Dolgozók Lapja, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

1969. májas 17. szombat DOLGOZOK LAPJA 3 Időszerű probléma A szakmunkásképzés nekézségeiről Az ipar fejlődése egyre több szakmunkást igényel. A szakmunkásképző-intézetek pedig nem tudják kielégíteni az iparágak óriási igényeit. Az újságokban oldalak tel­nek meg napról napra szak­munkásokat kereső hirdeté­sekkel. Megyénkben Is élesen jelentkező probléma a szak­munkáshiány. A szakmunkás- képzés helyzetéről, problé­máiról beszélgettünk Hor­váth Józseffel, a tatabányai 314. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatójával. — ön miben látja a szak­munkáshiány fő okát? — tettük fel a kérdést. — Azzal kezdeném, hogy az általános iskolát végzett fiatalok közül nagyon keve­sen érdeklődnek az egyes szakmák iránt. Ebben a tan­évben például jelentkezők hí­ján iskolánkban 226 tanuló helye maradt üresen. Jelen­leg 450 tanulót tudnánk fel­venni, de előreláthatólag en­nek fele sem jelentkezik. Eb­ben a tanévben 30 helyünk van az emelt szintű villany­szerelői szakon, s mindössze tizenkettőt tudtunk „össze­verbuválni”. Egyáltalán nem tudjuk megindítani a kép­zést a műköves szakmában (lépcső, falburkoló lapok ké­szítése, felrakása, stb.), pedig a KOMÉP-nek nagyon jól felszerelt műhelye van en­nek az oktatására. Könnyű, szép szakma a lányok szá­mára a hőszigetelés, 15 fia­talt vennénk fel, s idáig egyetlen jelentkező sem akadt. — Mit tesznek annak ér­dekében, hogy több fiatali iskolázzanak be? — Évek óta rendszeresen ellátogatunk az általános is­kolákba, nemcsak megyénk­ben, hanem Fejér és Somogy megyében is. Pályaválasztási tanácsadásokat tartunk, kiál­lításokat rendezünk, mindent elkövetünk, hogy felébresz- szük a gyerekekben az ér­deklődést az egyes ipari szakmák iránt, sajnos, ke­vés eredménnyel. — Milyen az egyes szak­mák Iránti érdeklődés, s milyen szakmákban Tan a legnagyobb hiány? — Csak néhány példával érzékeltetem a szakember­szükségletet, s úgy hiszem, ez mindent megmagyaráz. A Ta­tabányai Szénbányák több mint 400 szakmunkást tudna foglalkoztatni, s a KOMEP szinte korlátlan mennyiség­ben felvenne építőipari szak­embereket. Az építőipar se­hogy sem tudja biztosítani az utánpótlást. A legnagyobb hiány az olyan szakmákban van, mint az ács, emelt szin­tű és hagyományos villany- szerelő, vasbetonszerelő, szi­getelő, központi fűtésszerelő, vízvezeték-szerelő, állványo­zó. Pedig az építőipari szak­mákban az ösztöndíjon, a vállalati támogatáson kívül, a kollégiumi elhelyezést is biztosítjuk a tanulóknak. — Más szakmákban is tud­ják biztosítani a kollégiumi elhelyezést, s van-e ennek valamilyen kihatása a je­lentkezésre? — Sajnos, 1800 tanulónk közül csak 284-et tudunk kol­légiumban elhelyezni, első­sorban az építőipari szakoso­kat. A beiskolázási nehézsé­geket természetesen a kollé­giumi helyek hiánya is fo­kozza. Ezen azonban pillanat­nyilag nem tudunk segíteni. Építésre pénzünk nincs, s belátható időn belül nem is lesz. Meg területünk se lenne a terjeszkedésre. Igaz, folytatunk megbeszéléseket a KOMÉP-pel a Győri úti le­ányszálló átvétele ügyében, de eddig még nem sikerült zöld ágra vergődnünk. Ez< 150 férőhellyel enyhítene} gondunkon. Nem panaszkod­hatunk a Munkaügyi Minisz­tériumra se, hogy nem törő-] dik velünk, mert ez évben is} építettünk egy 180 férőhelyes} tanműhelyt, s a megye másik < két városa, Komárom és} Esztergom is kapott, illetve} kap új iparitanuló-iskolát. < — Melyek mák, ahol van? azok a szak- i túljelentkezést — Van egy-két „menő”} szakmánk, ahol bizony több} a jelentkező. Ilyen most azt asztalos, a parkettázó, szoba-} f estő-mázoló, autószerelő. < Különben ez divatszerűen} változik. Én ezeket se tar-J tóm se szebbnek, se jövedel­mezőbbnek, mint a többit — A szakmunkáshiány or­szágos probléma. Ez az or­szágos probléma azonban,} különösen fájón érinti me­gyénket, hisz az ország leg-} iparosítottabb megyéi közét tartozunk. A szakmunkás-} utánpótlás elégtelensége hát-t ráitathatja további fejlődé-} sünket — fejezte be a kér-} désekre adott választ Horváth t József. (—tám) AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK Május végére készül el Komáromban az egyik legkorsze-4 rűbb technológiával épülő új megyei létesítményünk, a Ko-} márom megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat 60o} vagonos gabonasilója. A pneumatikus csűszózsaluzással ké-J szült siló 14 millió forintos költséggel épül, és már húsza­dikán készen áll a próbaüzemelésre. Emberi kéz érintése nél­kül. bonyolult- elektromos műszerek felügyelete mellett kerül- a gabona a tárolóból a feldolgízóhelyre. |T áj ékozódni— PárHaanLLnl beszélgetve az e - rdrildgOHHdl nemegySae.r hallja ant,„- ■= éppen hízelgő megjegy­zést: „Nem kapunk megfelelő tájékoztatási. Ha el is mondják nekünk a dolgokat csak késve értesülünk fontos eseményekről. Miért nem lehet ezen változtatni?” Kétségtelen, hogy egyes esetekben az ilyen értelmű meg­jegyzések nem nélkülözik a reális alapot. Különösen áll ez a gyári vagy termelőszö­vetkezeti intézkedésekre, ezekről bizony né­ha nem értesül az ott dolgozó munkás vagy tsg-parasat párttag. Az országos és a világ- politikai eseményekről, folyamatokról azon­ban egyre alaposabb tájékoztatást nyújtanak az arra hivatott szervek és intézmények. Vajon megfelelően élnek-e a kommunisták ezekkel a növekvő lehetőségekkel? Ez a kérdés foglalkoztatta az oroszlányi városi pártbizottság vezetőit is. amikor a közelmúltban a pártaktivisták öntáiékozó- dásának helyzetét vizsgálták. Az ügynek olyan fontosságot tulajdonítottak, hogy a vá­rosi párt-vb is megvitatta. Az előzetes vizs­gálat rendkívül szerencsés formában zajlott le. A beszélgetések mellett a szociológiai vizsgálat egyik ismert módszerével, a kér­dőíves megoldással éltek. S a beérkezett több száz válasz alapján világos képet kap­tak a pártaktivisták ön tájékozódásának hely­zetéről. Ez annál inkább is reálisnak látszik, mert ,a kérdőíveket névtelenül kellett kitöl­teni, tehát senkit sem feszélyezett, hogy a városi párt-vb tagjai esetleg kedvezőtlen be­nyomást szereznek öntájékozódásának álla­potáról. A pártaktivisták szinte kivétel-nélkül já­ratnak valamilyen politikai napi vagy heti­lapot, s legtöbbjük két-három újságot is megrendel. Más kérdés, hogy olvassák-e és milyen mértékben a járatott sajtóorgánu­mokat. Erre már elég vegyes válaszok ér­keztek. A legtöbben napi egy-két órát ál­doznak önmaguk tájékoztatására, s ez főleg a pártvezetőségi tagok esetében van így. Má­sok csak felületesen szaladnak át az újságo­kon. elfoglaltságuk vagy rossz beidegződések következtében. Különösen a külpolitikai ese­mények iránt nagy az érdeklődés, s persze a belpolitikai kérdések sem szorulnak hát­térbe. ebben a vonatkozásban azonban a oártaktivisták egy része kevésnek tartja az őszinte, kritikai jellegű cikkek számát. A rá­dió és tv sok ember inform*’"dását meg­könnyíti. s az idősebb oártaktivisták egy ré­sze is tv-nézéssel helyettesíti a saitóolva- sást. dicsérve a tv frisseségét. Érdekes módon, a városban élő és dolgozó pártaktivisták viszonylag kis számban vesz­nek részt az öntájékozódást ugyancsak nagy­Szárnyaló tervek — megtört lendület A KOMAROM MEGYEI FÉMIPARI VÁLLALAT az utóbbi két évben lényege­sen csökkentette szolgáltató tevékenységét, s áttért a kész termékek gyártására. A régi Gép- és Vegyesjaví­tó Vállalatból jelentős gép­ipari kapacitással rendelke­ző középvállalat fejlődött ki. A múlt évben a vállalat 99,9 százalékra teljesítette ter­melési tervét. Az 1968. évi termelési értékük mintegy 110 millió forintot tett ki, vagyis 37,9 százalékkal töb­bet, mint 1967-ben. A ter­melés ilyen szintű növeke­dését segítette a járműprog­ram volumenének emelkedé­se. 1968-ban a vállalat kész­áru termelésének nagy ré­szét az Ikarus-program al­kotta. A vállalatnál az Ikarus Karosszéria és Járműgyár termelési felfutásának elő­segítése érdekében még az 1967-ben felépült 18 millió forintos beruházással az al­vázgyártó csarnok, az iker­raktár, kábelkötegelő üzem, stb. Ez mintegy előfeltétele volt az 1968. évi második ütem megkezdésének. Er­re hitelt a Beruházási Banktól kértek. Mostanra megtörtént a vállalat köz­ponti irodájának áttelepíté­se, a kerítés és útépítés, va­lamint a második ikerrak­tár felépítése. A második ütem teljes beruházása júli­us végére készült el. Ez fna- gában foglalja a második szerelőcsarnokot, a festőüze­met és a raktárakat, a ter­melés felfutásához szükséges gépek beszerzését. Az al­vázgyártáshoz közvetlenül szükséges gépeket és beren­dezéseket már be is szerez­ték. A beruházás befejezése után, a teljes kapacitás ki­használás mellett, évi 4— 5000 darab alvázat gyárthat­nak A MÜLT ÉV AUGUSZ­TUSÁBAN az Ikarus-gyár és a Komárom megyei Fém­ipari Vállalat az 1968—69- es gazdasági év feladatainak sikeres teljesítésére szocia­lista szerződést kötött egy­mással. A szerződés értelmé­ben a felek félévenként ér- télcelik munkájukat. Ez 1969. márciusában meg is történt. Nézzük közelebbről. Az Ikarus az eltelt fél év alatt nem tudta teljes mér­tékben és mindig időben biztosítani a fenékváz gyár­tásához szükséges alkatré­szeket. Ennelí következté­ben a KOMFÉM a múlt évben megrendelt 883 fe­nékvázból csak 797-et tu­dott gyártani. Ez pedig ko­moly zavarokat okozott a vállalat gazdasági életében, kedvezőtlenül befolyásolta az önköltség csökkentését. A változásokat tartalmazó do­kumentációkat legtöbb eset­ben határidő után küldték meg a KOMFÉM-nek, s emiatt az nem tudta teljes mértékben teljesíteni a fe­nékvázak vonalszerű gyártá­sának érdekében tett válla­lásait. így aztán megtör­tént, hogy a kész alvázakon utólag kellett módosítani, ami természetesen mindkét vállalatnak többletköltséget okozott, • s nemegyszer vitá­kat váltott ki. AZ IKARUS ÉRTÉKELÉ­SE szerint a KOMFEM 1968 második félévében javította a korábban erősen kifogá­solt gyártási minőséget, s ez évben lényegesen keveseb­bet reklamált a MEO. Hogy elkerüljék a szállítási késé­sek miatti alkatrészhiányt, a Írét vállalat megegyezett abban, hogy a KOMFEM át­veszi a többféle apró, de nagy mennyiségben felhasz­nálásra kerülő alkatrészek gyártását. Jelenleg ez 120— 130 tételnek felel meg. - A szocialista szerződés értel­mében az Ikarus biztosította az átvett alkatrészek gyár­tásához szükséges gépeket és berendezéseket is. A KOMFÉM ez évre 156 millió forintos termelési ér­téket tervezett, Ez majd­' önmagunktól- -i megkönnyítő szervezett politikai okta- , . Ezt részben magyarázza, hogy közü­lük. ^OKan már esti középiskolát vagy esti egyetemet végeztek, így ők természetesen nem vesznek részt az alacsonyabb oktatási formákban. Ez szükségszerűen felveti a kér­dést, mi legyen azokkal, akik már elvégez­ték az esti középiskolát, vagy az esti egye­temet Többségük ugyanis nem tanul tovább szakosítón és teljesen önmagára utalt saját továbbképzését illetően. Kétségtelen, hogy ez a probléma nincs megnyugtatóan meg­oldva országos szinten sem. Más dolog, hogy az esti egyetem három esztendeje alatt ki kellene fejleszteni a hallgatókban a politikai önművelődés állandó igényét. Pártrendezvényeken részt venni, az ott hallottakat hasznosítani — ma már a kellő informálódás egyik legfontosabb forrása. Az Oroszlányban megkérdezett aktivisták több­sége elégedett ezzel a formával, de többen hiányolják az ott hallható dói "ok frissesé­gét. Kétségtelen, ebben sok igazság van. Az emberek gyors reagálást várnak, a legfel­sőbb információk pedig több áttétellel jut­nak el a párttagok széles tömegeihez. Más kérdés, hogy példáül a pártnapokon sokkal mélyebben és más vonatkozásokban elem­zik a politikai folyamatokat, mint a napi sajtó szűkre szabott keretei között ahol el­sősorban inkább a tények ismertetése kan nagyobb szerepet. Az oroszlányi párt-vb ülésén érdekes vita bontakozott ki a pártaktivisták öntájékozó­dásáról. Egyöntetű volt a vélemény: sóikkal nagyobb igénnyel kell fellépnünk önmagunk­kal szemben, ha lépést akarunk tartani a gyorsan változó világgal, a rohanó élettel. A fentről jövő információ nem elégíthet ki mindenfajta tájékozatlanságot, sokat kell ol­vasni. folyamatosán tanulni, képezni ma­gunkat. Csak az az ember képes a párt po­litikáját sikeresen terjeszteni, népszerűsíte­ni. akinek tájékozottsága friss, aki a leg­fontosabb politikai kérdésekben otthonosan mozog, és feltétlenül többet tud az átlag új­ságolvasónál. Nem vitás, az utóbbi időben e téren komoly fejlődés tapasztalható, de az elmélyültebb ismeretszerzés, az alaposabb öntájékoztatás feltétlenül szükséges. TáiéltOZÓdni a vltóg doJgalról. de ne­________________ csak külső ösztönzésre, ha­m —...... : nem saját lelki szükségle­tünkből is. Ez a kérdés legfőbb tanulsága. S ha ezt a képességet önmagunkban kifejleszt­jük. akkor sokkal kevésbé érezzük tájéko­zatlannak magunkat, és nem várunk má­soktól olyan információkat, amelyeket ma­gunk is megszerezhetünk. (Kónya) .Majális — Három üzem, — a X, XV. és a XV./b akna — párt- KISZ-, és szakszerveze­tének közös rendezésében nagyszabású majálist rendez, nek Tatabányán a XV-ös ak­na sportpályáján ma délután. A sportversenyekkel fűszere_ zett majálisra már mintegy 1000 család jelentkezett. Este pedig bállal zárják az egésznapos majálist, amelyet a XV/b akna KISZ szervezete rendez a Zsdanov művelődési otthonban. nem ötvenmillióval több a múlt évinél. Elérésének azonban nincsenek meg a feltételei. Az Ikarus ugyanis, a győri motorgyártási prog­ram elhúzódása miatt meg­változtatta eredetileg be­jelentett igényét. így a KOMFÉM az előzőleg igé­nyelt 2520 darab alváz he­lyett csak 1450-et gyárt eb­ben az évben, de ebben is lemaradás tapasztalható. Ed­dig a vállalat mindössze 350 darabot gyártott, mintegy 150 darab a hátraléka. Nem lesz könnyű ezt behozni a következő hónapokban. Ja­vítani kell a jelenlegi mun­kalendületen. A SZOCIALISTA MUN­KASZERZŐDÉSBEN vál­lalt kötelezettségek kétol­dalúak. Teljesítésük egy­részt az Ikarus Karosszéria és Járműgyáron múlik, másrészt viszont a Fémipa­ri Vállalaton. A Fémipari Vállalatnak adóssága csök­kentéséhez meg kell terem­tenie a feltételeket úgy is, hogy jobb bérezési rendszer­rel megtartja szakmunkása­it Jelenleg ugyanis nagy a szakmunkáshiány a vállalat­nál, nagy a. mozgás, sok a ki- és belépő. A vállalatnak a jobb bérezés kialakítására élni kell a bérfejlesztés le­hetőségével, de növelheti a béreket a nyereség terhére is, ha a helyzet úgy kíván­ja. Jelenleg a szárnyaló ter­veket megtorpant lendület kíséri, s ez semmiképpen nem jó vállalat számára. teyöfke) 99 Ismét őket bízzuk meg... 9> A népi ülnökök jelölése alkalmától ezekben a na­pokban az üzemekben. a lakóterületeken azt teszik mérlegre, hogv a bíróságo­kon működő küldöttek, ed­dig mennyiben tettek eleget ennek a kötelezettségük­nek. — Hat esztendővel ezelőtt léptem át életemben először tárgyalóterem küszöbét. Né­pi ülnökként, azaz bíróként álltam az emberek elé. — így kezdte beszámolóját csütörtökön délután Atónyi Ferenc népi ülnök Tatabá­nya-Újváros megjelent lakói előtt. — S mire gondoltam? — folytatta önvallomásszerű beszámolóját. — Izgalom szorította össze a Szívemet. Tudtam. vallottam, hogy botlásokról, bűnökről, vi­szályokról adnak számot a bírói emelvény elé kerülő emberek. Társaimnak és ne­kem kell döntenem anyagi érdekekről, emberi sorsok­ról. A kimondott ítélet csak részint lehet megtorlás, de annál inkább nevelő hatást kell kiváltania. Abonyi Ferenc elmondot­ta. hogy az elmúlt hat esz­tendőben sokat tanult. Gya­rapította tudását a sok ta­pasztalat és a rendszeres, szervezett tanulás. — S hogyan dolgoznak az ülnökök? — választ adott beszámolójában erre is Abo­nyi Ferenc elvtárs. — Munkánk zöme — mondotta — nem a tárgya­lóteremben zajlik le. Itt csu­pán kérdéseket teszünk fel. ha az összefüggések nem eléggé világosak. — Az ülnök fő feladata az ítélkezésben jelentkezik. Mindig olyan álláspontot kell kialakítania — s ez a gondolat minduntalan visz- szatért —. hogy az megfelel­jen a dolgozó emberek álta­lános érdekeinek, a bíróság előtt állókat pedig nevelje. Növekszik az ülnökök irán* ti bizalom. Ennek tanújelé­vel nemcsak a tárgyalóte­remben találkoztak a népi ülnökök, hanem a magán­életben is. Abonyi Ferenc beszámolt arról, hogy — bí­róságon kívül — hogyan keresik fel tanácsért. Persze nem minden esettón tud azonnal felvilágosítással szol­gálni. Ilyenkor utánanéz a törvénykönyvekben, tanácsot kér a hivatásos bíráktóL A beszámoló e részénél került szóba az ülnök és a hivatásos bírák viszonya, arru.-ől így nyilatkozott Abo­nyi Ferenc: — Több éves működésem és számtalan eljárás során szerzett tapasztalataim iga­zolták. hogv a hivatásos bí­rák népköztársaságunk ér­dekeinek őszinte. szorgal­mas védői. Az újvárosi pártszervezet-' ben megtartott ülnökielöl 5 gyűlésen felmerült a na­gyobb szigor problémája A jelenlévők, egyetértésben a népi ülnökökkel, úgy fog­laltak állást, hogy a szigor sohasem lépheti túl a ren­delkezések. a törvények igazi tartalmát, célját A csütörtökön megtartott tanácskozáson megállapítot­ták. hogy az innen delegált népi ülnökök az simái? években jól látták el fel­adatukat. — Ismét őket bízzuk meji — határoztak egyhangúlag. Tata'oár.va-Üjváros népi ülnök-jelöl tjei: Atónyi Fe­renc. Bánkúti Tibor. Farkas Mihályné. Tímár János. Ri­gó Pálné és Várszegi Laios. Megválasztásuk a városi tanácsülés jogkörébe tarto­zik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom