Dolgozók Lapja, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-13 / 212. szám

1969- szeptember 13. szombat' DOLGOZÓK LAPJA A választók javaslatai nyomán A legutóbbi tanácsválasz- J tások alkalmával Piliscséven > összesen 83 javaslat hangzott cl a jelölő gyűléseken. A nyolcvanhárom javaslat közül 79 közérdekű volt, a község fejlesztésével, vízellátással, ok­tatási és kulturális kérdések­kel foglalkozott. A javaslato­kat gondosan mérlegelte a ta­nács, s figyelembe véve lehe­tőségeit, hozzálátott azok megvalósításához. A közelmúlt­ban számba vették, mit sike­rült ez ideig elvégezniük. A Basa utcaiak örömére és megelégedésére járda épült, s elkészült a híd is- Ezzel együtt megoldódott a talajvíz elveze­tése is. Sokan hiányolták a gázcseretelepet a községben, amely azóta ugyancsak rendel­kezésükre áll. A választók ja­vaslatára épült fel az új váró­terem, helyezték át az autó­busz-megállót. s javították meg a Temető utat. A villany- hálózattal kapcsolatos észrevé­teleket is megszívlelte a tanács. Az ilyen jellegű problémák egy részét már megoldották, s a még hátralevőkre is sor kerül. A mozikedvelők táborá­nak örömére szélesvásznúra alakították át a filmszínházat. A kulturáltabb szórakozásra ad lehetőséget az a kisvendég­lő is, amely a végrehajtó bi­zottság szorgalmazására léte­sült a községben. Többen foglalkoztak a talaj­víz elvezetésének problémájá­val is a tanácstagi jelölő gyű­léseken. Ez sem került le a napirendről- A szükséges munkálatok terve már elké­szült, s a jövő esztendőben megvalósításához is hozzálát­nak. Az említetteken kívül még számos választói javaslat való­sult meg a községben, né­hányra anyagiak hiá­nyában azonban ez ideig nem kerülhetett sor. A tanácsta­gok útján rendszeres tájékoz­tatást kapnak a választók ja­vaslataik soráról, természete­sen arról is, mi hátráltatja, késlelteti az egyes tennivalók elvégzését. Csak semmi izgalom .. A szőke fiatalasszc-ny, aki újdonsült vezető, baráti társa­ságával hosszú túrára indul. Amikor beül a volánhoz, így rendelkezik: — Péter mellém üljön, s legyen szíves figyelni az út­jelző táblákat! Gábor, maga legyen mögöttem, s nyomban szóljon, ha valaki előzni akar. Kati te meg úgyis örökké for­gatod a fejed, figyelmeztess, ha rendőrautót látsz. És csak semmi izgalom! Ha nem fog­tok zavarni, délre már Pécsen lehetünk. Ikarusok Minszk utcáin — S nem lesz megerőltető j a csuklódnak a hosszú veze- j tés? — érdeklődik részvéttel j Kati. — Oh te csacsi. Nem azért | fásliztam be, mert fáj, hanem, | hßgy jobban tudjam merre in- j dexeljek ha balra akarok for­dulni... Sz. Negyven év a bányagépgyárban A portás nénike kedves 1 ---- mosollyal muta­tott helyet: — Üljön le csak egy kicsit, amíg hívom, mert ő mindig kinn van a műhelyben... Is­meri? Nem? No itt a képe az üzemi híradón; nézze, itt kö­zépen ez a Germadics elvtárs. Mindenki szereti. Nézem „ fényképet. Fiatal férfiak, lányok között ül az asztalfőn. a haja sötét, az ar­ca sima. Kis idő múlva ruganyos léptekkel jön az udvaron fe­lém Germadics Károly. az Országos Bányagépgyártó Vállalat Tatabányai Bánya­gépgyárának főmérnöke, akit a XIX. bányásznap alkal­mával a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntettek ki . — Három évszám csoporto­sul az én kitüntetésemben — mondja csendesen. _ Csak­n em negyven éve dolgozom itt, a bányagépgyárban, ötven­éves a magyar bányagép- gyártás, én pedig hatvan éve élek. Nem leplezem meglepeté­semet. ő pedig folytatja: — Elvileg már nyugdíjas lehetnék, de nagyon szeretek dolgozni. Rosszul esne. ha azt érezném. nincs már szükség rám... Nem is tudom megér­teni azokat, akik naponta mondogatják: „Már csak eny- nvi meg enmd nap van a nyugdíjig...” Én még a szabad időmet is munkával töltöm. óta rádióamatőr vagyok. És ha nvugdíjaznak. akkor is lesz mit tennem, van néhány műszerem, amit szeretnék be­felezni. 6—7 évet kell még rajtuk dolgoznom. — Szóval ez az ifjúság tit­ka? — Nem biztos, hogy mások­nál is igaz a tétel: én akkor érzem jól magam, ha dolgoz­hatok. — Hogyan lett mérnök? — Tatabányai születésű va­gyok. Apám is műszaki em­ber volt, követtem. Akkori­ban központi gépműhelynek nevezték a mai bányagép­gyárat, amelynek kitűnő szak­munkásgárdája volt. Én vég­zettségem szerint nem vagyok mérnök, csak technikus. Ak­kor, az igényesebb szakmun­kásgárda mellett dolgozni nagy előny volt. Röviddel utá­na, hogy idekerültem, meg­kezdődött a brikebtgyár kor­szerűsítése, szükség volt a tervezőkre. A mi üzemünk gyártotta a brikettgyárnak a berendezéseket, én is részt vettem a munkában. Régen nem volt elszeparálva a ter­vezési "csoport a gyár más munkáitól. Dolgoztam. mint művezető, bérszámfejtő es tervező is. Ennek az volt az előnye, hogy azonnal láttam elképzeléseim megvalósulását. Germadics Károly főmér­nök szobája a zsúfolásig te­le van tervrajzokkal, köny­vekkel. Még a padlón, széke­ken, szekrények tetején is kötegekbe rakva tornyosul­nak a „mérnök-álmok”. A megvalósult álmok. Középen a hatalmas tervező asztal, mellette kis széken számtalan körző, tűhegyes ceruza, egye­nes és görbe vonalzók, a mun­kaeszközök. — A vezetőség észrevette — folytatja a visszaemlékezést Germadics Károly —, hogy a mi kis tervező csoportunk életképes, és bizonyos munká­kat sokkal olcsóbban elvégez­het, mint a „külső tervezők”, és így több megbízást kap­tunk. Űj kötélpályát tervez­tünk, osztályozót. Az igazi munka azonban csak a felsza­badulás után kezdődött... — Bicskétől Almásfüzitőig I új vasúti hidakat csináltunk, I rengeteg vasúti kocsit javítot­tunk. Nagy munka volt a kar- bidgyár helyreállítása is... A háború után kezdtük meg a nagyfokú átképzést, sok ipari tanuló kapott itt szakmát, ön­álló gyár lettünk, a Nehézipa­Jól dolgozik a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság Esztergomban Az esztergomi városi tanács igazgatási és jogi állandó bi­zottsága mellett működő gyer­mek- és ifjúságvédelmi albizott­ság tevékenyen dolgozik. Ne­gyedévenként tartja üléseit Ilyenkor általában egy-egy is­kola ifjúságvédelmi munkája kerül a megbeszélés közép­pontjába. Az albizottság tagjai jórészt pedagógusok, a téma szakavatottjai. A gyámügyi előadóval állandó kapcsolatot tartanak, rendszeresen jelzik a területükön észlelt problémá­kat. hogy szükség esetén a gyámhatóság gyorsan és hatá­sosan intézkedhessen- A gyermek és ifjúságvédel- faí albizottság tagjai aktívan végzik teendőiket. Rendszere­sen látogatják a családokat, fi­gyelemmel kísérik az állami gondozásból a családokhoz nevelésre kihelyezett kis­korúak helyzetét, azok tes­ti, szellemi és erkölcsi fejlődését. Jó kapcsolatot tar­tanak fenn a társadalmi szer­vekkel, a városban levő válla­latokkal, s ennek nem kis ré­sze van működésük eredmé­nyességében. A pártfogói hálózat már 20—25 tagú. s olyan emberek közül kerültek ki, akik a fia­talkorúakat nemcsak magán­életükben kísérik figyelemmel, de munkahelyükön is ellen­őrizni tudják őket. ri Minisztériumhoz tartozunk. A döntő profil a szénbányák ellátása. Mi készítettük az országnak a bányacsilléket, egységes szabványt kellett kidolgozni, mert azelőtt vagy 120 fajta volt. — a!z utolsó 7—8 évben kezdtem bele életem egyik „főművébe”. Rendkívül lénye­ges kérdés a korrózióvédelem. Megterveztem, és elkészítet­tem egy úgynevezett öntvény- tisztíó berendezést. Ennek al­kalmazása megnöveli a festés élettartamát. Azt hiszem, ez volt az, ami a kitüntetés mö­gött van, persze úgy, hogy ez tette az „i”-re a pontot. 1945. után ennek az üzemnek let­tem az üzemvezetője, és ami­kor gyár lettünk, 1951-ben ak­kor pedig főmérnök. Azóta dolgozom ebben a szobában. Valóban a tervrajzhe­gyek tanúskod­nak az idő múlásáról, Germa­dics Károly életének sűrűsö­déséről. És a töméntelen mun­ka ellenére alig van itfc-ott egy-egy ősz hajszála. Mozgása változatanul gyors és fiatalos. Másként nem is lehetne elbú­csúzni tőle. mint további jó munkát, és egészséget kíván­va. Wer Vilmos ÉVRŐL ÉVRE FEJLŐDIK és erősödik a szovjet és ma­gyar nép barátsága. A po­litikai, kulturális, tudományos és technikai élet ezer szála fűzi össze a két népet, to­vábbi sikerekre ösztönzi a szocializmus és a kommuniz­mus építésében, a békéért és a haladásért folytatott harc- ban. A barátság szálai behálóz­zák Belorussziát is, a szov­jetek országának egyenjogú köztársaságát. A belorusz nép nagyon jól ismeri a ba­ráti magyar nép sikereit, tiszteli a magyar nép dicső j forradalmi harcát az új élet­ért, nagyra értékeli a ma­gyarok kultúráját, munka­szeretetét. Sok magyar író művét fordították le belorusz nyelvre, így például Petőfi Sándorét, Hidas Antalét. Gyakran szerepelnek Liszt Ferenc és Kálmán Imre mű­vei a belorusz rádióban, a koncerttermekben. Nagy si­kerrel mutatták be eddig is a Magyar Népköztársaság gazdasági eredményeit tük­röző kiállításokat Belorussziá­ban. Ezekben a napokban nyílik meg Minszkben a ma­gyar BUDA VOX Külkereske­delmi Vállalat hírközlési be­rendezéseket bemutató kiál­lítása. A belorusz sajtó már ismertette a kiállítás egyes tárgyait. A magyar nép kiváló ered­ményeivel lépten-nyomon ta­lálkozhatunk köztársaságunk­ban. Én egyről szeretnék részletesebben szólni, a ma­gyar Ikarus autóbuszokról. Mint Magyarország nagy­városaiban, Minszkben is problémát okoz a munkába- menő és munkából hazatérő emberek gyors elszállítása j Minszkben pillanatnyilag az autóbusz a leggyorsabb köz- 'ekedési eszköz, (a metrót néhány év múlva kezdik épí­teni) az autóbusz-megállók­ban összegyűlt tömeg lassan fogy, bár az autóbuszok 1—2 percenként közlekednek a városban. Megkönnyebbült só­haj tör fel az emberekből mikor a távolban meglátják az Ikarus autóbuszok sárgás vörös karosszériáját. „Jön ez a nagyszerű, méret nélküli autóbusz, a harmo nikás körhinta.. mindenkit felvesz”. — Mondják ked­vesen viccelve az utazó minszkiek. És valóban. Az Ikarus min­denkit felvesz, és halkan duruzsoló motorral a város legtávolabbi pontjaira is el­szállítja az embereket. Nemrégen meglátogattam az 1-es számú autóbuszgarázst. Ebéd után volt. az az idő amikor a reggeli feszültség már feloldódik a munká­sokban, és az esti fáradság még nem jelentkezik. Vlagyi­mir Grib igazgatóhelyettes szintén pár percnyi pihenő­höz jutott. Elbeszélgettünk a városi közlekedésről, s arról hogyan „dolgoznak” a ma­gyar Ikarusok. — Igen, valóban „méret nélküli” ez az autóbusz tí­pus, nagyon találóan keresz­telték így el a minszkiek nagy segítségünkre van — felelte. — Különösen hasz­nát vesszük az olyan vona­lakon, ahol nagyon sole az utas, és ilyen vonal sok van Minszkben. Az utóbbi évek­megkönnyíti a munkát a for­galmas városban. Nagyon ló az is, hogy egyszerre sok embert föl ^tudunk venni, hogy úgy mondjam „megtisz­títjuk” a megállókat. S ez a legfőbb feladatunk. — Igen. az a mi felada­tunk, hogy a minszkieket mi­nél gyorsabban elszállítsuk a város minden részébe. Hi­szen az emberek jó közér­zete attól is függ. hogyan jutottak el a munkahelyükre — mondja Kari Golovna, az autóközlekedési vállalat párt- bizottságának tagja. — Hang­súlyoznom kell. hogy gépko­csivezetőink örömmel veze­Egy a „méret nélküli” Ikarusok közül. ben Minszk külvárosában a többemeletes lakóházak ül negyedei nőttek ki a föld­ből. Sok új városrészt erdő­sávok választanak el a köz­ponttól így aztán nagy gon­dot jelent a távolság. A ma­gyar Ikarus autóbuszok, me­lyek 180—200 embert is be­fogadnak, nagyban megköny- nyítették e probléma meg­oldását. Minszk műútjain, me­lyek a Zelenij Lúg (zöldrét) Csizsovka, Kraszovcsina ke­rületeket kötik össze a város­sal (ahol Minszk legnagyobb gépkocsi- és traktorgyárai vannak) több mint negyven Ikarus közlekedik. Ez a szám a közeljövőben kétszeresére növekszik. S én úgy gondo­lom, ennek nagyon fognak örülni a minszkiek. Az utasokkal együtt örül nek az Ikarus-szal dolgozó gépkocsivezetők is. Vaszilij Csudnyikov gépkocsivezető aki éppen barátját készüli fölváltani a kormánynál a következőket mondja: — Nagyon jó autóbuszok Mi különösen annak örülünk, hogy magyar barátaink gon­doltak a vezető kényelmére is. A kényelmes vezetőfülke a jó kitekintési lehetőség AMT — Mit szól, Juliska, ehhez a lehetetlen időjáráshoz? — Mit-e? Hát én megmon­dom magának Mariskám, hogy mitől van. Annyit kutatgat- nak ezek az istentelenek, hát azt hiszik, hogy a jóisten hagy­ja a gyarló emberiségnek ki­lesni a titkait. Várjon csak. nincs messze a világvége... Hát csak menjenek a világ­űrbe, majd előjön egyszer egy csomó fekete kisördög, és el­viszi őket űrhajóstól a pokol­ba. Aztán majd a sátán kon- dérjában gondolkozhatnak a világ folyásán... Mit főz ma ebédre? — Húsleves lesz, meg főtt marhahús, jó kis paradicsom­mártással. Ferike, Sárika na­gyon szeretik. — Hát akkor nem sok ide­je van Mariskám, a főzésre. Tíz óra is elmúlt. Vagy talán későn szoktak ebédelni? — Hamar megvan az, nem kell egy óra sem az egészhez. A kuktában fél óra alatt meg- fől a hús, a szósz meg semed- dig sem tart. Jobb szeretik a gyerekek is, ha friss az étel. — Lehet, hogy abban a cso­dafazékban hamar kész az étel, de a húslevesnek csak akkor van igazán jó íze, ha egész délelőtt a tűzön Totyo­gott ... Én ma nem főzök. Tegnap egész nap mostam. Fáj a karom, a derekam a sok csavarástól. — Miért nem vesz Juliska csavarógépet? Fele fáradság­gal megmegy a munka. — Szegény asszony vagyok, nincs énnékem pénzem min­den évben új ágyneműre. Bi­zony nem teszem tönkre ezek­kel az újfajta mosószerekkel, I meg gépekkel. A lányom is örül neki, hogy ilyen leírni- j lösen és mégis patyolatra mo- I sok. A nagymosást mindig el­hozza. Mondja is: „Hiába, anyukám szebben senki nem tud mosni.1” Tudja milyen jó az, ha így megbecsülik az em­ber munkáját? — Elég nem jól teszi, hogy olyan sokat dolgozik. Inkább magát kímélné jobban a ruha helyett. Nálunk ugyan min­denféle gép van, de a lányom így is megosztja hármunk kö­zött a munkát. Rám csak a fő­zés, meg a napi takarítás jut. No, meg a két kisunokám ... A bevásárlást, a mosást, a nagytakarítást a lányom meg az ura csinálják. Szerdán pél­dául a vejem elküldött mind a négyünket moziba, és re­mek halászlével, meg túrós­csuszával várt minket vacso­| rára. \ — Tudja mit, Mariska, elég tutyimutyi ember lehet a ma­ga ve je. Az én megboldogult uram — isten nyugosztalja — nagyon szigorú ember volt. Ha túl melegen tálaltam eléje a levest, tányérostul kivágta az ablakon. De tisztelte is min­denki. — Megbecsülik azért a ve- jemet ne féljen. Nem, tették volna meg másképp brigád- vezetőnek. Sokszor telefonál­nak neki az üzemből: „Jöjjön be Fehér elvtárs, segítsen, mert probléma van!” ... Egy­szer elvittek brigádkirándu­lásra, mások is hozták a csa­ládjukat. Hát akkor is lát­tam, mennyire respektálják a szavát... Melege van látom, Juliska. Minek veszi fel ilyen időben azt a sok szoknyát? Vagy legalább a kendőt vegye le a fejéről! — Isten ments! Illetlenség \ lenne meztelen fejjel járkál­ni! — Csak nem kopasz, szom­szédasszony? — Én ugyan nem! De maga is jobban tenné, ha korához illően járna. Az a szoknya is éppen, hogy eltakarja a térdét. Hogy a színéről ne is beszél­jek. Mindenki megszólja! — A lányom varrta fel a ru­háimat. Azt mondta, nekem is alkalmazkodnom kell a di­vathoz. Hatvannyolc éves ko­rában még nem bújhat el az ember... Sárika! Ferike! \ Gyertek aprókáim! Megyünk ebédet főzni... Ma hogyan is van a beosztás? Ferike a fö- szakács. Igaz? Én vagyok mel- \ lette a kiskukta, Sárika, te j meg a konyhaparancsnok ... — Méghogy konyhaparancs- [ nők!... Hogy ezt eddig még nem csukták bolondokházá­ba ... tik az Ikarusokat, és nagyon szép eredményeket érnek el ezeken az autóbuszokon. Ki­tűnően dolgoznak az olyan tapasztalt gépkocsivezetők, mint Román Razmiszlovics, Vjacseszláv Ivanovszkij, Jurij Kalyko, az Idolcsik-testvérek, és mások. Odaadó munkájuk­kal sikeresen teljesítik a vál­lalat tervét, eleget tesznek Lenin születésének 100. év­fordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeiknek. Sok Ikaruson dolgozó sofőr fény­képe függ a dicséret-táblán. Bátran mondhatjuk, hogy az Ikarus segíti szocialista versenyünkét — Fejezi be Golovna elvtárs. Hasonló véleményen van az autóközlekedési vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke, Nyikoláj Savely elv­társ is. Mint hangsúlyozta az Ikarus segítette a munkater­melékenység növelését, és nagyban csökkentette a köz­lekedést ért panaszokat. S ez szintén fontos a kollektívák részére. — Tudjuk, hogy a magyar nép készül hazája felsza­badulásának 25. évforduló­jára — mondták befejezésül a minszki autóközlekedési vállalat dolgozói. A fasiszta megszállóktól való felszaba­dulásuk 25. évfordulóját ml is megünnepeljük. Tiszta szívből üdvözöljük a Magyar Népköztársaság dolgozóit, sok sikereket kívánunk nekik a munkában és az életben. Iga­zi baráti szálak fűznek össze bennünket, melyeket a to­vábbiakban nemcsak szóban, de tettel is erősíteni fogunk. AZ 59—59 SZÁMTABLAJÜ Ikaruson tértem haza. A ko­csit Jurij Kalyko vezette. Megkérdeztem tőle. milyen a munka a „méret nélkülin”, milyen eredményekkel di­csekedhet. Jurij Kalyko egy táblács­kára mutatott „menet, köz­ben ne beszélgessünk a ve­zetővel” majd elmosolyodott és sokatmondóan felemelte hüvelykujját. Ez nálunk Belorussziában azt jelenti, hogy kitűnő. Ernszt Koljagyenko, a Zvjazda című újság felelős (ilkára. M. E. FELVÉTELRE KERESÜNK három műszakos munkára 16 ÉLETÉVET BETÖLTÖTT 8 általános iskolai végzettség, gél r ndelkező NŐI MUNKA­ERŐT fonodái munkára. At- lagosan heti 44 órás munka­idő. Vidékieknek lavást bi to- sítunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk: PAMUT TEXTILMÜVEK FONŐGYA. RA. Cím: Budapest XI. kér. Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály, (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom