Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1961. július (16. évfolyam, 51-59. szám)

1961-07-22 / 57. szám

Az Almásfüzitői Timföld­gyár KISZ-szervezete védnök­séget vállalt a szivattyú mérő­állomás felépítése felett. A 8 alapszervezet 172 KISZ-tagja már teljesítette a vállalást, ami mintegy 50 000 forint meg­takarítást hozott a vállalat­nak. A megtakarítás jelentős részét elfekvő készletek feltá­rásából, különböző csövek, pe­remek és értékes szelepek ösz- szegyűjtéséből és kijavításából nyerték. A kiskolónia lakásépítésénél is segítettek a kiszesek. 70 fia­tal mintegy 800 társadalmi munkaórát dolgozott itt. Júniusban a KISZ-szervezet szocialista munkaszerződést kötött a vállalat igazgatójával. A gyár többek közt vállalta, hogy társadalmi ösztöndíjjal 3 fiatalt küld a Műszaki Egye­temre. Ugyancsak helyes kez­deményezésnek kell tartani azt, hogy a fiatal műszakiak taná­csa védnökséget vállalt a fiatalok által benyújtott újítások felett. A fiatal mérnökök és techni­kusok alapos, körültekintő munkával bírálják el az újítá­sok alkamazhatóságát és ellen­őrzik azok gyors bevezetését. Az évi 125 000 tonna terv­teljesítés érdekében a KISZ- szervezet szocialista szerző­dést köt a Budapesti Műszaki Gumigyár KISZ-szerveze tével. Erre azért van szükség, mivel a szivattyú-tömítések gumi­gyűrűit a budapesti gyár az utóbbi időben igen rossz minő­ségben szállította, s a szivaty- tyúk nagy része emiatt huza­mosabb ideig kiesett a terme­lésből. A szállító gvár kiszesei a szocialista szerződésben vál­lalják, hogy szigorúan ellen­őrzik a szállítandó gumigyű­rűk megfelelő minőségét. A timföldgyári fiatalok kul­turális életének, szórakozási lehetőségeinek új állomását je­lenti a nemrégiben megnyílt ifjúsági klub. Rövid idő alatt megszerették új otthonukat a gyári ifik, s máris zsúfolt mindkét helyiség, melyet he­tente négy alkalommal tarta­nak nyitva. A KISZ-szervezet vezető­sége elhatározta, hogy a jövőben rendszeresen szel­lemi öttusa versenyeket rendez itt. Ezzel hasznosan bővíti az ifjú­sági klub programját, ahol a társasjátékok, zene és tánc Szeretem a gépemet, szívesen versenyzem Első díjat nyert a nemzetközi matematikai versenyen egy tatabányai gimnazista fiú Július nyolcadikén és kilen­cedikén nagy volt az izgalom Veszprémben. Ezekben a na­pokban rendezték meg több ország fiataljainak részvételé­vel a nemzetközi matematikai versenyt. Bulgáriából. Len­gyelországból, Csehszlovákiá­ból és az NDK-ból érkeztek fiatalok, hogy összemérjék tu­dásukat a magyar diákokkal. J Megyénkből egy igen tehetsé- | ges tizenhét éves diák, Kóta József, az Árpád Gimnázium tanulója vett részt a verse­nyen. Amint az eredményhir­detés után kiderült. Kóta Jó­zsef elnyerte a nemzetközi matematika-verseny egyik első díját. Ebből az alkalomból ke­restük őt fel, s beszélgettünk a verseny lefolyásáról, egyes mozzanatairól. Jóska többek közt ezeket mondta: — Mint más versenyek előtt, most is sok példát oldottam meg. szaklapokat olvastam, s minden vonatkozásban igye­keztem jól felkészülni. — Részt vettél már más versenyen is? — Igen. Az Arany Dániel versenyen első, az országos matematikai versenyen a má­sodik helyezést értem el. — Izgulsz a versenyek előtt? —• szegeztük mellének a kér­dést, amire mosolyogva vallot­ta be, hogy általában ezen a téren nem „izgulós”, de most... azért volt egy kis lámpaláza. Arra a kérdésre, hogy szá­mított-e az eredményre? — ki­csit elgondolkozik, lassan mondja. — Reméltem, hogy sikerül, de az első díj számomra is kel­lemes meglepetés volt. Keve­sebbre számítottam... Minden póz nélkül mondja ezt, szinte szerényen. Nem sze­reti, ha „sikereiről” faggatják. Inkább Zentai tanár úrról be­szél, matematikatanáráról, akinek nagyon sokat köszön­het. Még egy utolsó kérdés a nyári tervekről. — Balatonlellére megyek építőtáborba, ott is szeretném megállni a helyem — mondja felcsillanó szemmel, s látva, hogy ez valóban az utolsó kér­dés volt, fellélegzik. Tizenhét éves, szeret moziba járni, fut­ballozni, olvasni, olyan, mini a többi diák. — Csak egy ki­csit jobban érti, mert szereti a matematikát, öller Klára „Honfoglalás“ a tornyópusztai úttörőtáborban Ki mint tömi zsákját, úgy alussza álmát — Nem szeretne még a lapo­sabban megismerkedni a gé­pek működésével? — De igen! — hangzott a vá­lasz —, ezért a télen elvégzem mellett, tehát ezután szellemi versengésekben is részt ve­hetnek a fiatalok. A KISZ-szervezet egyik leg- dicséretre méltóbb terve: min­den erővel elősegíteni, hogy a 180 benevezett kivétel nélkül megkaphassa az „Ifjúság a szo­cializmusért” mozgalom jelvé­nyét. A mült év szeptemberében dr. Fátkai Imre tudományos kutató a Süttő környéki zátonyok I>una-szákas/_on madártani megfigyelése­két végzett. Munkájában messzemenő segítséget kapott Pozsonyi Sán­dor igazgató és Ökrös István szakosztályvezető révén a süttői vízi úttörőktől, ökrös István tanár, Holdampf Péter és Szokolányi Gyula személyesen is részt vettek az alapos jártasságot igénylő munkában. Közreműködésük nagymértékben hozzájárult althoz, hogy a Nesz­mély—Süttő közötti vízterület madáréletéről aránylag rövid idő alatt is sikerült áttekintést nyerni. DB. sAGHY ANTAL. Készül a sátort védő esőlevezető árok AZ „EZERMESTER ORS“ NAPLÓJÁBÓL Öreg autó — nem vén autó Kissé szabadkozott Nagy Jóska, mikor megmutatta az „Ezermester-őrs” naplóját. Csehszlovákiában és Lengyel- országban túráztak, ezért ma­radtak el a naplóírással. Pedig még június közepén megnézték a nemzetközi autóversenyt a Ferihegyi repülőtéren, ahol a szünetekben 50—60 éves „autó­matuzsálemeket” is felvonul­tattak. Ezek az utóbbi kocsik érdekelték az őrs tagjait. Ad­dig ügyeskedtek, míg közelebb sikerült férkőzniük. A keréktől a kormányig átvizsgálták a félévszázados öreg autókat. „Opel”, „Oldsmobil”, „Csonka”, „Magomobil” — betűzgették a gyári feliratokat. A legértéke­sebb, négykerekű Quadrocikli cilinderes, frakkos vezetője el­mesélte a gyerekeknek, hogy ennek az 1902-ben készített csuda járműnek még él a gyár­tója. Rövid nyomozás a bácsi címe után, s az őrs délután már Rákosszentmihály felé vil- lamosozott. Keresték Hóra bá­csit, a legöregebb magyar autó­szerelőt. A 86 éves Hóra bácsi szívesen fogadta a kis úttörő­ket és kérésükre érdekes tör­téneteket mesélt a magyar autógyártás hőskoráról. Hóra bácsi az 1900-as évek elején nyitotta meg autójavító­műhelyét a Lujza utcában. Ja­vítgatta azt a néhány automo­bilt, ami akkoriban az ország­ban „szaladgált”. Maga is ké­szített egy négy kerekű Quad- rociklit, ami inkább hasonlított valami gyerekjátékra, mint autóra. Hátsó kerekeit egy hen­geres, léghűtéses francia Dión de Bouton motor hajtotta. Ve­zetője közönséges kerékpár­nyergen ült, a pedáljait ugyan­csak sokáig kellett tekerni, mi­re motorja begyulladt. Füstölt, büdös volt, de ment. Néhány évvel később a posta pályázatára készített Hóra bá­csi egy csomagszállító autót. A pályázatot a Csonka-féle autó­val közösen nyerte meg, de több darabot nem tudott szál­lítani megfelelő felszerelés és pénz hiányában. A kocsit ké­sőbb eladta Gáspár bajuszkötő gyárosnak, aki évekig teher­szállításra használta. A pályá­zatot megelőzően Csonka Já­nos készített egy kéthengeres, elsőkerék meghajtásos kocsit is. Ez a maga nemében első volt a világon. Csonka János kezdetben mint a Műegyetem műhelyfőnöke együtt dolgozott Bánky Donáttal, a karburátor magyar feltalálójával. A ké­sőbbi Csonka-féle kocsik már Bánky karburátorral működ­tek. Kocsijaikon számos olyan újítást alkalmaztak, amiket a nagy autógyárak csak évek múlva mertek felhasználni. Ilyen volt az elsőkerék meg­hajtás, a kardántengely, vagy a motor egybeépítése a sebes­ségváltóval. A győri vagon­gyárban még négykerék meg­hajtásos katonai teherautók is készültek. A győriek a „Praga” liszenc- re készült kocsikból már 500 darabot gyártottak. Az 1913- ban „Grand” néven készült kocsikkal indultak a nehéz al­pesi autóversenyen és az elsők között végeztek. Közben 1908- ban megszületett az első ma­gyar gyártmányú és tervezésű Csonka-autóbusz. Évekig köz­lekedtek a dalmáciai úttalan- utakon. A Csonka-kocsik a Röck-gyárban, a mai Április 4. Gépgyár e’ődjében készül­tek. Autót gyártott még az aradi Marta és a budapesti MAG is. Bátran elmondhatjuk, hogy hazai autógyártásunk az első világháborúig együtt ha­ladt a nagy nyugati autógyá­rakkal. A két háború között Mátyásföldön készültek a Ma- gomobilok és a Magosixek. Győrben teherautókat és autó­buszokat gyártottak. A MÁ­VAG 1927—29-ben már autó­buszokat szállított a főváros­nak. A csepeli Weiss Manfred gyár is próbálkozott autók elő­állításával. Érdekes típusa volt a 8 kerekű, 4 kerékmeghajtá- sos olajszállító autó, amelyet sivatagi használatra rendelt az Angol—Iráni Olajvállalat. A sivatagi „utakra” tervezett 160 lóerős teherautók nagy mére­A Csepel autógyárban dolgozó Haris testvérek a magyar autógyártás történetét élethű modellekkel örökítik meg teik miatt az európai ország­utakon nem is közlekedhettek. Magyar ember, Szisz László győzött Renault kocsival 1906- ban Franciaországban, a világ első autós Grand Prixén. Majdnem életébe került a győ­zelem, mert a célbaérkezés után a második helyezett re­volvert rántott és több lövést leadott a magyar bajnokra. Hóra bácsi elmondotta, hogy köteteket tenne ki, amit el tudna mesélni a több mint 60 éves magyar autózásról. A nagy változás a felsza­badulás után következett be, amikor Szigethalmon megte­remtették a nagyüzemi autó­gyártás alapjait. A Csepel autókkal együtt fejlődött a mátyásföldi Ikarus-gyár is. Bátran elmondhatjuk, hogy ma már a világ valamennyi táján megtalálhatjuk a magyar gyártmányú autóbuszokat és különleges teherautókat. Későre járt az idő, s Hóra bácsi búcsúzóul még elmesélte a Ferihegyi repülőtéren bemu­tatott autók történetét. Az autójavító vállalatok KISZ- fiataljainak tudomására jutott, hogy a Közlekedési Múzeum birtokában van néhány hasz­nálaton kívüli öreg autó. Tár­sadalmi munkában elvállalták, hogy üzemképes állapotba hoz­zák azokat. A III-as autójaví­tóban például az egyik Csonka teherautót, az 1900-as típusú Opelt, a botkormányos 1896-os Oldsmobilt javították meg. A lelkes fiataloknak és a tapasz­talt mestereknek köszönhető, hogy a 17 „autóveterán” saját motorjaitól hajtva felvonulha­tott a nemzetközi autóverse­nyen. Ennyit sikerült pz őrs nap­lójából a Hóra bácsinál tett látogatásból megtudni. Nem összefüggő történet, de képet ad a félévszázad előtti magyar autózásról. Az „Ezermester-őrs” napló­jából ki jegyezte: ___ Tamás György az általános iskola nyolcadik osztályát Császáron, a dolgozók iskolájában. Addig pedig még jobban igyekszem, hogy a ver­senyben ne vallják szégyent. A dorogi járásban — Esz­tergom nélkül — több mint kétezer fiatal küzd az „Ifjú­ság a szocializmusért” jelvény megszerzéséért. A járás terü­letén lakó 14—26 éves fiatal­embereknek mintegy 30, a lá­nyoknak és fiatalasszonyoknak pedig 27 százaléka kapcsoló­dott be a mozgalomba. Mi újság a timföldgyári kiszeseknél? 50 ezer forintot megtakarítottak — Megnyitották az ifjúsági klubot A traktoros bosszúsága ezen alkalommal a riporter szeren­cséjét jelentette. Cseh Istvánt, a Komlód! Gépállomás fiatal gépvezetőjét ugyanis nehéz lett volna előkeríteni munka­helyén. a széles bokodi határ­ban, ha traktora nem szorul javításra, s nem jön be a gép­állomásra. Cseh István — töb­bek között — arról nevezetes, hogy hónapok óta kettős mű­szakban dolgozik. De most sem pihent, éppen a kuplurigtárcsa javítását fejezte be. Kérdés nélkül is a traktor lett az első téma: — Végre megjött a szerelő. Kicseréljük a csapágyakat és folytathatom a dolgomat. Cseh István naigyon szereti a gépét, a technikát. Ezért ment ősszel a pápai' traktoros­képzőre, pedig otthon még el­lenezték is. — Arról beszéltek, hogy mindig nyakig olajos leszek, ne ilyen szakmát válasszak. Néha még most is szólnak, mi­lyen nehéz a munkaruhát ki­mosni. Ez persze már inkább olyan tréfás megjegyzés, mert az ott­honiak is büszkék, hogy a fiuk a megye eddig legjobban telje­sítő fiatal traktorosai közé került. Cseh István gépe már több mint 1100 normál holdat járt meg. Vezetője pedig a megyei ranglista harmadik he­lyét foglalja el. — Csak ne jött volna közbe ez a hiba. talán még jobbat is elérhettem volna. Szeretem a gépemet és szívesen is ver­senyzem — mondja. Ez meg is látszik, hiszen Cseh István benevezett a KISZ által kiírt „Ifjú traktorosok or­Cseh István segít a gép javításánál, hogy mielőbb folytat­hassa a munkát szagos versenyébe”. Ha róla be­szélünk, akkor szólni kell Nei- singer Lajosról, a gépállomás főagronómusáról, akinek szin­tén szívügye a fiatalok vetél­kedése. ö beszélt Cseh István­nal és még másik három trak­torossal, hogy vegyenek részt ezen az országos erőpróbán. Nem illik ilyenkor feltartani a versenyző traktorost, s ezért csak még egy kérdést tettünk fel Cseh Istvánnak: 2000 vetélkedő A süttői úttörők a tudomány szolgálatában

Next

/
Oldalképek
Tartalom