Dolgozók Lapja, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

1967. október 1 vasárnap BOLGOZÖE LAPJA s Egy szerelem három éjszakája Hubay Miklós író. Vas Ist­ván kol*ő, Ránki Gvöfgy ze­neszerző közös műve. az Egy szerelem három éjszakája című musical, vagy oontosab- ban zenés tragédia évekkel sza, bohóckod ja tárcolja-tán­torogj a el a három rongvos Háromkirályok látszólag kis különös groteszk figura, ha­lálra ítélt katona sorsát és filozófiáját S Gáspár, Meny­tnée főiskolás. Tóth Bene­dek pedig nem is hivatásos színész. mikrobiológus. A epizódszerepében a színészi játék mélvség — lehetőségeit mutatják be. komédiáznak és ezelőtt nagy sikert aratott a színpadon, s mondhatni egy­úttal stílust is teremtett. Megszületett a világszerte népszerű új. igényes könnyű­zenei irányzat magyar da^ rabja, legelső honi képviselj je — méghozzá igen magas művészi színvonalat, rangot és értéket képviselve. Révész György rendező. Somló Tamás operatőr köz­reműködésével arra vállalko­zott, hogy ezt a rangos mű­vet. a dráma, a líra. a mu­zsika remek ötvözetét, most úi nemes anyagokkal, képpel és színné] is gazdagítsa — g így teremtse meg e sokféle eszköz művészi szintézisét. Igényes és nagy vállalkozás ez. s ebben a tekintetben fel­tétlen úttörő munka, kísérlet­nek is beillik. Abban az ér­telemben persze., hogy bár érett, kiforrott mű, de sa­játos új úton járva, űi mű­vészeti eszközök lehetőségeit fedezi fel a film száméra. Az Egy szerelem három éjszakája azért Is él például a szokottnál jóval többet a szimbólummal, pedig a jel­képes ábrázolás inkább a köl­tészet anyaga' és formai esz­köze -r s nem-a-direktebben, közvetlenül ható képszerű megfogalmazású' filmé. Már az Indítás is a film szimbólum-rendszerének alappillére. A Háromkirályok ragvogó jelenetsora — s fel- felbukkan^suk a cselekmény­ben — tulajdonképpen az al­kotók egyik mondandójá­nak a megfogalmazásává is válik. „Aki " item 'viccelt, tnegkrepált” — énekli, játsz­hért, Boldizsár kopokan és elszántan, a megalkuvást is vállaló eltökéltséggel járják groteszk komédiájukat a ha­lál poklában, a háborús öl­döklés közepette, hogy életben maradhassanak. A főhős, az if jú költő. Bálint pedig éppen ellenkezőleg, valami fáradt, humanista beletörődéssel vi­seli sorsát — nin.cs igazán ereje a lázadásra — s a sor­sa: pusztulás. A legfontosabb kérdés új filmünk esetében az. miként sikerült eggyé olvasztania a rendezőnek ezt a sokféle mű­vészi anyagot, a dráma a ze­ne. a költészet, no és persze az élet valóságának anyagát. A film kitűnő szintézisét te­remti meg mindennek. Köl­tői. művészi szférába emel­kedve. g musical „kötelező” stílizáltságával. mégis a va­lóság képét, a kor emberi lenyomatát adja hűen. hi­telesen. Talán néhol túlságo­san sokféle hatás is szolgál­ja mindezt, és így zsúfoltan hat a film eszközrendszere. és csorbát szenved a nemes szándék. S a történet második részében valamiféle lírikus szemlélődés is eluralkodik a filmen, a drámaiság fokozó­dása helyett. S ez nem vá­lik hasznára még egv köl­tői ihletésű filmnek sem. .Nem szólva arról, hogy ígv kevésbé jut el a közönség egves rétegeihez. Külön méltatást érdemel a színészi játék. A két fiatal tehetséges főszereplő. Venczgl Vera és Tóth Benedek hite­les. illúziót keltő a'al :tást nvúit. Ez annál is inkább értékes mert Venczel Vera megdöbbentenek, embert kort és filozófiát villantanak fel pár mondatban, gesztusban: Sinkovits Imrp, Latinovits Zoltán, és Darvas Ivóm Az igényes vállalkozásból értékes film született. Művé­szi rangig van és megérdemli az értő fpgadtatást a nagy- közönség elismerését is. Gombkötő Gábor Áhileasz Piliotisz görög költő verse: SZÜLŐFÖLDEM Bejárom földei, elcsigázott főidéi, keresem éries rögeid között elveszett nyomait r a mosolyoknak. Hol vagytok, mosolyok? Itt téptem le az első margarétát, űztem játékosan galambokat, itt öntöztem meg arcodat első gyermeki verejtékemmel. De most... Mily szögekkel feszítettek keresztre’ Hogy” tűrted a szögek szúrását, megalázott szent testeden? szülőföldem, hogy lettél börtön, hogy lettél börtönöm? Kínpadodra lépek, hazám, haragos kanca, dobd le az idegen lovast, fond a rab-lószerszámot, szabadulj, meg szülőföldeml Mondd meg nekik: — Szabad akarok tenni, Termékeny föld akarok lenni, gazdag föld, sűrű-zsíros, teremni az élet bőségét, és mond nekik: — Fel akarok öltözni zöld-lágy pázsit-ruhába, kamilla-koszorúba, és mondd nekik: — Azt akarom, hogy jöjjenek hozzám falusi lányok, lejtsenek vidám táncot, halljam harang zúgását, hadd zengjen a fülembe, és énekeljenek , hozzá kacagó lányok, a föld hatalmas dalát, as én régi dalaimatl O, én földem, egyenesítsd ki vállad! (Fordította Antalfy István) TE Tudod-.e., hogy mi vagy te nékem? Szikrázó csillag tus-fekete égen, hajnali réten gyöngyöző, üde harmat, kacagás és fény, ha eljön a nappal. Te vagy a fák lombja, kertek virága, hegyek bölcs nyugalma, viharok villáma, sajgó kín és rémült félelem, boldogság, bánat, égő gyötrelem. Te vagy a szerelem vibráló szédületé, fullasztó csókok édes révülete, balzsammal telt antik váza, az ős-isten égi palotája. Te vagy a remények és vágyak tarsolya, egy új Gioconda titkos mosolya, csengő szőlőfürt a hegy odalán, teremtő élet, pusztító orkán. Te vagy az élő Aphrodite és Amor, bódult éjszakákon részegítő mámor, az élet, a halál, s az örök szerelem, ez mind, mind csak Te vagy énnekem! cßälZMUffrk Gossler Iván A leandert mosta le ép­pen nikotinos lével, nehogy a levéltetvek megtámad ják. Büszke volt a szépen fejlődő növényre, úgy is nézegetett ki az útra, mint aki járókelőt vár, hogy meg- csodáltassa. A főutca felől valóban kö­zeledett valaki. Barna» kissé színehagyott ballont tépkedett rajta a szél kezében súlyos­nak látszó bőrönd, fején, fél­recsúszva, tarka nylonkendő. Anna azonnal megismerte: Mari volt, az ura első felesé­ge. — Mit akarsz? — kérdezte tője, amikor az asszony meg­állt a kapu mellett Mari 3 rácshoz szorította a2 arcát. Anna elégedetten álla­pította meg, hogy tíz évvel idősebbnek látszik a koránál, megcsunyult. a ruháit is el­hanyagolta. Nem — gondolta Anna — Bálint sokkal kénye­sebb az ilyesmire, jól, járt. hogy engem választott. Mari végre megszólalt. — Szép ez a leander. — Azért jöttél, hogy meg­nézd? — Nem tudom, mért jöi.em — sóhajtott az asszony s le­tette maga mellé a bőröndöt. — Pestre utaztam, s leszáll­tam itt a vonatról Szeretnék nálatok aludni. — Kihez mentél Pestre? — Nincs ott senkim, csak mentem. Anna végre kinyitotta a ka­put. — Gvere be . üli le. Ne mondfa senki, hogy be sem eresztlek. Mari összeharaota a szálát, de bement, s le is ült a néav- «»ögiotes. üvegein verandán. Kezét összekulcsolva az ölé­be tette, és hallgatott. Anna mereíron rrtzte ő se szólt. A káröröm dolgozott benne, amikor mégis kérdezett. — Mi történt veled? Olyan rosszul nézel ki. A másik asszony erre sem mozdult. Színehagyott hangon felelte. — Otthagyott. Az is otthagyott. Engem már csalt otthagyni tudnak. — Mert nem adsz magadra, nem törődsz semmivel. Miért nem öltözöl szépen, gondozod a hajad? Olyan vagy, mint egy vénasszony — mondta Anna. — Ivott. Folyton Ivott. Sem­mi pénzt se hagyott. — Mari tétova mozdulatot tett. — Be­vásároltam vele. A nna bólintott. Elégedet­ten gondolta: tudta ő ezt az első perctől, amikor Mari a válás után el­ment azzal az emberrel, Rá volt írva arra, hogy nem meg­bízható, el se akarta venni Marit. Az a baja ennek a nőnek hogy buta .... — s ki­h úzta magát. Kivét, kalácsot hozott, kínálta Marit. Csinos, pöttyös csészéi voltak, s a kalácsot maga-hímezte terítő­be takarta. — Minek jöttem ide — mondta hirt^Jen Mari —■' Mégis valamennyire enyém ez a ház. Hányszor mostam föl a követ Többször, mint te. Ho­va menjek, ha nem ide? Gon­doltam. állásba megyek Pes­ten, de itt leszálltam. — Adjak pénzt, míg össze­szeded magad? — Teheted, de nekem nem kell Alamizsna? Minek jöttem én ide? Bálint majd elzavar, tudom. — Mari mohón itta a kávét, tört a kalácsbőt is. — Te sütötted? — Én hát. Bálint így szere­ti. — Anna még jobban ki­egyenesedett. Élete legnagyobb örömét érezte most. Ebben a percben hitte el igazán, hogy győzött, végleg győzött az első asszony fölött, végleg megsze­rezte magának Bálintot, évek küzdelme után. Diadalma ma­gasából nézett le Mari larka- kendős fejéi-e. A fej,, gondo­zatlan hajjal, kínzott ráncok­kal barázdálva, most őfelé fordult. — Megyek — -mondta Mari, és felállt. — Mész ám, lefeküdni. Anna ökölbeszorítottá a ke­zét, hogy fel ne kacagjon. Te­hetem, — örvendezett —tehe­tem, nem kell féltenem az uramat tőle, megvénült, meg­csunyult, ellomposodott. Le­hetek vele jólelkű, lehetek vele még kedves is, tehetem, én győztem. Még hálás is lesz nekem, mindennel ellátom. Tehetem! Kaján kis mosollyal ment be ágyazni a vendégszobába Friss fehér lepedőt tett, hím­zett párnát, a legjobb takaró­kat húzta bele a ropogós hu­zatba. Kiválasztotta a szebbik hálóingét, s az ágy mellé tet­te. — Eridj be. aludj. Csinálok melég vizet, mire felkelsz — moridta. Mari, s innen látszott, meny” nyíre fáradt, szótlanul bement a szobába. Hallatszott, hogy veti le a cipőjét, ruháit, s ki­merült zuhanással az ágyba dől. Anna visszament a leander­hez. Befejezte a mosogatását, kiöntötte a nikotinos vizet, s csak a^tán nyitotta meg a vendégszoba ajtaját M ari, nagyon mély álom­ban, mozdulatlanul fe­küdt az ágyon. Kócos haja szertehullt a párnán. Anna lehelethalkan húzta be az ajtót. Ha most látta volna valaki, meglepődött vol­na az arcát megszépítő, lágy mosolyán. / Flórián Zsuzsa; i

Next

/
Oldalképek
Tartalom