Dolgozók Lapja, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1970. május 1. PÉNTEK AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP|A XXV. évf. 101. sz. Ára: 1 forint Ünnepi köszöntő írta: Tolmácsi Ferenc N yolcvan évvel ezelőtt, 1890. május el­sején tartotta meg a világ proleta­riátusa első nagy harci seregszem­léjét. Erről a felejthetetlen napról írta a Kommunista Kiáltvány akkori kiadá­sának bevezetőjében Engels Frigyes: „Es a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manap­ság a világ proletárjai valóban egyesültek. Bárcsak mellettem állhatna Marx, hogy ezt a saját szemével láthatná.” E napon1 a világ proletárjaival együtt 60 ezer öntudatos budapesti munkás is össze­gyűlt, hogy Magyarországon először tüntes­sen a proletár nemzetköziség eszméje mel­lett. A szocialista társadalom eszméje akkor még csak a legöntudatosabb munkások szí­vében élt, ma pedig a világ egyharmadán az eszme testet öltött, és győzelmet aratott. Él és legyőzhetetlen erővé változott a proletár nemzeköziség eszméje, mely újabb és újabb tömegeket mozgósít és hív harcba az embe­ribb életért, a kizsákmányolás, az elnyomás ellen. A mai napon földrészeken át hullámzik a vörös zászlóerdő, a munkásmozgalom lobo­gója alatt vonulnak a dolgozók legjobb har­cosai. Seregszemlét tartanak az erők felett, és készülnek újabb meg újabb csatákra, hogy semmi se tartoztathassa fel a forradalmi áramlatot, és évről évre nő az erő, amely ret­tegésben tartja az elnyomók, a kizsákmányo­lok hadát. Az uralmához ragaszkodó, de tör­ténelmileg visszavonhatatlanul letűnésre ítélt rend pedig puccsokat szervez, háborúkat rob­bant ki abban a reményben, hogy végnapjait esetleg elodázhatja. A monopoltőkés osztály a haladás és a béke erőinek legádázabb el­lensége. Ezért a béke erőinek legfontosabb küldetése ma az, hogy megfékezze az agresz- szort, megmentse az emberiséget az imperia­lizmustól, A világ haladó erőivel együtt mi is követeljük: vessenek véget az imperialista agressziónak Vietnamban, legyen béke Kö­zel-Keleten, múljon el a háborús veszély az emberiség feje fölül! Május elseje a munkásosztály, a proleta­riátus harci seregszemléje és egyben a munka ünnepe is. Ezért a mai nap különösen alkal­mas arra, hogy munkánk negyedszázados eredményeit számba vegyük, elemezzük, és erőt merítsünk még merészebb célok kitűzé­séhez és megvalósításához. Amit 25 év alatt alkottunk, azt a szocialista tábor segítségével és két kezünk munkája révén valósítottuk meg. S milyen mélyről kellett indulnunk! A német fasizmus Magyarországon — helyi osz­tagaival együtt — módszeresen pusztította a termelőeszközöket, mérgezte a lelkeket, el­hurcolta anyagi javainkat, hogy végső pusz­tulásba sodorja az országot. Nem mentesült ettől sajnos megyénk sem, amely Budapest körülzárása után hosszú hónapokon át had­színtér volt. Első lépésként a romokat kellett eltakarí­tani, hogy az újjáépítés megindulhasson. Pár­tunk, a Magyar Kommunista Párt volt az egyetlen szervezett erő, mely bízott dolgozó népünk alkotóerejében, harcba hívott, és szervezte az újjáépítést. Igaz, kezdetben aka­dozva, majd egyre bizakodóbban, s végül olyan lendületet vett a helyreállítás munkája, amely még ellenségeinket is meglepte. A hazai és külföldi reakció mesterkedései, szabotázsakciói sem tudták ezt a lendületet megtörni. Az újjáépítést szolgáló hároméves terv során nemcsak a lerombolt gyárakat építettük újjá, hanem újat is alkottunk. Eb­ben az időben készült el szovjet segítséggel az Almásfüzitői Timföldgyár, mely akkor Közép-Európa legnagyobb és legmodernebb timföldgyára volt. A termelés országosan nemcsak elérte, de már túl is szárnyalta a háború előtti szintet. Megteremtődtek azok az alapok, melyekre támaszkodva merészebb célokat tűzhettünk magunk elé. Programunk­ban új bányák nyitása, üzemek építése, a meglévők korszerűsítése, új városok építése szerepelt és nyert megvalósítást. A fejlődés országosan és a megyében is meggyorsult. E gyorsuló ütem napjainkban is tart, sőt egyre fokozódik. 1948-ban megyénk ipara 3-milliárd forintnyi értéket állított elő, ma 17 milliárdnyit. Akkor 43 ezer fő dolgo­zott az iparban, ma 73 ezer. E szorgos mun­ka eredményeként Esztergom a műszeripar egyik fellegvárává fejlődött. Dorogon a szén­bányászat korszerűsítése mellett a gyógyszer­alapanyag-gyártás és a könnyűipar bontogat­ja szárnyát. Nyergesújfalu a műszálgyártás­nak adott otthont, Lábatlanon bővítik a meg­lévő üzemeket, s egyben új papírgyárral is gazdagodik a község. Szőny olajfeldolgozásá­ról, Komárom lengyáráról vált híressé. Tata téglagyárai mellett könnyűipari termékeivel, Oroszlány gépesített bányáival, korszerű erő­művével büszkélkedhet. Tatabánya — hagyo­mányos iparán túl — egyre izmosodó és sok­színűbbé váló könnyűiparával hívja fel ma­gára a figyelmet. A felsorolás megközelítően sem teljes, nem is lehet az, de fémjelzi a me­gye ipari fejlődését, sokszínűségét. Megyénk iparának a fejlődésben méltó ver­senytársa a mezőgazdaság. Igaz, hogy ezt a fejlődést csak 1960-tól, a mezőgazdaság szo­cialista alapokra való helyezésétől lehet di­namikusnak nevezni. De az eltelt 10 év alatt kialakultak a nagyüzemi gépesített termelés feltételei. Egyes termékekből — búza, kuko­rica — a hozamok megduplázódtak. Az állat- tenyésztésben — baromfi, sertés, szarvasmar­ha — kezd meghonosodni a koncentrált ipar­szerű termelés. Törekvéseinket megyénk lakosságának mind teljesebb ellátása, életkörülményeinek szün­telen javítása vezérli. A mindennapi munka lázában sokszor észre sem vesszük, milyen mélyreható változásokat idéztünk elő, ered­ményeink természetesnek, mindennapinak tűnnek, pedig kiemelkedőek, és hűen tükrö­zik azt a változást, amely megyénk lakossága életkörülményeiben bekövetkezett. Jelenleg három felsőfokú iskolánk működik, a felsza­badulás előtt ilyen nem volt. Tizennyolc kö­zépiskola és szakmunkás-iskolák biztosítják az ifjúság továbbtanulását. A községek nagyobb része felépítette saját művelődési házát, es könyvtárat hozott létre. Kiépült az óvodai és bölcsődei hálózat. Egyre több idős, magára maradt emberről történik intézményes gon­doskodás. Az ■ egészségügyi hálózat bővült, és korszerűbbé vált. Megyénk lakosságának 96 százaléka ingyenes orvosi ellátásban része­sül. Egyre bővülő és korszerűsödő üzlethá­lózat áll a vásárlók rendelkezésére, új váro­sok és városrészek épültek. Megyénk lakos­sága több mint 800 milliós takarékbetéttel rendelkezik. Az út, míg idáig eljutottunk, persze nem volt sima, voltak kitérők, visszaesések. Eze­ket is vállaljuk, mert az építés hevében kö­vettük el, s ezekkel együtt is büszkén tekint­hetünk vissza az elmúlt 25 évre, mert amit alkottunk, az maradandó, biztos alapot nyújt még nagyobb, de reális célok kitűzéséhez. Most munkálkodunk a IV. ötéves terv ösz- szeállításán, melynek lényege az ipar és a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztése, a la­kásépítés meggyorsítása. Esztergom, Komá­rom, Tata városközpontjának korszerűsítése, Oroszlány, Tatabánya-Újváros részeinek fej­lesztése, Kisbér iparosítása. A lakosság jó ivóvízellátása érdekében Tatabánya, Komá­rom, Dorog térségében regionális vízműrend­szer kiépítését, községeinkben törpe vízmű­vek létrehozását tervezzük. Úthálózatunkat korszerűsíteni, egészségügyi intézményeinket bővíteni kívánjuk. Céljaink megvalósításában bizton támasz­kodunk megyénk lelkes lakosságára, egyre növekvő szakképzettségére, termelési gyakor­latára. Műszaki értelmiségünk átlagos élet­kora 35 év, tehát alkotó erejének, lendületé­nek teljében van. Ipari, mezőgazdasági üze­meink évről évre kimagasló termelési ered­ményeket érnek el. Új, a mai követelmények­nek megfelelő, élenjáró technológiákat vezet­nek be, hasznosítják a kutatás, a tudomány eredményeit. A z ország, és benne megyénk szorgos népe is kiemelkedő munkasikerek­kel készült a 26. szabad május el­seje megünneplésére, őszinte öröm­mel köszöntjük a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlójával kitüntetett üzemein­ket, termelőszövetkezeteket, a kiváló címet nyert vállalatokat, élüzemeket és azok dol­gozóit. Köszöntjük megyénk ipari munkásait, parasztjait, értelmiségét, egyre szépülő éle­tünk kovácsait. Köszöntjük azokat a munkás­kollektívákat, akik a párt X. kongresszusa tiszteletére szocialista munkaversenyt kezde­ményeztek, vagy a későbbiekben csatlakoz­nak e nemes vetélkedőhöz. Kívánjuk, hogy si­kereik ez évben és a továbbiakban is növe­kedjenek, s munkájuk nyomán erősödjön ha­zánk, a Magyar Népköztársaság. Mai számunkban: Lenin dolgozószobájában 3. oldal Felszabadulási rejtvénypályázat 4. oldal Új hangok az „ötágú sípon” 5. oldal Dorothie Field kiállítása 6. oldal Embertől emberig Otthonunk 7. oldal 9. oldal Heti rádió- és tv-műsor 10. oldal Lehár-ünnepség Komáromban ünnepségen emlékezett meg Komárom lakossága Lehár Ferenc születésének 100. év­fordulójáról. A világhírű ze­neszerző Komáromban szüle­tett, s hosszú ideig élt ott. Az, évforduló alkalmából emlék­táblát helyeztek el a zeneszer­zőről elnevezett utca egyik épületén. Nyers Rezső adta át az ötödször elnyert kitüntetést Zászlóáfa üási ünnepség a Bábolnai állami gazdaságban Április utolsó . napja ismét kivételes eseménynek adott alkalmat Bábolnán: a Minisz­tertanács és a SZOT vörös véndorzászlaját az elmúlt évi kiváló eredményeiért ismét elnyerte a gazdaság, 1964 óta immár ötödször. Az ünnepségre eljött Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a PB tagja, Hunya István, a MEDOSZ elnöke és dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes. Megyénk vezető testületéi­nek képviseletében részt vett az ünnepségen Havasi Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, a KB tagja, Kroszner I,ászló, a megyei tanács vb- elnöke, Boda László, az SZMT titkára, Takács Lajos, a ko­máromi járási pártbizottság első titkára és dr. Nemes Vil­mos, a komáromi járási tanács vb-elnöke. Sárközi Jánosnak, a gazda­ság pártbizottsága titkárának megnyitója után Nyers Rezső elvtárs emelkedett szólásra. Bevezetőjében melegen gratu­lált a gazdaság vezetőinek és valamennyi dolgozójának a magas kitüntetéshez, a vándor­zászló immár „örökös” birto­kolásához. Hangsúlyozta: a bábolnai dolgozók kétszeresen ünnepelnek e napon, nemcsak május elseje méltó megemlé­kezésére fordíthatják figyel­müket, hanem saját gazdasá­guk eredményeire és saját bol­dogulásukra is. Az idei év — mondotta Nyers Rezső — nagy esemé­nyeket idéz emlékezetünkbe. A napokban emlékeztünk hazánk felszabadulásának 25. évfordu­lójára, s ünnepeltük Lenin születésének századik évfordu­lóját. A jövő hónapban pedig a fasizmus legyőzésének ne­gyedszázados évfordulójára emlékezünk. Visszaemlékezhe­tünk — akik a fasizmus ko­rában is éltek már — milyen is volt az a rend, amely úgy tűnt, hogy legyőzhetetlen. De nem volt az, mert nem volt vele a történelmi igazság, s szemben állt a népek igazsá­gával. Annak az államnak hadserege hozta meg népünk számára is a szabadságot, amelynek megalapítója és el­ső vezetője Lenin volt. A továbbiakban a KB tit­kára gazdasági továbbhaladá­sunk néhány kérdéséről be­szélt. Központi kérdés nálunk a gazdasági teljesítmények ja­vulása, mert ez biztosítja, hogy lépést tartsunk a világ­gal, emeljük egész népünk életszínvonalát, fokozzuk a közműveltséget, a kultúrát. Nemzeti összmunkánkat kell javítani, hogy a gazdasági re­form egészséges célkitűzéseit megvalósíthassuk. Az első ne­gyedév gazdaságpolitikai mér­lege kedvezőbb, mint vártuk, dinamikusabb a fejlődés, nőtt a munka termelékenysége, las­sult a létszámnövekedés, s ez­zel nőtt az egy főre jutó ter­melés. A termelés növekedé­sének 75—80 százaléka a ter­melékenység emelkedéséből adódott. Fokozatosan javult a tervszerűség, jobb, mint ko­rábban tapasztaltuk. Beletar­tozik e kedvező láncolatba élelmiszergazdaságunk egyen­letes fejlődése is. Tavaly a mezőgazdaság bruttó termelé­si értéke 6 százalékkal nőtt, és elérte a 77 milliárd forin­tot. Kezdi meghozni gyümöl­csét az a sok energia, szaktu­dás és anyagi erő, amelyet az elmúlt évtizedekben a mező- gazdaságra fordítottunk. Továbbra is gondjaink közé tartozik a munkaerő-gazdál­kodás néhány kérdése. Jólle­het csökkent, de még mi is nagy a munkaerővándorlás. Különböző intézkedésekkel si­került ezt többé-kevésbé nor- malizálni. Fontos azonban, hogy ma és a jövőben Is az eddiginél többet törődjünk a törzsgárda kialakításával, minden gazdasági egységben. Mind a bérezésnél, mind az életkörülmények kialakításá­nál, mind a nyereségrészese­désnél az eddiginél nagyobb gondossággal kell törődni a törzsgárda tagjaival. Nemcsak a szaktudást, a szorgalmat és a felelősségérzetet, hanem a ■ • (Folytatás a 2. oldalon) Elfen má’us L, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje!

Next

/
Oldalképek
Tartalom