Dolgozók Lapja, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

1 DOLGOZÓK LAPJA 1972. július 5, szerda Az ezeréves 66. Egészségügy sz.-han A ínról hódoltság végét ti luiua jelentő karlóczai ~ béke megköté­séig Magyarország a XVII. szá­zadban állandó csatározások és táborozások színhelye, de nem pusztult el annyi ember a fegy­verek által, mint az állandóan ismétlődő járványos betegségek következtében. Coberius írta az „Observa- íionem medicarum castrensium et Ungaricorum decades trés" című, 1685-ben Helmstadt vá­rosában kiadott könyve elején, hogy amelyik idegen katona Magyarországra tette a lábát, azzal a tudattal jött, hogy so­ha többé nem kerül haza. Parschirius szerint „Ungerland ist der Deutschen Kirchoj”, az az Magyarország a németek te­metője, elsősorban a febris castrensis, valószínűleg a ki­ütéses tífusz következtében. Magyarországon Komárom mellett írta le először Kolozs­vári Jordán Tamás ezt a be­tegséget, s az ő könyve nyomán nevezték el „morbus hungari- cus”-nak, azaz magyar beteg­ségnek. Ez a tudat a külföldi katonák viselkedését is meghatározta. Gablman, a szemtanú császári hadtörténetíró a következő so­rokat vetette papírra: „Nem is mondhatom, mily kurválkodás, falás és vedelés, káromkodás, esküdözés, játék és kocka fo­lyik mindenfelé, mely pedig el­lenére van az igaz német hadi fegyelemnek s egy nemzetnél sem divatozik. Az bizonyos, hogy tízezer német egy hónap alatt többet fogyaszt harmincz, vagy több ezer töröknél, ki ám­bár pogány, mégis önmegtar­tóztatásra törekszik, s csak azt nézi, hogy lova, kardja legyen rendben, tsste épen s ruhája tisztán ..Persze, az anyaföld elsősorban a „bennszülöttek” te­metője lett. Egész vidékek nép- telenedtek el, nem volt, aki a földet művelje, s a következő, XVIII. századra a váltakozó árvizek—aszályok úgyszólván átírták a magyar Alföld térké­pét. Villányi Szaniszló írja a „Há­rom évtized Esztergom-megye és város múltjából” c. könyvé­ben: „II. Rákóczy Ferencz fel­kelése idejében a háborúval járó súlyos veszteségekhez vé­A Nemzetközi Szemle gül a legsúlyosabb csapásul a pestis is járult, mely vagy 2000 embert ragadott el a város és megye területéről. Veszedelmes terjedésének meggátlásául a kormány megfelelő óvintézke­désekről gondoskodott. Királyi parancsszóra minden község­nek két házat kellett felállíta­nia: az egyik vesztegzárul szol­gált az idegenek számára, a másik pedig Lazarétum volt a betegek számára. Isten ment­sen, hogy rá is szoroljunk — írja a városi jegyző 1709. decz. 7-ről — jeléül annak, hogy Esztergom ekkoron még ra­gálymentes volt. Megye és vá­ros e tárgyban a kir. városi ta­nácsteremben közösen tárgyal­ták a kérdést; a városparancs­noksággal egyetértöleg a káp­talani házat jelölték ki veszteg- zári helyiségül, a kir. város előtt romjaiban fekvő sorhá­zat pedig egyesült erővel fel­építeni Lazaretumnak. A pestis terjedése következtében azon­ban a következő évben, 1710. nov. 19-én a kir. város telje­sen elzáratott minden külső érintkezéstől; mert a ragály ki­tört." A járvány és aszály sújtotta években „Olly nagy ínség volt, hogy a zene és táncvigalom, valamint a keresztelői, lako­dalmi és tor-vendégségek is egész éven át megtiltottak". Arial nlz vannak arról, miaum h0gy m0-ben----------------- működött Esz­tergomban a Szent Erzsébetről elnevezett kórház, a fizetett tisztiorvos ez időben Diement Zsigrhond, s ez azért érdekes, mert a kötelező tisztiorvosi ki­nevezést csak jóval később, 1752-ben rendelte el a helytar­tótanács. Ekkor még orvosi egyetemünk nem volt. Perliczi János Dániel ez ügyben felter­jesztett memorandumában ta­lálható: „a közegészségügy gon­dozására éghajlatunkat, népün­ket, nyelvünket, életmódunkat nem ismerő idegen orvosokra szorulunk, akik csak sok, igen gyászos eredményű experimen- tálás után tanulják meg, ami­re itten szükség van." I lénlnn nehéz tisztázni, Lioia^ hogy az 1703>--------- 1711, 1719 1739, 1 754. 1778, 1784, 1790, 1791, 1795 évi járványok közül melyik volt a pestis, a himlő, vagy a tífusz, esetleg malária, mert Linzbauer szerint pestis­nek számított minden lázzal járó tömeges megbetegedés. Az ország szomorú helyzetét me­gint csak külföldi szerző jel­lemzi legjobban, aki szerint Magyarország nemcsak „védő­bástyája”, de „járványügyi szű­rőállomása” is volt Nyugat- Európának (Georg Sticker: Abhandlungen zur Seuchen­geschichte und Seuchenlehre). Esztergom vármegye 1739. június 22-i keltezésű levelében panaszolja, hogy a megyében, s különösen a város környékén dühöngő pestist azért nem ké­pesek megfékezni, mert az Esztergom környékén 'elhelye­zett katonák ide-oda csatangol­nak, „a kontúmáciával nem törődnek, s mivel nem remélik, hogy komendánsuk révén bár­mit elérhetnének", kérik a fel­séget, parancsoljon rá az őket semmibe vevő parancsnoknak, hogy a katonáit megfelelő fe­gyelemben' tartsa. Cserei Mi­hály Históriájából tudjuk, hogy milyen drákói szigort al­kalmaztak később a járvány sújtotta területeken. Említettük', hogy 1752-ben Bécs a helytartótanács útján elrendelte a megyei fizikus (ör­vös) alkalmazását, aki már hi­vatalból járványvédelmi teen­dőket látott el. 1770-ben kiad­ták az első egészségügyi jog­szabály-gyűjteményt (Genera­le normativum in re sanitatis), amely már részletes utasítása- k'at tartalmaz a vesztegzarla- tokra. az orvosok teendőire és a gyógyszertárak nyitva tartá­sára vonatkozóan. Elrendelte a fertőtlenítő szerek tartását és használatát: pl. izzó parázsra hinteni kénport, fenyőmagot (lignum juniperis), tölgymak­kot, dohányt, stb. Nagy becs­ben állott (és áll néhol ma is) az ecet — a kéz, az arc, a ru­hák" és egyéb használati tár­gyak lemosására. A veszteglő helyékén volt a réstellum (ros­tély) ahol a fertőzés-gyanús tárgyakat füstölték át. A járvánvlöríénet ly£------------------------ pe­riódusai estek a XVIII. szá­zadra. Míg nyugaton az ipari forradalom után az urbanizáció már többé-kevésbé az újabb higiénés felismerések szellemé­ben ment végbe, addig Ma­gyarország helyzete közegész­ségügyileg alig volt különb a gyarmatosításra szánt afrik'ai, ázsiai országokénál. S zállási Árpád Következik: Urak és zsellérek. A PUSKIN EGYÜTTESE SZKALICÁN A feltűnően érdekes stílus­ban épített, mozaikkal díszí­tett homlokzatú „Dom kul- tury” (Kultúra háza) előtt kedves, ismerős, örömtől mo­solygós arcok. Fiatalok és idősebbek, baráti ölelések, kézszorítások. Aztán elsétá­lunk a kisváros főterén a vá­rosháza elé — érdeklődő te­kintetek kísérnek bennünket, a forgalom is leáll. Népvise­letbe öltözött leány és fiú lép ki a kapun, a városi tanács titkárának kíséretében. Ke­zükben kenyér és só. Meg­szegjük a kenyeret, sót hin­tünk rá, megkóstoljuk, s ez­zel a kedves, hagyományos fogadtatással kezdődik a fe­lejthetetlen hét. Két éve a martini nemzet­közi fesztiválon a Puskin Mű­velődési Ház együttese kép­viselte a magyarországi szlo­vák nemzetiséget. A szlovák sajtóban cikk jelent meg a vendégszereplésről. Az újság­író a dalok, táncok, a kiejtés, a megőrzött szokások alapján feltételezte, hogy a bánhidai szlovákok Nyugat-Szlovákiá­ból települtek Tatabányára. A cikk nyomán a szkalicai Plá- nyava együttes vezetője. Ma­ria Horváthová levelet írt Ocskay Simonnak, a művelő­dési ház igazgatójának. így került sor az első szlovákiai meghívásra. Tavaly Tatabá­nya látta vendégül a szkali- ciaiakat, akik Oroszlányban és Tatán is bemutatkoztak műsorukkal. Az idén ismét mi látogattunk Szlovákiába. Nemzetiségi együttesünk a 6 nap alatt három alkalom­mal mutatta be új, a vendég- szereplésre készített program­ját, melyben szlovák és ma­gyar táncok, zenekari számok és dalok szerepeltek. Mindenütt forró siker kí­sérte a szerepléseket, a meleg baráti fogadtatást még a szo­katlanul hideg időjárás sem tudta lehűteni. Utolsó szerep­lésünk Szkalicán volt, a sza­badtéri Téli Stadionban. A háromnapos eső után lehűlt a levegő, s bár estére felsza­kadoztak a felhők, a nézők bizony kabátban ülték végig a kétórás előadást. Vendéglátóink figyelmessé­géről csak elismeréssel lehet szólni. „Váltott műszakban” kísértek bennünket program­ról programra. Voltunk üzem- látogatáson a 10 ezres kisvá­ros büszkeségeiben a Grafo­bal-ban (korszerű gépekkel, színes nyomásra berendezett nyomdával rendelkező doboz­gyár, ahol színes képeslapo­kat és naptárakat is készíte­nek) és a ZVL-ben, amely Európa szerte ismert golyós- csapágygyár. Ellátogattunk a legközelebb eső nagyvárosba, Gottwaldovba. kirándultunk Vöröskő várához. A legrivgyobb élményt azon­ban a sztrazsnyicei nemzet­közi néptáncfesztivál gálamű­sorának megtekintése jelen­tett. A több napos programot, melyre 80 ezer jegyet adtak el, két stadionban rendezték, majd 8000 néző előtt. A gála­műsoron, ahol az együttesek 15—20 perces műsort mutat­tak be, a legszebb szlovák és cseh nemzeti viseleteket, tán­cokat láthattuk, csodálatosan szép népdalokat és kitűnő népi zenekarokat hallhattunk. Az együttes számára szak­mai szempontból is nagyon hasznos volt az út. Vendéglá­tóink elhalmoztak bennünket ajándékokkal, s mi megkö­szönhettük a városi tanács el­nökének, titkárának, a ZVL gyár pártti ükárának, a Plá- nyava együttes vezetőinek, tagjainak a szeretetet, gon­doskodást, az élményekben gazdag hat napot és így bú­csúztunk: Viszontlátásra jö­vőre, Tatabányán! Englerth Miklós Rádió- és KOSSUTH RADIÖ 8.18: Mannon — Részletek Masse­net operájából. 9.00: Az elmés ne­mes Don Quijote de la Mancha. XI, rész. 9.20: Szabad szél Ope­rett-részletek. 10.05: Zenekari muzsika. 11.30: A Szabó család. 12.20: Ki nyer ma Balatonfüre- den? 12.30: Reklám. 12.35: Tánc­zenei koktél. 13.20; Cigánydalok, csárdások. 13.51: Válaszolunk hallgatóinknak! 14.00: Kóruspó­dium. 14.19: Guliver utazásai II. rész. ]5.10: Az élő népdal; Sár­rétudvari 3. 15.20; A XX. század zenéjéből. 15.35: Á Stúdió 11 ját­szik. 15.59: Hallgatóink figyelmé­be! 16.00: A világgazdaság hírei. 16.05; Muzsikáról — fiataloknak. 13.38: Lemerülés. Részlet Pap Ká- rolyné regényéből. 17.05; Külpoli­tikai figyelő. 17.20: Holnap közve­títjük... juhász Előd műsora. 17.50: Aki logarléccel számolja az italárakat. Riport. 18.05: Könnyű­zenei olimpia. Döntő I. rész. 18.40; Solti Károly nótákat énekel. 18.58: Hallgatóink figyelmébe! 19.00: Esti krónika. 19.25: Gondo­lat. A Rádió irodalmi lapja. 20.10: Az MRT szimfonikus zenekarának Mozart-hangversenye a stúdióban. 21.11: Az MRT népi zenekara ját­szik. Boross Lajos és Kozák Gá­bor József vezetésével, Kb. 22.15; Sporthírek. 22.20: Jelena Obrazco­HATVANI DÁNIEL megfontolt Dokumentumregény júliusi száma nagyobb kér­déscsoportban foglalkozik a szovjet—amerikai tárgyalá­sok jelentőségével, annak előz­ményeivel és nemzetközi ha­tásával. Ennek keretében „Nemzetközi tárgyalások — nemzetközi osztályharc” cí­men Karczag Gábor írt elem­ző cikket, majd Serény Péter ismerteti a közös határozatok és tárgyalások jelentőségét. Közli a lap Nixon elnök moszkvai rádió- és televízió beszédét, valamint két, ehhez fűzött nyugati sajtókommen­tárt is. Az indokínai háború alaku­lását a Nouvel Observateur című francia lap és egy ma­gyar szerző — Bélái Albert — cikke alapján ismerteti a lap. A nyugatnémet—szovjet, il­letve a nyugatnémet—lengyel szerződésekkel Patkó Imre „A nyugatnémetek keleti politi­kája” című írása foglalkozik és dokumentumként közli a szerkesztőség az NSZK par­lamentjében a ratifikálás al­kalmából elfogadott nyilatko­zatot. Az európai gazdasági problémákról szól dr. Kozma János ,.Az EGK kibővülésé­nek néhány politikai követ­kezménye” és J. Borko „Az imperialista integráció és a proletariátus” című írása, Mongóliáról pedig Rév Miklós és Horváth H. József érdekes képriportja tudósít. ( - > (26.) A falu egy nagy hegy lábánál fekszik. A hegy kissé északnyugatra esik. Oldalát fenyves borítja. Arrafelé egy út ágazik ki a faluból, Robi rákanyarodik. Pór száz méter után kis házikó, előtte egy határőr katona, kezében tár­csa. — Nézz a térképre és mondj egy falunevet, ami er­refelé van! — Zoli ezt mond­ja: — Gencsapáti. — Épp jó­kor, Robi már fékez is, mert közben a magasba lendül a tárcsa, bal kezével hajtja le a' ablakot. Kinyomott kup­lunggal gurul a katona mellé, a sebességváltót az egyesbe billenti... Mert ha igazolványt kér a katona, meglóg, teljes gázzal, s lőjjön a kerékbe, ha akar. De jobb a dolgoknak elébe menni: — ’Erre kell menni Gencsapáti felé? — kérdi a katonától. — Az ma­gyarázatba kezd, hogy vissza Szombathelyre és ott egy másik úton. — Még végig sem mondja, amikor Robi azt kér­di: — Megfordulhatok itt? —. A katona bólint. Robi látja, hogy a vaskerítésen túl épü­letek vannak, előtte S9-es GAZ-terepkocsik állnak és van néhány B—352-es teher­kocsi is. Amikor a taxi a fa­lu felé elporzik, a kiskatoná- nak eszébe jut, hogy eredeti­leg igazoltatni is akart... Mindegy, úgyis megfordultak. A faluban újra Szombathely felé fordulnak. Robi egyszer­re beszédessé válik, már csak azért is, hogy társát szóra bírja. Arról beszél, ha sikerül a kocsit is átvinni. Becsben taxifuvart vállalnak, s lesz rögtön egy kis pénz. Meg po­litikai menedékjogöt is kér­nek. A sebességmutató a 90- en imbolyog, jobb kezének mutatóujja van csak a kor­mányon, így vezet. Azt akar­ja mondani, hogy eljöttek idáig és még semmi baj a ko­csival. Ekkor egy kettős, bár nem túl éles kanyar követke­zik. Csak azt veszi észre, hogy a kocsi hirtelen lehúz jobbra, mire észbekap, a jobboldali kerekek az árokba futnak, fé­kez, húzná vissza, de az eleje így is elkapja a vízáteresztő betongyűrű végét, egy kiálló faág végighúzza a karosszéria oldalát, * csattanáéban her­segő zaj keveredik, húzná vissza az útra, a volánon na­gyot ránt, a kocsi végre kiug­rik az árokból, de nyomban át is lendül a túloldalra és ott, az innensőnél jóval mé­lyebb árok falánál csattanva megáll. Robi első észlelése az, hogy a motor nem jár. Mi­előtt még kiszállna, indítani próbál, nem megy... Fel a mo­torház tetőt, a hűtőből folyik a víz, a ventillátor tengelye elgörbül. Kiszáll Zoli is, arcára rá­fagy a rémület. — Hagyd a fenébe, Robi, fussunk innen. Nézd csak, már jönnek is... — Robi a szántóföldek felé fordul, s látja, hogy három vagy négy ember szalad felé­jük. Kirántja a kabátját a ko­csiból, a többi nem fontos. Szaladnak a hegy irányába. Elérik a patakot, amit már láttak a kocsiból is, két ol­dalt fák, ezek fedezete alatt futnak. Jobbra egy majorhoz vezet az út, eléggé nyílt te­repen, de erre fordulnak rá, mert pár száz méterre előttük a patakon két lovas határőr léptet át.., 7..A két szombathelyi va­dász, Egressy Tibor és Csiz- mazia Jenő hazafelé tart. Azért kanyarodtak csak er­refelé, mert valami lövést hallottak az erdőből. Biztosan orwadász. Már be is fordul­nának az erdő felé vezető út­ra, amikor az árokban észre­veszik a Warszawát. Karam­bol történt — de hol a veze­tő? Kiterített térkép az ülé­sen. A kormány véres. Eg­ressy, a kocsi gazdája, ezt mondja: — Ez több, mint gya­nús. Töltsd be a fegyvered és menjünk utánuk. Messzire nem juthattak... Az előbb még láttuk a kocsit, ahogy Búcsúból kikanyarodtak. Ezt megelőzően azonban egy fiatalember, amint haza­felé tartott a szántóföldről biciklijével, már szemügyre vette a kocsit, neki is gya­nús volt a dolog, a közelben teheneket őrző asszony latta is, hogy két suhanc szalad a patak partján — nem sokat tétovázott, gyorsan hazakari- kázott, beült a Skodájába és Szombathelyre ment, hogy szóljon a rendőrségen. Erről a két vadász nem tud. Kocsijukkal a Szünőse- major útjára fordulnak. Előt­tük két ifjú üget. Az alacso­nyabb kezében télikabát. Ha csak sétálnának, fel sem tűn­nének. De Csizmazia önkénte­lenül is hátrafordul, amikor mellettük elhaladnak. — Ni csak, az alacsonyabbnak vér­zik az orra. Álljunk meg! (Folytatjuk) Őszi Tárlat Felhívás a képzőművészekbe! A Komárom megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, a Komárom megyei Művelődé­si Központ, valamint a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-dunántúli Szervezetének Komárom megyei Csoportja 1972. őszén ismét megrendezi a hagyományos őszi Tárlatot. A kiállításra bármely képző- és iparművészeti műfajba tar­tozó alkotás beküldhető. A műveket a megyei művelődési központ (Tata, I., Váralja u. 4. sz.) kell eljuttatni. Az alkotá­sokat a művészek 1972. augusz­tus 21—22—23-án nyújthatják be, naponta 8—16 óra között. A beküldött alkotásokon a követ­kező adatokat kérik feltüntet­ni: a művész nevét, lakáscímét, a mű címét, műfaját, mére­tét. Ugyanis az új rendelkezé­sek értelmében a lektorátus csak a fenti adatok pontos meg­jelölésével fogadja el a műve­ket zsűrizésre. (A grafikai mű­vek mérete 50x60 cm, illetve 60x80 cm lehet, a táblaképeket pedig keretezve kell bekülde­ni.) A Babits-ház felújítása Hazánk egyik jelentős iro­dalom-történeti emléke az esztergomi Babits-ház. A váro­si tanács nagy figyelemmel kí­séri az objektum sorsát. Nem­rég a megyei múzeumok igaz­gatósága arról tájékoztatta a városi tanács végrehajtó bi­zottságát, hogy a. Babits-ház felépítésére ebben az eszten­dőben 60 ezer forintot tudnak fordítani. A költségvetést a Balassa Bálint múzeum készít­teti el. tv-müsor va énekel. 22,40: A hazai társada­lomkutatás tapasztalataiból. A munkásosztály ma II. rész. 23.00: Könnyűzene éjfélig. 0.10: A Fran­cia Rádió énekkara énekel, vezé­nyel : Yvonne Gouvemé. PETŐFI RÁDIÓ 8.06: A csudálatos Mary. IX. rész. 8.24: Nóták. 9.03: Dohnányi: Rura- lia Hungarlea. 9.30: Mi van a va­rázsdobozban? 10.05- Zenés műsor üdülőknek. 11.45: Mit tegyen — hová forduljon? 12.03: Két trió. 13.03; Részletek Rossini operáiból. 14.00: Kettőtől—ötig. A Petőfi Rá­dió zenés délütánja 18.20: Liszt— Grabócz: XIII. magyar rapszódia. 18.30: Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről n. félidő. 19.20; Fiatalok hullámhosszán. Éneklő ifjúság. 19.30: Mesélő Ma­gyarország: Kőszeg. Versek. 19.54: Jó estét, gyerekek! 20.00: Esti krónika n. kiadás, 20.25: Kis ma­gyar néprajz. 20.30: Üj könyvek. (Ism.). 20.33; Périehele. Operett­részletek. 21.10: Történelmi arc- képcsarnok, Bulgáriából. Orfeusz és Spartacus földjén. 21.30: Beet­hoven és Brahms műveiből. 22.20: Burka Sándor klarinétozik és tá­rogatón játszik. 22.40: Hanglemez­gyűjtők húszperce. 23.15; Száza- dünk mesterműveiből. URH 18.05; Mendelssohn: Szentivánéjt álom — kísérőzene. 18.49: Katona Klári, S2écsi Pál és a Neoton- együttes felvételeiből. 19.29: Üj le­mezeinkből: Wilhelm Kempff Sehumann-műveket zongorázik. 20.33; A dzsessz kedvelőinek: Mike Westbrook együttese játszik. 21.00; A Moszkvai Népgazdasági irá­nyítási Intézetben. 21.10: A tru­badúr. Részletek Verdi operájá­ból. 22.05: szabó Ferenc: Föltá­madott a tenger. BUDAPEST 9.30: Delta. 9.55: Alain. Angol film. (16 éven felülieknek!) 10.45: Sanssouci. NDK rövidfilm. 16.58: Hírek. 17.05: Kuckó. 17.25: Buda­pesti Honvéd—Tatabányai Bá­nyász bajnoki labdarúgó-mérkőzés közvetítése. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A cirkusz csillagai. 20.50: Maszk nélkül. Dán Iordahescu énekel. 21.25: Alatt­valók és királyok. 5. rész: Mo­hács. 22.15: Tv-hiradó — 2. ki­adás. 22.20: Műemlékvédelem. (KÍSÉRLETI (2.) MŰSOR: 20.00: Mándl Iván: Régi idők mozija. Tv-játék. 21.10: Tv-hiradó — l. kiadás (Ism.) 21.40: Sláger­parádé. POZSONY 18.10: Hírek. 18.15: Napjaink szemszögéből. 18.40: Esti mese. 19.ÓO: Tv-híradó. 19.40: Dalok. 20.oO: Tv-játék. 21.20: vér s?áih- űzetésben. 22.10: Tv-híradő. 22.35; Beszámoló a Szpásszkij—FisCher sakkvilágbajnoki döntőről, BECS 16.30: Kicsinyek műsora. 17.10: Ifjúsági műsor. 17.30: Lassie. Egy kutya története. 18.00: Egy nyár Nicole-al. Filmsorozat. 18.25: Jó éjszakát gyerekek. 18.30: Osztrák képek. 18.55: Kedves Bili bácsi. 19.30: Tv-hiradó. 20.06: Sporthírek. 20.15: Randevú emberekkel és ál­latokkal. 21.05: Az osztrák film történetéből (10. rész.) 22.10: TV- hiradó. n. PROGRAM: 14.00: Közvetítés Wimbledonból: Női egyes teniszverseny. 19.30: Tv-híradó. 20.0«: Sporthírek. 20.Ug Regina Krauese esete. Krimfc 21.40: Osztrák képe*. 22.0*: 3F®> Unci*, , t

Next

/
Oldalképek
Tartalom