Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. január (13. évfolyam, 3-9. szám)

1958-01-15 / 5. szám

1958. január 15. Komárom megyei DOLGOZÓK LAPJA 5 AZ ÉLÜZEM-JELÖLT BÁNYA Sem kívülről, sem belülről nem látszik Ebszőnybányán, hogy élüzem-jelölt. Kívülről a nagy sár- majd elborítja az üzemépületeket. Sehol semmi olyan felirat, ami arra utalna, hogy itt az elmúlt félévben nagyszerű eredményeket értek el. A bányában viszont serény munka folyik. Az emberek in­kább dolgoznak, semmint be­szélnek eredményeikről. Pe­dig van mivel dicsekedni. Az 1957. második félévének ered­ménye 106,6 százalék, önkölt­ségi előirányzatukat csak 95.8 százalékig használták fel. a mi­nőségi előirányzatukat 102,1 százalékra teljesítették, az összüzemi teljesítményük pe­dig 109,5 százalék. Baleset is nagyon kevés volt. Az 1956. évhez viszonyítva az 59,1 gya­korisági szám 38,5-re csökkent. Ebszőnybánya az ellenforra­dalom előtt nagykiterjedésű üzem voit. Tűz- és vízveszé­lyesnek ismerte mindenki. A bányamentők gyakran látogat­ták az üzemet, 1954-ben pél­dául havonta ötször folyt men­tés. Ha tudjuk, hogy egy-egy mentés 15 000—20 000 forintjá­ba került a bányának, akkor látjuk, hogy milyen nagy ká­rokkal dolgozott az üzem. De 1957-ben ilyen bajok nem há­borgatták a bánya megszokott munkáját. Egész évben össze­sen hétszer vonultak ki a men­tők, akkor sem nagy tűzre. A tűz- és vízveszéiy lecsökkené- sét a hosszú vágatok megszün­tetése eredményezte. Az ellen- forradalom idején összetörtek a szállító folyosók, s az üzem vezetői úgy látták, hogy nincs értelme azokat helyréhozni. A szétaprózott munkaterü­leteket igyekeztek egy helyre koncentrálni, s a termelést egy-egy szénte­rületről kihozni. Azóta a nagy nyomással könnyen megküzde- nek, munkahely is van. holott azelőtt ebből is hiány volt. Az ebszőnybányai termelés központosításán kívül meg­nyitották a nyugati tárót is. Itt jó minőségű szenet kaptak. Ma már felépült ide a transzfor- mátorház, a möZdonygaíázs, ami egyben javítóműhely is lesz. A táróból vasúton viszik le a szenet a szénosztályozó­hoz. Ma már egészen feltárt ez a szénterüiet. Frontfejté­sekkel szeretnék leművelni. Úgy számolnak, hogy a táró Oligocén-szénterüiete két évig ad szenet, addig előkészíthetik a többi szénterüiet leművelé­sét is. Közel 900 ember dolgozik Ebszőnybányán. Nem toboroz­nak senkit. Az üzem jóhírére gyülekeznek az emberek. Az elmúlt év elején jóformán a semmiből kezdték el. s félév végén már 50 vagon szenet adtak, az év végén pedig már 65 va­gont naponta. Ez évben néhány vagonnal növekedett a tervük, de ezt is kiadják hiánytalanul. Olyan bányászok dolgoznak a táróban, mint Vízi István 54-es elővájás és fejtési csapata, amely nemcsak szenét termel, hanem fenntartja a szállítóvá­gatát is. Ebszőnybányán egy- egy csapat teljesen ura munka­helyének, mindenért, az ott történtekért felelős. A Vízi-csa­pat eredménye 139,6 százalék. Idősebb Molnár Gábor elővájó és fejtési csapata a keleti me­zőben 145,6 százalékos ered­ményt ért el. Decemberben egy 50 méteres szakaszt 5 mé­ter magasan úgy átácsolt, hogy csodájára járnak a bányászok. Nehéz volt ez a munka, mert tűzön, öregségeken hatoltak keresztül, de idős Molnár Gá­bor, a csapatvezető olyan szak­ember, hogy ez nem rettentet­te el. Szakismeretét és munka­szeretetét munkatársai örök­li k tőle. A jó munka nyomán az anyagi jólét sem maradt el az ebszőnybányai dolgozóktól. De­cemberben 30-an vettek házat Taton, legkevesebben harmincán hoz­tak építési engedélyt az üzem­be és fakiutalást kértek. De sokan bútort, rádiót vesznek. Az ebszőnybányai kis lakótele­pen, ahol összesen 18 ház áll, 12 bányásznak van motorja. A bányászok zöme vidéken lakik, az üzemhez közeli falvakban. A kis lakótelep dolgozói megelégedett emberek. Azt mondják, a felszabadulás óta jól élnek. Kívánságukat meg­hallgatják. Megkezdték a la­kóházak renoválását. Az öreg házakat egészen felújítják. Ügy tervezik, hogy a házak előtt végig betonjárdákat épí­tenek, nem kell esős időben a nagy sarat taposni. Az üzem fürdőjét is nagyobbítják. Még vízvezetéket is szeretnének minden lakóházba felszerelni. Egy jól dolgozó bánya ter­vei könnyen valóraválnak, hisz az alapot maguk te­remtik meg hozzá. Büszkék is erre az ebszőnybá- nyaiak. Eredményeik nyomán most várják a trösztigazgató­ság döntését, mert kiérdemel­ték az élüzem-címet, Növekszik a bizalom az oroszlányi bányászszakszervezet iránt Ijdozgalmas az élet az orosz­lányi bányászszakszervezet­ben. így látszik, milyen nagy szükség volt Oroszlányon egy önálló szakszervezeti bizott­ságra. Amíg Tatabányához tartozott Oroszlány, a bányá­szok kis ügyeikkel nem men­tek be a tatabányai trösztbi­zottsághoz. Most viszont fel­keresik a szénbánya-vállalat helyiségében levő szakszeveze- ti bizottságot. Jönnek bér- problémájukkal, mosógép-ké­relemmel, sőt elbocsátás miatt is. Oroszlányon ma már nincs munkáshiány. Akik ügy gon­dolták, hogy a bányában mun­ka nélkül is lehet pénzt ke­resni, azokat elbocsátják! De­cemberben sok ilyen munkást küldtek el. Az elbocsátások­nál azonban túlkapások is akadtak, a régi munkások ro­vására. A XX-as aknáról nem­rég egy bányász panasszal fordult a vállalati szakszer­vezeti bizottsághoz. A bányá­ban észrevette, hogy néhány omlaszitásnál dolgozó többször ÚJ TERVEK A SPORTÁRUGYARBAN Az Esztergomi Sportáru- gyár 1957. évi tervét 8 millió forint értékben túlteljesítette. Az egy főre eső termelési ér­ték az 1956. III. negyedévi bá­zisszámot 16,2 százalékkal túl­szárnyalta. Az egyszerű szá­mok mögött egy egész gyár dolgozóinak lelkes munkája rejtőzik. Tegyük még ehhez hozzá, hogy a vállalatnál a gyártmányokra eső önköltsé­get 4,5 százalékkal csökken­tették, és ha minden igaz, 18 napi nyereségvisszatérítés lesz. Az új esztendőben, 1958-ban hasonló jó munkát szeretné­nek végezni a gyár dolgozói. Vessünk egy pillantást a gyaf'irhült évi és g2 évi munká­jára. Nézzük még. mit adtak és mit adnak a közlekedés­nek, a mezőgazdaságnak és a sportnak. A közlekedésnek Az elmúlt esztendőben, a gyár dolgozói 11 darab Ikarus 30-as és 14 darab Ikarus 55-ös típusú autóbusz főjavítását végezték el. Ezek az autóbu­szok márkát jelentenek a köz­racsot, mert ez az ember, hogy a sértést elkerülje, mindenre képes. Mindenre. — No, hót egy pohárkával. De csak eggyel... isten bi­zony, csak ... eggyel. Töltenek, koccintanak és megint töltenek. Ekkor jön be újra az asszony. Még szebb, mint azelőtt volt. Kezében po­hár. Teletölti és ő is koccint. S közben néz. De hogyan .. s ördög és pokol, hogyan? A káplánban felülkerekedik a férfiasság. Egye meg a fene az egész világot. Míg ő ezeket a szemeket láthatja, nem megy el egy tapodtat sem. Csak né­zi... az még nem bűn .,. más meg úgyse lesz..; — Hát igyunk — kurjant most már fellélegezve a tiszte­lendő. És már ő tölt. Gyak­ran, féktelen dühvei.-— Mi, utolsó kenet? Mi az, hogy utolsó? — tátong része­gen, alig lát már el a szoba faláig. — Hót nekem ki adja fel az utolsó kenetet? Rám is rámférne, nem? E zen nevetni kell, csak az asszony húzódik távo­labb. Ö érzi, tudja, hogy nem lesz jó vége ennek a mulato­zásnak. Ahogy ez a tisztele- tes őt nézi... És ez a bolond ember nem vesz észre semmit. Persze, részeg, mint a disznó. — Elég lesz már a jóbul — fordult a férfi felé az asszony. — Hiszen sötét van, így is kell jó két óra, mig innen hazaér a tisztelendő úr. — Csakugyan — néz fel Karacs is —, a pincék még nyitva vannak, így kell még több is, mint két óra. Karácsban most már meg­mozdult a kutyavér. Mert ezt már ijesztgetésnek szánta. A káplán pedig a hírre úgy ősz- ] szehúzta magát a széken, hogy < alig látszott. Könyörögni kez­dett. — Szállítson engem valaho­gyan haza innen, gazduram., Megszolgálom. Nem kívánom J ingyen. Csak ne kelljen márj inni többet. Nem bírom ... Meghalok, meglátja, megha­lok. Karacs szó nélkül kiment, szalmát dobott a kocsira és ko-J esi elé fogta a lovakat. ‘ A falu felé még megállt egy-] két pincénél, hadd remegjen] szegény tisztelendő. Mert min­denhol megkérdezték, hogy] hová megy, mit visz. De ő csak] azt felelte rendületlenül, hogy] disznót visz a plébánosnak.- Ezekkel a szavakkal adta át a] gyeplőt az utolsó pincénél az] erdőőrnek is. Forduljon a ko-j csival, ő addig iszik egyet. A plébánián már sötét volt. A plébános nem örült a kései] vendégnek, de hogy disznót] hoztak, tisztességből kikecmer-J gett az udvarba. Az erdőőr ké-J sőbbi elbeszélése szerint káp-i Ián olyan nagy pofont még] nem kapott, mint a kis tiszte-] lendő akkor. A legközelebbi vasárnap J pedig elállt szeme-szája : a mise részvevőinek, olyan] dörgedelmet kaptak a tisztes] plébánostól. Valami földöntúli] erőkről beszélt, akik ember-] bőrbe bújva, megkísértették] isten szolgáját. ] Azóta, ha férfiember sétára] indul vasárnap délután, min-] dig ezekkel a szavakkal bú-] csúztatják a faluban: „Aztán] vigyázz, úgy ne járj, mint az] egykori káplán, akit disznóként] hoztak be a plébániára.” Rigó János lelcedési dolgozók szemében. Az ország legnehezebb útjain használják az Esztergomban javított buszokat. Ebben az esztendőben áttértek a fanmo­toros autóbuszok főjavításá­ra és 25 darab teljes átalakí­tott kocsit adnak a közeleke- désnek. Ugyancsak az ipar és közlekedés számára gyártot­tak az elmúlt esztendőben 50 darab lakó- és műhelyko­csit. Még ebben az évben el­készítenek 40 darab hasonló kocsit. Ezenkívül elkészítet­ték egy fémből épített mű­helykocsinak a prototípusát, mely festésre vár a mű­helyben. A negyedik negyed- évben terven felül 10 darab különleges kocsit készítettek el, s ugyancsak ebben az év­ben 25 darabnak az elkészíté­sét tervezték. A mezőgazdaságnak A méhészek szövetségéinek 10 000 darab méhkaptárt ké­szítettek az elmúlt esztendő­ben, s ebben az esztendőben 12 000 darabot készítenek majd. A belterjes konyhaker­tészeti gazdálkodás kifejlesz­tését 20 000 darab meleg- ágyi ablakkerettel segítették, ebben az évben 50 000 darab készítését vették tervbe. Az ország almaexportjának elő­segítésére a gyár egy új üzem­részben megkezdte az almás­láda gyártását. Közel félmillió ládát gyártót talc, s ebben az évben szintén hasonló meny- nyisóget adnak majd át. Vé­gül még egy hír a mezőgazda­ság számára: elkészítik a gyár­ban egy olyan repülőgép pro­totípuséit, amelyről permetez­ni iehet. A sportnak A repülősport kedvelői bizo­nyára örülnek annak a hírnek, hogy a gyárban a nehézségek ellenére az elmúlt évben is folytatták a sportrepülőgópek gyártását, s ebben az évben is gyártanak ilyeneket. A gyár­ban tavaly 25 motoros iskola­gépet készítettek, melyből 15- öt Lengyelországba exportál­tunk. Ebben az esztendőben 3 új repülőtípussal jelentke­zik a gyár. A kétüléses „Koma” vitorlázógéppel, a nagyteljesítményű „Gébics” és „Győr II.’’ típusú gépekkel. Ugyancsak készítenek még ebben az évben négy darab Kánya-típusú vontató repülő­gépet, melyből az egyiket va­lószínűleg az osztrák repülő- szövetség vásárolja meg. visszamarad fenntartó mun­kára. Az omlasztás nehéz munka, a fenntartást viszont nem lehet így figyelemmel kí­sérni, és itt kipihenik magu­kat. Mégis ily módon 180—190 forintokat kerestek egy nap. Szóvá tette ezt a dolgot a bá- nyamestemél. aki ahelyett, hogy megakadályozta volna a két műszakot, kijelentette a munkásnak, menjen át a XVI- os aknára dolgozni, majd hoz­nak helyette onnan egy vá­járt. El is ment a XVI-os ak­nára, de ott nem tudtak a cseréről, s nem vették át. A szakszervezet segített A bányamester többé nem fog önkényeskedni, a munkás a XX-as aknán maradt. A XIX-es aknám Argyelán János disznóvágásra kért egy nap szabadságot. Amikor vissza­ment, kimaradásnak vették, nem akarták igazolni. Pana­szával a szakszervezethez for­dult, ügye el is intéződött. Mindezek azt bizonyítják, hogy üzemekben nem min­dig tesznek kivételeket a szorgalmas és a hanyag mun­kás között, azonos, mértékkel mérik eket. A szakszervezet szociális segélyének is mindig akad he­lye. Csorba István többgyer­mekes. rokkant vájár örömmel vette át a 300 forintos szak- szervezeti segélyt. Zajcsek Ist­vánná ugyancsak 300 forintot kapott. Férje a XX-as aknán dolgozik, már régóta beteg. A 300 forintból három gyerek­nek iut egy-két fontos dolog­ra. özv. Kulcsár Mihályné ugyancsak 300 forintot ikapott. Bizalommal keresi fel mindenki a bányászszakszervezet helyiségét. mert tudja, hogy ott megpró­bálnak segíteni, ha nehéz helyzetbe jut. A bányászszakszervezet he­lyi bizottsága tavaly április­ban alakult meg Oroszlányon. A munkások szervezettsége akkor mindössze 56 százalék volt. Ma már 78 százalékos, sőt hét új üzemi bizottságot is hoztál: létre. Sok a tenniva­lója a szakszervezetnek az új bányászok helyhezkötésében. Ügyelnek elhelyezésükre, és arra, hogy a lehetőséghez ké­pest kívánságaikat teljesít­sék. Segítenek ebben a nyug­díjas bányászok részére alakí­tott bizottság tagjai is. A leg­több gond a XVIII-as akna melletti munkásszállókkal van. Ma már 900 dolgozó lakik itt, de rövidesen ezren lesznek. A szakszervezet sportfelsze­relést juttatott számukra, most rövidesen gondoskodik arról, hogy keskenyfilmeket vetít­senek. A munkások szeretnék, ha kint a szállón egy népbol­tot nyitnának. A jelenlegi kis büfé az élelmezési vállalat ke­zelésében működik. Néhány élelmiszercikken kívül mást nem lehet kapni, ezt sem min­dig. Jó lenne, ha az igények növekedésével ezen már vál­toztatnának. A vállalat szakszervezeti ügyeit az üzemeken kívül mindössze két elvtárs intézi. Mostanában ritkán lehet őket az irodában találni, mivel az üzemitanács- választásokat készítik elő. A XX-as aknán alakult meg először az üzemi tanács, itt már az alakuló ülést is meg­tartották. A beszámoló részle­tesen feltárta az üzem hely­zetét, s megszabta a feladato­kat. Így minden tanácstag munkához láthatott. Csütörtö­kön megalakult az üzemi ta­nács a XVI-os és a XIX- es aknán. A női választókat mindenhol az érdekelte, s azt kérték a tanácstagoktól, tud­ják meg, mi lesz velük, ha a bányában nem dolgozhatnak. A választ azonban mindjárt megkapták. A vállalat az egydülálló nőkről gondosko­dik. nem küldi el őket. To­vábbra is dolgozni fognak, de már a külszínen. A szakszer­vezeti bizottság most az üze­mi tanács jogairól és köteles­ségeiről szóló törvényt sokszo­rosítja és minden tanácstag kap belőle, hogy megismerjék feladataikat. * Sok a gond, sok a probléma Oroszlányon, ebben a fejlődő bányászvárosban. Lakásügye­ket kell megoldani, emberek kisebb-nagyobb gondjaival foglalkozni. A szakszervezet — bár kevesen dolgoznak itt —. igyekszik mindent megoldani, elfogadható vála­szokat adni. Így lesz egyre na­gyobb a bizalom munkája iránt, s így nő a forgalom is irodájában. Ne feledkezzünk meg télen sem az egészséges borjímevelésről! BEKÖSZÖNTÖTT a hideg idő, benne vagyunk a télben. A falvakat járva több helyen látható, hogy az istállók ablaka, ajtaja szalmáitól, zsáktól, vagy egyéb anyagtól tarka. „Meg kell óvni az ála­tokat a hidegtől:" hallja az ember. Né­ha oly jól sikerül az istálló elszigetelése a külső levegőtől, hogy az ezzel a fel­adattal foglalkozó vállalat sem tudná különbül megoldani. Nézzünk be egy ilyen „gondosan” el­zárt istállóba! Az ajtó kinyitásakor me­leg, párás, bűzös levegő csapódik ki. Ha történetesen néhány fokos hideg van, akkor szinte eltűnni a „ködben". Az is­tállóban pedig egy lépésnyire sem lehet látni a sötétségtől és a csípős ammóniá­tól. Ez a meleg, párás, sötét környezet kedvez a legjobban a különféle beteg­ségokozók elszaporodásának. Ugyanak­kor elkényezteti az állati szervezetet és fogékonnyá teszi a különféle oetegsé- gekkel szemben. Ezt tetézi a borjak esetében, hegy ezeket az amúgy is sötét istálló legsötétebb részében találjuk mag. Az ilyen elhelyezés az egészséges növendék nevelésére alkalmatlan. Ha így vagy ehhez hasonlóan tartjuk a nö­vendék maiháinkat, akkor azok gyen­gén fejlettek, betegek, vagy a betegség iránt fogékonyakká lesznek. Egészséges állatot egészséges istálló­ban-, egészséges tartási móddal lehet fel. nevelni. Az istálló legyen világos, tiszta, jó levegőjű, könnyen szellőztethető és fertőtleníthető. A hőmérséklet 10—12 C°-nál több ne legyen. Ez a hőmérsék­let az állati szervezet működését élén­kíti, jobb lesz a takarmányértékesítés és ezzel párhuzamosan az állat szilár­dabb, edzettebb lesz. így az egyes meg- betegítő kórokozókkal szemben köny­nyebben felveszi a harcot. Ez a hőmér­séklet nem kedvez a betegségeket oko­zók fejlődésének sem. AZ EGÉSZSÉGES BORJÜNEVE- LEST kétségen kívül megkönnyíti, ha rendelkezünk külön borjúnevelővel, mint azt a szocialista nagyüzemeknél látjuk. De ez nem jelenti azt, hogy több gonddal ugyan, de ne lehetne tehónis- tállóbam is egészségesen borjút nevelni. Ebben az esetben világos, jól szellőztet­hető, de nem légvonatos, lehetőleg déli fekvésű oldalban készítsünk borjúne­velő ketrecet. Borjanként 2—2,5 m2 te­rületet számítsunk. A padozat és a ket­rec oldala ne készüljön betonból, mert az állatok könnyen felfázhatnak. Tart­suk azonban szem előtt, hogy a ketrecet könnyen lehessen tisztogatni és fertőt­leníteni, mert az alomban igen sok fer­tőző betegséget okozó csíra fejlődhetik ki. Gyakran almozzunk és legalább két havonként meszeljünk és fertőt.enít- sünk. Ha netán felütné a fejét valami fertőző betegség, a meszelést és fertőtle­nítést azonnal végezzük el! A padozatot ne mossuk, mert növeli az istálló pára- tartalmát. Helyette égetett mésszel fer­tőtlenítsünk. A borjúnevelés a lehető legnagyobb tisztaságot követeli meg. Ez legalább olyan fontos, mint a bőséges és elsőren­dű minőségű takarmány. Az itatóedé­nyek és etetővályúk tisztaságára külö­nös gonddal ügyeljünk. Szoptatás előtt a tőgyet alaposan le kell mosná és a „tőgydugaszt" külön edénybe k, kell feini. majd megsemmisíteni. Persze nem úgy, hogy az alomba fejjük, vagy önt­jük. A tőgydugasz ugyanis tele van az alomból és az istálló levegőjéből kike­rült kórokozó csírák tömegével. Ezek az állatba jutva megbetegedést okozhat­nak. A borjak részére juttatott takar­mány minőségileg kifogástalan és meny- nyiségileg elegendő legyen! Gyenge és kevés takarmánytól csak silány fejlett­ségű állatot várhatunk. Veszélyessé vál­hat az ívóvíz is, ha nem ügyelünk a hőfokára. NAGY JELENTŐSÉGŰ a növendék nevelésében a mozgatás kérdése is. Minden istállóhoz legyen kifutó, hogy az állatok szabad levegőn, napfényen lehessenek. Egy növendékre 4—8 m2 te­rületet számítsunk. Nem megengedhető, de nem is helyes a mostani hideg idő­ben a növendékeket magukralhagyni a karámban. Mozgatni kell azokat, mert különben megállnak, lefekszenek és en­nek természetes következménye a meg­fázás lesz. Napos, déli időben hajtsuk ki és jártassuk meg a kifutóban. Kora tavasztól, késő őszig úgy legyen nyitva a kifutóra néző ajtó, hogy akkor járhas­sanak ki-be, amikor az nekik jólesik. Idősebb növendékállatok esetében a ka­rám kicsinek bizonyul, ilyenkor a napi V*—4 km-es jártatással alakíthatjuk ki az izomzatot és szoktathatjuk hozzá az állatot az időjárás viszontagságához. A helyes növendéknevelésről a hónap közi és végi súlymérések győzhetnek meg bennünket. Érdemes a súlygyara­podást figyelni, mert a helyes, vagy helytelen nevelés eredményét súlynöve­kedésben, esetleg súlycsökkenésben ál­lapíthatjuk meg. Igaz, hegy az egészséges borjúnevelés gonddal jár, de megtérül az egészséges állatban, akár a gazdaságban marad, akár értékesítésre kerül. Tatai Mezőgazd. Technikum Nagy Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom