Dolgozók Lapja, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

2 DOLGOZOK LAPJA 1972. augusztus 13. vasárnap Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Vita a SALT-egyezményekrőI az amerikai kong­resszusban Jarring folytatja közvetítői tevékenységét Brezsnyev üzenete Szadat egyiptomi elnökhöz Szomorú jubileum: az északír válság 500. halá­los áldozata Sclirivert a demokraták alelnökjelöltjévé vá­lasztják Döntés az érdemi NDK—NSZK tárgyalások megkezdéséről Az el nem kötelezett országok Georgetown-i ér­tekezlete a DIFK teljes jogi részvétele mellett határoz Szovjet előterjesztés az ENSZ-ben a műholdas tv-közvetí tűsekről A Biztonsági Tanács Bengália ENSZ-felvételét tárgyalja Waldheim látogatása a Kínai Népköztársaságban Kekkemen finn elnök szovjetunióbeli útja Fokozódó légiháború a demokratikus Vietnam ellen. Élénkség az EHSZ-palotában Éppen fél esztendővel ez­élőtt, február első napjaiban jártam a VDK-ba látogató magyar párt- és kormánykül­döttség kíséretében, a Ha Long-öböl partján fekvő Hongai-ban. Jellegzetes bá­nyaváros, lakosai a környék kincsét, a világ talán legna­gyobb kalóriatartalmú antrá- fcitját termelik ki. A hongaiak akkor a Holdújévre készül­tek, munka után szeretteik­ének készítettek) meglepetés­ként szolgáló ajándékokat és illatos dao-virágok csokrai bo- Htották el a fő . közlekedési eszközül szolgáló kerékpárok fcsomagtartóit. Miért idézem fel ezt a lát­szólag személyes emléket, fél 'év távlatából — egy heti kül- .politikai összefoglaló kereté­ben? Mert a hét közepén a VDK külügyminisztériuma tö­mörségében is drámai jelen­tést tett közzé, hogy a folya­matos bombázások áprilisban történt felújítása óta, a több, ,mint huszonhatezer bevetés­ben támadó amerikai repülő­gépek milyen pusztulást "idéztek elő. A légiháború to­tális voltára mutat rá, hogy 'öt várost teljesen elpusztítot­tak, s ezek közé tartozik ’„személyes ismerősünk”: Han­gái is. Lehet-e ilyenkor más­ra gondolni, minthogy mi lett "azoknak sorsa, akik az újévi .ajándékokat készítették, por­tájukat csinosították s annyi­ra szerették szép városukat... i A Vietnamból érkező je­lentések még inkább fokozzák a szolidaritást és az Egyesült ^Államok politikájának elítélé- -'sét Erősödik a háborús ha­jlandókkal szembenálló Amerika is. Jane Fonda út­ijáról nagy terjedelemben tu­dósított a világsajtó, de - ugyanakkor Hanoiban járt, egy .tekintélyes nemzetközi bizott­ság tagjaként, Ramsey Clark is. A név joggal ismerős: Clark a Johnson-kormányzat igazságügyminisztere volt. 'Abban az időben maga is a .katonai megoldást tartotta • célravezetőnek, most viszont saját tapasztalatai alapján az I ellenkezőjére kellett rádöb­bennie. , Javítja a háborúellenes erők helyzetét, hogy végre .lezárult a demokrata párt al- elnök-jelölti válsága s a : többszöri ideggyógyászati ke­zelés miatt erősen bírált Eagleton helyett Kennedy só­gora, Schriver fut McGovern párjaként. (A lezajlott közjá- , ték gyengítette, de Schriver csatasorba állása végül is erősítette a demokratákat.) Remélhetőleg ezzel befejező- ' dik a néha ízléstelen szemé­lyeskedések időszaka és a McGovern-páros fő választási célkitűzését, a vietnami há­ború befejezését állíthatja előtérbe. Igaz, a heti közvéle­ménykutatások adatai sze­rint Nixon egyelőre több, mint húsz százalékkal vezet, ám az elnökválasztásokig hátralévő Nyolcvanöt nap so­rán még sok minden végbe­mehet. A „választási érzékenység” jellemezte azt a közjátékot, ami a washingtoni kongresz- szusban a SALT-egyezmények- -- kel kapcsolatban játszódott le. ‘A "demokrata m^sőjobb-í szárnyhoz tartozó Jackson szer nátor, akit közismerten szoros kapcsolatok fűznek a Penta­gonhoz, s a katonai-ipari komplexumhoz, különböző módosításokat terjesztett elő a szovjet—amerikai SALT­megállapodások ratifikálási vitája során. A vita lényege abban állt, hogy értelmezések­kel és módosításokkal a SALT-kompromisszumot sze­rették volna az amerikai hé­ják javára fordítani. Csak­hogy ez megkérdőjelezte vol­na az egész egyezményt, ame­lyet viszont Nixon külpoliti­kája egyik jelentős eredmé­nyeként állított be. A wa­shingtoni kongresszus végül is a módosítások nélküli ere­deti szöveggel szavazta meg a moszkvai megállapodást. A lassan közelgő ősznek nemcsak a helyenként már sárguló levelek, hanem a hé­ten megszaporodott ENSZ- híradások is előhírnökei. Üj problémaként terjesztettek elő egy szovjet javaslat-tervezetet, amely indítványozza, hogy a mesterséges holdak segítségé­vel történő televíziós közvetí­téseket ne lehessen a légkör rontására, a béke és az együtt­működés ellen felhasználni. Valóban Indokolt kívánság: a technika páratlan fejlődése ne a feszültség, hanem a közele­dés jegyében álljon. Waldheim ENSZ-főtitkárt aligha lehetne bírálni azért, hogy nem szorgalmas utazó, dehát ez tisztségéhez tartozik. A héten a pekingi útnak vá­gott neki, Kínába látogató el­ső ENSZ-főtitkárként. Remél­hető, hogy útja Kínának a vi­lágszervezetben való konst­ruktív részvételének irányába hat majd. E tekintetben nem éppen biztató, hogy a Bizton­sági Tanácsban egyedül Kína foglalt állást a Bengál Nép- köztársaság ENSZ-felvételi ké­relmének megtárgyalása ellen. Bangla Desh-nek, a világ he­tedik legnagyobb lélekszámú országának kirekesztése az ENSZ szervezetéből oktalan­ság lenne, s különösképpen kár, ha éppen olyan állam vé­lekedik így, amelyet hosszú időn át megfosztottak törvé­nyes képviseletétől... Változatlan élénkség ural­kodik az ENSZ-palota 38. emeletén is, ahol Gunnar Jar­ring ENSZ-közvetítő egyipto­mi, jordániai és izraeli diplo­matákkal tárgyalt. Mini-vihar tört ki egy újabb Waldheim- nyilatkozat körül, amely sze­rint öt évvel a Biztonsági Ta­nács döntése után a határoza­tot oly módon kellene ponto­sítani, hogy ne lehessen azt önkényesen értelmezni. Az utólagos hozzáfűzés hangsú­lyozta: a BT állásfoglalása to­vábbra is érvényben van — voltak ugyanis, akik azt a következtetést vonták le. hogy az túlhaladott lenne — sőt ép­penséggel a határozat eredeti szellemét szükséges megerősí­teni. A kibontakozás egyik kulcskérdése azonban az arab vilá<? belső frontiainak tisz­tázódása, ahol túlontúl sok a kérdőiéi. Különös érdeklődést keltett a héten a Szadatnak küldött Brezsnyev-üzenet be­jelentése. Ennek az okmány­nak azonban csupán a ténye ‘fo-rfalrrvi* -rn-ae? TtPTn.7' „Szem léltető bombázás" A környezetvédelemért Pénteken este sajtókonfe­renciát rendezett Hanoiban az amerikai háborús bűnöket ki­vizsgáló nemzetközi bizottság Vietnamban tartózkodó kül­döttsége. Goran Franck, a nemzetközi bizottság főtitkára, svéd ügy­véd kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak nincs joga bombázni a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A nemzetközi jog rendelkezé­sei arra kötelezik az amerikai kormányt, hogy feltétel nél­kül szüntesse meg vietnami háborúját, vonja meg támoga­tását a Thieu-rendszertől, mert minden népnek joga sa­ját sorsának intézése. „Köte­lességünk hangunkat hallatni annak érdekében, hogy a vi­etnami nép igazságos harca segítségre és támogatásra ta­láljon. Ez a nép függetlensé­géért és szabadságáért küzd” — mondta. Sean MacBride, az ír Köz­társaság volt külügyminiszte­re a bizottság rendelkezésére bocsátott dokumentumok át­tanulmányozása és a helyszí­ni vizsgálatokon látottak alapján megállapította: az amerikai bombatámadások á VDK ellen szándékosak és előre megfontoltak, s azokat semmivel sem lehet igazolni. A lebombázott objektumok életfontosságúak a polgári la­kosság számára, így a bom­bázás következménye kataszt­rofális lehet a folyók vízszint­jének emelkedése esetén. A megsemmisült objektumok sok helyütt helyreállíthatatlanok, s a helyreállítást egyébként is gátolja az állandó bombázás. Letagadhatatlan tény a gátak tudatos megrongálása. A gá­takat több olyan helyen bom­bázták, ahol még út sem ve­zet, hadiszállítás a vizen sem folyik és a környéknek nincs katonai jelentősége. Ramsey Clark amerikai jo­gász, Johnson volt igazság­ügy-minisztere arról beszélt, hogy a VDK-ban tett utazásai jó benyomást tettek rá. Min­den dokumentumot a bizott­ság rendelkezésére bocsátot­tak, nem korlátozták a kül­döttséget mozgásában. Lehe­tővé tették számára azt is, hogy hosszas beszélgetést folytasson 10 amerikai hadi­fogollyal. Clark megállapítot­ta, hogy a bombázásokat — legyenek azok tudatosak, vagy véletlenek — semmivel sem lehet igazolni. Végül is arra a következtetésre kell jut­nunk — mondotta —, hogy Vietnam népe nagyon szilár­dan hisz ügye igazában, sbár e nép kicsiny, s az ország el­maradott, nem lehet leigázni. Az amerikai légierő vadász­bombázói szombaton ismét a VDK fővárosának közvetlen körzetét támadták — jelenti az AFP hanoi tudósítója. A fővárosban kétszer is légiri­adót rendeltek el. Az amerikai B—52-es ne­hézbombázók — közölte a sai- goni amerikai parancsnokság — 13 hullámban bombázták a VDK területének déli részét a szombat déli 12 órakor zárult 24 órás időszakban. A jelzett időszakban Dél-Vietnam terü­lete ellen 30 hullámban tá­madtak a nehézbombázók. Szombaton kéthetes ott-tar- tózkodás után elutazott Hanoi­ból az amerikaiak vietnami há­borús bűneit kivizsgáló nem­zetközi bizottság ténymegálla­pító csoportja. A vendégek­nek egyébként az egyik ame­rikai légitámadás „jóvoltá­ból” néhány órával el kellett halasztaniuk hanoi elutazásu­kat A l ilái»’ hírei Nairobi A kenyai hatóságok hivata­los rendőri közleményben cá­folták azokat a híreket, ame­lyek szerint pénteken me­rényletet kíséreltek meg Ke- nyatta elnök ellen. Az első jelentések arról számoltak be, hogy két késekkel felsze­relt férfi kitört az ünneplő tö­megből, és a díszpáholy felé igyekezett, ahol Kenyatta el­nök szemlélte a népi táncosok színpompás forgatagát. A rendőri közlemény szerint egy elmebeteg emberről volt szó, aki közelebb akart kerülni az elnökhöz, az egyik testőr azon­ban merénylőre gyanakodott, és földre teperte. Közben bátyja meg akarta magyaráz­ni az embereknek, hogy test­vére elmebeteg, a tömeg azon­ban agyonverte. Az ügyben vizsgálat indult. A rendőri be­jelentés szerint a testőrök nem használtak lőfegyvert, tehát az első jelentések ebben a te­kintetben is tévedtek. London A dokkmunkások szakszer­vezeti küldöttközgyűlését, amely a sztrájk folytatásáról, vagy a munka újrafelvételéről dönthet, a jövő hét közepe előtt már semmiképpen sem hívják össze. Ez azt jelenti, hogy a sztrájk mindenképpen eltart a jövő hét végéig. A Jones—Aldington bizott­ság vezetői a pénteki tárgya­lás után úgy nyilatkoztak, nem értek el elegendő hala­dást ahhoz, hogy a küldött- közgyűlést összehívják. A bi­zottság hétfőn ismét találko­zik dokkmunkás szakszerve­zet vezetőivel, hogy értékelje a helyzetet. A környezetvédelem problematikájába tartozik az egyre na­gyobb vízszükségleti igény kielégítése is. Ennek jegyében ír­ták alá Moszkvában a két ország ezzel kapcsolatos tudomá­nyos és technikai együttműködésére irányuló szovjet—ame­rikai egyezményt. A képen: W. Butcher, az USA-küldöttség vezetője (jobbról), és I. Borodavcsenko, a Szovjetunió víz­gazdálkodási minisztere aláírja az egyezményt Pekinqben kevés a közös vonás Csi Peng-fej kínai külügy­miniszter szombaton Peking- ben megbeszélést folytatott a Kínában tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárral. A tárgyaláson jelen volt Tang Ming-csao, az ENSZ főtitkár- helyettese, Robert Muller, a főtitkárság végrehajtó hivata­lának igazgatója, Anton Pro­haska, Waldheim személyi ta­nácsadója és Csiao Kuan-hua, a KNK külügyminiszter-he­lyettese. Kurt Waldheim ENSZ fő­titkár szombaton este a tiszte­letére Pekingben adott ban­ketten kijelentete, hogy elége­dett Csi Peng-fej kínai kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszélésével. A banketten ugyanakkor Csi Peng-fej egé­szen más hangon szólt az ENSZ-ről, mint a főtitkár, és a két pohárköszöntőben nem Az elmúlt 24 órában három amerikai repülőgép pusztulá­sáról érkezett jelentés Dél- Vietnamból. Az amerikai kato­nai parancsnokság közölte, hogy Saigontól 150 kilométer­rel délre, Soc Trang repülőte­réről történt felszállása után szombaton lezuhant egy négy­motoros C—130-as repülőgép. Hat amerikai és hét dél-vietna­mi katona meghalt. A szóvivő közlése szerint a szerencsétlen­séget motorhiba okozta. Da Nang-nál — a közlés sze­rint szintén motorhiba miatt — felderítő repülőgép zuhant le röviddel a felszállás után. Kontumtól 40 kilométerrel északnyugatra a dél-vietnami hazafias erők lelőttek egy amerikai helikoptert. Egy dél­vietnami életét vesztette. Gyűrűzik a betörési botrány Egyre nagyobb port ver fel az amerikai elnökválasztási küzdelem porondján a „Water- gate-betörés” ügye. Szinte na­ponta kerülnek felszínre újabb bizonyítékok a demokrata párt főhadiszállása ellen június 17- én végrehajtott betörés rajta­kapott tettesei és a republiká­nus párt titkos választási pénz­alapjának kezelői közti külö­nös kapcsolatokról. Az FBI már csaknem 2 hó­napja folytat nyomozást, a leg­nagyobb diszkrécióval kezelve az ügyet. Miután azonban a de­mokratapárti törvényhozók kö­vetelésére a legfőbb állami számvevőszék és a washingto­ni nagyesküdtszék is vizsgála­tot kezdett a republikánus pénzalapok kezelése tárgyá­ban, számos olyan értesülés szivárgott ki a sajtóhoz, amely bizonyítékokat szolgáltatott ar­ra, hogy a betörést, valamint a tetteseknél talált elektroni­kus lehallgató és fénymásoló berendezéseket a republikánus párt titkos választási pénzalap­jaiból finanszírozták. E héten számos vezércikk sürgette Nixon elnököt, hogy teremtsen tiszta helyzetet az ügyben, amely „sötét árnyékot vet -a. demokratikus folyamat­ra”. A Fehér Ház azonban me­reven elzárkózik, s a republi­kánus párt vezetői is csupán azt ismerik be apránként, ami lépésről lépésre nyilvánosan már bebizonyosodik. Nemcsak a betörés, hanem a titkos választási pénzalapok kérdése is egyre inkább a fi­gyelem középpontjába kerül. William Proxmire demokra­tapárti szenátor pénteken is­mételten követette, hogy ve­gyék ki az ügy vizsgálatát a re­publikánus igazságügy-minisz­térium és a kormány ellenőr­zése alatt álló FBI kezéből, és a kongresszus nevezzen ki egy független, vagy kétpárti vizs­gáló bizottságot. McGovern de­mokratapárti elnökjelölt szin­tén felszólította Nixon elnö­köt, hogy a nyilvánosság előtt adjon számot a republikánus párt titkos választási pénzalap­jairól. A titokzatos politikai betö­rés máris számos áldozatot sze­dett a republikánus vezérkar­ban: „személyes okokra” hi­vatkozva visszavonult a ma­gánéletbe Nixon elnök bizal­mi embere. John Mitchell volt igazságügy-miniszter, az elnök választási -kampányigazgatója, lemondott Hugh Sloan, az el­nök újra választási bizottságá­nak pénztárosa, nyomtalanul eltűnt Howard Hunt, a Fehér Ház tanácsosa, aki a betörést irányító Barkert „behozta” a republikánus pártközpontba, „szabadságolták”, vagy elbo­csátottak néhány republikánus pártalkalmazottat és Maurice Stans pénzalapigazgató napok óta „megtalálhatatlan” a sajtó számára. A washingtoni kerületi bíró­ság visszautasította a Nixon újraválasztását támogató bi­zottságnak azt a kérését, hogy a demokrata pártközpontban végrehajtott betörés — hiva­talosan kártérítési — perét ha­lasszák el az elnökválasztás utáni időpontra. A demokrata párt országos bizottsága egy­millió dollár bánatpénzt és kártérítést követel a republi­kánus párttól a betörés okozta erkölcsi és anyagi kár fejében. Charles Richey bíró nem tűzte ugyan ki a kihallgatások kezdetének időpontját, de en­gedélyezte a demokrata párt ügyvédjének Edward Bennett Williamsnak, hogy megkezdje a tanúvallomások összegyűjté­sét. sok közös vonást lehetett ta^ lálni. Waldheim üdvözölte, anem-- zetközi enyhülés felé vezető biztató irányzatokat amelye­ket a világ vezetői közti sze­mélyes kontaktusok, látogatá­sok és szorosabb kapcsolatok jellemeznek, másrészt regio­nális konfliktusokról beszélt s ezek megoldását áz ENSZ és á világközösség legsürgetőbb' feladatának minősítette. A megoldásra váró problémák között konkrétan Is említést tett a vietnami vérontásról, a közel-keleti válságról, a cip­rusi kérdésekről és az indopa- kisztáni szubkontinens súlyos problémáiról, továbbá a fegy­verkezési verseny csökkenté­séről, illetve végleges felszá­molásáról. Csi Peng-fej beszédében vi­szont egyáltalán nem érintet­te az ENSZ-nek mint olyan­nak önálló szerepét, ezzel szemben megragadta az al- kaimat a kínai „szuperhata­lom-elmélet” kifejezésére, Peking által sokat emlegetett, egy vagy két „szuperhatalom”' elleni támadásokra, az úgyne-" vezett „kis és közép hatal­mak” szerepének méltatására! A kínai külügyminiszter tá­mogatásáról biíztosította az ENSZ céljait és elveit, def egyáltalán nem érintette fél-“ adatát a nemzetközi konflik­tusok megoldásában. Iodira Gandhi az Indiai Köztársaság kikiál­tásának 25. évfordulója alkal­mából a delhi televíziónak adott nyilatkozatában őszintén feltárta az országa előtt álló nehézségeket. Többek között beszélt az élelmiszercikkek árának növekedéséről, amelyet az_ Indiát nemrég sújtott ter­mészeti csapásokkal magya­rázott. Kijelentette, hogy kor­mánya erőfeszítéseket tesz a lakosság közszükségleti cikkek­kel való ellátásának biztosítá­sára. Interjújában megerősítet­te, hogy az előrehaladás feltét­len szükségszerűséggel megkí­vánja a földreform végrehaj­tását. Az indiai szubkontinens helyzetét érintve annak az óhajának adott hangot, hogy India, Pakisztán és a Bengáli Népi Köztársaság, népeik ér­dekében, az egymáshoz való közeledés terén fejtsék ki erő­feszítéseiket Kairói konzultáció Kairó Szombaton visszaérkezett Kairóba Jehla Abdel Kader, Egyiptom moszkvai nagyköve“ te, hogy országa vezetőivel az egyiptomi—szovjet kapcsola­tokról konzultáljon. A repülőtéren adott rövid sajtónyilatkozatában azt mon-. dotta, hogy az egyiptomi—• szovjet kapcsolatok rosszabbo­dásáról terjesztett híresztelé­sekben „a nyugati álmok öl­tenek formát”. Hozzátett«^ hogy a lehető leghamarabb yisszatár Moszkvába,

Next

/
Oldalképek
Tartalom