Dolgozók Lapja, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

▼títo mxnMom, üOlbOlQKém AZ MSZMP KOMÁROM MF GXFJ B IZ 0 T T S Á‘GArÉ S A MEGYEI T A N A C S LAPJA XXIV, ÉVFOLYAM 134. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. JÚNIUS 1. VASÁRNAP Mai számunkban: Könyvsátor” a Népházban 4. oldal Sárisápon jártunk... 7. oldal Család— Otthon 8. oldal r Szívből köszöntjük: • •• a pedagógusokat Hagyomány már, nogy június első vasárnapján köszöntjük a pedagóguso­kat, akik az ország lakossá­gának több mint egytize- dét kitevő tanulóifjúságot nevelik, akiknek keze alatt formálódik a legértékesebb anyag, az ember. Érthető hát, ha munkájukat az egész társadalom figyelem­mel kíséri, s nagyra érté­keli. Az egymást követő tan­évek csak a külső szemlé­lők számára egyformák, va­lójában azonban minden esztendő új, az előzőktől el­térő. Szerencsére a most záruló iskolaév sikeresnek mondható, hiszen a tapasz­talatok szerint mind körül­ményeiben, mind pedig tar­talmában jobb, gazdagabb lett a tavalyinál, vagy a tavalyelőttinél. Különösen sokat javult a helyzet az általános isko­lákban, ahol a reform ré­gebbi befejezése következ­tében már némi, jó érte­lemben vett rutinra is szert tehettek a pedagógusok. Lecsitulóban volt a nagy demográfiai hullám, keve­sebben jártak egy-egy osz­tályba, s ezért több idő ju­tott a diákokkal való egyé­ni törődésre. Javultak va­lamicskét a tárgyi feltéte­lek is: az anyagi lehetősé­gekhez mérten korszerű­södtek a szertárak, szapo­rodtak az audiovizuális ok­tatási eszközök, s néhol még tantermek is felszaba­dultak napközis szobának, ifjúsági klubnak, vagy szakköri helyiségnek. A következő években a középiskolai reform teljes befejezése lesz az egyik legnagyobb feladat. Külö­nösen a szakközépiskolák átalakítása jelent nagy munkát, hiszen itt még az új, korszerűbb tantervek kiadásánál tartanak. S az­tán a keretek egy időre nem módosulnak. Persze, mindig változniuk, fejlőd­niük kell az oktatói és ne­velői munka módszereinek. Hiszen éppen az a szép, s egyben nehéz is a pedagó­gusi tevékenységben, hogy az évenként változó gye­rekanyag, a fejlődő társa­dalmi környezet és életkö­rülmények hatására, min­dig új nevelési szituációk adódnak, amelyek a jobbra törekvés belső kényszerével párosulva védelmet nyújta­nak a sablonok ellen. Eze­ket a szituációkat felismer­ni, hozzájuk módszerekben és eszközökben alkalmaz­kodni nem könnyű feladat, s ezért állandó nevelői ké­szenlétet, szellemi frísse- séget igényelnek. Mit kí­vánhatnánk hát jobbat a nevelőknek most, a peda­gógusnapon, mint sikeres tanévzárást, s kellemes pi­henést, az egész éves hasz­nos munka után. Záróközlemény a magyar —osztrák tárgyalásokról ,az építőmunkásokat Túlzás nélkül elmondhat­juk, hogy az építőipari dol­gozók munkája előkelő he­lyet foglal el a közvéle­ményt érdeklő kérdések so­rában. Nem nehéz magya­rázatot adni erre a tényre. Évről-évre több lakást, kommunális, kulturális és ipari létesítményt kell fel­építeniük, és nemcsak töb­bet, hanem jobb minőségűt, korszerűbbet is, a lehetősé­gekhez mérten nem drá­gábban, hanem olcsóbban. Sok hagyomány, tradíció őrzi az építő-, fa- és építő- anyagipari munkásság tör­ténelmi harcait, szervezett megmozdulásait, melyen a nemzetközi proletariátussal összeforrva átküzdötte ma­gát. Elődeink és veterán­jaink harca sokrétű volt. mely a munkaidő normali­zálására, a bérek emelésé­re, a szociális problémák megoldására irányult első­sorban. Feladataink ma semmivel nem kisebbek, azonban céljukban, tartal­mukban és minőségben vál­toztak. Nekünk nem kell az uralkodó osztály ellen vív­ni harcot, hisz az uralkodó osztály mi vagyunk: a mun­kásosztály. A mi céljaink egybeesnek a.'párt és a kor­mány célkitűzéseivel, a szo­cialista társadalom felépíté­sével. Az építő-, fa- és építő­anyagipar területére mind erőteljesebben hatol be a technika forradalma. új alapokra helyezi a belső szervezettséget, az építkezői módját, technológiáját, új anyagokat és módszereket honosít meg. Előtérbe ke­rült a jövedelmezőség, az ár, a hitelrendszer, a piac szabályozó szerepe, a válla­latok önállósága, az ered­ményes, nyereséges terme­lés. A tervgazdálkodás haté­konyabb formája teremtő­dik meg. Az új mechaniz­mus célja az életszínvonal emelkedése, a kedvezőbb munkafeltételek megterem­tése, a munkaidő csökken­tése és ennek eredményei az eddiginél sokkal jobban függnek a vezetés, irányí­tás színvonalától, a dolgo­zó kollektívák munkájától A dolgozók a szerint ré­szesülnek a javakból, amennyivel hozzájárulnak az eredményekhez, amilyen színvonalú és minőségű munkát végeznek. A párt és a kormány a békés építő munkán kívül az építőmunkások tradicio­nális harcaihoz méltóan mindenkor számít az építő munkásokra. Elismeri az építő-, fa- és építőanyag­ipar fontosságát, s ez kife­jezésre jut a bér, a munka­ügyi, élet- és munkakörül­mények javítását célzó in­tézkedésekben, amelyekre dolgozóink legméltóbban úgy reagálhatnak, ha min­denki a maga területén el­végzi a reá bízott feladato­kat. Illesse elismerés az épí­tőket eddigi fáradhatatlan tevékenységükért. Az épí­tők napján köszöntjük me­gyénk valamennyi építő-, fa- és építőanyagipari dol­gozóját. Fock Jenő, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mányelnöke, dr. Josef Klaus szövetségi kancellár meghí­vására 1969. május 27-től 31-ig hivatalos látogatást tett Aus lriában. A magyar miniszterelnököt fogadta Franz Jonas szövetségi el­nök, látogatást tett dr. Jo­sef Klaus szövetségi kancel­lárnál, dr. Hermann Withalm alkancellámál és dr. Kurt Waldheim külügyminiszter­nél. Fock Jenő és dr. Josef Klaus tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról és az orszá­gaikat érintő nemzetközi kérdésekről. A magyar kor­mány képviselői és az ille­tékes osztrák szakminiszte­rek külön megbeszéléseiken elsősorban a kétoldalú kap­csolatok továbbfejlesztésével foglalkoztak. A kormányfők megelége­déssel állapították meg. hogy a dr. Josef Klaus szövetségi kancellár 1967. évi magyar- országi látogat" ®a óta eltelt időszakban minden terüle­ten tová'obfeilőitek orszá­gaik kétoldalú kapcsolatai. Mindkét fél egyetértett azzal, hogy az elmúlt évek­ben kedvezően reuőatek a gazdasági kapcsolatok. A két ország árucsereforgalma 1950—1960 között meghá­romszorozódott és 1960-tól 1968-ig csaknem megkétsze­reződött Egyetértés alakult ki abban is. hogy reális le­hetőségek vannak a keres­kedelmi és gazdasági kap­csolatok továbbfejlesztésére mind az árucsere eddigi, ha­gyományos formájában, mind a két ország vállalatainak együttműködésében. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a két ország kul­turális kapcsolatai az el­múlt években fejlődtek és tovább szélesíthetők. A lá­togatás során dr. Tímár Má­tyás miniszterelnökhelyettes és dr. Theodór Piffl-Perce- vic közoktatásügyi minisz­ter egyezményt írt alá a műszaki-tudományos együtt­működésről. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a magyar— osztrák határügyi vegyes­bizottságok hasznosan te­vékenykednek. A magyar fél tájékoztatást adott azok­ról az intézkedésekről, ame­lyeket a tartós nyugalom érdekében a közös hatá­ron eddig végrehajtott. Az osztrák fél ezt a közlést megelégedéssel vette tudo­másul A látogatás alkalmat nyúj­tott a nemzetközi kérdések megtárgyalására. Ennek során különös figyelmet szenteltek az európai biz­tonság kérdésének. Ezzel kapcsolatban mindkét fél kifejtette álláspontját. A március 17-i budapesti fel­hívásnak megfelelő, európai roizto;,‘sagi konferencia 'ter­véről. Azonosan ítélték meg a konferencia jelentőségét, egyetértettek abban, hogy azt alaposan elő kell készí­teni. A délkelet-ázsiai helyzet­tel kapcsolatban kifejezték azt a reményüket, hogy a jelenleg Párizsban folyó tárgyalások a vietnami kér­dés mielőbbi megoldásához vezetnek az 1954-es genfi megállapodás alapján, amely szerint a vietnami népnek lehetővé kell tenni, hogy maga dönthessen jövőjéről A közel-keleti helyzet kér­désében a felek aggo­dalmuknak adtak kifejezést. Remélik, hogy a Biztonsá­gi Tanács 1967. november 22-i határozata alapján a konfliktust sikerül úgy megoldani, hogy megvaló­suljon a térség valódi bé­kéje. Fock Jenő miniszterelnök Losönczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének a nevében hivatalos magyarországi lá­togatásra hívta meg Franz Jonas köztársasági elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az időpontban diplomáciai úton állapodnak meg. Fock Jenő szombaton dél­után visszaérkezett Bu­dapestre. Megnyílt az ünnepi kony rliét Dr. Orbán László, a mű­velődésügyi miniszter els^ helyettese nyitotta meg szombaton — a már hagyo­mányos fórumon, a Liszt Ferenc téri Ady szobornál — az évenkéat ismétlődő ünnepi könyvhét kulturális eseménysorozatát és vásárát Beszédében többek között ezeket mondotta: — Az írószövetség kezde­ményezésére kibontakozó­ban levő „olvasó népért” mozgalom jegyében áll az idei ünnepi könyvhét Eh­hez az országos művelődési misszióhoz társadalmi és hi­vatali szervezetek egész sora csatlakozott, hiszen nemzett kultúránk ügyéről van szó. Milliók szellemi fioláié’-:» nálunk a könyv, évente 53 millió kötetet kölcsönöznek a könyvtárak, s pédául 1968. ban — amikor sokszor any- nyi könyvet adtunk ki. mint a felszabadulás előtti eszten­dőkben — 891 millió forintért mintegy 55 millió kiadványt vásároltak a könyvbarátok, az olvasók. A megye vezetői köszöntötték a pedagógusokat Kitüntetések átadása Szombat délelőtt a megyei tanács nagytermében kitün­tetéseket adtak át pedagó­gusoknak. Az ünnepségen részt vett Bokros Albert, a KISZ megyei titkára, Izsáki Dobi István nevét vette tel a tatabánya-újvárosi .IV. sz. általános iskola úttörőcsapata \ jLu A tatabánya-újvárosi IV. számú általános iskola út­törőcsapata ünnepélyes ke­retek közt vette fel a nem­rég elhunyt Dobi István ne­vét. Az Elnöki Tanács volt elnökének özvegye és Dobi István egykori harcostársa, Komáromi Józsi bácsi is részt vett az ünnepélyes névadón. Bittmann János, a Magyar Úttörők Szövetsége köz­pontjának munkatársa mon­dott ünnepi beszédet ebből az alkalomból. Elmondta, hogy több mint tíz eszten­deje született újjá az út­törőmozgalom, s ma már több mint 4 ezer csapatot tartanak nyilván. A 3272. számú Dobi István úttörő­csapat, mely most a névadó ünnepségen fogadta meg, hogy hű marad a csapat névadójának és az úttörő- mozgalomnak a célkitűzései­hez. eszméihez. A névadó alkalmával a csapat — a névadó ünnepségek kedves aktusához hasonlóan — a ,,nevelőszülők” megkülön­böztetett figyelmének kö­zéppontjába került, akik szeretnék a jövőben végig­kísérni a csapat-közösség fejlődésének útját. Megem­lékeztek a csapat névadójá­nak, Dobi Istvánnak az ér­demeiről, arról, hogy 1949- ben a Minisztertanács el­nöke, majd 1952-től — nyu­galomba vonulásáig — az Elnöki Tanács elnöke volt, őzv. Dobi Istvánná emlékszalagot kőt a csapatzászlóra. A tisztelgés perceiben. életében az ipari és agrár­munkásság felemelkedésé­ért kifejtett tevékenysége el­ismeréseként Nemzetközi Lenin Békedíjat, s a Szo­cialista Munka Hőse ki­tüntetést érdemelte ki. Dobi Istvánná emléksza­lagot kötött a csapatzászló­ra, a XV. akna nevében pe­dig emlékzászlót nyújtottak át a csapatnak. Ezt követő­en megtekintették a kiál­lítást, melyen Dobi István­nal, és szülőföldjével, Szőnnyel kapcsolatos anya­got mutattak be, majd fo­gadást adtak az ünnepség résztvevői tiszteletére, s egyben a pedagógusnap al­kalmából is jutalmakat ad­tak át. Ezen a szombat délelőttön vette fel Tóth Bucsoki Ist­ván nevét a tatabánya-kert­városi iskola úttörőcsapata ifc Mihály, a Hazafias Népfront megyei titkára és Moharos Józsefné. a pedagógus-szak­szervezet megyei titkára. Köszöntötte a pedagóguso­kat Havasi Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Steiner Tibor, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese; majd a Művelődésügyi Mi- nisztérhim és a KISZ KB megbízásából kitüntetéseket adott át. Az oktatásügy kiváló doU gozó ja kitüntetést kapta. Bá­náti István. Gruber György, Kapu Jánosné. Kilhof Jó­zsef. Senkerik Erzsébet, Skoflek István, Sólymos Er­vin. Szekendi Margit, és Varsa Sándor. Miniszteri dicsérő okleve­let nyújtottak át Déri Győ- zőnének és Virágh Erná­nak. Kiváló dolgozó oklevelet kapott: Kiss Mésné és dr. Szöllőssv Istvánná. KISZ Érdemérmet kapott Laklóth Terézia. Kiváló úttörővezetÓ jel­vényt kapták: Debnarik Ti­bor Schilling Etelka. Sóly­mos Ervin; Szántó Bélóné. Szóda Ferenc és Vida Pál- né, dr. Szovjet vezetbk távirata Szudánba Nyikolaj Podgomij. a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke táv­iratban üdvözölte Dzsafar Numeiri vezérőrnagyot ab­ból az alkalomból, hogy a Szudáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Taná­csa elnökévé nevezték ki. Táviratában sikereket kívánt az új szudáni államfőnek és kifejezte azt a reményét, hogy a két ország baráti kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Álekszej Koszigin miniszterelnök Abu Baki Audallah miniszterelnököt és külügyminisztert köszön­tötte kinevezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom