Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1962. április (17. évfolyam, 27-35. szám)

1962-04-07 / 28. szám

1962. Április 7. szombat Komárom megyei DOLGOZÓK LAPJA 3 A napokban rendezték meg a nyergesújfalui Eternit Mű­vekben az első üzemi név­adó ünnepséget. Tóth Sén- dorék újszülött kislánya nyerte itt ünnepélyes körül­mények között a Zsuzsanna nevet. A szülőket és a név­adó szülőket az üzem igaz­gatója, a társadalmi szerve­zetek vezetői, a községi- ta­nács vb-titkára és a helyi úttörőcsapat küldöttei kö­szöntötték és egyben át is ad­ták ajándékaikat. A bajnai Alkotmány Terme­lőszövetkezetben nemcsak a nőnapon becsülik meg az asz- szonyok, lányok munkáját. A napokban kedves ünnepség zajlott le a községi pártház­ban. Férfiak látták vendégül a nőket. Az asztalok mellé ültet­ték a kedves vendégeket és a férfiak szolgálták fel a kis fi­gyelmesség számba menő ha­rapni valót. A község és a ter­melőszövetkezet vezetői el­mondották, milyen derekas munkát végeztek a nők a kö­zös gazdaságban. Megvitatták a nemzetközi helyzetet is. Kü­lönösen sok szó esett a béke védelméről, az általános és tel­jes leszerelésről. Kilenc újság lakosonként Pontatlan a cím, mert Sá­risáp lakossága 4250 lélek és havonta 40 000 darab kü­lönböző sajtóterméket vásá­rolnak a községiben. Sári­sápon tehát egy-egy Iákosra — beleértve a csecsemőket is — majdnem kilenc és fél új­ság, illptve folyóirat jut egy hóniapban. Tegyük hozzá, hogy az előfizetők száma meghaladja a két és fél ezret. Papi békegyűlések A Hazafias Népfront megyei elnöksége és a katolikus béke­bizottság elnöksége április 3- án délelőtt gyűlést rendezett a megyei tanács székhazában a katolikus lelkipásztoroknak. Jóna Rezső, a megyei tanács vb tervosztályának vezetője tartott itt előadást a szocialista országok gazdasági együttmű­ködéséről. Ismertette a tervek összehangolásának jelentőségét, s elmondotta, hogyan függ ösz­sze hazáink második ötéves ter­ve a szocialista országok fej­lődésével. Délután — ugyancsak a me­gyei tanács székházában. — a népfront megyei elnöksége és a református lelkipásztorok békebizott&f'üa rendezésében megtartott gyűlésen Jéna Re­zső a református lelkészek előtt tartott előadást ugyaner­ről a kérdésről. A díszszázadok már felso­rakoztak. Elöl a gyalogsági fegyvernemek, majd a gépe­sített alakulatok egységei áll­tak felvonulási rendbe a tér melletti úton. Fényes acél­testek csillogtak végeláthatat­lan hosszú sorokban, tankok bogérhátán játszott az ápri­lisi napsugár. Piros és nem­zeti színű zászlók hömpölyög­tek a házak homlokzatán, s a tribünökön annyi ember gyűlt össze, hogy még a házak te­tejére is jutott belőlük. A belső karhatalmi század zárt négyszögében ott haladt a súri fiú is. Nem lehetett volna arcra, mozdulatra meg­különböztetni a többitől, mert a katonáknak még a szemük is egy irányba nézett. S amikor elvonultak a dísz­emelvény előtt, egy testtel és tudattal lépett valameny- nyi. Oly tökéletes pontosság­gal, hogy hatalmas tapsvi­har zúgott fel a Hősök terén, s a párt és a kormány vezetői lelkesen integettek. A díszszemle után egy órá­val a laktanyában ünnepi han­gulat uralkodott. A tisztek még a díszegyenruhát visel­ték, a sorkatonák már öltöz­ködtek. A súri fiú éppen a mosdóból lépett ki, s frissen mosolygott. —i Benis István honvéd — mutatkozott be. Magas alakja erőtől duz­zadt, viselkedése férfias, hang­ja határozott. Másodéves hon­véd, és alakulatából rá esett a választás: utazzék fel Bu-; dapestre, hogy együtt kö­szöntse felszabadulásunk év­fordulóját az ország legkivá­lóbb katonáival. — A tanulásban és a lövé­szetben értem el jó ered­ményt — mondja. Már március ötödikén a fővárosba érkezett. Akkor kez­dődött meg a teljes egy hóna­pon át tartó, kemény gyakor­latozás. Hidegben* sárban me­neteltek, hogy soraik renddé rendeződjenek. És ebben a nagy munkában vidámak ma­radtak mindvégig. — Boldog és büszke érzés volt a díszszázadban mene­telni. Szüleim biztosan gon­doltak rám Súron, amikor a rádióban hallgatták a dísz­szemle közvetítését. Benis István honvéd hangja gyengéddé válik: a fiú áll most itt, akinek képzeletében a komárom megyei kis falucs­kának régen látott képe köd­ük fel. Annál is inkább, mert a család tagjain kívül most már menyasszonya is van: „Ó. most arról nincs idő be­szélni.” A miniszterhelyettes elv- társ — napiparancsában — öt nap szabadsággal jutalmazta a díszszázadok katonáit. A su­rf katona örömmel mondja, hogy az öt napot otthon tölti el. .. E sorok előbb étkeznek Sárra, mint Benis István honvéd. Ezért üzeni: „Minden­kit csókoltatok, és húsvétkor várjanak rám”. Váradi Valér — A sajtó szeretetének tör­ténelmi — o munkásmozgalom történelmével összefüggő — előzményei vannak Sárisápon — mondja Dankó Imre, a községi postahivatal jelenlegi vezetője. Elbeszéléséből a sajtóter­jesztés egyik hősét, a most már nagyon idős Motesiczky József bácsit ismerhettük meg. Ö volt az, aki János nevű bátyja, a postakocsis segítsé­gével, más községekből ide csempészte, terjesztette Sári­sápon a felszabadulás előtt a Népszavát. Hiába kutatták a csendőrök, hogyan jut el a munkássajtó a bányászok közé, nem tudták meg. A postás — Dankó Imre —, aki akkor hallgatott a munkás- sajtó terjesztésének e mód­szeréről, most maga is tevé­kenyen közreműködik e mun­kában. A kézbesítők itt nem egyszerű lapkihordók, hanem a maguk módján agitátorok. Ismerik az egyes cikkeket és az emberek érdeklődésének megfelelően ajánlják az újsá­gokat, a folyóiratokat. Munkájukat meg is becsü­lik a község vezetői. Szalay Flórián tanácselnök elmondot­ta, milyen büszkék voltak, miikor elérték a kétezres elő­fizetői létszámot. — A hivatalnak oklevelet, a dolgozóknak apró ajándéko­kat adtunk — mondotta. — Az újságok olvasása a mi munkánkat is könnyíti. Hogy csak egyetlen példát mondjak: a névadók, a korszerű há­zasságkötési ünnepek népsze­rűsítésében sokat segít a saj­tó. — A külpolitikai helyzet is­mertetésével az emberek meggyőződése válik szilárdab­bá — vetette közbe Csiszár Mihály, a tanácselnök he­lyettese. Több, hasonló példát hoz­tak fel, mit jelent, ha a szorgalmas olvasók az új jog­szabályokat, a társadalmi munka lelkesítő eredményeit már a lapokból megtudják. A negyvenezer különböző sajtó­termékből mindenki a neki legkedvesebbet forgatja, és figyeli a nagyvilág esemé­nyeit. A hatodikos Gurin Imrét lottószelvénnyel Küldték a pos­tára, s egyáltalán nem jött zavarba, mikor megkérdeztük, mit és milyen újságot olvas? — A Népszabadságban a sport érdekel. Olvasom a Lu­das Matyit, a Pajtást és leg­jobban a Magyar Ifjúságot szeretem. Olyan izgalmas a folytatásos regény. Ha én olyan ügybe kerülnék, mint a történet hőse, én is leleplez­ném a ■ kémeket — mondta el egyszuszra. Varga Béla, a borókási ak­na bányalakatosa is bekap­csolódott a beszélgetésbe. A Népszavát dicsérte. — Sok érdekeset tudtam meg cikkeiből az üzemi de­mokrácia fejlesztéséről. Né­hányszor az olvasottak példá­ján bíráltam aknánk szak- szervezeti életét. Egész kis csoport alakult már a postahivatalba érke­zőkből. Mindegyik tudott valamit mondani jóbarátjá­ról, a sajtóról. A rögtönzött ankéton a statisztikai adatok nélkül is meggyőződhettünk arról, hogy Sárisápon a köz­ség vezetői és dolgozói meg­becsülik a sajtót és terjesz­tőit. „Néhányszor az olvasottak példáján bíráltam .. A HÉT KOMMENTÁRJA A díszszemle Megyénkben is több ezren tekintették meg a televízió képernyőjén a néphadsereg április 4-i díszszemléjét. Ér­deklődéssel figyeltük a dísz­századok kemény, fegyelme­zett léptű vonulását, a bemu­tatott korszerű ütegeket, az új típusú páncélosokat, a hang­nál gyorsabb röptű vadászgé­peket és a karcsú testű, ezüs­tösen csillogó rakétákat. A díszszemle képet adott arról, hogy hazánk védelme biztos kezekben van, s a magyar nép­hadsereg szilárdan őrt áll bé­kénk és biztonságunk védel­mében. Olyan időkben, amikor az imperializmus vezető körei még nem tettek le agresszív terveikről, amikor még javá­ban szövögetik provokációs cselszövéseiket, nekünk is ké­szen kell állnunk. Hiszen né­hány napja Kennedy elnök ország-világ előtt kinyilvání­totta, hogy az USA bizonyos körülmények között hajlandó elsőként alkalmazni atom­fegyvert, s egy atom-világhá­ború kezdeményezőjeként fel­lépni. Sokszor elmondtuk már, de nem lehet elégszer hang­súlyozni: az imperialistákat csak az erő riaszthatja el ter­veik valóraváltásától. Könyör­géssel, rábeszéléssel semmire sem megyünk, csak akkor le­het velük okosan beszélni, ha bebizonyítjuk nekik, hogy egy támadás pusztulásukat ered­ményezné. Természetes, hogy a fő el­riasztó erő — lévén hazánk viszonylag kis ország — nem a magyar néphadsereg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista tábor és ezen be­lül hazánk biztonságának vé- delmezését, az ezzel járó teen­dőket és terheket teljesen más országok vállalják magukra, mi pedig ölhetett kézzel ül­jünk ezalatt. A béke védelme — kollektív kötelesség, amely­ből minden szocialista állam erejéhez mérten részt vállal. Ezért erősítjük mi is honvé­delmünket, s látjuk el had­erőinket korszerű felszerelés­sel, fegyverzettel, hogy eleget tudjanak tenni hivatásuknak. Jó lenne, ha április 4-én nem tankok és ágyúk, hanem traktorok és Ikarus autóbu­szok vonulhatnának fel á Dó­zsa György úton. Nem raj­tunk áll, hogy ma ez még nem lehetséges. Ha a nyugati hatal­mak elfogadnák az általános és teljes leszerelésre vonatko­zó szovjet javaslatokat — ame­lyeket a‘ mi kormányunk is teljes erejével támogat — ha­marosan megsemmisülhetné­nek a fegyverek. De amíg ezt el nem érjük, addig résen ál­lunk, addig — mint a dísz­szemle is mutatta — állan­dóan kellő színvonalon tart­juk védelmi erőinket. Nincs lehetetlenség, csak... Nagy üzem a tatabányai VIII-as akna, fiatal dolgozó­ja is van vagy kétszázötven. Ilyen helyen aztán van le­hetősége, tere a KISZ tevé­kenységének. Ám a VIII-as aknai KISZ-vezetőség — mi­tagadás — igen-igen szerényen éí csak ezekkel a lehetőségek­kel. Alig egyhetede Már a számok is erről árul­kodnak. Az üzemi KISZ- szervezetnek mintegy 35 tag­ja van — a fiatalok alig egy­hetede tartozik tehát sorai­ba. Az utóbbi két esztendőben évenként mindössze 3—4 fia­talt vettek fel a KISZ-be. A gyarapodás üteme tehát — enyhén szólva — nem túlsá­gosan viharos. Tóth József párttitkárral és Póta László KISZ-titkárral próbáljuk boncolgatni az oko­kat, miért nincs kellő vonzó­Szolgáljon tanulságul! A várva várt kikelet minden gondjával és örömével végre csalhatatlanul beköszöntött. Még, a hőmérő ikinyújtózott hi­ganyszála sem jelzi ezt oly szembetűnően, mint az utcák és az országutak ugrásszerűen megnőtt forgalma. Az első ta- vaszias ünnepnapokon a kirán­duló autós és motoros karavá­nok, különösen a főközlekedé­si útvonalakat, véget nem érő láncokban szállták meg. S ez az öröm — mint mondani szok­ták — bizony még a hétközna­pokon sem volt üröm nélkül. Az egyesekben fellángolt meg­gondolatlanság, könnyelműség jóvátehetetlen következménye­ket váltott ki. Az utóbbi három nap lefor­gása alatt négy súlyosabb bal­eset történt a közúti forgalom­ban. Április 2-án Tatán, a Szőlősi úton Bélái Ákos erdő­mérnök személykocsijával ha­lálos kimenetelű balesetet oko­zott. Indokolatlanul áthajtott az úttest menetirány szerinti bal oldalára és ott összeütkö­zött a vele szemben szabályo­san közlekedő motorkerékpár­ral. Makai Miklóst, a motor vezetőjét életveszélyes állapot­ban kórházba szállították, a motor utasa, a 22 éves Molnár László vájár azonban a hely­színen életét vesztette. A ható- ! Ságok Béldit őrizetbe vették. Április 3-án, Komáromban, [ Csanaki László személygópko- i csival elütötte az úttesten min­den körültekintés nélkül átha­ladó Gondár Ferencnét. A 42 éves asszony vigyázatlanságá­ért komoly sérülést szenvedett. Ezen a napon Dorogon is a meggondolatlanság okozott közúti balesetet. Á vezetői igazolvány nélküli motorozásnak április 4-én Szőnyben Korán László volt a szenvedője. Kőhalmi Pál hely­beli lakos motorjával gyors­hajtás következtében, egy vil­lanyoszlopnak rohant, s lábtö­réssel, tehát még aránylag sze­rencsésen szenvedett könnyel­műségéért. Az utóbbi esetek vizsgálata még nem ért véget. A felhozott példák tehát minden intő szónál jobban fi­gyelmeztetnek a közlekedési szabályok fokozott betartására. A közlekedésben az elsőbbségi jog meg nem adása, az ittas vezetés, a gyorshajtás stfo., de még a gyalogosok figyelmet­lensége is súlyos balesetet okozhat. Saját magunk és em­bertársaink iránti kötelessé­günk tehát a szabályok betar­tása, hiszen így nyújt teljes él­vezetet még a gyorsröptű ki­rándulás is. Kubik Emil Bcldi Ákos erdő mérnök szabálytalanul közlekedő személykocsija, s az össze roncsolt motorkerékpár > ereje ennél az üzemnél az if­júsági szervezetnek. A fiata­lokban lenne a hiba? Kényel­mes dolog lenne erre hivat­kozni, a tények azonban egé­szen másról tanúskodnak. A párttitkár elmondja: tapasz­talatai szerint sok fiatalt erő­sen foglalkoztatnak a politi­kai események, érdeklődnek a nemzetközi viszonyok ala­kulása iránt. A munkában is megállják helyüket: a szo­cialista brigádok mozgalmá­ban résztvevő hét kollektíva közül hármat zömében fiatal bányászok alkotnak. S ami­kor a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését kellett se­gíteni, az áldozatvállalástól sem riadtak vissza az ifjú­munkások. — Abban volt romantika — jegyzi meg a KISZ-titkár. S ebből a közbevetett megjegy­zésből már önként kínálkozik is egy fontos következtetés:, az üzem ifjúsági szervezete a jelenlegi akciókban nem tud­ja megteremteni a romanti­kát, az érdekességet. Igaz, próbálkoznak, de — Póta elv- társ szavait idézve — „itt minden kezdeményezés beful­lad”. Nincs vonzó, eleven élet ebben a KlSZ-szervezet- ben — ez a bajok egyik gyö­kere. Cseppfolyós állapotban Valami csodaszert kellene talán kitalálni ehhez? Koránt­sem. A KISZ életének tartal­massá tételéhez, a fiatalok aktivitásának kibontakozta­tásához igen jó eszköz az If­júság a szocializmusért moz­galom. A VIII-as aknán azon­ban tavaly összesen — írd és mondd — hat fiatal vett részt ebben a mozgalomban! •— Eddig nyolcán jelentkez­tek a második évi követelmé­nyek teljesítésére — teszi hoz­zá a KISZ-titkár. — Akiket el tudok kapni, azokkal be­szélgetek a mozgalomról. Ezt a nyolcat már be tudtam von­ni. Az igyekezet dicséretes, a megoldás módja már kevés­bé. A titkár szavait hallva felrémlik előttem, vajon mennyi idő alatt lesz képes beszélni a mozgalomról az üzem kétszázötven fiatal dolgozójával? Addigra már alighanem harmadik eszten­dejébe fordul a mozgalom. Dehát miért kell ezt egyedül csinálni, miért nem lehet megosztani a tennivalókat? Meg lehet és meg is kell osztani — csakhogy ennek elő­feltétele is van: a szilárd szer­vezeti élet. A VIII-as aknai ifjúsági szervezet azonban egyelőre inkább amolyan cseppfolyós állapotban van. Taggyűléseket, vezetőségi üléseket rendszertelenül tar­tanak, a tervszerűségnek ke­vés nyomát látni. A KISZ- tagok, sőt még a vezetőségi tagok sem rendelkeznek ál­landó megbízatásokkal, s ha valamivel mégis megbízzák őket, a teljesítést csak rit­kán kérik számon. Másként is lehet! Egyesekben talán felmerül a kétség: nem túl erős-e ez a bírálat egy bányaüzemi KISZ-szervezet felett, hiszen itt jóval nehezebbek a körül­mények a fiatalok összefo­gásához? Nos, aki így véle­kedne, látogasson el a VIII-as aknától mindössze tízpercnyi „járóföldre” fekvő X-es ak­nához. Nem szándékozom részletes elemzését adni az itteni KISZ-szervezet munká­jának, csupán néhány tényt sorolok fel annak illusztrálá­sára, hogy másként is lehet. A X-es aknán körülbelül 180 fiatal dolgozik. A KISZ- szervezetnek csaknem 120 tagja van, tehát a fiatalság­nak mintegy kétharmadát tö­möríti soraiban. S máris — minden agitáció, „beszerve­zés” nélkül —: kilenc újabb felvételi kérelem fekszik a titkár fiókjában. Igaz, itt van is élet a K1SZ- szervezetben. Társadalmi munka és kirándulás, politi­kai oktatás és szórakotató ösz- szejövetel egyaránt található a programban. Nem csoda, hogy tavaly 124-en teljesí­tették itt az Ifjúság a szocia­lizmusért mozgalom követel­ményeit, az idén pedig még több résztvevőre számítanak. A szervezeti élet rendszeres, ha másként nem megy, hát szakonkint tartják a taggyű­léseket. A nyolc KISZ-brigád helytáll a munkában, a fia­talok tudásvágya pedig szin­te meglepően nagy: a teljes KISZ-tagság mellett még vagy 25—30 KISZ-en kívüli fiatal vesz részt szervezett po­litikai oktatásban. A X-es aknán sem köny- nyebbek a külső körülmények. Csakhogy ott van szív, len­dület az ifjúsági vezetőkben! Hogy is tartja a mondás? Nincs lehetetlenség, csak tehe­tetlenség. De ez az utóbbi nem lehet örökletes jellem­vonása egyetlen fiatalnak sem. Meg lehet találni —■ és meg is kell találni — azt a szívet és lendületet a VIII-as aknán is. Gyenes László Az első üzemi névadó-ünnepség Nemcsak a nőnapon... „Olyan izgalmas a folytatásos regény'* Suti fiú a dís%s%á%adban *

Next

/
Oldalképek
Tartalom