Dolgozók Lapja, 1969. november (24. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

1969. november 14. péntek DOLGOZOK LAPJA Marika, as ssh-titkár Erre nem számítottam. Meglepődve álltam meg az ajtóban. Az íróasztal mellől egy fiatal, kedves mosoiyú asz- szony emelkedett fel. Bemu­tatkozott, ő az szb-titkár. Na­gyot nyeltem, aztán elnevet­tem magam. Ö is nevetett. — Egy kicsit mindenki meg­lepődik. ha betéved hozzánk. Persze, akik meglepődnek, azok nem a mi dolgozóink... — Dehát, hol van a régi szb- titkár? — Iskolában. Már négy éve. Már nem sokáig tart a titkárkodásom, lassan befeje­ződik az iskola, hála az ég­nek ... — Nem szerette? — De igen, megszerettem... De szeretem a munkakörömet is. A gondnokságnak vagyok a vezetője. Egyébként a szak- szervezeti bizottságban, a tár­sadalombiztosítási tanács munkája a reszortom. Ott is van mit tenni... — megint nevet. — Tessék már helyet foglalni... ülve mégiscsak könnyebb beszélgetni... — Hát persze — kapok ész­be, s leveszem a kabátomat. Közben Marika beszél. Nem kérdezem, de ő kérdés nél­kül is mesél. Kedves mosoly ül az arcán, s arra gondolok, nem nehéz őt megszeretni, se­gíteni neki ebben a cseppet sem könnyű munkakörben. Miért is lepődtem meg any- nyira? Egyszerűen azért, mert ez a gyár kevés nőt foglalkoz­tat. És akkor eszembe jutott a gyár egyik szocialista bri­gádvezetőnője. Az is ilyen kedves mosoiyú asszony. Ami­kor megalakították a brigád­jukat, a férfiak nem társul­tak velük. Nem erőszakolták a dolgot, csinálták a magukét. Aztán, amikor elismerték őket, jöttek a férfiak, felvé­telüket kérték a brigádba. Mo­solyogtak magukban, s nem éreztették velük, hogy előbb is jöhettek volna... Marika beszél... — Először, nem mondom, nagyon féltem, a megbízatás­tól, kapálództam is ellene. Különösen attól tartottam, hogy jövök ki az igazgatóval. Mint a gondnokság vezetője, utasításokat kaptam. most viszont mint partner állok vele szemben. Tárgyalunk, sőt néha még vitatkozunk is... Nagyon kellemesen csalód­tam. Segít az igazgató, és az emberek is az üzemben... Ha bemegyek valamelyik üzem­részbe, azt mondják: „Meg­jött a mi lányunk vagy itt van a mi lányunk!”... A ve­zetőség tagjai is készségesek, a párttitkár tanácsokat ad, se­gítőtársakban nincsen hiány... Egy dolgot azonban nehezen | net jár neki. Most is úgy veszi, szoktam meg: beszédet tar­tani. Ha felállók, mindig ér­zem a gombócot a torkom­ban. Alig tudom legyűrni. — Igazán nem érezni a hangján — szólt közbe á szakszervezet termelési fele­lőse. aki közben belépett az ajtón, s elkapta az utolsó szót. — Nagyon jól csinál­ja!... Marika elpirul. — Lehet, hogy csak udva­riasak — tőreiül hozzám ma- gyarázóan. — Gondolom, azért nem volt könnyű összeegyeztetni a munkáját a családi elfoglalt­ságával. A gondnokságról pontosabban haza tudott men­ni munkaidő után, de in­nen ... — Ez valóban neiiéz volt. Az első időket különösen a kislányom sínylette meg. Ti­zenkét éves, s ha nem ellen­őrizzük, bizony könnyen el­játssza a tanulást... Most már csak-csak... De bizony, amikor én is tanultam, na­gyon kevés idő jutott a csalá­domra ... Szerencsére megér­tő. jó férjem van, és szíve­sen segít. Nem minden férj nézte volna el, hogy amikor évekig középiskolába jártam, sokszor nem volt este meleg vacsora. Én nagy családból származom, s gyerekkorom­ban nem tanulhattam, korán dolgozni kellett menni. Ami­kor férjhez mentem, tanul­hattam. Ezért külön köszö­hogy most én ezért a munká­ért felelős vagyok, s ha ké­sőbb megyek haza, annak oka van... Ezt sem nézné el minden ember... — Egyébként itt az üzem­ben. ennyi ember között sok a probléma... Hogy melyik a legnehezebb?... Nekem, min­dig az a nehéz, amit éppen még kell oldani. Akad csalá­di probléma is bőven. Sajnos, egyik-másik dolgozónk fize­téskor ott feledkezik a kocs­mában, s még munkába sem jön el... Aztán sír az asz- szony ... Igaza van, segítséget kér, s nagyon nehéz segíte­ni... Periférikus esetek az ilyenek, de sajnos, még van­nak. Aztán itt van a munka- fegyelem ... Talán, önfegye­lemnek is lehetne nevezni... Egyik másik ember igen köny- nyen hátat fordít az üzem­nek, s továbbáll. Szereimé­re, a többség nem ilyen... De maga bizonyára nem azért jött, hogy engem hallgasson — vált át hirtelen — miben segíthetek ? Most mit mondjak? Hogy miért is jöttem? Talán nem is fontos, mert amíg Marikát hallgattam, hitét, lelkesedését, odaadását mindazért amit tesz, amiért jöttem, olyan kicsivé zsugorodott... Azt majd megbeszéljük legköze­lebb. Most BJarikát, az szb- titkárt mutatom be, ahogy én megismertem... Kovács Klára Újra November 6-án ü™öSyu­. ------lést tar­t ottak a komáromi Dózsa Tsz- ben. Huszadik születésnapját ünnepelte a 131 tagú, 1063 holdas közös gazdaság. A közgyűlésen annak rendje- rnódja szerint köszöntötték a két évtizeddel ezelőtt belé­pett szövetkezeti tagokat, és nein hiányzott a hangulatból a bizakodás sem. Pedig az el­múlt esztendők nemcsak sike­rekben, hanem kudarcokban is bővelkedtek. Emiatt kel­lett leváltani a szövetkezet ré­gi vezetőit is. — Az idei év a stabilizáló­dás kezdete — állítja Farkas Ferenc tsz-elnök, aki koráb­ban brigádvez^tő volt. — A korábbi vezetők a szövetke­zet erejét meghaladó beru­házásokba fogtak, amik nem fizetődtek ki számunkra Az adósságot viszont nekünk kell letörlesztenünk. Ezt úgy kell végrehajtanunk, hogy közben a tsz-tagok jövedelme megfe­lelően emelkedjék. Másképp nem is lehetne a korábbi ala­csony jövedelem miatt meg­rendült bizalmat helyreállíta­ni. A 42 tagú pártszervezetnek tehát van mit tennie. Az új elnök és az új vezetők első­sorban természetesen a kom­munistákra támaszkodnak. Szükséges is ez, mert egyes területeken akad még javíta­nivaló, különösen a munkaié­Szívlapáttal ESTE TIZENEGYKOR le­feküdt. Addig feleségével a televíziót nézte. Gyerek még nincs. így a családban senkit nem zavart a későig tartó műsor. Mélyen aludt. mint mindig. Hajnalban, röviddel öt óra után kelt s hatkor már bent volt az üzemben: a megyei gabonafelvásárló és feldolgo­zó vállalat tatai telepén. Percze István. így mondja: üzem, s aligha téved. Hiszen a telepen valóban nagyüzemi a munlia. Mindenütt, amerre az ember néz gépek végzik a jól szervezett munka ne­hezét. Szárító- és szállító-, morzsoló- és keverőgépek zúgnak, zakatolnak a Kömyei úti telepen. S itt a gépek ár­nyékában kézi erővel dolgozik egy brigád, a 32 éves Percze István brigádja, amely alig három főt számlál. Papp József, a tője mondta: ..A gádról írjanak a a kollektíva csak dicséretet érdemel.” is — Csak nem rólunk akar­nak írni a lapban? Nem tettünk mi semmi rendkívü­lit! — jegyezte meg a fiatal brigádvezető, amikor felke­restük. telep veze-[ nemegyszer a vasárnapot Percze-bri- j fel kell áldozni, lapban, ez A brigád munkahelyétől nem messze ügyes kis gép áll .árván”. kihasználatla­nul. Hogy miért idegenked­nek a brigád tagjai a gép­től? Wildenbruch SS-tábornokot a gával az Ördögárok-csator- pesti oldal kiürítésére. Más- nán keresztül próbált rner.e- nap megkezdődött az átvo- külni. Felszínre érve egy na- nulás Budára, azután a tá- gyobb csoporttal befészkelte bornok parancsára felrob- magát a Budakeszi út ele­bantották a hidakat a Dunán, jén álló épületbe. Tizenöt 1945. január 18-án hajnali szovjet katona, Zagorjan íő- 4.20-kor a 151. lövészhadosz- hadnagy parancsnoksága alatt íály 581. ezredének egyik megostromolta őket. Erejük harccsoportja, Apkarov Gur- kevésnek bizonyult, ezért a gén Makarovics vezetésével főhadnagy egy löveget hú­elfoglalta a Parlament épü- zatott a ház elé, majd egy letét. Néhány óra múlva vé- környékbeli lakossal meg- get értek a harcok a pesti adásra szólította fel a bent- oldalon. • levőket. A parlamenter visz­Budán a németek még egy szatérve közölte: a németek ideig reménykedtek a fel- megadják magukat, ha ga­menlésben, s megpróbálták rantálják életüket, s a fog­tartani magukat. Támpont- lyul ejtő tiszt legalább őr- jaikat azonban egymás után nagy lesz. Zagorjan gyorsan veszrették el, és mind szű- eiőkerítette Szkripkin őrna- kebb területre szorultak ősz- gyot, a 180. hadosztály vé­szé. A harcokban a szovjet gyiszolgálat-főnökét, s le- csa'patok oldalán bekapcsoló- lentette neki a helyzetet. Az dott a magyar katonákból őrnagy egy papírlapot vett elő szervezett Budai Önkéntes ős ráírta: Valóban a brigád semmi rendkívülit nem tett. illetve nem tesz. Csupán dolgozik: pontosan, szépen... Naponta ezer mázsa ömlesz­tett terményt „mozgatnak” meg — raknak fel. vagy le—. Ezer mázsát, kézi erővel. És most egy röpke szorzás: ha­vonta hétszázhatvan-. egy év alatt több. mint háromezer­száz vagon — több vonatsze­relvényre való — terményt lapátolnak. — Harmincnégy fillérért szívlapáttal rakni az ömlesz­tett termény mázsáját.. gon­doljon belé! — szólt —. meg kell markolni a lapát nvelét. hogy összejöjjön a havi há­romezer forint... — Vagy en­nél is tö’ b. hiszen erre jócs­kán volt már példa az eltelt évek során, mióta Percze Ist­ván a vállalatnál dolgozik. Igaz. a havi háromezerérti gyelemnél találhatók még la­zaságok. A pártszervezetben is akad még egy-két olyan ember, aki néha egy kicsit lazít, de őket hamarabb ész­reveszik, és hatásosabban tud­ják őket be? -lyásolni is. Ezért elsősorban a pártszervezet tagjainak a munkafegyelem­ben való általános példamu­tatását kívánják elérni. S természetesen ennek birtoká­ban minden szövetkezeti tag­tól sokkal határozottabban kö­vetelhetik meg a megbízható munkát. A kezdeti eredmények az emberi magatartást illetően már az idén is megmutatkoz­tak, de a korábbi esztendők­ben bekövetkezett fellazulást nem lehetett egyszerre meg­szüntetni. Abban az időszak­ban a pártszervezet se nyúj­totta azt, amire képes lett volna. A régi vezetők nem kérték ki a pártvezetőség vé­leményét- sem támogatását, így a pártszervezet tevékeny­sége is kicsit légüres térben mozgott. A tsz-vezetőség és a pártvezetőség között azonban ma már más a viszony. A mostani kapcsolatot nyugod­tan nevezhetjük teljes mér­tékben harmonikusnak. — Mi teljesen megbízunk az új tsz-vezetőségben és ké­pesnek tartjuk arra, hogy ki­vezeti a szövetkezet szekerét a kátyúból — jelenti ki Köcs- ki József párttitkár, a szövet­kezet raktárosa. Az emberek i szövetkezetben jól akarnak élni, s nekünk nagyon fontos, hogy itt a város szélén min­denki megfelelő -övedehmhez jusson. A fiatalok még így is inkább az üzemekbe mennek, a mi szövetkezetünkben is alig van 4—5 KlSZ-korosztá- lyú fiú és lány. Ezenkívül a pénzzel fegyelmezni is lehet. Ha az embereknek van mit félteniük, akkor sokkal job­ban végzik a munkájukat is. 4 komáromi — Mert nvomban zuhan a kereset, ha gép segíti a mun­kát A Vértes felől novemberi felhők húznak el fölöttünk. Hol előjön a nap. hal elbú­jik a felhők mögé. Akár a bekészítő brigád — mert így nevezik — hangulata: egyik percben tréfa csattan, a kö­vetkezőben pedig komoly munkával telik az idő. Sür­get a tápkeverőüzem. be kell készíteni a kevemivalót; naponta ezer mázsát, szívla­páttal. NEM CSODA, ha a telep­vezető azt mondja: „A Per- cze-brigád előtt le a kalappal. Hiszen rajtuk is múlik, hogy a tsz-ek állatállománya idő­ben jó eleséshez jusson: hogy a családok asztalára több és jobb hús kerüljön. Hiszen végső soron ezért dolgoznak és ennek jegyében pályáznak a szocialista brigád címre is.” — ke. városi _______________ pártbizott­— - ■ - = ságon is el­ismeréssel beszélnek a Dózsa Tsz mostani erőfeszítéseiről. Nagy László, a városi pártbi­zottság titkára így vélekedik a mostani helyzetről: — Ez a mostani vezetői gar­nitúra kellemes meglepetést okozott. A mélyponton vették át a szövetkezet irányítását, s már most az első esztendő­ben látható- hogy nagyon reá­lisan, nagyon józanul irányí­tanak és gazdálkodnak. Nem sajnálják az időt a ts'z-tagok- kal való beszélgetésre, foglal­kozásra és törődésre. Nagyon jól megértették, hogy a szö­vetkezet a tagoké, és a veze­tőség is őértük van. Farkas Ferenc, a 27 esztendős tsz- elnök e rövid idő álatt is jó vezetőnek bizonyult. Nagyon jól látja a vezet-s emberi, po­litikai vonatkozásait is, és aszerint is dolgozik. A realitások talaján mozog­ni, a helyi adottságokhoz al­kalmazkodni- az emberek vé­leményét figyelembe venni — ez a Dózsában most a veze­tési koncepció. Ez azonban nem jelent valamiféle szűk látókörű, kicsinyes óvatosko­dást, ellenkezőleg, bátran ala­poznak a régi tapasztalatok­ra és a jó tanácsokra is. Az új elképzelések kialakításában gyakran cserélnek szót a párt- szervezeten belül is. Sok hasz­nos beszélgetés eredménye az­tán az, hogy ma már teljesen V’íágos a szövetkezet gazda­sági programja, a következő esztendők terve is. Most arccal a növényter­mesztés felé lorúultak. Mivel kevés a szántó, elsősorban a lerrnesátlagoKa-. akarják emel­ni, mert azok most még na­gyon alacsonyak. Viszonylag nagyon magas a számosállat arányuk, s különösen a szar­vasmarha a sok. Ezért maguk akarják megtermelni a szük­séges takarmányt- még ak­kor is, ha ez magas műtrá­gya-felhasználással jár. Jövő­re mintegy 5 métermázsára akarják növelni az egy hold kalászosra jutó műtrágyát. Ez a magasabb termésátlagokban bőven megtérül. Nagymérték­ben akarják növelni a kuko­rica terméshozamát is. — A pártszervezet nem fog­lalkozhat csak a saját belső problémáival — vélekedik Musitz András növénytermesz­tési brigádvezető, a pártszer­vezet és a tsz régi tagja. — A szövetkezeti tagság jogosan igényli, hogy mi többet te­gyünk a gazdasági eredmé­nyekért, mint korábban. Az idén jobbak a kilátások, és ez azzal is magyarázható, hogy a kommunisták, köztük jóma­gam is nagyobb felelősséggel viseltetnek a közös gazdasági problem S nekünk az a legnagyobb elégtétel, ha a tsz-tagság az esztendő végén majd elégedett lesz. ezelőtt drámai volt a helyzet a komáromi E«y évvel Dózsában. Az állapotok most sem idilliek, de a szövetkezet útja újra felfelé ível. S ez jó­részt a pártszervezet és az új vezetők erőfeszítéseivel ma­gyarázható. Az idő törekvé­seik helyességét igazolja. (dkl) Vidéken javítják a pesti antiinszokat A fővárosi autóbuszközle­kedés műszaki feltételeinek javítására a Budapesti Közle­kedési Vállalat kooperációs megállapodást kötött az Au­tófenntartó Ipari Tröszttel, Korábban gyakran előfordult, hogy egy-egy járat számára. Hatvannégyféle dísztárgy —szarvasagancsból Ezred is. Miután a felmentés vég­képp meghiúsult, Pfeffer- Wilcienbruch elhatározta, hogy 26 ezer főre apadt cso­portjával, amelyben 10 ezer sebesült volt, kitör a gyű­rűből. Arra számított, hogy egy rohanással átvágja ma­gát a budai hegyeken és Per- „ , .... , . bár körzetében eléri a német gdtasukkoi derült__ ki, vonalakat. Február 11-én es­te 8 órakor megindult a ki­törők lavinája. Sikerült át­törni a 180. lövészhadosztáiy védelmét, de az áhított célt csak 785 fő érte el. A töb­„Én Szkripkin, a Vörös Hadsereg őrnagya kész va­gyok hadifogságba fogadni mindazokat, akik megadják magukat.” A parlamenter bevitte a házba az üzenetet. Nemso­kára 120 főnyi piszkos, el­csigázott német sorakozott fe! és indult fogságba. Kihall- hogy köztük van Pfeffer-Wilden- bruch. Ö kívánta, hogy fog­lyul ejtője legalább őrnagy legyen. 1945. február 13-án befeje­ződött Budapest felszabadí­bit megsemmisítették vagy tasa' ^ “agy győzelmet Moszk­foglyul ejtették a szovjet csa­patok.. Pfeffer-Wildenbruch le­szedte ruhájáról SS-táborno- ki jelzéseit és néhányadma­va 324 löveg 24 össztüzével köszönte meg hős katonái­nak. Következik: * és a Dráva ra.niéa ...Nándi bácsi elkészült a hatvanadik likőröskészlet... Mi a véleménye erről a csi­szolásról?... Nándi bácsi, jó lesz e hangulatlámpához ez az agancs?... — és Lazárovits Nándor, a MAVAD tatai dísztárgykészítő üzemének a vezetője fáradhatatlanul könyveli, szervezi és irányítja a termelést. Sőt. mindemellett még tervez is: mégpedig több­nyire éjszaka gondolja ki azokat az új formájú dísz­tárgyakat amelyeket azután másnap már elkészítenek az üzemben. Hogyan is kezdődött mind­ez? Lazárovits Nándor gye­rekkora óta szereti az erdőt, s ezzel együtt a fúrást, fara­gást is. Főképpen szarvas­agancsból mintázott meg sok olyan használati eszközt, il­letve dísztárgyat, ami méltán számít a lakás díszének. Há­rom évvel ezelőtt ebből szü­letett az ötlet: az agancsból való dísztárgykészítés. Kezdetben a MÉSZÖV tá­mogatta a kezdeményezést. Amikor pedig bebizonyoso­dott, hogy nem valami „botcsi­nálta” ötletről van szó — hi­szen úgyszólván korlátlan pi­ac várta e dísztárgyakat —, akkor a MA VAD karolta fel a tatai üzemet. Eleinte egy kis műhelyben heten, ma két műhelyben tizennégyen dol­goznak. S míg tavaly egész évben alig ötezer forint tiszta jövedelemre tettek szert, ad­dig 1969 első felében ezen a címen már 114 ezer forintot könyveltek el. Egy év alatt a választék is bővült: a korábbi tizenöt­hússzal szemben ma már hatvannégyféle dísztárgyat ké­szítenek a tatai üzemben. Vaskos albumban a képek hosszú sora várja a vásárlót, hogy a felvételeken látható dísztárgyak közül válasszon. Mert gombtól a likőröskészle- tekig és hangulatlámpától a brossig — mindez agancsból faragva —. igazán gazdag a választék. Ezek után még egy kérdé= Nándi bácsihoz: — Mikén! lehet hozzájutni e dísztárgyak­hoz? — A tatai üzem nem foglal­kozik eladással. — válaszolt. — A Nimród vadászboltnak valamint a budapesti Luxus és a Centrum Áruháznak jut­tatunk termékeinkből. S emellett Belgiumba. Görög­országba. valamint az NSZK- ba és Svájcba is szállítunk. A műhelyben már készül­nek azok a mintadarabok is. amelyeket rövidesen az USÁ- ba továbbít a MAVAD. mert már a tengerentúlról is ér­deklődnek a tataiak készít­ményei iránt. még a minimálisan szüksé­ges iárműmennviséget sem tudták biztosítani, mert — munkáskezek híján — gyak­ran hetekig rostokoltak a ga­rázsban a hibás autóbuszok. A most kötött megállapodás lehetővé teszi, hogy a BKV kihasználja a vidéki iavítóhá- ózat szabad kapacitását. A debreceni. pécsi és miskolci autójavító vállalat, a Buda- oesti Teherautóiavító Vállalat és a XX. számú AKÖV ebben az esztendőben nvole Ikarus 320-as autóbusz telies nagy­javítását. 30 Ikarus 60-as. ~sukfós. 82 Ikarus 620-as és aárom Ikarus 630-as autóbusz kocsiszekrényének felújítását. 1 csaknem 3000 motor, futómű !avítását végzi el. Megkötöt­ték már a szerződőst a jövő esztendőre is: 1970-ben 200 autóbusz, s csaknem 2500 mo­tor. futómű kerül az áFIT- vállalatok javítóműh 'iveibe. Úi flKÖV-telen Oroszlányban A következő ötéves terv egyik fontos oroszlányi léte­sítménye lesz a város új au­tóbusz telepe. A munkát 1970 második félévében kezdik el. A nagyarányú építkezésre az eddigi előirányzatok szerint mintegy 16 millió forintot költenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom