Dolgozók Lapja, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-01 / 179. szám

t DOLGOZOK LAPJA 198S. augusztus 1. csütörtök Egy nap a külpolitikában A szovjet—csehszlovák pártközi tárgyalások — A bagdadi „őrségváltás’ további fejleményei — Elmélyült a bolíviai válság Hírügynökségek egybe­hangzó jelenlései szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának, va­lamint a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bir zottsága Elnökségének ág- csernyői tárgyalásai kedden ath-párt régi gárdája szá­molta fel a fiatal tisztek csoportját, amely pedig részt vett a július 17-i államcsíny­ben. A helyszíni tudósítások szerint Bagdadban jelenleg az a 10. páncélos brigád az úr, amelynek tagjai körül­vették az elnöki palotát és jelentés szerint a parlamenti képviselők máris kirámoltak fiókjaikból az iratokat és el­hagyták a helyiségeiket. Barrientos tábornok szavai szerint „a hadsereg szükség esetén továbbra is kötelessé­gének érzi az ország bei- ügyeibe való beavatkozást... Cierna (Ágcsernyő), Csehszlovákia: A CSKPKB elnökségének és az SZKP Politikai Bizottságának küldöttsége megkezdte a pártközi tárgyalásokat. Képünk az első ülésen készült. Az asztal baloldalán a szovjet, a másik oldalán a csehszlovák delegáció ismét a késő esti órákba nyúltak és szerdán reggel folytatódtak. A hivatalos közlemény úgy jellemzi, hogy a megbeszélés „az elvtársi őszinteség légkörében” ment végbe­Az egyiptomi sajtó úgy 'tudja, hogy az újabb iraki fordulatot egy, a július 28-i minisztertanácson, az Iraki Nemzeti Olajtársaság felszá­molásáról szóló'javaslat vál­totta ki. . Az Ahram szerint a Ba­a rádiót. Hasszán al Bakr iraki elnök rádióbeszédében kijelentette, hogy az új kor­mány vonala a haladás lesz. Független olajpolitikát és a Nemzeti Olajtársaság meg­erősítését ígérte­Válságosra fordult a bolí­viai helyzet, miután Barrien­tos elnök, aki egyben a Nemrég alakult katonai jun­ta vezetője, azzal fenyegető- —zik, hogy feloszlatja a par­lamentet és magát diktátor­rá kiáltatja ki. Egy AFP Eközben a válságot kirob­bantó Arguedas belügymi­niszter, aki eljuttatta a ku­bai hatóságoknak Che Gue­vara naplóját, eltűnt a nyil­vánosság szeme elől. Felté­telezik, hogy az amerikai ét angol titkosszolgálat ügynö­kei őrzik, mert szeretnék megakadályozni, hogy a volt belügyminiszter nyilvá­nosságra., .hozza a .GIA-ríek a Che Guevara meggyilko­lásában betöltött szerepét­Hangulatos, énekke kez­dődött szerdán az afrikai küldöttek és a szocialista or­szágok fiataljainak találko­zója. A szovjet lányok a Katyusát énekelték, amelyet átvett az egész terem a Bol­gár' Nemzeti Klubban. Délelőtt a szófiai Rakovsz- ki utcában, a Technika Há­zában a Spanyol Kommunis­ta Pártot éltető jelszavak vezették be azt a találkozót, ahol öt világrész haladó ifjúságának küldöttei köszön­tötték a szabadságukért har­coló spanyol és portugál if­júságot. A kilenc felszólaló között volt Lukács János a KISZ Baranya-megyei bi­zottságának első titkára is, aki a magyar fiatalok szoli­daritásáról biztosította a szabadságáért küzdő két. né­pet. Elmondta, hogy nálunk ez már hagyomány, hiszen a fasiszta diktatúra ellen ví­vott polgárháborúban több ezer magyar internacionalis­ta harcolt Spanyolországban. Ezek a rendezvények a né­pek nemzeti felszabadítási, függetlenségi és társadal­mi felemelkedésért folytatott harcával való szolidaritás napján kerültek sorra. A nap programja keretében kiállí­tást nyitottak meg, amelyen bemutatják, hogyan küzde­nek az arab országok az iz­raeli agresszió ellen. A Lev- szki moziban ugyancsak az erről a harcról készített fil­meket vetítették. A haladó ifjúság küldöttei még három találkozón köszöntötték a nemzeti harcukat vívó fiata­lokat. s naggyűlést rendez­tek tiszteletükre. Még kedden, az esti órák­ban, a magyar küldöttek sor­fala fogadta hazánk nagykö­vetségén a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Felszabadítási Front fesztiválküldötteinek egy csoportját. A kettős ta­lálkozók közül talán ez volt eddig a legmelegebb, a leg­emberibb. A magyar fiata­lok azokkal találkoztak, akiknek harcát a legközvet­lenebbül segítik, akikért oly sok eredményes akciót, szer­veztek. A magyar és a katonaru­hába vagy gyönyörű nemzeti viseletbe öltözött vietnami lányok összeölelkezve beszél­gettek, a férfiak jelvényeket cseréltek. Fiataljaink igye­keztek minél többet megtud­ni az amerikai agresszió el­leni harc személyes vonat­kozásairól. Küldötteink személyes ajándékai legalább olyan örömet szereztek vendége­inknek, mint a ..hivatalosak’, és az észak- és dél-vietnami­ak egyaránt azon gondolkod­tak, hogy hirtelenjében mi­vel viszonozzák azokat. Delegációnk tagjai szerdán a csehszlovák és a jugosz­láv küldöttekkel találkoztak a Magyar Nemzeti Klubban. A 15. találkozó Párizsbhn A francia fővárosban szerdán került sor a VDK és az Egyesült Államok kép- \ óinek 15. hivatalos meg­beszélésére. A vietnami kül­döttséget a gyengélkedő Xuan Thuy ’ államminiszter helyett Ha Van Lau ezredes vezette. Az amerikai kül­döttség vezetője ezúttal is Avarell Harriman volt. Ha Van Lau felszólalásá­ban hangoztatta: Dél-Viet­nam népének egyedüli jogos képviselője a DNFF és „al­kotmány kidolgozásának» „választások» megtartásá­nak komédiája mit s } i vál­toztat a jelenlegi dél-vietna­mi rendszer jellegén. Foglalkozott Rusk ameri­kai külügyminiszter keddi kijelentéseivel is, amélyek ismét azt bizonytják, hogy az Egyesült Államok foly­tatja kudarcra ítélt háborús és agresszív politikáját. A VDK határozottan elutasít­ja az Egyesült Államok ál­tal felvetett „kölcsönösségi» igényt és síkraszáll ' annak agresszív és háborús poli­tikája ellen­Harriman, az amerikai küldöttség vezetője felszóla­lásában megismételte kor­mányának korábbi vádasko­dásait, amelyek szerint a VDK kormánya ..laoszi te­rületeket használt fel a sai- goni rendszer ellen folyó háborúban». Az amerikai delegátus a VDK kormá­nyára próbálta hárítani a ■ felelősséget a háború kiszé­lesedéséért. A VDK és az Egyesült Államok. küldöttségeinek szerdai hivatalos találkozója több mint négy óra hosz- szat tartott. A következő 16. találkozót augusztus 7- én tartják. Vágs leadás í Kedden délután százak ro- *B hanták meg az első számú kedvenc Baenles-együttes Ba- kör stréet-i ruha- és fehér­nemű boltját, s rövid órák leforgása aiatt mindent el­kapkodtak, a vásárlás ugyan­is ezúttal teljesen ingyenes volt. A véletlen folytán az első „potyázó” az ilyesmire egy­általán nem rászoruló M.chael Pollard, a Bonny és Clyde című filmből jól ismert mo­zisztár volt, aki a pénztárnál tudta meg, hogy az általa kiválasztott zakót és inget gratis elviheti. Még a hír elterjedése előtt három gyermekével csak kö­rülnézni betért a boltba egy néger asszony, s amikor ér­tesült a történtekről, öröm­könnyekre fakadt: ,,Nagy- nagy puszi Ringó Starrnak” — kiáltotta. A hírt szájról szájra adták, s a londoni csitrik és srácok mindenki mást megelőzve lo­holtak, hogy lecsapjanak a sok színes „huligánosított.” ruhadarabra. A gyorsan ki­ürült polcokat zárás után a még megmaradt készletekből éjjel feltöltötték és az in­gyen-vásár szerdán folytató­dott. A furcsa ötletről szólva, McCartney, az egyik beatles, elmondotta, hogy „megelégel­ték, az üzletelést, s ezentúl csak komolv dolgokba’, hmig- felvét^ekke! és filmezéssel foglalkoznak”. \ Sajtószabadság és felelősség A ki a napi híreket, tu­dósításokat figyelme1 * sen olvassa, észreve­heti, hogy a csehszlovákiai belső fejlődés egyik rend­kívül ellentmondásos — és tegyük hozzá: nyugtalanító — mozzanata az a mód, aho­gyan egyes ottani sajtóor­gánumok visszaélnek a szo­cialista demokrácia által biztosított szabadságjogok­kal. A sok közül talán egyet­len példa is világosan szem­lélteti, hogy mire gondo­lunk. Két újság, a Smena és a Mlada Fronta, arra a napra, amelyen a szovjet és a csehszlovák pártközi meg­beszélések elkezdődtek, öt­perces országos tüntető munkabeszüntetést javasolt. Könnyű belátni,, hogy egy ilyen indítvány, amelyet a csehszlovák vezetők vissza- utasítoHak, sole mindent szolgálhat, csak egyet nem: azt. hogy segítse a szovjet— csehszlovák pártközi tárgya­lások kedvező légkörének kialakítását. Márpedig nyilvánvaló, ■hogy egy olyan történelmi pillanatban, amely mind az ország belső helyzete, mind pedig a többi szocialista or­szághoz fűződő kapcsolatok szempontjából rendkívül fe-1 lelősségteljes, legalábbis el­várható lenne, hogy azok. akiknek szava a modern technika jóvoltából egyszer­re tíz és százezrekhez jut el. felmérjék egy-egy ilyen felhívás várható visszhang­ját. hatását. Semmiképpen sem vezethet jóra az, ha a csehszlovák újságok (vagy sok közülük) nem veszik keVöképven figyelembe a sajtószabadságnak a másik oldalát is: az írástudók, a sajtó felelősségét. Hadd te­rmük hozzá, hooy erre a fe­lelősségre . nálunk sokan nagyon szomorú történelmi tapasztalat árán ébredtek rá. Mondhatná valaki azt ts: tőlünk, innen a szomszédból nehé7 megítélni, hogy egy- egy, hatásában provokativ csehszlovákiai sajtóhangot milyen szándék vezérelt. De, ha feltételezzük is a? indí­tékok jóhiszeműségét, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy hatás és következmény sb- ha nem csupán a szándékon múlik. Kivált így van ez a sajtó esetében, ahol a lein sz° — a modern tudomá­nyos kutatások tanúsága sze­rint — szinte annyiféle ha­tással lehet, ahányan olvas­sák. Amikor hetekkel eze­lőtt napvilágot látott a Két­ezer szó című felhívás, ép­pen az egyik csehszlovák vezető Josef Smrkovsky fi­gyelmeztette ennek, a — véleményünk szerint — ezer- kilencszázötvenhatos ízű iratnak a szerzőit, hogy az emberek szemét nem az ál­talános és hangzatos csen­gésű elvi megfogalmazások ragadják meg, kétezer vagy akár többezer szóból sem, hanem — az a néhány, amely „kézzelfogható” dol­gokat mond: sztrájkra, tün­tetésre, bojkottra agitál, mozgósít. Korántsem mind­egy tehát, hogy a sajtó, a rádió, a televízió milyen irányban hangolja — és szervezi — a közvéleményt. A szenvedélyek felkorbácso­lása pedig beláthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. A sajtószabadság — ép­pen a fent vázolt felelősség miatt — semmiesetre sem jelenthet szabadosságot. Em­berileg lehet érthető — különösen ott, ahol sokáig más volt a gyakorlat — a szókimondás mámora, de társadalmi tényezőként a mámor, a bódulat veszedel- ' mes dolog. Hajlamossá te­heti az embert, hogy meg­feledkezzék arról az alap­vető igazságról, hogy sem a demokrácia, sem az áltála biztosított sajtószabadság nem elvont fogalom, hanem társadalmilag, bjsztályérde- kek révén, tartalmát és cél­ját tekintve nagyon is meg­határozott dolog. A cseh­szlovák sajtó egy részében ez a feledékenység odáig fajul, hogy egyik-másii- lap szerkesztősége tág teret ad az állítólag egyéni véle­ményű képviselő jobboldali, objektíve a szocialista tár­sadalmi rend ellen izgató fellépéseknek, de nem talál helyet a szocializmus mel­lett egyértelműen fellépő cikkírók véleményének pub­likálására. Különös, fejtető­re állított .sajtószabadság az ilyen! Arról nem is szólva, hogy ha a csehszlovákiai megújhodási folyamat részt­vevői komolyan veszik azt, amit emberségről és erkölcs­ről mondanak, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon az-e a tisztességes — és tegyük hozzá: bátor — kiállás, ha valaki kényelme­sen együtt úszik az árral, vagy pedig az, ha állampol­gári és újságírói felelősségét felismerve vállalja a kocká­zatot, hogy teljesítse külde­tését akkor is, ha annak nem egyértelmű taps a ju­talma. A mi felfogásunk szerint az a szocialista demokrácip., az a szocialista sajtósza­badság, ami a dolgozó em- berey boldogulását, vagyis — ahogy mondani szoktuk — a szocializmus építését a legjobban szolgálja. Ez ter­mészetesen korántsem azt jelenti, hogy nem lehet ni-, ta, ellenvélemény. Csupán azokra a termékenyítő esz­mecserékre hivatkozunk, amelyek a hazai, napi- és hetilapokban, vagy mégin- kább az elmélyültebb elem­zésre, vitára „alkatilag” al­kalmasabb, nagyobb terje­delmű folyóiratok hasábjain gyakorlatilag napirenden vannak, sokszor ..kényes­nek” tartott témákról is. S zerintünk a sajtósza­badságnak e7 a fele­lős, az ország, az emberek holnapja ■ iránt el­kötelezett felfogása a he­lyes. S miután volt ré­szünk az ellenkező előjelű, vagdalkozó „sajtószabadság­ból” is — és láttuk, hogy mire vezetett, — érthető, ha aggodalommal fogadjuk, amikor egy baráti, szocia­lista országban ilyen „teg­napi” sajtó-szabadosság bontakozik ki. K. S. Vietnami fiatalok SIVATAGI DRAMA Az egyiptomi egészség- ügyi minisztériumból öttagú csoport indult Alexandriá­ba, majd a tengerparti Mar- sza-Matruhba,' hogy onnan a Sziva-oázisba látogasson. A sivatagi úton a még ró­maiak által épített ciszter­nákból vízmintákat kellett venniök, hogy megállapíthas­sák, alkalmas-e ivóvíz táro­lására. A missziót sikeresen végrehajtották, majd a Szi- va-Oázisból elindultak a si­vatagon át Marsza-Matruh felé. Itt út nincs. A sofőr kevésbé köves és kátyús GM^ást keresve letért az ös­vényről és eltávolodott a távíróoszlopok sorától. Több kilométerre a járt csapástól a kocsi defektet kapott. Ami­kor a csoport vize és élelme is elfogyott, a Vezető gyalog elindult, hogy segítséget hoz­zon. Mire rátaláltak az el­tűntnek keresésére küldött autósok, meghalt anélkül, hogy megjelölhette volna tár­sainak tartózkodási helyét. Huszonegy autó és három re­pülőgép kereste az eltűnte­ket. Szerencséjükre az utolsó pillanatban megtalálta és Marsza-Martiuhba szállította őket egy autó. A Vietnami—magyar ta­lálkozón Kim Dinh harmoni- kás megajándékozott kottá­jával és daluk szövegével. Megállt mellettünk egy szép szál katona, és próbált segí­teni a beszélgetésben: Nguyen Thanh tanár Dél- Vietnamban, ahogy ő mond­ta, egy virágos falucskábail. — Hogyan élnek ott az em­berek. — Amikor amerikai tá­madás jön, mindenki abba­hagyja a munkát, a tanulást, és fegyvert fog. Ha befeje­ződik a harc, folytatjuk a munkát. — ön tanár, hogyan tanít « háború idején? — A szabad zónákban mű­ködő egyik iskolában tanítok kémiát és matematikát. — Milyenek a tanítványai? — Mint a világ báfmejyik iskolájában. Nagyon komo­lyak és szorgalmasak. De tudnak vidámak is lenni és játszani. 1 , Amikor elbúcsúztunk, a kabátomra tűzte a vietnami diákszövetség jelvényét, amely igen keresett a szófiai „jelvénybörzén”. ★ A kis vietnami lányt elő­ször a megnyitón, VDK fesz­tiválküldöttségének élén lát­tam. Hatalmas tányérsapkája alól boldogan integetett a hős vietnami népet éltető stadionnak. Akkor csupán méternél is hosszabb copfjai tűntek fel. Később a Nikola Szlavkov utcában levő vietnami szo­lidaritási központban láttam újra egy nagygyűlés elnök­ségében, akkor vettem észre két kitüntetését is. A szerencse úgy hoita, hogy beszélhettem ezzel a kis vietnami lánnyal. — Truong Thi Hue a ne­vem. Vin-Linben lakom, kö­zel a 17. szélességi fokhoz. Falumat már a legelső'ame­rikai támadás földig bom­bázta. Azóta a föld * alatt élünk. — Mi a foglalkozás? — Vagy a földeken dolgo­zom, vagy harcolok. Egy magyar filmes meg­jegyezte. hogy nálunk so­kan el sem tudják képzelni, hogy így is lehet élni. A fold alatt lakni, dolgozni, s ál­landóan a bombatámadások­tól tartani. — Mi most a legnagyobb vágya? — Dolgozni szeretnék, so­kat dolgozni, de — nyugod­tan, békében. — A kitüntetéseket miért kapta? — Az egyiket a munkám­ért, a másikat a harcért. . . - .... K.. I, I á Sí fiai tudósítás A Katyusát énekelték Szolidaritási nap, kettős találkozó a VIT-en

Next

/
Oldalképek
Tartalom