Komárom Megyei Dolgozók Lapja, 1958. január (13. évfolyam, 3-9. szám)

1958-01-08 / 3. szám

7 Kofferom megyei DOLGOZOK LAPJA ISMERJÜK MEG A PARTIZÁN SZÖVETSÉGET Két igen fontos törvényerejű rendeletet hozott az Elnöki Tanács. Az egyiket a fontos és bizalmas mun­kakörök betöltéséhez szükséges erkölcsi bizonyítvá­nyokról, a másikat pedig a tsz-tagok intézményes nyugdíjellátásáról. Bizonyára sok ember fejében megfordult a gondo­lat; mi tette szükségessé az erkölcsi bizonyítványok bevezetését? Nos, gondoljunk csak vissza a legutóbbi időkre. Az ellenforradalom után nem egy esetben de­rült fény olyasmire, hogy fontos vagy bizalmas posz­tokon a népi demokrácia esküdt ellenségei ültek, olya­nok, akiket politikai jellegű bűncselekmények miatt a felszabadulás után elítéltek, de mégis sikerült nekik azután múltjukat eltagadva fontos pozíciókba beszivá­rogniuk. Még gyakoribb eset volt, — különösen a kereske­delemben, a vendéglátóiparban, a szövetkezeteknél 1—, hogy lopásért, csalásért, sikkasztásért elítélt elemek büntetésük letöltése után ismét hasonló munkakörbe kerültek, mint ahol törvénytelen cselekedeteiket elkö­vették. Szinte tálcán kínáltuk ezeknek a lehetőséget: tessék, itt a mód rá, lopjatok, sikkasszatok csak megint. És ők — mint több nemrégiben leleplezett bűnügy is bizonyítja — gyakran éltek is ezzel a lehetőséggel. Az Elnöki Tanács rendelete most véget vetett en­nek az állapotnak. Intézményes biztosítékokat terem­tünk arra, amit a becsületes dolgozók százezrei már régóta követeinek: csak feddhetetlen, büntetlen elő­életű emberek kerülhetnek vezető vagy bizalmas mun­kakörbe. E rendelet végrehajtása tovább erősíti állami és gazdasági apparátusunkat és más intézkedésekkel együtt biztosítani fogja, hogy vezető beosztásban csak a néphez hű, becsületes emberek legyenek. Hasonlóan nagy jelentőségű az Elnöki Tanács má­sik rendelete is. Mindenki tudja, (hogy a falusi ember számára milyen nagy gondot jelent az öregkor. — Mi lesz velem, ha megöregszem, ha már nem tudok dol­gozni? — sok tízezer parasztembert gyötör ez a gon­dolat. Sajnos sok példát tudunk arra, hogy a tehetet­len öregeket milyen sanyarú sorban tartották őket már csak nyűgnek érző gyerekeik, A közös gazdálkodás, a szocialista nagyüzem mos­tantól kezdve nemcsak a jelenlegi biztos megélhetést adja meg, hanem biztosítja a nyugodt jövőt is. A szö­vetkezeti tagoknak már nem kell félniük attól, mi lesz velük öreg napjaikra. Aki a rendeletben megálla­pított korhatárt eléri és az előírt mennyiségű eszten­dőn át szövetkezeti tag volt, a tsz-tagok országosan számított átlagjövedelmének 35 százalékát megkapja nyugdíjként, amihez még kiegészítés is járul. A nyugdíj összege kezdetben még nem túl sok Államunk jelenlegi anyagi lehetőségei többet nem en­gednek. Az áilam által biztosított nyugdíj mellett ma­guknak a termelőszövetkezeteknek is gondot kell vi­selniük megörgedett tagjaikra, & a nyugdíj a gyerme­keket sem menti fei szüleik segítésének kötelessége alól. A lényeges, az alapvető azonban az, hogy erre az intézkedésre sor került, hogy — történelmünk során először — a dolgozó parasztság széles rétegei is intéz­ményesen biztosított nyugdíjban részesülnek. A szocializmus mélységes humanizmusát bizonyítja ez a rendelet, amely bizonyára elősegíti majd, hogy mind többen válasszák falun a nagyüzemi gazdálkodás útját, s így az idők során egyre több — immár szövet­kezeti taggá lett <— dolgozó parasztra terjed majd ki az új nyugdíjrendelet. Mondjuk meg őszintén, me­gyénk közvéleménye nem so- > kát tud a Magyar Partizán ‘ Szövetségről, e szövetség me­gyei szervezeteiről. Pedig me­gyénkben elég jelentős ellen­• állási és partizán-tevékenység ; folyt a háború utolsó eszten- . deiben. A sárisápi partizánok hírét-nevét az egész ország is- meri, széles körökben ismere­tes a tatabányai bányászok el- ! lenállási mozgalma is. A par­tizán- és ellenállási mozgal- I mák életbenmaradt részvevői, valamint a külföldi ellenállási küzdelmek harcosai tömörül- ' nek a Partizán Szövetségben. ; Megyénkben a szövetségnek közel 60 tagja van, többségük ' a helyi partizán-mozgalmak részvevője volt, de találunk olyanokat is, akik a spanyol harctereken, francia, jugoszláv földön, vagy éppen a Szovjet- ! unióban küzdöttek a népek szabadságáért. A felszabadulás után a Par- [ tizán Szövetség igen tevékeny munkát végzett. 1949 után a hamis perek következménye­képpen azonban a szövetséget feloszlatták, s aktívabb mun- >? kához csak 1955-ben kezdhet­tek a MÖHOSZ-on belül. Eb- ; ben az időben megyénkben is ! alakult egy-két helyi partizán­tagozat, amely elsősorban az időg partizánok, valamint az ■ elesettek özvegyei nyugdíj - | ügyeivel, gyermekeik üdülteté­• sével foglalkozott. A helyi ta- ; gozatok egymástól függetlenül működtek, nem is igen tudtak egymásról. Az ellenforradalom után a partizánok — akik az elsők kö- [ zött szálltak harcba a népi ha- - talom megvédéséért, — egyre | szükségesebbnek találták, hogy i soraikat egyesítsék és szerve­zett erőként léphessenek fel. így került sor az önálló Parti- | zán Szövetség megalakítására. Megyénkben is megalakultak a helyi csoportok, alakult egy ideiglenes megyei vezetőség, s ' Komárom megye küldöttei részt vettek a szövetség nem- 1 rég tartott országos kongresz- I szusán is. Itt megyénk -egyik ■ küldöttét, Balogh Miklós rend- ; őrőrnagyot is beválasztották a választmányba. — Mivel foglalkozott eddig a Partizán Szövetség megyénk­ben? — kérdeztük Lepsics Ist­ván őrnagytól, az ideiglenes megyei vezetőség titkárától. — Először is megalakítottuk a helyi csoportokat. Ilyen cso­port működik jelenleg Tata­bányán 23 taggal, Sárisápon, Annavölgyön, Dorogon, Taton. A szövetség tagjait mozgósítot­tuk a népi demokráciáért, a pártért folytatandó munkára, több rátermett elvtársunkat ja­vasoltuk különböző párt- vagy tömegszervezeti tisztségekbe. Sok volt partizán vett részt a karhatalomban, s akinek egész­ségi állapota engedi, az mind tagja most is a munkásőrség­nek. Ezenkívül továbbra is fog­lalkoztunk a szövetség tagjai­nak nyugdíjügyeivel, gyerme­keik üdültetésével. Ennek so­rán az idén először baráti or­szágokba — Szovjetunió, Cseh­szlovákia, NDK — is eljutottak a gyerekek, — Fontos feladatunk volt — folytatta Lepsics elvtárs —, hogy felkutassuk azokat, akik még tagjai lehetnek a szövet­ségnek. Az új szervezeti sza­bályzat szerint ugyanis szövet­ségünk tagjai lehetnek azok is, akik 1918—20-ban a Szovjet­unióban, vagy 1919-ben itthon a Vörös Hadsereg soraiban harcoltak, valamint, akik 1956. október 24-e és november 15-e között fegyverrel védték a né­pi hatalmat, vagy életveszélyes körülmények között dolgoztak érte. Körülbelül 210 ilyen elv­társat találtunk, akiknek a fel­vétele felett rövid időn belül dönt szövetségünk központja. — És mik a további tervek? — Először is még több he­lyen hozunk létre helyi csopor­tokat. így Komáromban, Ta­tán, Esztergomban, Oroszlá­nyon. Rendszeres szervezeti életet akarunk teremteni min­denütt. Ehhez tartozik, hogy megválasztjuk majd a végleges megyei vezetőséget. Lesznek partizángyűléseink, s továbbra is foglalkozunk a partizánok és családtagjaik életkörülményei­vel, problémáival. Továbbra is mozgósítjuk tagjainkat a pár­tért végzendő munkára. Együttműködést kívánunk te­remteni a többi tömegszerve­zettel és segíteni akarjuk mun­kájukat. Elsősorban a KISZ­szel kívánunk jó kapcsolatot kiépíteni. Rendezünk majd közös találkozókat, az idős par­tizánok tartanak majd előadá­sokat a fiataloknak saját él­ményeikről, harcaikról. Szíve­sen segítünk szaktanácsadás­sal a KISZ és a Honvédelmi Sportszövetség különböző — lövész, rádiós, stb. — szakkö­reiben is. Részt veszünk a népfront és a nőtanács mun­kájában is, velük is tartunk közös gyűléseket, találkozókat. — A közeljövőben megala­kítjuk a Munkás-Paraszt Ha- talomért-csoportot a karhata­lom volt tagjaiból. E csoport­ba mindazok beléphetnek, akik megkapták a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet. A be­lépés önkéntes, a tagok tagsági könyvet is kapnak. A csoport a Partizán Szövetség irányításá­val működik majd, s az lesz a feladata, hogy összefogja a volt karhatalmistákat. Ugyancsak megalakítjuk a Deportáltak és Ellenállók Megyei Antifasisz­ta Bizottságát is, amely szintén a mi irányításunk alapján mű­ködik majd. Ez a bizottság fog­lalkozik a faji és politikai okok alapján deportáltak, valamint ezek özvegyeinek és árváinak gondjaival és képviselik a kü­lönböző fórumok előtt ezek ügyét. A bizottság nyilvántart­ja a volt deportáltakat vagy hátramaradottaikat, segít nyug­díjügyeik elintézésében, kárté­rítési igényeik érvényesítésé­ben. Ugyanakkor ébren tartja és erősíti a fasizmus elleni gyűlölet szellemét. íme, ilyen széleskörű mun­kát végez a Partizán Szövet­ség. A volt partizánok tovább­ra is szilárdan állnak őrhelyü­kön a szabadság, a népi hata­lom védelmében. Erről beszél Várgesztes Néhány falujáró kommunis­ta a környező városokból az új esztendő küszöbén felke­reste a szépséges Várgesztest, bekopogtatott a tiszta tornácos falusi házakba és szíves szó­val elbeszélgettek az ott lakók­kal. Hartégen Mihály, Kristóf Sándorné, Pillmann János, Hetzl János és sokan mások a falu lakói közül elmondották, hogyan élnek ott az emberek, milyen problémáik, örömeik és bajaik vannak. A faluban helyeslik a párt és a kormány politikáját. Az idős Hetzl János például na­gyon örült, hogy kormányunk a tavasszal rendezte sokuk­nak a nyugdíját. Most majd­nem megkétszereződött a nyugdíja és kis földje mellett nyugodtan éldegél. A falu­nak összesen 418 lakosa van, s mint a beszélgetésekből ki­tűnt, egyre gyarapodnak. Az elmúlt esztendőben két új ház épült. A lakosok számon- tartják, hogy név szerint ki mikor építkezett. Kevés olyan ház akad, ahol nem vágtak disznót, ahol nincs villanyos rádió, s ahol legalább egyféle újságot ne olvasnának. Ezen A tatabányai városi pártbi­zottság tavaly nyáron határo­zatot hozott a területi párt- szervezetek feladatairól és ha­tásköréről. i ' ' i A pártbizottság szükséges­nek tartotta, hogy növelje a pártszervezetek önállósá­gát, szélesítse hatáskörüket, emelje tekintélyüket, befolyásukat a város gazdasági, politikai és kulturális életére. A területi pártszervezeteknek Tatabánya különböző kerületeiben a poli­tikai, társadalmi és kulturális élet irányításának középpont­jaivá kell válniuk. Ennek ér­dekében — mondja a határo­zat — folytassanak állandó és rendszeres felvilágosító mun­kát területükön, vállaljanak kezdeményező szerepet a tár­sadalmi élet kialakításában, irányítsák és ellenőrizzék a te­rület kulturális életét, foglal­kozzanak rendszeresen az ott­levő iskolákkal, óvodákkal, napközi otthonokkal, törődje­nek állandóan a különböző közérdekű problémákkal, a la­kosság életkörülményeivel. A határozat hangsúlyozza, hogy a területi pártszervezetek he­lyiségeit a területen lakó üze­mi és nem üzemi párttagok otthonává kell tenni. A párt- bizottság kibővítette a területi pártszervezetek hatáskörét és javasolta, hogy hozzanak létre bizottságokat egyes szakterü­letek problémáinak tanulmá­nyozására és megoldására, ala­kítsanak például köznevelési, kulturális, mezőgazdasági, egészségügyi, kereskedelmi bi­zottságokat. Javult-e a területi pártszer­vezetek munkája a hátározat nyomán? Milyen eredményeket értek el, s milyen kívánniva­lót hagy még hátra munkájuk? Ezt vizsgálta most meg a ta­tabányai párt-végrehajtóbizott- ség. A vizsgálat több fontos és érdekes dolgot fedett fel, ame­lyekkel érdemes a legszélesebb nyilvánosság előtt foglalkozni. Kétségtelen, hogy a területi pártszervezetek tekintélye az elmúlt hóna­A TERÜLETI PÁRTSZERVEZETEKRŐL pókban emelkedett, mun­kájuk határozottabbá és sokoldalúbbá vált. Megszűnt az a felfogás, — ami azelőtt sok helyen eléggé el­terjedt —, hogy „nincs mit csinálnunk“. A tatabányai te­rületi pártszervezetek ma már világosabban látják feladatai­kat. De az is tény, hogy alap­vető változás még nem követ­kezett be e szervezetek életé­ben, még sok hiba nehezíti munkájukat. Születtek eredmények a po­litikai munkában. A pártna­pok száma növekedett, Újvá­rosban több érdekes vitaestet rendeztek fontos politikai kér­désekről. Az egyes, úgyneve­zett kampányok idején aktív felvilágosító munkát végeztek a pártonkívüli lakosság sorai­ban. így volt ez az ötösbizott­ság jelentése elleni emlékeze­tes tiltakozás, vagy a mostani tanácstagi választások idején. A Gyermekváros felépítését segítő téglajegyek árusításá­ban is szép eredményeket ér­tek el. Csakhogy ez a felvilágosító munka még távolról sem rend­szeres. Ezért a legtöbb pártszervezet kapcsolata a pártonkivü- liek széles tömegeivel még mindig eléggé gyenge, nem tudnak kellő befolyást gyakorolni a lakosság politikai hangulatára. Az előadásokon, szabad pártnapokon, vitaeste­ken — különösen a Mésztele­pen, a IX-es és a X-es körzet­ben — alig-alig vesznek részt pártonkívüliek. A területi párt- szervezetek tagjai nem látogat­ják rendszeresen a pártonkí- vülieket, háziagitáció csak az egyes „kampányok” idején lé­tezik. Plakátokat, szemléltető képsorozatokat, faliújságokat szintén nem készítenek, politi­kai jellegű kiállításokat sem rendeznek. A területi pártszervezetek fontos feladata, hogy foglalkoz­zanak a területükön levő tö­megszervezetekkel. E téren is vannak eredmények. Különö­sen a területi nőtanácsok vé­geznek jó munkát — főleg a IV. kerületben, Újvárosban, a IX-es és a X-es körzetben. Ke­vésbé lehet már dicsérni a te­rületi KISZ-szervezeteket, az MSZBT-körök pedig igen ne­hezen kezdenek még csak munkához. A területi tömeg­szervezetek munkájára gyak­ran az ötlettelenség nyomja rá a bélyegét, politikai munkát alig végeznek, tevékenységük sokszor eltolódik a — távolról sem mindig magas színvonalú — szórakoztatás felé. Ennek pedig egyik — ha nem a leg­főbb — oka a pártirányítás gyengesége, az, hogy a pártszervezetek nem se­gítik eléggé a tömegszer­vezeteket a munka helyes formáinak kialakításában. A kulturális munka jelentő­ségét egyre jobban felismerik a területi szervezetek. De a mű­velődési otthonok tevékenysé­gét a legtöbb szervezet nem kíséri állandóan figyelemmel, és műsoros esteket, kulturális ■előadásokat és összejöveteleket is elég ritkán rendeznek. Az iskolákkal, óvodákkal, napkö­zikkel a nyár óta lényegesen többet törődnek, ellátogatnak ezekbe az intézményekbe. De ez a kapcsolat sem rendszeres, s nemegyszer leszűkül az igaz­gatóval, vagy egy-két kommu­nista nevelővel való személyes kapcsolatra. A lakosság ügyes-bajos dol­gaira egyre nagyobb gondot fordítanak, s ez növeli is te­kintélyüket a lakosság előtt. Különösen a kertvárosi, újvá­rosi, alsógallai szervezetekre mondható ez el. Ebben segíte­nek a megalakult különböző bizottságok, amelyek több, a lakosságot érintő kérdés meg­oldását érték eh Aki figyelemmel kísérte az eddig leírtakat, annak bizonyá­ré feltűnt a minden bekezdés­ben jelentkező „de”. Vannak bizonyos eredmények, de... Igen, ez jellemzi ma a legtöbb tatabányai pártszervezetet. Sok mindent tettek, értek el sike­reket, de — az a bizonyos „de“ — még sok hiba, gyengeség ta­pasztalható náluk. A területi pártszervezetek Tatabányán általában még nem váltak maradéktala­nul területük politikai, tár­sadalmi és kulturális éle­tének központjaivá, irá­nyítóivá. Helyiségeikben nincs pezsgő élet. nem gyűlnek ott össze rendszeresen a terület lakosai, területi és üzemi párttagok, valamint pártonkívüliek. A felszabadulás utáni években ez megvolt, ma azonban nincsen így. A hibák okai egyrészt a pártszervezetek munkamód­szereinek gyengeségében kere­sendők. A párttagság elég je­lentékeny része — különösen a IX-es és X-es körzetben, Bán- hidán — passzív, nem veszi ki a részét a pártmunkából. A ve­zetés gyakorlatában nem érvé­nyesül eléggé a kollektivitás, van, ahol egyedül a titkár vál­lára nehezedik szinte minden. A munka meglehetősen terv­szerűtlen. Ezeken a dolgokon a területi pártszervezetek kom­munistáinak mihamarabb vál­toztatniuk kell. A változást elősegítené az is, ha megindí­tanák egymás között a tapasz­talatcserét. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Mert sok felada­tot a területi pártszervezetek egyedül, saját erőből nem is tudnának elvégezni. Nagy szükség lenne arra, hogy a te­rületen lakó üzemi (vagy hiva­tali) párttagok egy része is se­gítsen a területi pártszerveze­teknek. A területi pártszervezetek legyenek otthonai az üzemi párttagoknak is — mondja a tatabányai pártbizottság hatá- ' rozata. Nagyon helyes elv ez, csak a gyakorlatban nem való­sult meg. Az üzemi párttagok nem járnak a területi pártszer­vezetek helyiségeibe, a területi szervezetek pedig nem ismerik a területükön la­kó üzemi vagy hivatali párt- tagoltat. Bár a pártbizottság ja­vasolta közös rendezvények megtartását, ez az előbbi okok miatt nem valósult meg. Az üzemi pártszervezetek nem tö­rődnek ezzel a kérdéssel. Pe­dig sok párttag van, akinek az üzemben nincsen pártmunkája, viszont délután vagy este a lakhelyén szívesen segítene a területi pártszervezetnek és el­járna családjával együtt an­nak rendezvényeire. A tatabányai párt-végrehaj­tóbizottság most határozatot hozott, hogy a területi párszer­vezetek tartsák nyilván a terü­letükön lakó üzemi és hivatali párttagokat, s vonjanak be kö­zülük is elvtársakat a területi pártmunkába. Ez bizonyára elősegíti majd a helyzet meg­változását. Ehhez azonban szükség van az üzemi pártszer­vezetek segítségére is. Irányít­sák párttagjaik egy részét a te­rületen végzendő munkára, ad­janak nekik ilyen jellegű meg­bízatásokat és — a területi pártszervezettel kapcsolatot te­remtve — ellenőrizzék is ezek végrehajtását. A területi pártservezeteknek a jövőben az eddiginél többet kell tenniük erejük, befolyá­suk növeléséért, de több segít­séget is kell kapniuk elsősor­ban az üzemi és hivatali párt- szervezetek és párttagok ré­széről. Hiszen a lakóterülete­ken végzett politikai és társa­dalmi munka sikere nem egy­szerűen a területi pártszerve­zetek érdeke, hanem érdeke az egész pártnak. a délelőttön is 15-en rendelték meg a megyei újságot. — És mit szeretnének olvas­ni? — kérdezték a falujárók. Több cikket az erdei dolgo­zókról — mondta Pillmann Já­nos. Igaza van, mert a falu lakóinak nagy része az erdé­szetnél dolgozik. — Érdekes írásokat a falusi és a városi emberekről, életükről! — szí­nes és érdekes cikkeket az asszonyok számára! — mond­ták mások. — És írjanak mi- rólunk! — ajánlotta valaki. — Mit írjon az újság ma­gukról? — kérdezték a falu­járók. Eck Ferenc bányamér­nök erre elvezette őket az is­kola mellé, s a következőket mondotta: — Mi nagyon jól tudjuk itt a faluban, hogy uz államnak nincs sok pénze, hogy nem futja mindenre. Ép­pen ezért mi társadalmi mun* kával kibővítjük az iskolán­kat. Már 90 köbméternyi kő­anyagot összehordtak a falu­beliek. A tetőgerendázatot az iskola melletti kis liget fáiból faragjuk majd ki. őszre már nem kell a falu kisgyermekei­nek a több kilométerre levő Vértessomlóra járni iskolába. — Addig is azt kérjük az államtól — mondja Eck mér­nök —, hogy a mi kis isko­lásgyermekeinket ne fabódés kocsiba zsúfolják össze, ha­nem az Autóbuszközlekedési Vállalat a reggeli és a déli já­ratnál küldjön nagyobb autó­buszt. A szülők féltik a gyer­mekeiket. hogy a kanyargós és síkos úton felborul a zsúfolt kocsi. A beszélgetés közben a dél­előtt elszállt, — a közeli templomban harangoznak az ünneplős emberek a miséről jönnek. A templom körüli fe­nyőfákra ráfagyott a dér, s vakítóan csillog a rásütő téli napfényben. Kis csoport bú­csúzik. — Jó volt a találkozás! — ezt mondják a városiak, s ezt mondják a falusiak is. Mert valójában így kerül kö­zelebb a város a faluhoz, a pártonkívüli a párttaghoz. A megyei tanács tervosztá­lyát megkértük: ismertesse, milyen fontosabb beruházáso­kat juttatnak megyénk fal­vainak. A tervosztály eleget tett a kérésnek, a szerkesztő­ség rendelkezésére bocsátotta a felsorolást A kimutatásból csak a legfontosabbakat, a leg­lényegesebbeket emeljük ki: Nagyigmánd Szent Mihály- puszta és Kisigmánd Csém- puszta egy-egy kéttantermes isikolában és egy tanítói la­kásban részesül. Naszályon négytantermes iskola, Ácson negyven férőhelyes bölcsőde épül fel az új esztendőben. Az 1958. évi legnagyobb megyei létesítmények közé sorolható a kocsi kultúrotthon és a sző- nyi kórház konyhájának, vala­mint a pilismaróti hídnak a felépítése. Több községben kutak épül­nek a közlegelőkre, kelyenként a fásításra és az apaállatok épületeire fordít nagyobb ösz- szeget a megyei tanács. A HÉT KOMMENTÁRJA MIT KAPNAK MEGYÉNK FALVAI 195S-BAN inr ..fcpnflr *

Next

/
Oldalképek
Tartalom