Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. január (13. évfolyam, 3-9. szám)

1958-01-18 / 6. szám

1958. január 22. Komárom megyei DOLGOZÓK LAPJA 5 AKIK MEGELŐZIK AZ IDŐT Akik kételkednek abban, hogy meg lehet előzni az időt, utazzanak el Mogyorósbányá­ra és nézzék meg az épülő művelődési otthont. Hogy e ki­rándulást megkönnyítsük, fel­ajánljuk társaságunkat. Utaz­zunk el együtt. Méghozzá nyoniiban. S mivel, hogy egy a fizetség, tegyük meg az utat autón. A bécsi országúton robo­gunk Komárom irányába. Tó­ton balra fordulunk, majd há­rom kilométer után megál­lunk. Máris megérkeztünk. Mogyorósbánya kicsi falu. Minden irányban egy jókora kőhajításnyi. A dombról nézve megyei tanácstól, meg a mi­nisztériumtól. De nem is ez a rejtelmes az egészben, hanem az, hogy: hogyan? Erre már nehezebb a felelet. Ennek története van. S a történetet Cseresznyés Jánostól, a tröszt dolgozójától tudjuk meg. Ugyanis ő ..spekulálta ki a kultúrt“, ő az építkezés mo­torja. * — Már 1947-ben tervbe vettük a művelődési otthon felépítését — emlékszik visz- sza Cseresznyés elvtárs. — Volt is rá 240 000 forint, de azt elvitték Nagysápra, mi meg hoppon maradtunk. Tel­Az épülő művelődési otthon úgy érzi az ember, hogy ha ráhasalna, be tudná takarni. Köröskörül dombok. Nagyon szép lehet nyáron. Persze, té­len is, 'ha hó borítja. De nem borítja, mert az idén nem igen rázogatja szakállát a télapó... Amikor meglátjuk az építke­zést, meglepődünk. Mást vár­tunk. Méreteiben sokkal kiseb­bet. S íme, az elképzelt he­lyett egy valóságos „.jctójúrpa- lota“ tárul sietnünk ele. igaz, még nincs befejezve, de nem­sokára elkészül. Még az idén. Ezután Sin'kó Ferenc vállal­ja az idegenvezetést. Az épí­tésvezető házigazdához illő kedvességgel mutogatja „biro­dalmát’1. — Itt, az épület előrészében kap helyet a pénztár, a bűié. a ruhatár, a könyvtár és a KISZ... Ez az előcsarnok. Jobboldalt lesz a zeneterem, baloldalt pedig az egyszoba összkomfortos gondnoki lukas. A nagyteremben még a mennyezetet alátámasztó osz­lopok állnak „őrt”, de hama­rosan széksorok foglalják el helyüket. — Mekkora az alapterüle­te? — 18x9 méter — válaszol Sinkó elvtárs. — Körülbelül 400—450 ülőhely lesz. Ehhez jön még hozzá az erkély, ahon­nan további 52 ember nézheti majd végig az előadásokat. Ezután a 9,5x3,2 méter ter­jedelmű beépített színpad, majd a kényelmes nagyságú férfi és női öltöző következik. E két utóbbit folyosó választ­ja el egymástól. A színpad alatt még további négy helyi­ség található. Ezek egyikében a színpadi kellékeket helyezik majd el. Az emeleti részt az említett erkély, a mozi gép­ház, a tekercselő és egy nagy előtér foglalja el. — Mennyibe van edd if, az építkezés? — Másfél millióban. S ah­hoz. hogy teljesen elkészüljön és be legyen rendezve, körül­belül ugyanennyit kell még rákölteni. — Valóban kultúrpalota lesz ez — buggyan ki belőlünk a szó, mire mindent megnézünk. Sok víz lefolyik a Dunán, amíg minden községnek ilyen jut. Ebben a faluban viszont már az idén lesz. Nos, így előzik meg a mo­gyorósbányaiak az időt. Leg­alábbis. ami a művelődési ott­hont illeti. Eszi is az irigység a más falubelieket, amikor meglátják. Az első. amit a lá­togatók ilyenkor kérdezni szoktak: Honnan veszik hozzá ezt a rengeteg pénzt? Mert hárommilliót nem lehet csak úgy a szögről leakasztani. Honnan? Az államtól és a tár­sadalmi munkából. A Dorogi Szénbányászati Tröszttől, a tek-máltak az évek. de a kul- túrból még mindig semmi. Fe­dik csak 300 000 forint kellett volna. Hiába próbálkoztunk: „Jelen pillanatban ilyesmiről szó sem lehet“ — mondották. — Más községek előbbre va­lók. Majd az elvtársakra is rá kerül a sor". Cseresznyés elvtárs közben szakszervezeti elnök. majd páffttitkár lett. ; Érezted hogy most már elsősorban neki kell tenni valamit a „kultúr” ér­dekében. Meg is mondta egy alkatommal: „Márpedig ne­künk is lesz művelődési Ottho­nunk“. Azok, akik hallották a párttdtkár szavait. legyintet­tek: „Nem lesz abból semmi, mehettek, ahová akartok“. Újra eltelt vagy két év eredmény nélkül. Már-már úgy nézett ki, hogy igazuk lesz a kételkedőknek, amikor megszületett a mentő ötlet. Cseresznyés elvtárs, Földesi elvtárs és mások a falu dolgo­zóival való beszélgetésük utón levelet írtak Czottner Sándor elvtársinak. A levélben jelen­tős társadalmi munkát aján­lottak fel, és ehhez kértek anyagi segítséget a miniszter­től. Jól számítottak, mert ott. ahol nem várnak mindent fe­lülről, hanem összefognak és hajlandók áldozatot hozni — segít az állam is. — Itt van Czottner elvtárs válasza — nyújtja ót Cseresz­nyés elvtárs a levelet. „A mogyorósbányai dolgo­zók kérését magamévá tettem és utasítást adtam arra. hogy a kultúrház megépítését 1957. évben kezdjék meg. és fejez­zék be...” — olvastuk a le­vélből. Ezután gyorsabban peregtek az események. A levelet is­mertették pártoyűlésen, szak- szervezeti gyűlésen, megszer­vezték a társadalmi munkát. Minden lakó egy köbméter kő kitermelését és szállítását vál­lalta. A telek, amelyre az épü­letet tervezték, közben 250 négyszögölről 700 négyszögöl­re emelkedett. Ez még na­gyobb lendületet adott a dol­gozóknak. Szorgalmasan ás­ták az alapot, hordták a követ, végezték a földmunkát. Nehéz a sok lelkes, társadalmi mun­kás közül a legjobbakat kivá­lasztani, néhányat azért még­is megemlítünk: így például: Haladin Szaniszló, Haladin Mihály. Cseresznyés Mihály, Bállá Lajos. Mogyorós Lajos, Trenlca János, id. Cseresznyés János, Schalk János, Somogyi Mihály, Katona Mihály és még mások. Csak az ellenforradalom sza­kította meg a munkát. Utána azonban még nagyobb lendü­lettel folytatták a munkát. — A KISZ hogyan veszi ki részét az építkezésből? — kér­dezzük. — Azok a fiatalok, akik ma a KISZ tagjai, szorgalmasan dolgoztak már az alapozásnál is — válaszolt Cseresznyés Ti­bor, a KISZ-titkár. — Körül­belül 240 köbméter földmun­kát végeztünk el. Mennél jobban előre haladt a munka, annál nagyobb kedvvel segítettek a falu la­kói. Igaz, nem ment minden simán. Volt úgy, hogy pénz­hiány miatt leállt az építkezés, de Cseresznyéé' jég *FSldési elvtársak nem tágítottak. A felsőbb szervek segítségével mindig előteremtették a szük­séges összeget. — Olyanok vannak-e. akik kihúzzák magukat a közös munkából? — Akad. Például: Fogarasi Fülöp. Polacsek Kálmán, Czi- tula József és még néhányan. — Mikorra fejezik be a munkálatokat? — Ha minden jól megy, a nyár végére. ir A nyár végéig még van idő. De munka is akad bőven. Mo­gyorósbánya dolgos lakói azonban egész biztos megbir­kóznak a hátralevő feladatok­kal, mert akarják, nagyon akarják a művelődési otthont. B. J. GÁBOR ANDOR (18S4-Í933) öt évvel ezelőtt. 1953 január 20-án halt meg. Míg élt. szíve a proletariátusért dobogott. Egész életét, meg nem alkuvó, pártos költészetét a szocializ­mus szent ügyének szolgálatá­ba állította. A polgári iroda­lomtól indult, s csakhamar el­jutott a forradalmi lírához. A pesti polgári társadalom ked­velt mulattatója volt, s a ki­zsákmányolt milliók és ezért egyben a nemzeti haladás köl­tője lett és maradt élete vé­géig. Gábor Andor nem az „együttérző”, a „rokonszenve­ző”, a „kívülálló“ álláspontjá­ról szemlélte népe harcát. Ö egy volt a gyárak és földek dolgozóival. Ha a munkás há­tán korbács csattant, az ő szí­ve is sajgott. Ha levontak bé­réből, ő is szegényebb lett. Ha kigunyolták. az ő arcát is el­öntötte a pir, és ha megcsal­ták. keze neki is ökölbe szo­rult. Ezért van az, hogy egész munkásságát valami belső tűz, forradalmi pátosz tölti meg. Kifejezésre jut ez már 1905- ben is „A gyár“ című versé­ben. Vasat forraszt, izzít, kovácsol Ott benn a munkások keze, Vasat, melyből lánc készül [aztán, Lánc — szolgaság rut eszköze, fis mert a nép sok milliónyi: Lánc is sok milliónyi kell, Azért nem szűnik íüst-okádni, Azért nem fárad soha el Éjjel-nappal azért nem áll A gyár! A gyár! És abban a világban, amely­ben „lánc is milliónyi kell”, a munkásember csak arra jó, hogy gyarapítsa a tőkét. A felvonó csikorog, a tárna [ásít. A nagy kohóban gyilkos láng [lobog. Egy ember meghal? Jön he­lyette másik. Fiúk, jó lesz előbb meghalno­tok. Á századforduló utáni versei mutatják, hogy a költő világo­san látta: a munka nyomán egyik oldalon gazdagság, a másik oldalon nyomor halmo­zódik. Ekkori versei még a kesergő, tépelődő, utat kereső Gábor Andort mutatja, de köl­tészete a két orosz forradalom közötti viharos, háborús, forra­dalmi töltésű években megle­pő társadalmi változáson megy ót. Világnézete kitágul. „Szo­morú. tragikusan csengő ver­seiben egy forradalmi költő lép elő, aki már nem kesereg és tépelődik, hanem céltudato­san harcol és támad.“ 1918 no­vemberében már így ír: „Űj ember hol vagy új lét liaj- Inalán? Vagy ehhez bennünk nincs [anyag talán? Használati utasítás A „Állati cikk, egy állati klassz zenekarról“ című íráshoz Néhány olvasónk figyelmébe! Olvasóink túlnyomó többsé­gétől — akik a fent nevezett humoros íráson derültek és eközben jóindulatúan levonták a megfelelő tanulságot — el­nézést kérünk, hogy holmi „használati utasítással“ zavar­juk őket. Néhány olvasónk ugyanis valami olyasmit akart a nevezett írásból kiolvasni, amiről abban nemhogy egy szó, de még egy megveszeke­dett betű sem esik. Nekik küldjük tehát az alábbi soro­kat hogy megkíméljük őket a felesleges fáradozástól. Tehát: 1. A nevezett iromány hu­moros karco’at. Ezért a lénye­gét. pozitív magvót nézd, azt, ami belőle tanulságos. (Egy ol­vasónk írta: „A zongorista sem csapkodta a zongora fedelét, hanem ütemre ütögette az ol­dalát.“) 2. A karcolat egy megtörtént epizódról rajzol karikatúrát humoros, a műfaj adta lehető­ségekkel. Bizonyos mértékben felnagyítja, eltúlozza az ese­ményt. hogy ezáltal még kéz­zelfoghatóbbá, még szemlé’.te- tőbbé tegye azt ami benne el­ítélendő. A cél mindössze az, hogy a zenekar (ha úgy tetszik ezer eset közül ne 999, hanem ezer alkalommal!) a hangsze­reit használja. 3. Nem árt figyelembevenni, mi az, amj az adott írásban benne van, s mi az. ami nincs, így például nincs benne: a) A cikkíró hány ízben ta­pasztalt túlzást a zenekar játé­kában. (Azt, hogy ilyesmi né­ha előfordul, a zenekar vezető­je is elismeri!) b) A cikkíró szereti-e a mo­dem zenét? (megjegyezzük: szereti.) c) Nem foglalkozik az írás a zenekar egész tevékenységé­vel. Nem részletezi, elemzi munkájukat a felszabadulás előtt és után. Rá se hederít származásukra, s családi, vala­mint magánéletükről sem raj­zol alapos, mindenre kiterjedő képet. Nincs benne az, hogy mivel foglalkoznak a zenészek lefekvés előtt és után, mi fog­lalkoztatja őket, amikor autó­buszra szállnak, és fájdalom, de baráti és rokoni kapcsola­taik is elkerülték a cikkíró fi­gyelmét. Ezek alapján: d) Nincs benne az írásban, hogy a zenekar tagjai milyen emberek. e) Végül nem esik szó arról sem, hogy a cikk szerzője te­hetségesnek tartja-e a zenésze­ket, vagy sem. Viszont benne van: hogy egy alkalommal a tatai Király­szálló első emeleti helyiségé­ben, amikor munkatársunk éppen ott járt, a zenekar el-el- ragadtatta magát, s rövid idő alatt új „hangszerekkel" bőví­tette állományukat. Ezt megír­ta. hogy okuljanak belőle má­sok is. S az élet csak szenny ebbre [változik? Itt áll az ember, fis utálkozik.” Gábor Andort forradalmi munkájáért a Tanácsköztársa­ság bukása után letartóztatták. A börtönből kiszabadulva Bécsbe emigrál, s innen foly­tatta tollával harcát. Az ellen- forradalom gaztettei, a külö­nítmények vérengzései rob­bantották ki belőle „a tökéle­tes forradalmi hangot, s siet­tették kialakítani benne a ver­set fegyverként forgató kom­munista költőt“. A-r emigrációban írt verseit: „Az én hazám”, „Világom­lás”, „Mert szégyen élni, s nem kiáltani". „A többi év“, „Hangommal meg kell védeni hazámat” című köteteiben gyűjtötte össze. A felszabadulás után haza­tért Magyarországra. Ekkor már jelentős irodalmi múlt. nemzetközileg is elismert te­kintély állt mögötte. Lelkesen köszöntötte a felszabadítót ma­gyar népet. De a meghatódott- ság, az örömkönnyek közepette sem feledkezett még arról, hogy „mérlegre tegye népe tet­teit“, anert igazán szerette né­pét. Gábor Andor több évtize­des munkássága méltó arra, hogy erőt merítsünk belőle a szocializmust építő munkánk során. A Komáromi Lenfonógyár kulturális életéből A Komáromi Lenfonógyár dolgozói baráti találkozóra készülnek. Február 1-én a helyi szovjet csapatoktól vár­nak látogatókat. A kedves vendégeket méltóképpen kí­vánják fogadni, s ezért gaz­dag programot állítottak ösz- sze. A színjátszó csoport a2 „Agglegények főző iskolája" című egyfelvonásos darabot tanulja. A 25 tagból álló ve­gyeskar magyar népdalokkal szórakoztatja majd a hallga­tókat. a tánccsooort pedig a „Román tánc”-ot és a „Pol- ká”-t adja elő a találkozón. A kultúrműsor után meg­mutatják a vendégeknek az üzemet, majd ezután kerül sor a szovjet elvtársak s az üzem dolgozóinak ismerke­désére, amit bállal kötnek egybe. * Az üzem kulturális életé­nek irányítói a nőtanáccsal közösen legkésőbb márciusig bábszinjátszó csoportot kí­vánnak létre hozni. A csoport hat főből áll majd, és Meny­hárt József lesz a vezetője. A szükséges pénzt az üzem biztosítja. Megfelelő felké­szültség után a bábszinjátszó csoport a városban is szere­pel majd. A „Nők iskolája“ Komárom megyében Shalcespeare. Moliere. Gol­doni, Schiller. Balsac, Shaw, Szigligeti, Móricz Zs„ Jókai, Mikszáth művei jelzik az utat, amelyen a Faluszínház halad­va a világirodalom klassziku­produkcióját. a „Nők iskolá­ját". A darabról — többet között — ezt írja a rendező Varadi György: „A „Nők iskolája“- bőn a szerelem egyenlő a sza­Deésy Mária és Várady György a darab egyik jelenetében. saival is igyekszik megismer­tetni a falvak közönségét. Moliere többízben szerepelt már a Faluszínház műsorán. Nemcsak a „Tartuffe“ 788 elő­adásán tapsolt az ország kö­zönsége. hanem sikerrel mu­tatta be a színház Moliere „Fösvény"-ét, „Danáin György’’-ét és most a siker je­gyében indítja útnak legújabb ----------------­Megakadályozzák a tatai Nagytó eliszaposodását A tatai Nagytó 400 kh-nyi vízfelülete az utóbbi három esztendő alatt háromnegye­dére csökkent. Az eliszaposo­dást a tatabányai szénmosóból lefolyó hordalékkal telített víz okozta. A tó eliszaposodása ellen a tatai halgazdaságon kí­vül a Győri Vízügyi Főigazga­tóság is felemelte tiltakozó szavát. A vízügyi főigazgatóság köz­belépésére a Tatabányai Szén- bánvászati Tröszt megkezdte az eliszaposodott vízmeder tisztítását. A tófenék tisztítási munkálatokon kívül néhány hónap óta már elenyésző hor­daléktartalmú víz folyik Tata­bányáról. A szénbányászati tröszt a szénmosás közelében épített derítőkből üllepíti le az iszapot. Ezzel tehát elhárult az a ve­szély, amely a történelmi vá­ros országszerte híres, szép környezetben lévő nagytavát fenyegette­badsággal és az ezért való küzdelem ad kibontakozási le­hetőséget még egv olyan mes­terségesen elbutított leánynak is, mint amilyen a darab fia­tal női hőse. Ágnes. Ezt az igen komoly alapvető konflik­tust mulatságos történet kere­tében példázza az író... Mo­liere nem kis igénnyel viszi színpadra mondanivalóját, hi­szen kétségtelenül összetett feladatot jelent az, hogy r da­rabban érvényesüljön mind az értékes drámai mag. mind a jellegzetesen humoros helyze­tek sorozata. Ennek a kettős­ségnek helyesarányú egyen­súlyának megteremtése — és megtartása — igényes felada­tot jelent rendezőre, s színész­re nézve egyaránt... A darab figuráit Deésy Má­ria, Pintér Rózsi. Várady György Kiss László, Kende- ressy Tibor, linger Rudolf és Fodot József elevenítik meg Váradi György rendezésében. A vígjáték Komárom me­gyei ütemterve: 21. Leányvár, 22. Annavölgy, 23. Bajna, 24. Csolnok, 25. Bajót. 26. Eszter­gom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom