Dolgozók Lapja, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-24 / 147. szám

DOLGOZOK LAPJA 1967. június 24. szombat Ebben a nagy házban ritka vendég a mosoly. Csendeseb­ben lép, halkabban szól, akit ide vezérelt sorsa, s a folyo­sókon suttogva beszélgetnek a várakozók. Reggeltől késő délutánig védők, tanúk, bírák és ügyészek koptatják a föld­szint és az emelet között a lépcsősorokat. A folyosókon hol itt, hol ott nyűik, csukó­dik egy-egy ajtó. Ilyenkor el­halkul a monoton zsibongás, s egy pillanatra feszült csenddé válik, amikor a fogházőr s a megbilincselt vádlott lépteinek hangját dobpergésként verik vissza a falak. Az ajtók mögött a tárgyaló­termekben jó néhány válto­zatban ismétlődik a téma — lopás, betörés, zsarolás —, s a finálé az ítéletet bevezető szavak: „A Magyar Népköz- társaság nevében...” Ebben a házban a társadalom védi ön­magát. A 15-ös számú tá rgy a lóierem ben — Sziklai! Miért vádolta az anyját hamisítással? — csat­tan a bíró hangja, «— Nem tudom. Sziklai János, a vádlott húsz­éves sincs talán. Meglopott mindenkit, aki csak jót tett vele. Az anyját, legjobb ba­rátját, szállásadóját, minden­kit, akivel kapcsolatba került. Írógép kopog a tárgyalóte­remben, készül a jegyző­könyv, a vádlott bűnlajstro­ma: Budapest felé robog a vonat, a fiatalemberrel szem­ben magányos asszony ül. Gyors ismerkedés és néhány óra múlva üres az asszony pénztárcája. Bicske: Sziklai János frissen szerzett barát­jánál vendégeskedik A házi­gazda vendége távozása után fedezi fel, hogy szekrényéből eltűnt a pénz. Tatabányja— Újváros: Steiner Frigyesné, a fiatalember szállásadónője a konyhában matat. Albérlője kihasználja az alkalmat, ma­gához veszi a családi ékszere­ket, aranyórát, láncot, gyűrű­ket... Anyját sem kíméli Szik­lai János. Hamis váddal fel­jelenti a rendőrségen és azt állítja, hogy édesanyja az ő nevét hamisította, s így tulaj­donított el tőle 1300 forintot. A vádlott „vádja” természete­sen alaptalan. A tanúk következnek. Van, aki keveset beszél, van, aki sokat. Egyiküknek nyomozó­ként, a másiknak élvonalbe­li, külföldrfe járó sportolóként mutatkozott be a fiatal bű­nöző. Újra a vádlotté a szó. Ci­nikusan, széles vigyorral festi le áldozatainak hiszékenysé­gét. Pózol, majd a naív em­bert játssza. És hazudik, ha­zudik... Egy év és hat hónap sza­badságvesztés — hangzik az ítélet. A hallgatóság feláll, elhagyja a termet Az elítélt közömbösen tartja a kezét, hogy, felcsatolják rá a bilin­cset A 18-számú tárgyalóteremben Izgalom, gyűlölködés, vádas­kodás. Ebben a teremben most házasságbontásért, gyerektar­tásért apasági kereset ügyé­ben folyik a per. Az apa érvet érvre halmoz, magának követeli a két gye­reket. Szerinte rossz helyük van az anyjuknál Egymásnak adják át a szót a tanúk, meg­cáfolják az apa bizonyítékait. A bíró a férfi személyi igazolványát forgatja. Tíz év, tíz munkahely. — Mit evett ma? — kérde­zi váratlanul a bíró. A férfi tétovázik, majd bevallja: egy kifli, három korsó sör. Az_apa kívánságára az őt védő tanú­kat szólítják. A tanúként meg­jelenő barát imbolyog, olyan illuminált állapotban van, hogy. képtelen egy épkézláb mondatot kinyögni... Ismét a 15-ös számú tárgyalóteremben Társadalmi és magántulaj­don elleni bűncselekmény. A bírák még ’egy pillantást vet­nek a váciiratra, a védőügy­véd okmányokat zizegtet, s a Zenés camping — oldalról Különleges nézőpontból gyö­nyörködhettem végig csütörtö­kön este a tatabányai Népház­ban az ŐRI „Zenés camping” című tánczenei műsorát. A színpad oldalán ültem, köz­vetlenül a Metró-zenekar mellett, s így a testet-lelket fölrázó beat-muzsika szinte fizikai erővel is „rázott”. Közvetlen közelről figyel­hettem — és így sem leplez­hettem le! — Rodolfót, aki­nek keskeny bajuszkája ha­zánkban már tökéletesen ögz- szefonódott az „abszolút bű­vész” fogalmával. Aradszky László mindig nevető arca, s természetesen a Piroska is, megtette a ha­tását Nemcsak a nézőtéren ülők, de a kívül szorongó au­togram-vadászok is lelkesen üdvözölték. • Kovács Kati, Zalatnay Sa­rolta, Harangozó Teréz. Kell-e ezekhez a nevekhez kommen­tár? S közben a kiváló Metre.- zenekar, a gitárok aranyos ha­sán csillogó reflektorfényben: boszorkányos ütem, boszorká­nyos ujjak. Taps, taps, és új­ra taps. Angyal János paró­diái, Rónay Egon barátságos konferansza, s az egész per­gő, vidám műsor olyan spon­tán és szellemes volt, hogy talán a „barátságos este” ki­fejezés illik legjobban a mű­sorra. Horváth Vilmos, a fiatal énekes, akiről már szinte le­genda, hogy legszívesebben ingben énekel, kellemes hang­jával és pompás mozgásával aratott sikert. A színpad ol­daláról, vagy a nézőtérről nézve egyaránt megállapítha­tó volt: a fiatal művészek, fiatalos zenét adtak az ifjú közönségnek. Tatabányáról irány: Siófok Onnan — kis kerülővel — Kalocsa. S júliusban újra a megyében, Tatán pendülnek meg az aranyos hasú gitárok, lendül a varázspálca, s kiált, sír, hívogat az ének. Sláger? Gyönge szöveg, so­kat szidott „modern zene”? A hatása tagadhatatlan. S a si­ker bizonyítja: kell, szüksé­ges, élvezetes. S jó volt kiles­ni a színpad oldaláról: a fia­tal művészek éppoly öröm­mel énekelnek, zenélnek, mint amilyen örömmel hallgatta őket a tatabányai közönség. — Gó — jegyzőkönyvvezető friss pa­pírt tesz az írógépbe. A vádlott, Horváth János tatabányai bányacsillés lassan felemelkedik a pádról. — Hová rejtették el a mo­torkerékpárt? — kérdi a bí­ró. — A parketta alá, kérem szépén. Felszedtem a parket­tát, alatta gödröt ástam és ■oda tettem. Meg a heverőbe, a szalma közé. Újabb kérdés, újabb fele­let, az ülnökök jegyeznek, a vádlott üzelmeiről fokozatosan kialakul a kép. A fiatalem­ber bámulatos szorgalommal és találékonysággal rendbe tette a lopott kerékpárokat, jó részüket el is adta. A bíró alaposan beleizzad, mire fel­sorolja a bűnjelként lefoglalt alkatrészeket. — Miért tette? — A családomért, kérem szépen, és mindent a két ki­csi gyermekemért Nagyon szegények voltunk. A vádlotton divatos öltöny. A bíró Horváthék lakását áb­rázoló képeket mutat fel. Te­levízió, szépen berendezett szoba. Horváth János letörten ül vissza a padra, riadt várako­zással néz a bíróra. Megtört, az ébredező felelősségtudat gy'Ötri. Úgy tűnik, arra gon­dol: mi lesz azokkal, akiket otthon hagy most, s akikről nem gondoskodhat jó ideig. Elvezetik a vádlottat, elnép­telenednek a folyosók, ma már nem lesz több tárgyalás. A bírák dolgozószobáiban újabb vaskos iratkötegek kerülnek az asztalra, a holnapi perek anyagait tanulmányozzák. Csend telepszik a szobákra, a kihalt folyosókra. Ráb Erzsébet Ezekben a napokban a ko­máromi járás sok községében indultak el hazulról a műve­lődési ház felé ünneplőbe öltözve a gyerekek. S nem üres kézzel mentek, hegedűt, tangóharmonikát vittek nagy óvatosan és egy kicsit büsz­kén. Zenés vizsgára indultak az ifjú muzsikusok. A járás tizennégy községében taní­tottak a járási zeneoktató munkaközösség pedagógusai, ennyi helyen zajlott le az ünnepi esemény, a vizsga és a kis növendékek bemutat­kozása. A kisbéri vizsga ünnepi eseményeiből lestünk el né­hány pillanatképet. Már a vi­rágokkal dísszített terem, ia- vizsgabizottság, a széksorok­ban helyetfoglaló közönség nagy figyelme igazi vizsga­hangulatot teremtett- . Ám ahogy megszólaltak a kis kezekben a hangszerek, — gyorsan elmúlt a bizony­talanság, a szorongás, köny- nyű dallamokban áradt szét a teremben — a tananyag. Mert a zongoristák, hegedűsök, a tangóharmonikások az évi anyag egy-egy zenedarabját szólaltatták meg. S ezen a vizsgán nem lehetett „mellé- beszélni”. A játék, a dalla­mok tisztasága a pedagógus­fül számára azonnal jelezte a tehetséget, a szorgalmat, az igyekezetét. Negyvenen vizsgáztak Kis­béren és nem egy igen szép . zenés „feleletet” hallgathattak meg a vizsgabizottság tagjai: Bozóky Józsefné körzeti mű­velődési otthon igazgató, Ka­rácsonyi Lajos, a zeneoktató munkaközösség vezetője, Sza­bó Mária, Bódy Árpád zene­tanárok. A zongoristák közt Domina Csaba, Jánky Katalin, Nagy Klára, a hegedűsök közt Bi- kárdi Melinda, Szabó Gábor, a harmonikások közt Bukta Ferenc Mlinarik László sze­repelt a legjobban. Az eredményes vizsga után sikeres volt az esti hangver­seny is, amelyen a szülők­nek és az ismerősöknek is be­mutatták: hasznosan telt el az esztendő. Könyvtári mozaik NÉMET VENDÉGEK TATABÁNYÁN Német könyvtárosok jártak tapasztalatcsere-jellegű láto­gatáson a József Attila Me­gyei Könyvtárban. A berlini könyvtártudományi intézet munkatársai a megyei könyv­tár információs szolgálatának munkáját tanulmányozták, s megismerkedtek a könyvtári tevékenység más ágaival is. TANÁCSKOZÁS A KÖNYVBARÁT MOZGALOMRÓL A könyvbarát mozgalom or­szágos szervező bizottságának tagjai lesznek a vendéget jú­nius 26-án a megyei könyv­tárnak. A könyvbarát mozga­lom megyei helyzetéről, a speciális gondokról tanácskoz­nak majd. Azt vizsgálják meg elsősorban, mit lehet és mit kell tenni azért, hogy valóra lehessen váltani az olvasó­mozgalom gazdagításának nagyszabású elképzeléseit. HÁROM MEGYE KÖZÖS TANFOLYAMA Július elején Tatán talál­koznak három szomszédos megye, Veszprém, Győr-Sop- ron és Komárom gyermek­könyvtárainak munkatársai és a falusi könyvtárak függetle­nített vezetői. A július 4—5—6-án lezajló tapaszta­latcserén és közös tanfolya­mon a szakma neves képvise­lői tartanak előadásokat az ifjúsági irodalomról, a gyer­mekkönyvtári munka speciá­lis feladatairól. A Stúdió Nadar művészei Oroszlányban Ez a hét a fotóművészeté volt Oroszlányban. A város­ban sok helyen feltűnnek a művésztelep „állig felfegyver­zett” vagy pontosabban „fel­gépezett” vendégei, s min­dig minden pillanatban, minden helyzetben fényké­peztek. A város életének minden apró rezdülését igye­keztek ellesni, kifejező és jellemző arcokat, pillanatokat örökítettek meg. Jártak a bá­nyaüzemekben, az új vízto­ronyból panoráma-képeü ké­szültek a városról, fényké­pezték a házakat, az utcák, a terek járókelőit, a sétálga­tó, a pihenő embereket. De I felbukkantak a város környé­kén is. Jártak a külszíni fej­tésnél, sok érdekes témát adott számukra a sokarcú Ta­ta, Vértessomlón pedig iga­zán „angyali” témát kaphat­tak lencsevégre. A templom restaurálásának fotós számá­ra különösen látványos mun­kálatait örökítették meg. Nagyon sok látogatója volt a városi tanács előcsarnoká­ban a Stúdió Nadar íoto-ki- 1 állításnak is. A méltató és a. dicsérő bejegyzések arról ta­núskodnak, hogy a fotóművé­szeinek ma igen nagy szerepe lehet az ízlés formálásában, a képi kultúra alakításában. A kiállítás anyaga is azt mutatja, hogy bár a művé­szek az ország különböző vi­dékén dolgoznak, — s csak kis részük hivatásos fotós — szemléletük közös. Ez a rokon látásmód hozta össze a szom­bathelyi Weszelits Jenőt és Módos Gábort, az esztergomi Fejér Istvánt, s a budapestie­tanára a csoport szellemi mű vészeti irányítója. ö maga a tervekről, el képzelésekről így nyilatkozik íme, az „angyali” téma. Egy restaurálásra váró angyal­szobor került lencsevégre Vértessomlón két. Bíró Klárát, Féner Ta­mást, Csák Miklóst, Korniss Pétert, Kovács Tamást, Schwanner Endrét. S közülük többen már a művészeti ág neves képviselői és a Nadar csoportosulás is bizonyára nyit majd egy fejezetet a fo­tózás történetében. Ezt ígéri újszerű vállalkozásuk is, s nem utolsó sorban az, hogy neves művészettörténész, dr. Végvári Lajos, a Képzőművé­szeti Főiskola tanszékvezető­— Hiteles és valóságos ki pet szeretnénk alkotni err a most formálódó új városr és embereiről. Hogy munkár sikerült-e, az majd csak felvételek kidolgozása úté derül ki pontosan. — A tervünk az, hogy n< vemberben, a Nagy Októbe Szocialista Forradalom évfo dulójának idején kiállítá rendezünk a közös vállalki zás képanyagából Budapest« és itt Oroszlányban, is. Egy nap a tatabányai bíróságon Kis zenészek nagy vizsgái

Next

/
Oldalképek
Tartalom