Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. január (13. évfolyam, 3-9. szám)

1958-01-08 / 3. szám

1958. január 8. Komárom megyei DOLGOZOK LAPJA 3 A szaporodó fegyelmezetlenségek oka: az ITAL Következménye: büntetés, a brikettgyári munkások mégsem tanainak belőle Sok panasz hangzott el a Tatabányai Brikettgyárban a munkafegyelemre. Ha a ter­melést nézzük, azon kivetni­való nincs. A minisztérium tervén felül az elmúlt évben több mint 22 000 tonna briket­tet adott a gyár. Ha viszont a Tatabányai Szénbányászati Tröszt által felemelt tervet nézzük, még mindig maradt több mint tízezer tonna terven felüli brikett. Az önköltséget az év végéig csaknem a felére szorították le. A ió eredmé­nyek nyomán nőtt a nyereség- részesedés összege, ami számí­tásunk szerint közel egy hó­nap. Hol van akkor a hiba? — Nincs különösebb baj — mondja a brikettgyár igazgató­ja. Vigh elvtárs. Ugyanezt mondja a műszaki vezető is. Valóban nincs, ha csak az nem bai, hogy a bri­kettgyáriak egy része annyira szereli a bort, hogy még mun­kába is boros hangulatban megy. Legalábbis erről tanús­kodnak a szaporodó fegyelmi jegyzőkönyvek, amelyek zöme egy-egy dolgozó fegy- lmezet- lenségérő! szól. Nemrég bocsá­tották el a gyárból M. J. ma­lomikezelőt. meat a többszöri figyelmeztetés ellenére is ré­szegen ment munkahelyére. A melegben hamar elnyomta a buzgóság és elaludt. Megtör­tént a hiba egyszer-kétszer, sőt többször is. A gép is meg­állt, s tiszta szerencse, hogy nagyobb baj nem történt. Vé- gülis M. J. malomkezelőt el­küldték a gyárból. J. E. prés­kezelőt az italozásért alacso­nyabb beosztásba helyezték. Már virágos hangulatban ment munkahelyére, de ez nem volt elég. munkaközben is kiment borért. A hóna alatt szoronga­tott boros üveggel a gyár te­rületén megcsúszott, a boros­üveg kiesett a hóna alól. s így megtudták, hogy nem tartozik az antialkoholisták szektájá­hoz. De tévedés lenne azt hinni, hogy csak a beosztott dolgozók közül járnak így néhányan. Nem. A dolgozók epy része azért mer italosán munkahe­lyére menni, mert a felvigyá­zók némelyike, sőt maga a művezető sem veti meg a bort, s annak hatása néha még munkaidő alatt is tart. Nyil­vánvaló, hogy így nehéz fe­gyelmet tartani, sőt nagyon nehéz jó példát mutatni. A gyár igazgatója most megpró- j bál gátat vetni az ilyen, eny­hén szólva fegyelmezetlenség- [ nek. Elbocsát, áthelyez, figyel­meztet. Az italos állapotban való munkavégzés egyik oka az is, hogy bor kerül a gyárba. A vezetők véleménye szerint leg­inkább a vidékiek hozzák, akiknek saját termésű boruk van. Lehet, hogy sokan úgy gon­dolják, a brikettgyáriak jól dolgoztak, megérdemlik a bort. Ezt nem vitatja el senk; tő­lük, de azt már igen, hogy italos állapotban menjenek munkába. A gyárban feltétle­nül meg kel] szilárdítani a fe­gyelmet, nem lehet eltűrni, hogy művezető vagy felvigyá­zó italosán dolgozzék. A bri­kettgyári fegyelmi jegyző­könyvek szaporodása figyel­meztető mindannyiunk számá­ra. Nem elég már csak be­szélni a2 alkoholizmus elleni harcról, hanem tenni is kell érte valamit, A brikettgyár melletti kocsmáknak, vendég­lőknek elsősorban azt. hogy a munkából kijövőket ne szol­gálják ki, mert ezzel maguk is részesei a gyári fegyelmezet­lenségeknek. De az alkoholiz­mus elleni harc most már tár­sadalmi üggyé nőtt. ^Minden­hol a család sínyli meg, ha a családfő iszik. A brilketgyártf ügy nem egyetlen ilyen ügy megyénkben. Éppen ezért küz­deni ellene ma már mindany- nyiunk kötelessége. Nagysápon géphasználati csoport van alakulóban. A kör­zeti mezőgazdasági szakfel­ügyelőhöz 15 gazda fordult az­zal a kéréssel: legyen segít­ségükre, hogy 200 kh-nyi föld­jük megműveléséhez erőgép álljon rendelkezésükre. Tokod községben nagy káro­kat okoztak az elmúlt években a növényi kártevők. Most a gazdád egy része növényvédel­mi szakcsoportba tömörülve akarja felvenni a küzdelmet a burgonya és egyéb növények pusztítói ellen. Kis község nagy gondjai A Tatai Cipőgyárban csü­törtöktől kezdve 100 párral több cipőt gyártanak naponta. Könnyű és tartós férficipőik országszerte keresettek. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt életéből Az eredményesebb és a jobb munka biztosítására a Tata­bányai Szénbányászati Tröszt január 1-vel a szállítási üze­mek gépkocsi-részlegéből ön­álló üzemet létesített, amely­nek neve Gépkocsi- és Istál­ló-üzem. Az anyagellátás megjavítá­sára a Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt megszüntette ja­nuár t-vel anyag és árufor­galmi osztályát. Az osztály fel­adatát az anyagellátó üzem vette át. Az átszervezés nyo­mán 5 fővel csökkentették a létszámot. Az anyagellátó üzem továbbra is ellátja a raktározást, anyagellátást, BAJNAI HÍREK 1957-ben a községfejlesztési hozzájárulásból 51.000 forin­tot fordítottak Bajnán a lakos­ság javát szolgáló beruházá­sokra. Ebből az összegből utak, hidak épültek, s részleges ja­vítást végeztek a tanácsháza épületén. A törpevízmű és víz- vezeték-hálózat bővítésére a községfejlesztési 38 000 forin­ton kívül a költségvetés is 20 000 forintot biztosított. Már elkészült az 1958. évi költség- vetés is, amit a felsőbb szer­vek jóváhagytak. E költségve­tés ugyancsak hasznos soron- lévő beruházásokról beszél • Ez évben az iskolai szolgálati lakások javítására 30 000, a tanácsi kezelésben lévő ma­lom bővítésére 25 000 forintot fordít a végrehajtó bizottság. A községi malom új henger- székkel és korszerű gabona­tároló-silókkal bővül. A vásár­téren pedig marhalevelek át­írásához szükséges épületet építenek. • Sajnos, a községfejlesztési hozzájárulás mérvéről, hova- fordításáról még mit sem tud­nak a tanácsházán. Az e kér­désben döntési joggal rendel­kező felsőbb szervek még nem intézkedtek, hogy milyen mó­don történik e fontos összeg behajtása. Pedig jó lenne, ha Időben megtörténne a kivetés, mert akkor a befizetések is korábban megkezdődhetnének. • A községi végrehajtó bizott­ságnak malmi bevételből {vámőrlésből), vízdíjból, ebadó­ból és a tartalékföldek ha­szonbérletéből többletbevétele lett 1957-ben. A többletbevé­telből a községi vb. 10 000 fo­rintot juttatott kulturális cél­ra. Ebből az összegből televí­ziós készüléket kapott a kul­túrotthon,. Amióta működik a televízió, az adások alkalmával állandóan zsúfolásig telt az'a kisterem, ahol a készüléket elhelyezték. • Adómorálukért is elismerés illeti a bajnaiakat Az előírást az első negyedévben 109, a má- sodikban 137. a harmadikban 106 és a negyedikben 122 szá­zalékra teljesítették, • Bajnán lesz mit a tejbe ap­rítani, illetve lesz mit a ke­nyérre kenni ebben az eszten­dőben. Ügy tudják a tanácsihá­zán, hogy e télen több mint 600 disznótorra lehet számítani. Ezek szerint minden családra több mint 1 hízottsertés jut. • Az Alkotmány” Termelő­szövetkezetben az 1957. évi zár­számadás fennállásuk óta a legjobb volt. Az előző években soha nem érték el a 30 forintos munkaegységértéket. Most 45,36 forintot ért egy munka­egység. A 20 tag között felosztott — 220—230 000 forinton kívül a szövetkezet tiszta vagyona is gyarapodott. Az 1957. évi 120 000 forintos beruházással 300 000-re nőtt a szövetkezet vagyona. Ez az érték a jövőben méginkább gya- pedik. A legutóbbi közgyűlés hatá­rozata szerint rövidesen 10 darab tehénnel. 5 darab sertés, sei és egy csikóval gazdago­dik a közös. Nem véletlen, hogy az eredményes gazdálko­dás láttán, a múlt év kora ta­vaszán kilépettek közül már nem egy pendítette meg vissza­térési szándékát. A bajnai erdészetben 150 fő munkálkodik a fakitermelési terv teljesítésén. Eddig 5000 köbméter \it .szállítottak eh Az erdészet vezetője szeri.,', a még hh”T'~ 10 600 köbmétert is kitermelik május 31-ig. A faikitermelés korszerűen gé­pesített, de ugyanakkor a szál­lítás elmaradott, szinte ember- feletti munkát igényel. A fát szállító autók rugói heten- kint törnek össze a rettenete­sen rossz utakon. Égetően szükséges lenne egy kisvasút, amely megkönnyítené a szállí­tást, a közlekedést az eb- szőnybányai állomásig. anyagszállítást, s az anyagke­zelés ellenőrzésének felada­tát. Az elmúlt évben gyakran megtörtént, hogy a kedvezmé­nyes és a nyugdíjas szén ille­téktelenek kezébe került. A szénjegyek tulajdonosai ma­nipuláltak, üzérkedtek a szénjegyekkel. Az üzemeknél sem annak adtak ki mindig utalványt, akit az megilletett, s az utalványon nem a való­di lakcímet tüntették fel. Mindezek módot adtak ar­ra, hogy az utalványok gaz­dát cseréljenek. A Tatabá­nyai Szénbányászati Tröszt ezért január 1-ével a kö­vetkező határozatot hozta: .,A kiállított szénutalványl a dolgozó a jövőben a felvételi irodánál csak személyesen veheti át pénztárhoz szóló befizetési lappal együtt. A fel­vételi irodának ellenőrizni kell, hogy a dolgozó a 24 má­zsa kedvezményes szén ará­nyos részéhez szükséges időt a tröszt állományában töltöt- te-e. A kedvezményes szén át­ruházása, másokra tilos. A nyugdíjas szén kiadása az ed­digi gyakorlatnak megfelelően történik, csak nem az értéke­sítő üzemnél, hanem a felvé­teli irodánál. Amennyiben a toborzott és más vidéki dolgo­zók szénutalványukat másra átruházzák, a beérkezett TÜ- ZÉP-számlával a dolgozót ter­helik meg, s a továbbiakban a szenet megvoniák tőle. A 720 LAKOSÚ Máriahalom község úgy meglapul a hegyek között, hogy nem könnyű ráta­lálni. A csöndes, szerény köz­ség szorgos keresőinek három­negyede a közeli bányákban dolgozik, s csak az egynegyede él az 1200 holdas határból. Nem a legjobbak ezek a föl­dek. Nagyobb részük mostoha hegyoldal, amely, lelkiismere­tes munkát követel művelőitől. Es ebben nincs is hiba. A máriaihalmiak szeretik a mun­kát, szeretik a földet, szeretik a községüket. Szeretnék még jobbá tenni a földet, még szeb­bé. otthonosabbá tenni közsé­güket. Azért, hogy különb le­gyen Máriahalom mint most, szívesen végeznek társadalmi munkát is. Ám csupán ezzel nem lelhet mindent előteremte­ni. Pénz is kellene a közérde­kű létesítményekhez. Mert épí­teni szeretnének. A lakosság jó ivóvízellátását biztosító törpe- vízmüvön. új korszerű kultúr- otfhonon, a község egy részé­nek villamosításán, gyalogjá­rók, utak, vízátereszek, árkok építésén ábrándozik már évek óta a község vezetősége. Van ugyan egy kultúrottho- na a községnek. Ez igaz. de milyen? Ezt leginkább a má- rialialmiak tudják elmondani. A községben egyszerűen bet­lehemnek csúfolják azért, mert félig a földbe süppedt, egy­formán hasonlít a pincére és a nem éppen lakóháznak hasz­nált hosszú évtizedek viharát átélt néhai lakóépületre. Nincs is kedve ebben szórakozást ke­resni sem öregnek, sem fiatal­nak. Egyetlen szórakozó helyi­ség van a községben, a föld­művesszövetkezet italboltja, de ez sem művelődésre, sem tö­megszórakozásra nem alkal­mas. A KÖZSÉG PETŐF1-TELE­PÉN ahol leginkább bányá­szok laknak, még mindig nincs villany. Ha ígérettel lehetne világítani, akkor már itt sem kellene petróleumlámpa fényé­nél vakoskodni a lakóknak és bajlódniuk a telepes rádiók­kal, ezek energiaforrásaival. Nehéz a művelődés villany és rádió nélkül — áWtják és egy­ben sérelmezik is a Petőfi-te- lepiék. Igazuk ts van, mert mindössze néhányezer forinton, no meg egy kis törődésen mú­lik jogos kérésük teljesítése. Villannyal ugyan nem min­denkinek, de az ivóvízzel a község valamennyi lakosának baja van. Három szivattyús kút működik Márialialmon. Csakis e három kútnak a vize alkalmas ivásra és főzésre. Nemcsak a fél- egy kilomé­ter közötti távolság — amelyet egy-egy kanna vízzel meg kell tenni — keseríti meg a vízre szomjasak életét, hanem más is. Néha több vizet;kell a vattyús kútba előzőleg beönüe* ni, mint amennyit utána fel­hoz. Meg kellene békéim ezzel a gondolattal, legfeljebb a szi­vattyúk megjavítására szabad­na gondolni, ha más módon nem lehetne a lakosság ivóví­zét biztosítani. De a községtől 200 méternyire — 1956-ban —• a geológusok fúrója kiváló ivó­vizet adó bővizű forrást fa­kasztott. E forrás vizejxisége- sen fedezné a lakosság szük­ségletét. MÉG CSAK HAGYJÄN. el­járni esőben és eső után a köz­ségnek azon a részén, ahonnét a víz lefolyik. De ott, ahová le­hordja az iszapot, ott feneket­len a sár és legjobb ezeket a részeket elkerülni. Gyalogjáró persze nincs a községben. Egyetlen makadám-útja a főút, s a többi szinte elnyeli csapa­dékos időben a jármüveket, a gyalogjárókat. Ez utóbbi, a községrendezés — nagyrészt a lakosság erejé­vel. községfejlesztési hozzájá­rulásának felhasználásával ha nem Is egy-két, de több év alatt megoldható. De már a törpevízműhöz, az ehhez szük­séges vízvezetékekhez kevés a jószándék, a jóakarat és a tár­sadalmi munka’. Hasonlóan képtelenek önerőből új kultúr- otthont létesíteni, vagy villa­mosítani a Petőfi-telepet. Van ugyan a községnek je­lenleg 6 000 forintja a villamo­sításra, de ez kevés. Még leg­alább 10 000-re lenne szükséil aflVhoz, hogy a bányászok házai előtt és a lakásukban is ki- gyuljon a fény. Az új kultúr­otthon költségeinek előterem­tésénél bizakodással gondolnak a Dorogi Szénbányászati Trösztre és a bányászszak­szervezetre, hiszen e vállalat munkavállalalóinak és család­tagjainak javát szolgálná első­sorban az elképzelt kultúrház felépítése. A vízmű és a vízve­zeték ügyét pedig a megyei tanács figyelmébe ajánlják, helyesebben kérik e felsőbb szerv mielőbbi segítségét. MARIAHALOM VEZETŐI és lakosai nem várnak sültga­lambra. Tudják, hogy a fel­sőbb szervek képtelenek arra, hogy minden falusi létesítmé­nyért fizessenek. Nem is ’'ár­ják ezt. A lakosság szívesen segít a javát szolgáló létesít­mények megalkotásában. Nem sajnálják az erőt, az időt, a fáradságot. Mind a vízellátás megoldásához, mind a kultúr­otthon és a villanyvezeték fel­építéséhez készséggel hozzájá­rulnak társadalmi munkájuk­kal. Csak megértést, anyagi támogatást kérnek mindezek­hez, ahhoz, hogy nagy gondja­ik mihamarább lekerüljenek a kis község vezetőinek és az egész lakosságnak a válláróL A Dorogi Bányagépgyárban korszerűsítik az öntödét A Dorogi Bányagépgyár ki­csi helyre szorult össze. Ter­jeszkedési lehetősége nincs. Ezért az új évben inkább kor­szerűsítenek. Az öntödében sok a selejt, ezért jóformán az egész munkafolyamatot átvizs­gálják, s jobbá teszik. Korsze­rűsítik a homok keverését, a szárítást, az öntvénytisztítást. A hideg öntöde fűtését hősu­gárzókkal oldják meg. A le­vegő tisztítására gázelszfvó be­rendezést építenek be az ön­tödébe. és a hegesztő műhelybe is. A gyár az elmúlt években sok újat, csillét, szivattyúkat, TH-gyűrűket gyártott. A szük­séglet ellenére viszont a szük­ségesnél kevesebb csillét és más bányagépet javított ki. Ez évben az új dolgok gyártása a javítások javára csökkenni fog. Ahhoz, hogy állatainkat szakszerűen tudjuk takarmá- nyozni, tisztában kell lenni azzal, hogy mennyi és milyen minőségű szálas, abrak és vizenyős takarmányok álla­nak rendelkezésre. Tisztában kell lenni továbbá azzal is, hogy a rendelkezésre álló ta­karmányt milyen fajú, fajtájú, korú és termelésű állatokkal kell feletetni. Ha ennek birtokában va­gyunk, akkor a takarmányozá­si szakkönyvek segítségével könnyen kiszámíthatjuk álla­taink táplálóanyag-szükségle­tét. Erre a szükséges szak­mai segítséget, felvilágosítást a havonta megjelenő körzeti törzskönyvelési felügyelő is megadja. Általában 1957—1958. gazda­sági évben úgy a tsz-ek. mint az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok a szükséglet­nek megfelelően vannak el­látva szálas és abrak takar­mánnyal, sőt örvendetesen ja­vult a pillangós fehérjedús takármányellátásunk is. A takarmányok felhasználá­sa azonban sokszor szaksze­rűtlenül történik. Nem egy helyen előfordult, hogy a lu­cernaszéna kazlat megkezd­ték és még az teljesen el nem fogyott, az összes állatokkal azt etették, még a heverő igásállatokkal is. Az állatok termelésénél emiatt szembe­tűnő csökkenés történt úgy tejhozamban, mint kondíció­ban. Természetes az ilyen helytelen, egyoldalú takar­mányozás nem csak a ter­melékenységre van kihatással, hanem az emésztőszervekre is. ami igen gyakran az állatok Hogyan fa kar mányozzuk állatainkat? megbetegedését, sőt pusztulá­sukat is előidézheti. Arra törekedjünk tehát, hogy a takarmányozás minél változatosabb legyen. Változa­tos takarmányozással a takar­mányt jobban ki tudjuk hasz­nálni, az állatok emésztőszer­veit arányosabban vesszük igénybe. Kevésbé ízletes ta­karmányt az ízletessel össze­keverve az állat szívesebben fogyasztja. Nem sok gondot fordítanak a takarmányok előkészítésére sem. Pedig a felaprózott takar­mányokat az állat könnyeb­ben megrágja és így a rágási veszteség kevesebb lesz. A ta­karmányok rághatóságát se­gítsük elő darálással, szecs- kázással. szeleteléssel, áztatás- sal és füllesztéssel. A páco­lást vagy füllesztést az ete­tés előtt legalább 48 órával előbb készítsük el. hogy a ke­vésbé értékes ballaszt, rostos takarmányok megpuhulhassa, nak. A takarmányok etetésénél gondoljunk arra is, hogy elő­ször a kevésbé értékes takar­mányt etessük , meg, mert kü­lönben azt az állatok nem fo­gyasztják el. Tartózkodjunk a takarmá­nyok gyakori változtatásától. A rendelkezésre álló takarniá_ nyokat úgy osszuk be. hogy azok minél hosszabb ideig egyenletesen biztosítsák az állatok takarmányszükségle­tét. Ha azonban takarmány­változtatást kel] alkalmazni, akkor fokozatosan térjünk át az új takarmány etetésére, ne­hogy emiatt emésztési zavarok és termeléscsökkenés álljon elő. A szakszerű takarmányo­zás egyik igen fontos ténye­zője a naponta pontos időben történő etetés. Hogy naponta hányszor etessünk, függ az ál­latok fajától, korától, avará­tól és teljesítményétől. A fia­tal vagy nagy teljesítményű állatnak több takarmány kell, amit helyesebb, ha több rész­letben adunk. Csak az a fon­tos, hogy az egyszer beveze­tett etetési rendszert ponto­san tartsuk be. Hasonlóan tartsuk be az itatás rendjét is. Akár az etetés vagy itatás történik rendszertelenül, meg­zavarja az állat emésztését és ez már kihatással van a telje­sítményre is. Sajnos meg kell említeni, hogy még mindig van olyan tsz-gazdaság, ahol a legele­mibb követelményeket sem végzik el, pl. a takarmányok veszteségmentes tárolása, elő­készítése, pontos időben tör­ténő etetés. takarmánykam­ráknak. az istállóknak és jási- laknak tisztántartása, stb. Igen helyes lenne, ha vala­mennyi tsz-ben és egyénileg gazdálkodónál is bevezetnék az állatok érdem szerinti egyedi etetését. Ahol az érdem szerinti esetést nem papíron és szóban alkalmazzák, hanem azt gyakorlatban is, ott kézzel. foghatőan beigazolható az ál­latok termelésének emelke­dése. így pl. a szőnyi „Szabadság’* TSZ-ben egy tehénre eső évi átlagos tejtermelés 1956. évben 2521 kg tej, 1957. évben pedig 2834 kg tej. Naszály, Grébics- puszta „Uj élet" TSZ-nél 1956. évben 2850 kg, 1957. évben 3462 kg. Komárom, Nagyher- kály Előre TSZ-nél 1956. év­ben 2001 kg, 1957. évben 2925 kg. Koppánymonostori „Dó­zsa” TSZ-nél 1956. évben 2426 kg, 1957. évben pedig 2651 kg tej, ami átlag tehenenként igén komoly tej- és jövedelem, többletet jelent, A helytelen takarmányozás nemcsak az állatok fejlődésé­re, kondíciójára, termelésére van nagy kihatással, hanem a gazdaság, a tsz jövedelmi for­rását is nagyban befolyásolja. Ami természetes nemzetgazda­sági szempontból sem közöm­bös. Hogy ezen a területen még nagyobb eredményeket tud­junk felmutatni, igen komoly feladat vár az állattenyészté­si dolgozókra, de különösen a körzeti törzskönyvelési és gazdasági felügyelőkre. Ter­mészetes a fent említett szak­emberek segítsége, szakmai útmutatása akkor jár ered­ménnyel, ha a tsz-dolgozók és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a gyakorlatban azt alkalmazzák is. Ehhez viszont nem kell más. mint lelkiisme­retes pontos munka és a szak­tanácsok betartása. Juhász Sándor lak. gazd. előadó Nőtt az érdeklődés az alacsonyabb társulási formák iránt Száz párral több cipó naponta

Next

/
Oldalképek
Tartalom