akiket vezetnek, azok még nem olvastak tőlük semmit, s maguk az írók is, az egybe­gyűlteken keresztül ismerked­nek az élet valóságával. A fiatalok viszont sokfélék. A néhány iskolában — tavaszi szünetben — szervezett olva­sótáborok általában művelt, s művelődni vágyó, értelmiségi pályákra készülő gimnazistá­kat, tömörítettek, akik örül­nek, hogy végre van kivel vi­tatkozni az elolvasott köny­vekről és kicserélni az össze­torlódott gondolatokat, ame­lyek sokkal elevenebben fog­lalkoztatják őket, mintsem vélnénk. (Hogyan lesz az em­ber alkoholista? Miért olyan sok az öngyilkos? Miért olyan gyakori a válás? — kérdezték a szobi gimnazisták, amikor az általuk kiválasztott témák kerültek a tervbe.) Ám a tavaszi táborozásnak más célja is van: a művelődés felé elindítani azokat a dol­gozó fiatalokat is, akik eddig nem voltak lelkes barátai a, könyvnek, érdeklődést, tudás­vágyat kelteni a topább nem tanulókban. S ez .4 nehezebb feladat, legalábbis jjassúbb si­kert ígérő. Azt hihetnénk — hiszen a táborozás önkéntes —, hogy aki idejött, abban, már „mozog” valami, azt már belső szomjúság űzi a sejtett, de még nem talált források felé. > Ez nincs mindig így. A fia­talok eseményre, társaságra vágynak, s jönnek; alap-tudá-l suk hiánya, félénkség vagy a beszédkészség csiszolatlansága miatt azonban megszólalni nem igen mernek, s kétséges, hogy a hallottak válóban mű­velődésre késztetik-e őket, ha maga az olvasás is fáradságos számukra. Mert az általános iskola után tovább nem tanuló fiataloknál megdöbbentő gyor­sasággal tűnik el a tanultak hatása, ha addig nem szoktak rá a könyvre, azután már egy­re nehezebben fognak. (Az egykori autodidakták lassan kivesznek, mert akiben érdek­lődés él, az ma már tovább tanul.) ■ Szélsőséges példákat hason­lítottam össze: az értelmiségi pályákra készülő gimnazisták „válogatott csapatát”, s az ál­talános iskola után munkába lépett falusi fiatalokat, bár az olvasótáborok szélesedő mozgalma más rétegekre is ki­terjed. Bizonyos idő és tapasz­talat kelj hozzá, hogy a hatá­sokat, eredményeket áttekint­hessük, lemérjük, s azután bontakoznak majd ki a körvo­nalak: merre tovább; hol, mi­vel, mire lehet jutni? Az min­denesetre máris bebizonyoso­dott, hogy az őlvasó- tábor hasznos és jó: elmélyíti a fiatalok gondolkodását, csi­szolja kifejezőkészségüket, he­lyes irányba tereli érdeklődé­süket, közösségi élményeket^ tapasztalatokat ad. De hogy az egyáltalán nem olvasó fiata­lok számára milyen formában és módszerrel lehetne köze­lebb hozni az értékes irodal­mat, azt még nem tudjuk. És hogy egyáltalán mindenkit ol­vasó emberré lehet-e nevelni? Vagy nem ésszerűbb-e az ún. „közvélemény formálók” ki­bontakoztatása minden közös­ségben, akik a „többiek helyett olvasva” élőszóval tájékoztat­ják a betűktől idegenkedőket? Sok vita és kísérlet folyik még majd erről, ne vágjunk eléjük, Bozóky Éva KOLLÄR GYÖRGY: NAGYLÓCI HAZAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom