Dolgozók Lapja, 1973. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

1973. február 1. csütörtök DOLGOZOK LAPJA 3 Jó szakmunkásból less a jó műszaki vezető A Komáromi Kőolajipari Vállalat személyzeti és okta­tási osztályának vezetőjével, Sike Bélával beszélgetünk azokról az emberekről, akik nem akartak megrekedni az alapfokú szakmai végzettség­nél, többre vágytak, és nem álltak meg a puszta óhajtás­nál. A KKV-nál nagyon ke­vés szükség van „import ká­derekre”, a hatalmas objek­tumban minden korosztály­ban bőségesen akad olyan szakmunkás, aki képesnek vé­li magát a magasabb szintű tudás megszerzésére. És tanulni kezdenek. Mint Szopkó János, aki felnőtt fej­jel lett hegesztőből középis­kolás. Maga mögé gyűrte a 2 éves felsőfokú munkavédelmi tanfolyamot is. Pedig már közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez! Kecskeméti József esztergá­lyosként dolgozott a Vaacum­bíznak rá, vezetni fog. Mint Szopkó János biztonságtech­nikai megbízott; Kecskeméti József, aki biztosan irányítja a tmk szerteágazó munkáját; vagy Sagát Pál, aki vízmű- művezetőként ügyes-bajos dolgokkal is foglalkozik, hogy úgy mondjam nem CSAK a termelés a gondja. Nem, mert a művezető a műhely legközvetlenebb „ve­zére”. Nap mint nap együtt van az emberekkel, azonnal értesül minden termelést és embert érintő dologról. Köz­vetlenül intézkedik, hozzá fordulnak, ha valami családi probléma van. osztozik mun­katársai örömében is. Ezek az emberek nagyon maguk mellett érzik a műhelykollek­tívát, a termelési részleg dol­gozóinak emberi, életközel-fa- lát. Természetes hát, hogy amikor arról van szó — hol, ki legyen a művezető, bizony ban. Mint apja, bátyja. Érez- megforgatják az illetőt lent is, te, a kisebbtől otthon is töb­bet várnak. Legyen — gon­dolta, s egy v rúgászkodással érettségit szerzett a technikum esti tagozatán. Érdekelte egy munkafázis, ezért elvégezte a radiológus tanfolyamot. Sagát Pál is esztergályos Volt, gépészeti technikummal bizonyította, hogy a kor nem akadály! Tanulni mindig és mindenütt lehet. Első az aka­rat, a tudásszomj.' Solymosi Tibor, a műszaki főiskola utolsó esztendejének befejező vizsgáival birkózik. ^ ^ _________ V árja egy gyárrészleg. Émbe- tanulásra adják a fejüket, reket, gepeket, berendezéseket Mégpedig a szakma magasabb foka felé törnek. Ki más, ha fent is. No, nem szó szerint, de ha gazdátlan marad egy műhely vagy üzemrész, az emberek között azonnal téma lesz a „ki kerül ide?” És ál­talában — úgy maguk kö­zött — javaslatuk is van. S ez a KKV-ban legtöbbször meg­egyezik a gyárvezetés elkép­zelésével. Merf itt a műveze­tőket úgy is mérik: mióta van már itt, mi róla a vélemény, megvan-e benne az a képes­ség, hogy valóban tud ve­zetni ? Ezért értenek egyet azzal, ha a fizikai dolgozók legjobb­Mától 24 oldalas a Szabad Föld Mától bővebb terjedelem­ben, az eddigi 16 helyett 24 oldalon jelenik meg a Sza­bad Föld. A falu, a vidék népszerű hetilapja immár a hu6zonkilencedik évfolyamá­ban jár, közeledik a harmadik X-hez. 1945. óta hűen szolgál­ja a párt agrárpolitikáját, a falu felemelkedésének ügyét. A lap az évtizedek során együtt haladt a falun végbe­menő társadalmi változások­kal, igyekezett a maga esz­közeivel segíteni az átalaku­lást. Olvasóinak, előfizetőinek nagy száma tanúsítja, hogy feladatát híven teljesíti. A lap bővítését is az tette szükségessé, hogy az utóbbi időben növekedett a falu, a vidék lakóinak érdeklődése, igénye a sajtó iránt és meg­szaporodtak azok a feladatok, amelyeket az élet állított el­sősorban a termelőszövetke­zeti gazdák, de az egész ma­gyar falu lakói elé. Ennek je­gyében gazdagította tartalmát a Szabad Föld, tágabb abla­kot nyitott az országra, a vi­lágra és gondoskodik arról i6, hogy töj^b színvonalas olvas­nivalót, érdekes új rovatokat, kapjanak olvasói. nem ők? A munkáshatalom közvetlen gyakorlásában ki játszhatna nagyobb szerepet, mint a munkás, aki osztálya erős tagja marad, csupán tu­dásból vételez nagyobb ada­got, s teszi ezt éppen a mun­kás, a tulajdonos öntudatával. S ha ő áldozza az idejét, hob- byjait alárendeli a kegyetle­nül vaskos könyveknek, ha vasárnapi mozi helyett csend­re inti a családot és konok fejjel halomra oldja a képle­teket, bizony akkor érthető, hogy a gyárban is figyelem­mel kísérik előrehaladását, segítik és számítanak rá. Mint a KKV-nál. — Megbeszéltük már Tibi­vel, hogy vezetőnek szánjuk. Bizalommal várjuk, ismer­jük, ismerik azok is, akiket vezetni fog. Általában az az elvünk, hogy ha valaki bebi­zonyítja erős akaratát, ha megszerzi a képesítést, és ha már ezeket megelőzően felfe­deztük benne a vezetői kész­séget, egész magatartásával, — hogy így mondjam: szó nélkül is — kifejezi hovátar- tozását, akkor „helyet készí­tünk” a jelöltnek. Nem szok­tunk csalódni. Jó módszer. És úgy látszik, biztos iá. Ha egy ember képes a legegyenesebb úton törni a cél felé — az a maga élen- járásával másoktól is tud kö­vetelni. Ez pedig nem kevés! A termelésben kikísérletezni a legjobb munkaszervezést, emberből és gépből „kivenni” a kapacitásadta termelékeny­séget — ehhez először önma­gának, a művezetőnek, az egy­ség irányítójának kell fedd­hetetlen életet élni, a szakte­rületen elsőként eligazodni, s mindezek mellett embersége­sen embernek maradni. A Komáromi Kőolajipari Vállalatnál így — s ilyenek­ből! — szervezik a művezetői törzsgárdát. Terveikben a ter­melés alanyát és tárgyát egy mondatban emlegetik. Ádám Éva Eljutni minden liallgatóltoz! A KB novemberi állásfoglalásának feldolgozása a pártoktatásban Az utóbbi időszak legfonto­sabb belpolitikai eseménye a Központi Bizottság november 14—15-i ülése volt. Február a pártoktatásban is feldolgoz­zák az állásfoglalás anyagát. Nagy fontosságot tulajdoníta­nak azonban a helyi sajátos­ságoknak, az utóbbi hónapok­ma, amit az emberek nem ér­tenek világosan. Az alkalma­zottak például néhány he­lyen megemlítették, hogy ők miért maradnak ki most a bérintézkedésekből. Másutt a nyugdíjasok szóltak gondjuk­ról. Akadt olyan hely, ahol a tej árának rendezése nem ban felmerült problémáknak, találkozott megfelelő megér­amelyek megoldása szempont­jából a KB állásfoglalása iránymutatással szolgál. A vá­rosi és járási pártbizottságo­kon megtörténtek az előkészü­letek az állásfoglalás feldol­gozására. TATAI JÁRÁS Knopfler László és Szilaj Ákos, a propaganda- és mű­velődési osztály munkatársai elmondották, hogy február 2- án rendezik meg a pártokta­tásban résztvevő propagandis­ták összevont tanácskozását. Ezen ismertetik az állásfogla­lás legfontosabb motívumait, a járási pártbizottsági ülés állásfoglalását és kitérnek azokra a sajátosságokra, ame­lyek a tatai járás helyzetéből következnek. A cél az, hogy a pártokta­tásban résztvevő minden hall­gatóhoz eljussanak. S mivel a járásban a mezőgazdasági jelleg erős, ezért az anyag feldolgozása során részletesen foglalkoznak a termelőszövet­kezetek és az állami gazdasá- gokat érintő politikai, társa-1 dalmi és gazdaságpolitikai | problémákkal. j | KOMÁROS VÁROS : téssel. Ezekre a kérdésekre a kommunistáknak mindenütt meggyőző, világos és határo­zott választ kell adniuk. A pártoktatásban gazdag muní­cióval akarják ellátni őket. Január 29-én előkészítő ér­tekezletet tartottak a propa­gandisták részére. Gyurkovsz- ky János, a városi pártbizott­ság titkárhelyettese és Szend- rői György, a lenfonógyár igaz­gatója számos ténnyel gazda­gított tájékoztatót tartott. Így a propagandisták tele tarsol­lyal indulhatnak a foglalkozá­sokra. OROSZLÁNY VÁROS Giczy Gyula, a pártbizottság munkatársa arról tájékozta­tott, hogy náluk a helyi sajá­tosságoknak, a bányász-jelleg­nek különösen nagy jelentősé­ge van. A politikai oktatásban választ adhatnak az embere­ket foglalkoztató problémákra a bányászat és a város jövő­jét illetően. Az utóbbi idők­ben felgyorsult a lakásépítés és sok régi gond megoldódott. A Központi Bizottság állás- foglalásában meghatározott intézkedések kedvezően élen­tik a bányászokat A párt­építésre és az ideológiai élet­ben fellelhető visszásságok megszüntetésére vonatkozó útmutatások egyetértéssel ta­lálkoztak. Az oktatás során az eddigi ismei-eteket kívánják elmélyíteni. TATA VÁROS Doma József, a pártbizott­ság munkatársa megemlítette, hogy a propagandisták ala­pos előkészítésben részesültek. Tájékoztatásuknál figyelembe vették, hogy a városban a könnyűipari üzemek vannak túlsúlyban és az itteni Sajá­tosságokra1 külön felkészítet­ték a propagandistákat. A pártépítés vonatkozásá­ban a minőségi követelménye­ket és a fizikai munkások fel­vételének előtérbe kerülését hangsúlyozták. Ideológiai té­ren a KB állásfoglalásában említett tények mellett hivat­koztak a tavalyi megyei ide­ológiai tanácskozás anyagára. Februárban tehát széles fronton indul meg az állásfog­lalás elemző feldolgozása. S az első tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy az előkészí­tés jó ütemben folyik. (dkl) Sültgalamb nincs Bagyura József, a városi pártbizottság munkatársa ar­ról beszélt, hogy a taggyűlé­seken és a pártnapokon fel­merült néhány olyan problé­: Utazó munkásokkal beszél- árakat. A nyereség talán va- ! gettünk a vasútállomáson, lóban több, de egy dologról [mellőzve minden formaságot, mégis megfeledkeznek. Arról, ; bemutatkozást, — a megbecsü- hogy az ember nemcsak kere­Tisztelet és megbecsülés a zászlóvivőknek > jubileumi zsárszámadó közgyűlés Gyermelyen Ünnepélyes külsőségek kö­zött tartotta meg 1972. évi zár­számadó közgyűlését a gyer- melyi Petőfi Termelőszövetke­zet szerdán délelőtt a községi kultúrotthonban. Az első szék­sorokban egy szál fehér szeg­fűvel a kézben, a nyugdíjba vonuló tsz-tagok ültek. A ter­melőszövetkezet számvetésén megjelent Havasi Ferenc, a KB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, Kiss István, a Komárom megyei tanács el­nöke, Molnár József, a járási pártbizottság első titkára és még számos vendég. A mostani zárszámadó köz­gyűlésre különös szeretettel készült a tsz vezetősége és nagy érdeklődéssel á tsz-tag- ság. Ez az esemény ugyanis egybeesett egy fontos jubile­ummal: két évtizeddel ezelőtt, 1953 januárjában alakult meg Gyermelyen a Petőfi Tsz, amelyből a mai erős és 'gazdag közösség kifejlődött. lést feszegettük, közben szin­te észrevétlenül- a közgondol­kodás vizeire eveztünk. Hogy mi benne a fonák, hol, milyen I helyzetekben nevezhetjük | egészségtelennek, a közre néz- | ve éppenséggel károsnak. • Gyakran feltesszük egymásnak Ipéldául a kérdést: megbecsül­tnek, elismernek? Az újságok, ía rádió, a tv sarkkérdése is ez, megközelítő, felfedező A munkáshatalom sö, hanem egyúttal fogyasztó is. Ilyenformán éppen a hibás közgondolkodás következté­ben: amit megszereznek a ré­ven, elvesztik a vámon. ■ Naponta találkozunk pa- naszkodókkal, társaságban, munkahelyen, a hivatalok, az érdekvédelmi szervek folyosó­in olyanokkal, akik sérelme­zik, hogy a főnök goromba, részrehajló, „a dolgozónak nincs becsülete”. Ilyenkor Tóth Béla elnök megható Shever tojóval rendelkeznek, szavakkal ecsetelte a kezdeti s a múlt évben a tyúkonkénti ..... évek nehézségeit, amikor még tojástermelés 250 darab volt. tigénnyel. .. .......... . ,.s_____ g épek és korszerű munkaesz- A vezetőségi beszámoló tíz- | lényegére utalva hozzátartozik rendszerint nyomban hajlamo­éves távlatban tett ósszeha- {ez a napi politizáláshoz. sak vagyunk a panaszkodóvál sonlításokat a tsz gazdasági | ^ közgondolkodás általában együttérezni. Arra ritkán gon­fejlődésenek bizonyítására. A | jogosnak tartja a kérdés na- tsz 1962. január 1-el egyesült j pirenden tartását, holott oly- a szomori Beke Tsz-el, s te- ♦ kor bizony sokkal helyénva- rülete így azonos volt a mos-|lóbb lenne arról érdeklődni: közök nélkül, nagyüzemi ta­pasztalatok nélkül kellett le­rakniuk a ma módos közös gazdaság alapjait. Olyan me­leg szeretettel, olyan szívből szólóan mondott köszönetét azoknak, akik becsülettel vál­lalták évtizedeken át a mun­tanival. Közös vagyonuk akkor *ki miben> mennyiben szolgái 12 millió forintot tett ki, a je- ♦ ra az elismerésre, egyáltalán ka nehezét — hogy idős és fia- lenlegi 110 millióval szemben. ♦ rászolgál-e arra, amit kap, ál­tal egyaránt megkönnyezte Akkor 11 milliós termelési ér-ivez ^ eif0gatl —- téket állítottak elő évente, szavait.. Majd azt a sokirányú gondoskodást sorolta fel, amellyel a termelőszövetkezet az idős tsz-tagok és a nagy- családosok helyzetén igyekszik évből evre könnyíteni. Csupán tavaly 600 ezer forinttal já­rult hozzá i közös gazdaság az idős emberek megélhetési gondjainak enyhítéséhez. A termelőszövetkezet piált évi ga sdálkodásáról elmondot­ta, hogy a betakarítás náluk sem történt zavartalanul. Pél­míg most már 83 milliót. Az egy dolgozó tagra jutó évi ré­szesedés 10 300 forint volt — ez a tavalyi év átlagában 31 800 forint. Ma már év köz­ben 100 százalékos munkabért fizet a termelőszövetkezet, melyhez korpótlék jön és most a zárszámadás alkalmá­val 10 százalékos nyereség. Számos hozzászólás elhang­zott Sokan köszönték meg közvetlen szayakkal a vezetők dául a 394 vagon májusi mór- és az idős tagok fáradozását, Erősödik az együttérzés A vietnami nép előtt álló békés építőmunka, az élet újjászervezése, mindaz, ami egy hosszú háború után nagy erőfeszítéseket követelve feladatként jelentkezik, ugyanúgy kiváltotta az együttérzést, a baráti megnyilvánulásokat, mint a harcok idején. Érkeznek a táviratok a VDK budapesti nagykövetségére, s naponta indulnak újak megyénkből is. Néhányat az alábbiakban idézünk ezekből: „A győzelem utáni munkájukban Önökkel leszünk, és a proletár internacionalizmus szellemében minden tőlünk tel­hető támogatást megadunk. Országuk helyreállításához, bé­kés építő munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívá­nunk.” — írják Ácsról az MSZMP nagyközségi bizottsága és a KISZ csúcsbizöttsága, a község lakosai nevében. „Vállalatunk párt- és társadalmi szervei, minden dolgo­zója örömmel értesült a történelmi eseményekről... Meggyő­ződésünk, hogy szeretett hazájuk újjáépítésében a békés ter­melőmunkában kibontakozik hős dolgozóik alkotókészsége és győzelemre viszi a szocializmus ügyét. E nagy feladat végrehajtásához sok sikert, jó egészséget és tartós békét kí­vánunk” — hangzik a Komáromi Kőolajipari Vállalat dol­gozóinak táviratában. „A Bábolnai Állami Gazdaság dolgozói örömmel köszön­tik a vietnami háborút- lezáró fegyverszüneti egyezményt. Elismeréssel tölt el bennünket az a hősi küzdelem, melyet a vietnami nép folytatott hazájáért az imperialisták ellen. A háborút követő békés építőmunkához sok sikert kívánunk, és azt továbbra is lelkesen támogatjuk.” zsolt k ukoricából 85 vagont ki tevő mennyiséget a gépi beta­karítás után „böngészték ösz- sze” a tsz-tagok, a gyermelyi általános iskola és az eszter­gomi középiskolák diákjai. Messzemenő elismeréssel emlékezett meg a vezetőségi beszámoló a gépes brigád munkájáról, akik az „éjszaka mellyel az évek során a közös­ség munka- és életkörülmé­nyeit szebbé tenni igyekeztek. Szót kért Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára is, aki elmondotta: nem­csak a tsz gazdáknak öröm, hogy egyre javuló körülmé­nyek között zárják az évet, hanem azoknak is, akik más ba nyúló munkanapokon, ün- területen, más beosztásban nép- es vasárnapokon is igye- tevékenykednek, de együtt keztek helytállni, azért, hogy mind a vetés, mind a betaka­rítás viszonylag optimális idő­ben történjen.” A Petőfi Tsz legnagyobb ágazala a gazdasági együttmű­ködésijén létesített tésztagyár, amely a múlt évre tervezett 400 helyett, 428 vagon száraz- tésztá, gyártott. Készítményeik minősége olyan, amilyennel korábban nem rendelkeztünk. Ez ösztönzi a társakat a gyár bővítésére. 1973-ban 5,5 millió forintot kívánnak új gépekre fordítani, mely beruházáshoz hitel felvételét a tsz nem ter­vezi. A tsz egyetlen állattenyész­tő ágazata a baromfi. 70 ezer éreznek a termelőszövetke­zetekkel. — Minden év újabb igénye­ket támaszt a gazdálkodással, a közösséggel szemben. Meg vagyok győződve arról, hogy húsz év múlva ezeket az éve­ket is sokan hőskorszaknak fogják nevezni, s azok, akik a ma nehézségeit legyőzik, 20 év múltával ugyanúgy zászló­vivők lesznek, mint akik egy­kor a kezdeti lépéseket meg­tették. — mondotta. Végül ki­fejezte a megyei és járási szervek azon jókívánságát, hogy a Petőfi Tsz közössége az 1973-as esztendőt az ideihez hasonló sikerekkel zárja. Szandi Anna Kérdéseinkről szólva általá­ban elmondhatjuk, hogy azok nem mindig nevezhetők vé­giggondolt — fogalmazzuk így — politikus kérdéseknek. Túl gyakrap kerül első helyre „kötelesség” helyett a „köve­telés”, az „adok” helyett, az „adjatok” igénye. Hol burkol­tan, hol nyíltan. Nem csoda tehát, hogy vannak emberek, akiknek a fejében hovatovább már meg se fordul, hogy mi­vel tartozik a társadalomnak, szűkebb értelemben a munka­helyének. Egyedül azzal fog­lalkozik, mi jár nekik forint­ban, juttatásban, erkölcsi, anyagi elismerésben. S nincs annál rosszabb, ha az ilyen felfogás eluralkodik. , Ismerünk örökké elégedet­len, állandóan panaszkodó em­bereket, akik éppen a közmo­rál hibás értelmezésétől meg­zavarva a markukat mindig tartják, de ahol pluszt kelle­ne nyújtaniuk, onnét rendsze­rint elódalognak. A munkások többségétől ez a tartás idegen, ez a viselkedés számukra el­lenszenves. Erről győződhet­tünk meg törzsgárda, szocia­lista brigádtagokkar beszélget­ve. S éppen értük, miattuk látszik helyénvalónak a köz- gondolkodás torzulásaira irá­nyítani a figyelmet, hiszen ér­demekhez jutni, érdemek nél­kül, előnyöket élvezni hangerő árán nem más, mint a csend­ben dolgozó több'-ég megrövi­dítése, megkárosítása. Nyugtalanító lehet egy-egy munkahelyen az olyan elkép­zelés, hogy a nagyobb nyere- jség reményében növelik az dőlünk: talán azért nincs be­csülete, mert nem szolgált rá, hogy legyen, s a gorombaság talán annyi csupán, hogy nem nézik el kötelességmulasztá­sait. Szeretünk jól, akarunk job­ban élni. Természetes emberi törekvés. Nagyon sokan tud­ják, megtanulták, hogy az óhaj kevés. Sültgalamb nincs. Ah­hoz, hogy több jusson, többet kell termelni, s ez nem szó­lam: jobban kell dolgozni. El­ső tehát a munka. Mégis sokan még mindig fordítva gondol­ják, valahogy úgy, hogy elő­ször jól élni. De miből, ha nincs hozzá bőség, bőséget produkáló termelékenység, te­hát: munka. Ez a közgondolkodás egyik fonákja, s eredete talán oda vezethető vissza, hogy azt már megkérdezzük egymástól a gondoskodás jogán és jegyé­ben, „hogyan becsülnek?” De azt még ritkán: „rászolgálsz a megbecsülésre?” Nem árt ezúttal is' idézni a X. kongresszus határozatából: „A munka szerinti elosztás szocialista elvét következete­sen kell érvényesíteni. Elke­rülhetetlen, hogy az egyes ágazatok, munkaterületek dol­gozóinak átlagos keresete Kö­zött eltérések legyenek. Min­den ágazaton belül is szük­ségszerű a különbség az egyes dolgozó kategóriák kereseti szintje között a szakképzettsé­gük színvonalától. fizikai igénybevételüktől és más té­nyezőktől is függően. A szak­mákon belül pedig jelentős kereseti szintkülönbségnek kell lennie az egyes dolgozók jö­vedelmében, begyakorlottsá­guk. tehetségük, szorgalmuk, munkafegyelmük, teljesítmé­nyük szerint. Ennek az eddi­gieknél következetesebben kell megvalósulnia.” ■—Szjs,1»

Next

/
Oldalképek
Tartalom