Dolgozók Lapja, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

1972. december 1. péntek norr,07rtK lapja 3 L. I. Brezsnyev: Űjahbjelentős tettünk az együttműködés fejlesztésére (Folytatás az 1. oldalról) TISZTELT NAGYGYŰLÉS! Pártunk és kormányunk politiká­jának mindig sarkalatos pontja volt és marad a Szovjetunió iránti elvi, internacionalista viszony, a szolida­ritás, a magyar—szovjet barátság. A magyar—szovjet barátság, a Szovjetunióval való együttműködés az elmúlt évtizedekben a legfőbb segítő volt az egész magyar nép ja­vát, közös érdekét szolgáló minden­napi munkában. Mindezekért a ha­zája, a szocializmus iránt felelőssé­get érző minden magyar, egész né­pünk meggyőződéssel vallja: kap­csolataink erősítése, szélesítése és fejlesztése a Szovjetunióval az élet minden területén népünk életbe­vágó érdeke és jövőjének záloga. KEDVES ELVTÁRSAK’ Az internacionalista magyar— szovjet kapcsolatok több, mint öt évtized viharos történelmi esemé­nyei közepette fejlődtek és erősöd­tek meg, barátságunkat áthatja a magyar népnek a felszabadító iránt érzett hálája, s ez a barátság felel meg jól felfogott nemzeti érdekeink­nek is. A magyar munkásosztály, népünk a szocializmus eszméjének meggyő- ződéses, igaz híve. Ezért a történel­mi és érzelmi okokon túl, elvi meg. győződésből híve és építője a ma­gyar—szovjet barátságnak. A magyar—szovjet barátsággal összhangban és attól el nem választ­hatóan fejlesztjük és erősítjük ba­rátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagor­szágaival és minden szocialista or­szággal. Nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika, amely ké­pes lenne pártunkat, országunkat, népünket erről az útról letéríteni. TISZTELT NAGYGYŰLÉS! Külpolitikánk alapvető törekvése, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés megszilárdításához. Közös szocialista békeprogramunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szovjetunió különösen nagy erőfeszítéseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezdeményezé­sek, a fegyverkezési hajsza beszün­tetésére, a tömegpusztító fegyverek betiltására, a leszerelési világkonfe­rencia összehívására, az együttmű­ködés szellemének erősítésére Euró­pában és más földrészeken — az egész emberiség közös érdekeit szolgálják. Fontos, világpolitikai eseménynek tekintjük az ez év ta­vaszi moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozót is. A találkozónak, a létrejött megállapodásnak jelentősé­ge abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójában elis­merte a hidegháború csődjét, azt, hogy a Szovjetunióval és szövetsé­geseivel nem lehet az erő pozíciójá­ból tárgyalni, hanem csak az egyen­jogúság, a békés egymás mellett élés elvei alapján. KEDVES ELVTARSAK! Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a nemzetközi életben megerő­södött egészséges folyamatok nyo­mán kedvező irányzatok törnek utat Európában. Az elmúlt két-há- rom évben létrejött nagy fontossá­gú megállapodásokat követően újabb jelentős események bizonyítják ezt. Az európai béke és biztonság kilá­tásai szempontjából is fontosnak tartjuk és üdvözöljük a két német állam kapcsolatait szabályozó alap- szerződés parafálását. Remélni sze­retnénk, hogy ezzel lezárul a Né­met Demokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott imperialista diszkrimináció politika, szakasza és mindkét szuverén nemet államot rövidesen felveszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Értékeljük azt a tényt, hogy a no­vember 19-i nyugatnémet választá­sok a reakciós, revansista erők visz- szaszorítását és a realista külpoliti­kát képviselő Brandt—Scheel koalí­ció jelentős sikerét eredményezték. Úgy véljük, hogy megjavultak és ér­lelődtek a feltételei a hazánk és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti államközi kapcsolatok rende­zésének, így a diplomáciai kapcsola- tak felvételének is. Fontos eseménynek tekintjük, hogy november 22-én Helsinkiben elkezdődött az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előké­szítő sokoldalú tanácskozás. Hazánk kezdettől fogva részt vállalt abban a munkában, amelynek célja az európai béke és biztonság megszi­lárdítása. Ezért veszünk részt a sokoldalú előkészítő megbeszélése­ken is, és mindent -megteszünk az­ért, hogy az európai biztonsági ér­tekezlet — az európai népek kíván­ságának, érdekeinek megfelelően — 1973-ban végre megkezdhesse mun­káját. Reméljük, hogy a hosszú évek óta tartó vietnami háború is a végéhez közeledik. Elsősorban a vietnami nép hősi harcának, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormánya és a dél-vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány erőfeszítéseinek ered­ményeképpen létrejött a vietnami— amerikai megállapodás az agresszió felszámolására. Azt várjuk az Egye­sült Államok kormányától, hogy vigye végig a tanulságok levonását az indokínai népek elleni agresz- szív háborújának kudarcából és írja alá mielőbb és főként tartsa be ' a megállapodást. Véget kell vetni a válságos hely­zetnek a Közel-Keleten is. Nem két­séges, hogy a haladó arab államok­nak joguk van minden rendelkezé­sükre álló eszközt igénybe venni nemzeti függetlenségük megvédése és az Izrael által elfoglalt területek felszabadítása érdekében. De a ren­dezés legreálisabb és a béke érdeké­ben álló alapját az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i ha­tározata képezi, amely előírja az izraeli csapatok kivonását a meg­szállt arab területekről; ezért a Magyar Népköztársaság ennek a határozatnak az érvényesítését kö­veteli. KEDVES ELVTÁRSAIt! A Magyar Szocialista Munkás­párt aktív részese a kommunista és munkásmozgalom eszmei, politikai és akcióegységének megszilárdításá­ra és fokozására irányuló erőfeszíté­seknek. Pártunk szorosan együttmű­ködik valamennyi marxista—leni­nista alapon álló testvérpárttal. Nemzetközi tevékenységünkben a kommunista és munkáspártok 1969- es moszkvai tanácskozásának doku­mentumaiban lefektetett elvek ve­zérelnek bennünket. Pártunk következetes harcot foly­tat a marxizmus—leninizmus tiszta­ságáért, határozottan fellép a jobb- és a baloldali opportunista áramla­tokkal, a nacionalizmus jelenségei­vel szemben a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban, kez­dettől fogva és a leghatározottabban elítéljük a jelenlegi kínai vezetés nagyhatalmi soviniszta, szovjetelle­nes szakadár politikai megnyilvá­nulásait, amelyek felmérhetetlen kárt okoznak a szocializmus ügyé­nek, a szocialista országok és az ösz- szes antiimperialista erők egységé­nek, és az imperialisták előnyére szolgálnak. TISZTELT NAGYGYŰLÉS! KEDVES ELVTÄRSAK! ELVTÁRSNŐK! A mostani szovjet—magyar baráti találkozóra olyan időszakban került sor, amikor a szovjet nép nagy jubi­leumára, a Szovjetunió fennállásá­nak 50. évfordulójára készül. Erről az évfordulóról az országok, a né­pek egész sora, a világ minden ha­ladó embere, a magyar nép is mél­tóan meg fog emlékezni. Sok sikert, minden jót kívánunk a dicső szov­jet népnek, a Szovjetunió minden népének, nemzetiségének, államuk fennállásának 50. évfordulójára. Éljen nagy barátunk és szövetsé­gesünk, a Szovjetunió és vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak Központi Bizottsága, élén Leonyid lijics Brezsnyev elvtárs­sal! Éljen a megbonthatatlan magyar —szovjet barátság! Éljen a szocializmus és a béke! KEDVES ELVTÁRSAK! BARÁTAIM! Mélyen meghat bennünket a lel­kes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében részesítenek ben­nünket,. és a szívélyes vendégszere­tet, amely a szovjet párt- és kor­mányküldöttséget itt-tartózkodásá- nak első perceitől körülveszi ma­gyar földön. Szeretnék szívből köszönetét mondani önöknek ezért a felejthe­tetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elvtársak meleg szavai­ért és tolmácsolom önöknek, elv­társak, Budapest minden lakójának, a szocialista Magyarország minden dolgozójának a Szovjetunió kom­munistái, a szovjet munkások, va­lamennyi szovjet ember testvéri üd­vözletét. Különösen örülünk a lehetőség­nek, hogy éppen itt, az önök üze­mében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a ba­rátság szavaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Is­kolás koruk óta tudják, hogy itt, a vörös Csepelen munkások tüntet­tek az 1905-ös oroszországi forra­dalom támogatására. Jól emlékez­nek rá országunkban, hogy 1919 márciusában a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir lijics Leninnek a hős Magyar Tanácsköztársasághoz intézett üzenetét. S az önök kollek­tívája ma is kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos fel­adatoknak a megoldásában, ame­lyeket a párt, annak X. kongresz- szusa tűzött az Önök országa elé. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejezhetem lei Önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhe­tetlen értékű ajándékért — a cse­peliek vörös emlékzászlajáért —, amelyet az SZKP Központi Bizott­ságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa alkalmá­ból nyújtottak át. Politikai bizott­ságunk, az SZKP Központi Bi­zottsága és minden szovjet kom­munista úgy fogadta ezt az ajándé­kot, mint a proletár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Magyar- ország munkásnépe közös küzdel­meinek szimbólumát; mint annak a megbonthatatlan egységnek a jel­képét, amelyben pártjaink és né­peink a szocializmus és a kommu­nizmus ügyéért, a tartós békéért, a dolgozó emberek boldogságáért harcolnak. KEDVES ELVTÁRSAK! Az önök gyára testvérüzeme a mi magnyitogorszki kohászati üze­münknek, az uráli gépgyárnak, a Kirov-gyáraak, és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azo­nos feladatokon dolgoznak: a tár­sadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai forradalom vívmányai­nak egybekapcsolásán a szocializ­mus előnyeivel, az irányítás töké­letesítésén. Mi is, önök is rendel­kezünk tapasztalatokkal e problé­mák megoldásában. E tapasztalatok alkotó felhasználása közös érde­künk, s ez is ösztönöz bennünket együttműködésünk állandó mélyü­tésére. Újból és újból megbizonyo­sodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egy­szerűen párosul, hanem gyarapo­dik is. Ezért, amikor manapság Magyar- országról, a Szovjetunióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti potenciálját veszik számításba, ha­nem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, ame­lyeket közösségünk, internacionalis­ta szövetségünk nyújt valamennyi­ünknek. Természetesen mindegyi­künknek megvannak a maga tervei, sikerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, nehézségei is, amelyek olykor az iparban, olv-\ kor pedig a mezőgazdaság terüle­tén mutatkoznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem következe­tes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész közös­ségünk gazdaságának állandó növe­kedése határozza meg KEDVES ELVTÁRSAK! Az utóbbi években a testvér-or­szágok kapcsolatai tartalmasabbak és gyümölcsözőbbek, mint valaha voltak. Mélyül és egyre sokoldalúbbá vá­lik gazdasági együttműködésünk. Ezt világosan mutatja országaink példája is. A Szovjetunió és Ma­gyarország egyesíti erőfeszítéseit az alumínium-termelésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olaj- feldolgozásban és az elektronikus számítástechnika kifejlesztésében. Munkánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gaz­dasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocialista ál­lamok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mond­hatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy horderejű ak­ció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk ered- ményésségét. Évről évre tökéletesedne katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csinálnak ebből tit­kot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a területen is. A munka tervszerűen folyik, és úgy gondolom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatón őrzik országaink, né­peink békés munkáját. BARÁTAIM! A napokban, mint ismeretes, par­lamenti választásokat tartottak az NSZK-ban. Természetesen nem kí­vánom itt részletesen értékelni e választások eredményeit. Egy kö­vetkeztetést azonban bizonyára ér­demes levonni. Akik keresztezik az enyhülés útját, és vissza szeretnék téríteni Európát a hidegháború nap­jaihoz, azoktól a választók megvon­ják a támogatást. A választók a bé­kére, az enyhülésre, a reális - politi­kára szavaznak. S ez nemcsak Nyu- gat-Németországra érvényes, ha­nem szélesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát tovább­ra is a jó irányába változik. Ez sze­rintünk lehetővé teszi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépé­sek történjenek kontinensünk poli­tikai légkörének javítására. Példá­ul olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közötti kap­csolatok alapjait szabályozó szer­ződés aláírása és életbe léptetése; a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevonása a nem­zetközi kapcsolatok minden formá­jába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezeté­be; a Csehszlovákia és valamennyi szocialista ország fontos állami ér­dekeit érintő müncheni diktátum kérdésének rendezése. Az esemé­nyek ilyen alakulása természetesen magával hozza a szocialista közös­ség országai és az NSZK viszonyá­nak további normalizálását. Ezt va­lamennyien kívánatosnak és hasz­nosnak tartjuk. Mint ismeretes, már régóta állást foglalunk e feladatok megoldása mellett, szolidárisán lé­pünk fel, annak tudatában, milyen nagy jelentőségűek ezek a tartós európai béke szempontjából. Ha messzebbre nézünk, azt lát­juk, az európai politikai légkör ja­vulása lehetővé teszi, hogy foglal­kozni kezdjünk egy olyan fontos feladat megoldásával, mint a fegy­veres erők és a fegyverzet csökkenté­se Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani de felvet­ni is ezt a problémát. Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általános politikai fejlődés természetes kö­vetkezménye. Ezt a kérdést komo­lyan és felelősséggel, s egymással konzultálva közelítjük meg. Magá­tól értetődik, hogy a probléma nem egyszerű, számos tényező figyelem- bevételét, a különböző államok szuverén jogainak és érdekeinek kellő tiszteletben tartását követeli meg. Nem akarok itt jövendölések­be bocsátkozni mindezek megvaló­sításának konkrét formáit illetőn. De bízunk abban, hogy a felek jó szándékával meg lehet majd találni a konstruktív megoldást. Az imperializmus különféle mód­szerekkel próbál hatni a szocialista világra: a (közvetlen agressziótól' kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előítéletek feléleszté. se és a szocialista országok inter­nacionalista szolidaritásától való bármilyen eltérés ösztönzése. Oly­kor gazdasági előnyöket is ígérget­nek egyik vagy másik szocialista or­szágnak. Az imperialisták, ha írnak is rólunk valami igazat — s ezt ma már nem tudják elkerülni —, feltétlenül mérget is kevernek hoz­zá. Ez érthető is. Mi velük ellen­tétes osztályalapokon állunk, és el­lenségeink minden eszközzel igye­keznek akadályozni országaink sike­res fejlődését, gyengíteni egységün­ket. A szocialista országok határozott visszautasítással, egybeforrottsá- gunk, testvéri szövetségünk sokol­dalú megszilárdításával válaszol­tak és fognak válaszolni az imperi­alisták és szekértolóik minden kí­sérletére. ELVTÁRSAK! A szovjet párt- és kormánykül­döttség látogatása a Magyar Nép­köztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erői­nek általános erősödéséhez, a béke megszilárdításához a világban. Újabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcsolatainkra oly jellemző őszin­teség, bizalom és kölcsönös megér­tés. Jó távlatokat vázoltunk fel együttműködésünk minden fontos területén és kétségtelen, hogy kap­csolataink az elkövetkező években még gyümölcsözőbbek és szoro­sabbak lesznek. Vagyis, elvtársak, minden alapunk megvan ahhoz, hogy elégedettek legyünk a látoga­tás eredményeivel. Erről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi teljes mértékben egyetértünk velük. Befejezésül, elvtársak, még egy­szer szívből jövő köszönetünket fe­jezzük ki az MSZMP Központi Bi­zottságának, a Magyar Népköztár­saság kormányának, mindannyiuk- nak, kedves barátaim, a testvéri fo­gadtatásért. Újabb sikereket kívá­nunk Csepel munkáskollektívájá­nak, Budapest lakóinak, Magyaror­szág minden dolgozójának a szo­cializmus építésében. Boldogságot, egészséget és jólétet minden magyar családnak! Éljen az MSZMP vezetésével a szocialista társadalmat építő ma­gyar nép! Éljen a magyar munkásosztály — a szocialista Magyarország vezető ereje! Éljen kipróbált harci élcsapata — a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar barát­ság és a szocialista államok inter­nacionalista egysége! Éljen a béke és a kommunizmus! Engedjék meg, elvtársak, hogy szolidaritásunk, megbonthatatlan egységünk jeléül átnyújtsam önök­nek Ivan Sadr, a kiváló szovjet szobrász ,,Zászlót ttartó (munkás’1 című alkotását. * A szovjet párt- és kormánykül­döttség tiszteletére csütörtökön díszelőadást tartottak az Állami Operaházban. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után Lukács Miklós, az Állami Operaház igazgatója üdvö­zölte a megjelenteket, majd Bartók „A fából faragott királyfi” című balettjét és Hacsaturján „Sparta­cus” című balettjének első felvoná­sát adta elő az együttes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom