Dolgozók Lapja, 1971. október (26. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

1971. október ti. vasárnap »OtöGZŰK LAPJA T >W Tg Kárpáti Kamill: FEKETE RÓZSA Hogy a Mézes utcában nem leltelek, a Süllő utcába nem hívtalak. A tó közepén hangraforgó úszott, a nád-folyosón egy kemény kalap. S hogy a hangraforgó rólad énekelt, hallgattunk én és a kemény kalap, és egyre jobban fájt, hogy nem leltelek, s a Süllő utcába nem hívtalak. Szoknyáját föltürt hajnal jött a vízen. Bámulták buborékszemű halak. Esetlen, fekete rózsaként úszott, nyomában úszott a kemény kalap. Szomráky Sándor: ÚTKÖZBEN Miközben rád gondoltam, szilánkokká hullt szét a nap és elrepedt az ablaküveg is. Kék semmiben lebegtek a felhők, szomorú-sárgán mosolyogtak a fák, amikor eszembe jutottál. Szögletesen, bárgyún fésülködött mellettem egy gyerek, lent géppisztolyával tisztelgett egy katona — s te kócosán tűntél fel és lazán, mint seben a vatta. CsanádyJános: BALKÁN Este a fügefák kisértek csak tovább, illatozva a benzingőzön át — aztán a halpikkelyes messzeségben a tenger ellapult sekélyen. Gurultunk Szófia felé. A hegyek elmaradtak, messziről mint valami tanyát, láttunk egy várost: itt született az államfő — mondták, s volt valami felemelő: ezt hallani nehéz erdők tövén. Es hirtelen megmarkolt valami rég-volt emlékezet: Járt erre már az én szívem! Arhullámsodró ezredévek hozták? Keresztesek? Jobbágyhadak? A félhold alatt elhurcolt gyermekek? Darócban — vértben vívtam ló far kas várak ellen? Partizán-nyomokat tiportam a mélybepörgő hegyi-porban? — Valami megrázott akkor a mélyen feldefengő balkáni éjnek kardsuhogtató erdejében: Szülő­hazám! Talán még nem is éltem? De választ nem kapott. Apu­ka jött ki a tornácra. — Te élsz?... élsz?... Jancsi... Bakos azt mondta, megöltek Miskolcon. — Élek. A férfi még mindig mosoly­gott, végül bement a konyhá­ba. Sokáig nem tudtak mit szólni. Ügy rémlett, hogy már évek óta ülnek egymással szemben. Néha megszólaltak. A csöndet vájták még üresebb­re. — A boltot kifosztották... — mondta az idegen. — Ki... nem baj... fő az, hogy élsz. A cigányok... — Kifaggattam őket. Azt mondták, mire ők odaértek, üres volt. Mást beszélnek! — Csak nem gondolod, hogy én?... Az öcséd... A férfi lehajtotta a fejét. Jóci beóvakodott az idegen után, és most ott ült a küszö­bön. Fél lába kint. a másik bent. Erre a mondatra apja felé fordult teljesen. Apja ek­kor vette csak észre. — Büdös kölyke... mit bá­mulsz itt...! — meg akarta üt­ni Jocit. A kisfiú kiszaladt az udvarra. Már teljesen sötét volt. A tyúkok felkapaszkodtak a lét­rán és beültek az ólba. Verték egymást. Nyugtalankodtak. Már pillogott fönt néhány csillag. Az eperfáról fehér sze­mek hullottak, mint a nagy, lombos ég fájának ágain ma­darakként ülő fények piszkai. Joci után kijött anyuka is. Sírt. A tyúkólnál már zoko­gott, kezét tördelve. Joci érez­te, nagy baj történt. Jóvátehe­tetlen. A vendég késő éjjel ment el. Az udvaron is vitatkoztak. — Az én pénzemből vetted a lovadat, hogy lopni járj ve­le! — kiáltozta a férfi, hado­nászott. Joci ott reszketett Zsigával a tornác szélén. — Apukát nem szabad bán­tani! — akart odakiáltani, de félt, hogy Zsiga megveri. Aznap éjjel Csendes addig forgolódott, toporgott, míg jobb mellső lába a jászol rá­csai közé szorult. Ügy talál­ták meg reggel, összetörve, ki­merültén. Szeme megtört, mint a beteg emberé. Apuka a ba­juszát rágta. Mikor megtudták a szerencsétlenséget, egymás után jöttek a szomszédok. Ahányan voltak, annyi taná­csot adtak. — Le kellene lőni, nem ér ez már egy forintot se! — mondta ki az ítéletet az öreg Zupcsán. Kupec volt, Jobban ismerte a lovakat, mint az állatorvos. Jobb híre is volt. de apuka kituszkolta az istállóból. Az állat bepiszkította ma­gát kínjában. Farkaszőre, sö­rénye beleázott a húgylébe. Joci keservesen sírt. Mozdulni sem mert, így is mindenki be­lebotlott. Az ajtóból szólongat- ta egyetlen pajtását: — Cendesz! Jaj, te Cendesz...! Apuka hevederrel felkötötte Csendest a mennyezetre. A két hátsó lába földet ért, az elsők a levegőben hintáztak. — Hintaló lett belőle! — rö­högött Zupcsán. Az egész falunak elmesélte: „Hallotta szomszéd? Rakacki i tfWIfETl Együtt ' a gyermekért ŐSZ Az ifjúság elkölcsi, szelle­mi arculatának formálásában az elsőrendű feladatok köz­tudottan a családra, mint pri­mőr nevelési tényezőre, s az iskolára, mint a nevelés tár­sadalmilag szervezett intéz­ményére hárulnak. A következőkben két olyan kis kiadványról szólunk, ame­lyek a modern pedagógiai ku­tatások alapján hasznos, stí­lusukban szórakoztató olvas­mányaink lehetnek. Szinte egymást kiegészítve szólnak a kívánt szülői, nevelői maga­tartásról, nem utolsó sorban arról, amit mindkét „fél” sürgetően megoldásra váró problémának érez: hogyan le­hetne a család és az iskola együttműködését hatékonyab­bá, az eddigieknél sokkal őszintébbé tenni. Könnyed hangvételű, tanul­ságos munka Bozóky Éva: Szülőkhöz szólunk című, „A pedagógia időszerű kérdései hazánkban” sorozatban most megjelent kötete. A szerző pedagógus volt, jelenleg új­ságíró, s írásának szuggesztív ereje többek közt abból fakad, hogy egyben „gyakorló” szü­lő is. Távol áll tőle a szülő­ket joggal elriasztó, kioktató hang. A családi gyakorlatban ^legtöbbször felmerülő problé­G. Gorin: Enyhe időzavar Lustán nyújtózkodva ásí- tozott, majd hirtelen az órá­jára pillantott. Úristen! öt perc múlva nyolc, és nyolcra már a munkahelyen kellene lennie... De most már, mind­egy, úgysem ér oda akkorára. Még taxin sem. Most sajnál­ja életében másodszor, hogy a zsebrakétát még nem találtak fel. Mit tegyen hát? Már két­szer kapott szigorú megrovást — késésért. Harmadszor azon­ban már biztosan nem kap csak felmondólevelet. Hirtelen a homlokára ütött. Született egy felülmúlhatat­lan ötlete! Nyugodtan bújt ki a takaró alól, lassan megborotválko­zott, megreggelizett, majd Hm.. Röntgenezzük meg! gondosan és sokáig kötögette a nyakkendőjét. Ráért. Lesé­tált az utcára. Kissé elcsodál- . .. , kozott, hogy szokatlanul gyér ~ Dehogyis röntgenezzük. a forgalom, majd néhány perc Huzza csak ki gyorsan. Injek- múlva megállt az egyik ház 010 nélkül. felkötötte a lovát! Amelyikkel lopni járt. Magát köthetné fel az ilyen ember!” — A bátyád átkozott meg, a bátyád, — nyögte anyuka. Apuka csak a bajszát rág­ta. Lefogyott, elnémult. Ha nagyon felforrt benne a düh, kiment az ólba, felvette a vil­lát és addig verte Csendest, amíg a karja bírta. Joci hal­lotta a ló zokogását. Látta vé­resre harapdált szájaszélét. Egy gumikerekű kocsin vitték el. Már döglött volt Nyár volt. Forró nyár. A kazlak maguktól gyulladtak fel éjjelenként. A kisfiú figyelte a darazsa­kat, amint ittak a kacsák vá­lyújából. Rosszkedvűen őgyel- gett az udvaron. Meg kellene szökni. Világgá menni, vándo­rolni, vándorolni... Az ostort, meg a kifestőkönyvet vinné magával. Mikor az istálló elé ért, zajt hallott bentről. Óvatosan be­nézett. Apuka a jászol előtt állt, négykézláb. A nyakán kötő­fék Előtte a földön kukorica. Szájával szedi fel, ropogtatja. Bajusza, homloka fekete. Der- medten figyelte. Apuka lovat játszik. Közelebb lépett... — ...Apuka... játszol? Apja fölemelte a fejét. Sze­me véres volt, zavaros, A kis­fiú félt, de azért mellélépett és megsimogatta a haját, hom­lokát. — ...Apuka... Hirtelen hatalmas sárga "fo­gakat látott. A fájdalom a kar­jába hasított. Elsötétült előtte a világ. előtt. A falon tábla függött: „X. Y. fogorvos, fogad egész nap”. ‘ A csengetésre egy álmos ar­cú nő nyitott ajtót. — Az orvost keresem — mondta a nőnek. — Gondolom, kérem, de most.... — Ó, drága asszonyom, szí­veskedjék megmagyarázni a doktor úrnak, hogy ez egy igen-igen fontos eset és szó­val nagyon súlyos... Leült a váróban és meg­könnyebbülten lélegzett fel. Hamarosan nyílt a rendelő ajtaja és az orvos kiszólt: — Szíveskedjék befáradni! Befáradt és tüstént leült. így szólt: — Ez a fogam itt elől... Látja, doktor úr? Húzza ki ké­rem azonnal. Hiszen ez ép fog! Semmi baja! — Rettenetesen úr!... fáj, doktor Az orvos a fejét csóválta, de engedelmeskedett. — Kész. A „beteg” véres szájjal, de elégedetten mosolygott. — Doktor úr kérem, egy igazolást is kérek szépen. Ar­ról, hogy most itt jártam és fogat húzattam... Igen, ilyen­re gondoltam. Nagyon szépen köszönöm! Mennyivel tarto­zom? — Két rubellel. — Két rubellel?! De hiszen én úgy tudom, hogy egy fog­húzás csak egy rubel! Es én még injekciót sem kértem!... — Önnek teljesen igaza van. Egy foghúzás valóban egy rubel. Hétköznap. De ma vasárnap van, kedveském! És mivel ez az én szabad­napom. .. — Vasárnap?! — ütött a homlokára a „beteg”. — Ö, én marha! Krecsmáry László fordítása mákat elemzi azzal a nem titkolt szándékkal, hogy min­den szülő megfelelhessen a nevelésben rá háruló követel­ményeknek. „Én a választó- vonalat nem a szülő iskolá­zottságánál. hanem inkább pe­dagógiai képességénél, gyer­mekszereteténél húznám meg” — vallja, s munkájában po­zitív és negatív példákkal egyaránt bizonyítja megálla­pításának igazát. A családi életet, s a család belső struk­túráját elemezve, áttekinti azokat a problémákat. ame­lyekkel a szülő különböző szi­tuációkban oly gyakran találkozik, s amelyeket nap mint nap meg kell oldania. A szülő gyakran ma­ga sem érzi át, milyen va­rázserő birtokában van. Nö­vekvő, érdeklődő, még tájéko­zatlan, tapasztalatlan ember kapaszkodik belé, s őt szaba­don formálhatja — mindad­dig, míg el nem riasztja ön­magától. Hogyan járhatjuk végig a buktatók elkerülésével ezt az utat korunkban? Ha meg tudjuk őrizni gyermek-mivol- tunkat át tudjuk élni a gyer­meki hangulatokat, vágyakat, féleimeket. Ezeket is vizsgálja a szerző egy felmérés alapján, melynek anyagát többek közt Tatabányáról, Kocsról, Tagyos- ' pusztáról, Szentgyörgypusztá- ról szerezte. Munkájának egyik fő erénye, hogy segít el­igazodni a szocialista ember- nevelés gyakran túl bonyo­lultnak tűnő követelmény­rendszerében. „A pedagógia időszerű kér­dései külföldön” sorozat egyik újabb kötete — a „Ne­hezen nevelhető serdülő”, Szovjet, német és angol szer­zők szólnak a témáról, arra ke­resve a választ, hogy a neve­léstudomány legújabb ered­ményeit hogyan lehet és kell felhasználni- az iskolai mun­kában. A kis kötet valamennyi dolgo­zata szól azokról a problémák­ról. amelyek a nevelési gya­korlatban a hiányos, eseten­ként rossz megoldásból adód­hatnak. Más dolog, hogy a „nehezen nevelhető serdülő” fogalomkör szinte minden szerzőnél mást és mást jelent. Az adott ország gazdasági- társadalmi struktúrájából, helyzetéből fakadó iskolai, ne­veléspszichológiai tennivalók igen különbözőek. A nyugat- európaj polgári szerzők he­lyenként tőlünk idegen meg­közelítése, de érdekes gondo­latébresztő problémafelvetése számunkra is sok tanulsággal szolgál A szocialista nevelés- tudománynak és gyakorlatá­nak legújabb eredményei és tudományos megállapításai a nevelők körében külön érdek­lődésre tarthatnak számot. A felvetett gondolatok serkente­nek arra is, hogy tovább bő­vítsük az iskola társadalmi kapcsolatait, s előbbre lépjünk a nevelési tényezők koordiná­lásában. J. Nagy Valéria Őskor-nyomozás—maroknyi sárból Maroknyi sárból, illetve te­nyérnyi agyagdarabkákból „ol­vassa ki” a történelem előtti korok emberének életmódját, mindennapi elfoglaltságát Skoflek István, a neves tatai paleobo tanikus. A sokoldalú szakember aki annak idején a vértesszőllősi előember telep ősflóráját dol­gozta fel, most ismét sokat ígérő vizsgálatokkal foglalko­zik. A prehisztorikus települé­sek ásatásából gyakran előke­rülő, úgynevezett patics-ma- radványok zárványait elemzi. A patics, anyagát tekintve összecementálódott, megköve- sült, vagy átégett sár, illetve agyag, amellyel az őskor em­bere vesszőből font kunyhója falát tapasztotta ki, esetleg tűzhelyét bélelte. Ilyen pa- ticstöredékek sokszor nagy mennyiségben kerülnek elő az ásatásoknál, de eddig eze­ket, mint a régészeti szintézis szempontjából használhatat­lan leleteket, nem méltatták kellő figyelemre. Skoflek Istvánnak támadt az az életrevaló ötlete, hogy ezek az értéktelen agyagda­rabkák esetleg sokat mond­hatnának a történelem előtti idők emberének életviteléről, életkörülményeiről. Zárványok formájában például tartal­mazhatják az őskori vadon­termő és okszerűen termelt kultúrnövények magvait, szár és levéltöredékeit és sok egyéb mikroszkópikus apróságot, amelyek kipreparálásával, meghatározásával .következ­tetni lehetne az akkori idők kultúráját A fiatal tudós vizsgálatai jóllehet még kezdeti stádium­ban vannak, már eddig is eredményesnek bizonyultak. Skoflek Istvánnak sikerült né­hány rézkori és kora bronz­kori paticstöredékben számos olyan kultúrnövény maradvá­nyát meghatározni, ami azt bizonyítja, hogy három-négy­ezer évvel ezelőtt a földmű­velés, a növénytermesztés sok­kal fejlettebb volt, mint ezt eddig gondoltuk. Mint a neves szakember el­mondotta, több mint tízéves paleobotanikai munkássága alatt sikerült olyan gyakorlat­ra szert tennie, hogy a kövü­letekben a növényi és állati maradványok negatív lenyo­matait pozitívben, három di­menziósán látja a nagyító, vagy a mikroszkóp alatt. A ritka és sajátos látásmód sok­ban megkönnyíti a felderítés, meghatározás munkáját s ez­által meg is gyorsítja azt. Skoflek István egyedülálló paticsvizsgálata nemcsak mint elgondolás szellemes, hanem tudományos szempontból is forradalmi újításnak számít, s a jelek szerint, mint egzakt kutatási mód, az őskori régé­szet nélkülözhetetlen segéd­eszközévé válik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom