Dolgozók Lapja, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

VtlAG PBOlETÄftMl fGYESOtJSIf ITC imoKL AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA <XIIL ÉVFOLYAM 101. SZÁM ARA: 1 FORINT 1968. MÁJUS 1. SZERDA A munkásosztály harcos ünnepén IRTA: PÉCSKAIPÁL, AZ SZMT TITKÁRA Ti A ájus 1-én a munkás­Iwf osztály legnemesebb •*•*•*. tetteit és törekvéseit. a munkát és a nem­zetköziséget ünnepeljük. Ezért terjedt el ellenállha­tatlanul a világ munkásai­nak e nagy ünnepe az egész világon. Csaknem nyolcvan éve — 1889-ben — hozott határozatot alakuló ülésén a II. Intemacionálé arra, hogy május 1-ét nemzetközi munkásünneppé kell nyil­vánítani. S 1890. május else­jén Európa és Amerika vá­rosaiban a munkásság mun­kabeszüntetésekkel, sztráj­kokkal, tömeggyűlésekkel és felvonulásokkal tett hitet a II. Intemacionálé felhívása mellett. Méltán írhatta a Kommunista Kiáltvány új kiadásának előszavában En­gels, aki részt vett a londoni munkások félmilliós seregé­nek felvonulásán: „Amikor 42 éve megszületett a jelszó — „Világ proletárjai egye­süljetek” — még csak kevés hang válaszolt... Amikor e sorokat írom, az európai és amerikai proletáriátus első ízben tart seregszemlét moz­gósított csapatain, egységes hadseregként mozgósítva, egy zászló alatt és egy leg­közelebbi cél érdekében.’’ A magyar munkásság is megértette a nemzetközi de­monstráció jelentőségét. Első alkalommal 60 000 munkás vett részt a budapesti nagy­gyűlésen, miközben a forra­dalomtól rémüldöző burzso­ázia eltorlaszolta lakása aj­taját, lehúzta az ablakok re­dőnyeit. Pedig Szapáry bel­ügyminiszter mindent meg­tett a védelmükre. Katona­ságot, csendőrséget vonulta­tott fel. sőt még két vidéki ezredet is Budapestre ren­delt, hogy vérbe fojtsák a nép esetleges felkeléseit. Ezek az intézkedések azon­ban nem félemlítették meg a munkásokat, akik tömege­sen vonultak transzparen­seikkel az Aréna tér felé. Engelman Pál, a magyar munkásmozgalom újjászer­vezője beszédében kiemelte, hogy a gazdasági felismerés tanította meg a munkásokat egy szívvel érezni, egy fővel gondolkodni. „A mai napot, mint új kornak kezdetét ün- nepeljük.’« ~r\s miről írtak ekkor a fi polgári lapok? A Pes- ti Hírlap élesen el­utasította a munkás­ság követeléseit, különösen a nyolcórás munkaidőt: „Eb­ben öngyilkosság nélkül en­gedni lehetetlen.” A nyolc­órás munkaidő — harsogták — „a rombolás, az anarchia magva”. Az egyház is a tőkések segítésére sietett, így vélekedett: „ a törekvő munkás nem dolgozhat töb­bet ezáltal a lustánál”. Hiába volt a tőkés uralko­dó osztályok minden erőfe­szítése — letartóztatások, kínzások, bebörtönzések — május elseje az egyre erősö­dő és izmosodó munkásosz­tály harcos ünnepe lett. Volt, amikor a terror hatására el­maradtak a nagy demonst­rációk, de a munkásosztály mindig ébren tartotta azt az eszmét, hogy május elseje a munkások ünnepe legyen és maradjon. 1890-től kezdve, amióta harci ünnep lett május else­je, mindig áthatotta a nem­zetköziség gondolata. A má­jus elsejei tüntetések össze­fogásra buzdítottak a ki­zsákmányolás, a tőke ellen, az erők egyesítésére az új társadalom felépítése céljá­ból. Az internacionalizmus eszméje azonban sohasem érvényesült önmagától. Győ­zelemre vitele mindig is a munkásmozgalom nagy fel­adatát képezte, s állandó harcot igényelt a nacionalis­ta és széthúzó erőkkel szem­ben. így volt ez ötven évvel ez­előtt is, amikor az orosz munkásosztály a világon el­sőnek győzelemre vitte a szocializmus zászlaját. Az imperializmus nemzetközi törekvéseivel szemben a dol­gozó tömegek internaciona­lista szolidaritása fogta le tizenhét kapitalista ország intervenciósainak kezét, bá­torítva és ösztönözve az éhe­ző, vérző orosz munkásokat C sak a forradalom nem­zetközi sodrában szü­lethetett meg 1919- ben a Magyar Ta­nácsköztársaság. Ha a nagy reménység mégsem vált va­lóra, ha a fiatal munkásha­talom elbukott, ez többek között annak tudható be, hogy akkor nem sikerült egyesíteni az orosz és ma­gyar forradalmi erőket. A fehér terror így felülkereke­dett, gyilkolt és pusztított, de megint csalt a nemzetkö­zi munkásosztály volt az, amely felemelte szavát és tiltakozott a fehér terror el len. Európát és Ázsiát a fasiz­mus árja öntötte el. Fel le­het tenni a kérdést; vajon mi történt volna a népekkel, hová tűnt volna az emberi ség szótárából a humaniz­mus, a nemzeti független­ség, ha nem szerveződik nemzetközi összefogás a fa­sizmus ellen? A legjobbak azonban vállalták az illega­litás nehézségeit, a börtönök gyötrelmeit s ha kellett, a halált. Az ő harcaik gyü­mölcse érett be, a népek an­tifasiszta egységének meg­születésével. Ez az összefo­gás, bár nagy áldozatok árán, de végül is győzedel­meskedett a hitleri fasizmus felett. A történelem akkor is világos választ adott; sike­reink forrása egységünk, eb­ben az erőnk, közösen le- győzhetetlenek vagyunk. Ma a szocialista országok dolgozói egyre eredménye­sebb munkával gazdagítják a szocializmus erőit. A tőkés országokban pedig a demo­kráciáért, a magasabb bére­kért, az egyenjogúságért és szociális igazságért szállnak harcba a dolgozók. A mai napon is százmilliók kiáltják: „El a kezekkel Vietnamtól! Vietnam a vietnamiaké!” A vietnami nép hősi harcának támogatására emeli a mun­kásnemzetköziség igazi jel­képévé az idei seregszem­lét, amely most hatalmas áradatban egyesül a világ­szerte fellendülő békemozga­lom szervezeteivel. Felszabadult hazánkban május elseje a munka ünne­pe is. Megyénk dolgozói is méltán lehetnek büszkék el­ért eredményeinkre. Az el­múlt évi munka alapján több vállalatunk elnyerte a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös vándor­zászlaját, illetve a „Szocia­lista vállalat” címet, számos üzemünk pedig élüzem cím­nek lett birtokosa. Ezek az eredmények is bi­zonyítják, hogy megyénk dolgozói támogatják a párt célkitűzéseit, mert abban sa­ját érdekük megvalósítását látják. Az elért eredmények­ben nagy szerepe volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­ra kibontakozó munkaver­senynek. Ez év elejétől pedig egyre erősödik, szélesedik a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja és a Tanácsköztár­saság létrejöttének ötvene­dik évfordulójára kezdemé­nyezett munkaverseny, mely újabb sikerek elérésére vezet. A szocializmus teljes fel­építéséért folytatott harcnak, az alkotó munkának, az egység erősítésének nemcsak részese, hanem derékhada volt és maradt a szakszerve­zeti mozgalom, a szervezett dolgozók több mint három- milliós tábora. A pórt és a kormány támaszkodik is er­re a széles társadalmi tábor­ra. A szakszervezeti mozga­lom népünk szolgálatában, és egyúttal az egész nemzet­közi proletariátus iránt ér­zett kötelességből is min­denkor fő feladatának tar­totta a magyar dolgozók al­kotó erőinek kibontakoztatá­sát, megszervezését és a szo­cialista építés szolgálatába való állítását. Erőink kibontakozására és összefogására különösen nagy szükség van ma, amikor nagy jelentőségű intézkedé­sek valóra váltása került na­pirendre. Ezeknek az intéz­kedéseknek a célja a szocia­lizmus építésének meggyor­sítása, a munkáshatalom to­vábbi erősítése. A kezdeti eredmények biztatóak s azt jelzik, hogy a sikeres megva­lósítás csak a dolgozók együttes munkájának ered­ménye lehet. A felszabadulás óta más /f a május elsejei ün- népségek jellege, mint korábban volt — és mégis ugyanaz. Korábban a munkásosztály kívülről ost­romolta a kizsákmányoló osztályok hatalmát. Május elseje ennek az ostromnak volt évről-évre megismétlő­dő ütközete, harci riadója. A felszabadulás óta ez a nap a hatalmon lévő dolgozók tör­vénybe iktatott ünnepe lett. De a májusi ünnep osztály­jellege változatlan. Ez teszi lehetővé, hogy e napon a föld minden lakott területén százmilliók nyújtsanak egy­másnak kezet a közös harc­ban, a proletár internaciona­lizmus vörös. zászlaja alatt. A győzelmes és a győzele­mért harcba induló mun­kásosztály közös május el­sejéi így válnak az imperia­lizmus ellen, a békéért har­colók hatalmas erejű de­monstrációivá. ALKQTO MUNKA Ujabb zászló-átadási és élüzemavató ünnepségek A kiváló kereskedők A Pest— Komárom— Nóg- rád megyei Élelmiszer Nagy­kereskedelmi Vállalat ked­den Budapesten, a Béke szál­ló kupolatermében vette át elmúlt évi jó munkája ju­talmát, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. A kitüntetést évek szívós mun­kába alapozta meg. Gépesí­tették a nehéz fizikai mun­kát, kilencmillió forint ér­tékben raktárakat építettek. A vállalat tatabányai fiókja a kitüntetés nyomán kiérde­melte a „Kiváló” címet. A fiók múlt évi eredményei nyomán huszonnégy napi bérnek megfelelő nyereséget fizetett dolgozóinak. A költ­ségtervét 95,4 százalékra tel« jesítette, az eredménytervét pedig 115,5 százalékra. Latzi Imre, a tatabányai fiók raktárosa jó munkájá­val kiérdemelte a Belkeres­kedelem kiváló dolgozójaki­tüntetést, míg Gönye Kál­mán igazgató, Pali József és Szebenyi Sándor gépkocsi- vezetők, Izsó Erzsébet ad­minisztrátor csoportvezető, Pandur János expedíció-ve­zető, Brenda József raktáros és többen mások elnyerték a Kiváló dolgozó címet. A vállalat ebben az esztendő­ben növelni szeretné a múlt évi eredményeket, s ennek megfelelően magasabb nye­reséget is tervezett. Az Esztérgomi Marógépgyár dolgozó! az elsők között Múlt évi eredményes mun-r kájuk alapján élüzemet avat­hattak a SZIM Esztergomi Marógépgyára dolgozói is. Május 1-ét, a munkásosztály nagy ünnepének jelentősé­gét méltatva, egyben mun­kasikereikről is számot ad­tak kedden délelőtt. A Szer­számgépipari Művek immár harmadszor nyerte el a Mi­nisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlaját, s ennek alapján az esztergomi gyár is jogos viselője az élüzem címnek. A vállalat gyárai közötti versenyben a maró­gépgyár a harmadik helyen végzett. Múlt évi tervüket minden vonatkozásban túl­teljesítették. Miközben az új gazdasági mechanizmus be­vezetésére készültek, szegy­re nagyobb lendületű jubi­leumi versenyben szebbnél szebb eredmények születtek. Megteremtették a 44 órás munkahét bevezetésének fel­tételeit. Minderről Hazai Je­nő gyárigazgató emlékezett meg az élüzemavató ünnep- ségen._ Ugyanakkor szólott az előttük álló, s a megol­dásra váró feladatokról is. Az ünnepségen 180 dolgo­zót tüntettek ki, illetve ju­talmaztak meg. Negyvenket- ten kapták meg a Kiváló dolgozó jelvényt. A szoci­alista brigád címért ver­senyző kollektívák közül 21 nyerte el a megtisztelő cí­met, ugyanígy két üzem és két ciklus is. A legjobb dol­gozók megjutalmazására 120 ezer forintot fordított a gyár. A kitüntetettek és a meghí­vott vendégek közös dísz- ebéden vettek részt. (Folytatás a 3. oldalon) ÉHEN MÁJUS 1., R MUNKÁS-NEMZETKÖZISÉG NAGY ÜNNEPE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom