Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. december (9. évfolyam, 99-106. szám)

1954-12-01 / 99. szám

kuMÁPOMMEGYElT^^^^^^^M DOLGOZOK LAPJA V/ LÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ETEK! A választási verseny eredményei. (3. oldal.) — Őszinte szóval a bányabalesetekről. (3. oldal). — Parlagon heverő lehetőség. (4. oldal.) — Zár­számadás. (5. oldal.) IX. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM A KOMAROMMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG LAPJA Ára 50 fillér 1954 DECEMBER 1. A VÁLASZTÁS NAPJÁN Lapzártáig nem összesítették a választá­sok eredményeit, de azért nem jóslat meg­állapítani, hatalmas győzelem ez a választás. Győzelem, mert az egység jegyében íolyt. Lehetett-e akár foglalkozás, akár vallás, vagy kor tekintetében különbséget tenni az emberek közt — lelkesedés tekintetében? Nem lehetett. A legtöbb szavazóhelyiség előtt sorban álltak nyitás, hét óra előtt, s hol munkás, hol paraszt, hol tanító, orvos vagy pap, hol nyugdíjas öreg, vagy háziasszony, hol tizennyolcéves először szavazó adta első­ként szavaztát a népfront jelöltjeire. Győzelem ez a választás, mert harcos tett- rekészség nyilvánult meg minden szavazás­ban. A bányászok a jól végzett munka tu­datában álltak az urna elé: a tatabányaiak az éjjeles műszakban 106.5 százalékra, a délelőttös műszakban 111.3 százalékra tel­jesítették tervüket és a dorogiak túlhalad­ták a száz százalékot, törlesztettek adóssá­gukból a választás előtti műszakokban. A tatabányai égjük szavazóhelyiség ajtajára a tröszt egyik értelmiségi dolgozója szegezte ki az útmutató kartont kora hajnalban, aki — bár talán harminc éve dolgozik — solha, semmiféle politikai tevékenységben nem vett részt. A Neszmély és Süttő közötti útszaka­szon félkilenckor szántott egy paraszt. „Ezzel szavazok ma másodszor a népfront­ra“ — mondta. Dorog előtt — az új bányász­házak mögött — két traktor szántott. Kihasz­nálják a kedvező időt. A traktoristák is le­szavaztak mielőtt munkához kezdtek. Nagyszerű nap volt a választás napja. Az eredmények is igazolni fogják: népünk egy­ségének, a tanácsrendszer megszilárdításá­nak napja, mérföldkő demokráciánk útján. Szavaznak a tatabányai bányászok A tatabányai felső vasútál­lomásról már a harmadik túlsúlyos irányvonat gör­dült ki vasárnap reggel a leg­utóbbi 12 óra alatt. — Irány Debrecen — mon­dotta Tolnai Lajos helyettes állomásvezető a szénnel meg­rakott vonat vezetőinek. Nem sokkai később a ba­ráti Csehszlovákiába indított szénnel és cementtel meg­rakott irányvonatot. Vasár­napra virradó éjjel össze­sen 650 kocsit mozgattak meg a gurító dolgozók, 125 száza­lékra teljesítették tervüket, s hét óra tájban már a 700. kocsit tolták az iránj'szerel- vényhez. Találóan jegyezte meg az egyik vasúti dolgozó, hogy ők a bányászok szavazatsze­dői. S a bányászok kiváló munkával, nagyszerű helyt­állással. már szombat reg­gel megkezdték a szavazást. Az első nyolc órában 106.5 százalékra, a délutános mű­szakban 111.2 százalékra, s végül a vasárnap reggel 6 órakor végződő három har­madban összesen 113.8 szá­zalékra teljesítették tervü­ket. Csaknem 2000 tonna terven felül termelt szenet küldtek a tatabányaiak va­sárnap reggel az országnak. Vasárnap sem szünetelt a munka. Választási őrséget tartottak, munkával is sza­vaztak a tatabányaiak. Fe- renczi József ifjúmunkás DISZ-brigádja a X-es akná­ban, Mészáros József csapata a VI-os aknában és a többi tatabányai bányász is előbb szenet adott, hogy kevesebb gondja legyen az új tanácsok­nak, azután szavazott az ur­náknál is. Reggel hét órakor már hangos volt a bányászváros. Zenekarok, rigmusbrigádok járták az utcákat, tánccal és dallal köszöntötték az első szavazókat a bányészcsopor- tok. Az I. kerületi szavazó­helyiségnél a József Attila is­kola udvarán már hét óra előtt egy csoportban várták a szavazás megkezdését. — Fél nyolcra már a választók 10 százaléka leszavazott. Ha­sonló eredmények érkeztek Tatabánya többi választóke­rületéből is. ji sárarnaítík hősei as első saarazók Alig hogy véget ért a szombat éjjeles mű­szak, bányászokkal teli Ikarus-autobuszok álltak meg a szavazóhelyiségek előtt. A 85-ös, 77-es, 56-os és 75-ös szavazókdrületekben — ahol a bányászok zöme lakik — az első szava­zók a bányászok voltak. A 85-ös választókerületben Gimesi Ferenc, Suta József és Szabó Péter VI-os aknai vájá­rok éltek elsőkként alkotmányadta jogukkal. Alig múlt el 7 óra, a 85-ös kerület 253 vá­lasztója közül már több mint százan szavaz­tak. Jelöltjük: Koós Gyula ifjú bányász. A szépen feldíszített szavazóhelyiségben a vá­lasztó bányászok szívesen elbeszélgettek a múltról. Szóba került, hogy ifjú jelöltjük a felszabadulás után milyen lelkesen tanult, az­tán az, hogy milyen volt a fiatalok élete a múltban. Gyönki Ferenc, Hegedűs Józ ef el­mondták, hogy 1934-ben, a bánya egyik veze­tőjének, Vida Jdnőnek az okozott gondot, hogy sok a bányatársulati iskolában a tanuló és parancsot adott, hogy csökkentsék a ta­nulók számát. Réhling Konrád pedig elutasí­totta a bányatelepre középiskolát kérők kül­döttséget: „kinek draga más vidéki gimná­zium, ne iskoláztassa gyermekét". A 77-es szavazókerület 331 választója a ta­tai szénmedence egyik kiváló bányászára, Mészáros József Kossuth-díjas sztahanovista vájárra szavazott. Mind a 331 választó jól is­meri Mészáros Józsefet, nagyszerű munkáját, de bent az ízlésesen feldíszített szavazó­helyiségben is meggyőződhettek arról, hogy bízhatnak jelöltjükben. Feliratokon láthat­ták, hogy jelöltjük a választási békeverseny­ben is derekasan dolgozott: brigádjával több mint 8000 csille szenet adott tervén felül a hazának. Ilyen becsületes, lelkiismeretes munkával érdemelte ki Mészáros József, hogy a 77-es kerület lakói őt jelölték a tanácsba. Tiaenegy óra — ú/rtiros „S halljátok ti is, hogy siet Választani a népetek: Bitang urak volt birtokán Saját jövője míg a fán". Ezeket a sorokat mintha a tatabányai újváros több mint 900 családi otthonából üzenné a költő, Somlyó György, Ság- várinak, Schönherznek és Sallainak. Alig 11 óra és az újváros lakói — akik most küldik először képviselőjü­ket a tanácsba — több mint fele leszavazott. Az újváros korszerű tornatermes, egy­emeletes iskolájának három szavazóhelyiségében egy­más után léptek az urnák­hoz Török József vájár, Ke- lecsényi László csillés, Ko­vács Alajos mérnök és még sok százan az új város lakói. A négy évvel ezelőtti ta­nácsválasztások idején még az őszi mélyszántás rögös barázdáit, másutt száraz ku­koricaszárral teli táblákat simogatott, vagy tépett a szél. Négy év után 910 csa­lád egy-, kettő- és háromszo­bás lakása mellett ott van az emeletes korszerű iskola, a 44 személyes nagyszerű bölcsőde, az áruval tömött üzletek, az ipari tanulóisko­la. Néhány hét és átadják az újváros első gyógyszertárát és orvosi rendelőjét, s mire a fekete gyémánt városa, Tatabánya a felszabadulás ünnepét üli, beköltözik az ezredik család is újvárosi otthonába. Széplaki Ernő vájár, a Bé­ke-akna sztahanovistája, akit a megyei tanácsba választa­nak az újvárosiak, már latol­gatja az újvárost szebbé va­rázsoló terveket. Rendbe kell hozni az utakat. Nincs még szórakozóhelye az új­város lakóinak. Sok a hiba g villany és a vízellátással is. Ilyen útravalókkal jelöl­ték Farkas Istvánnét, az egyik Xl-es aknai bányász feleségét is a városi tanács­ba. És rászavaznak, hogy terveit megvalósíthassa. A telefon mellett Hét óra. A megye minden községében, városában meg­kezdődött a szavazás. Kilenc óra után néhány perccel fu­tott be az első telefonjelentés a megye központjába. — Halló, itt Várgesztes!... A gesztesi választök lesza­vaztak.-7- Értem. Várgesztes első a megyében. Nem nagy lélékszámú tele­pülés ez a vértesi kisközség, de nem a léldkszám a döntő — az igyékezet. Alig hangzott el a gesztesi jelentés, máris cseng a tele­fon. — Gyermely? — Igen!..'. Értem. Befe­jezték? Aztán Szomor jelentkezik ugyanezzel a hírrel. Most már szünet nélkül cseng a telefon. — Halló, itt dorogi járás! — Mi újság elvtársak? — Geifner Ferenc leány­várt ötholdas kisgazda — hangzik a drót másik végé­ről — ctz urna előtt a követ­kezőket mondotta: „Csak ne lennék én hatvan éves, len­nék csak fiatalabb. De meg­mutattam volna, hogyan kell dolgozni ezért a napért, saj­nálom, hogy megöregedtem, de választani még tudok. És azt is tudom, kit." Aztán Sur jelentkezik. — A népnevelők járják a falut. Zökkenőmentes, folya­matos a szavazás. S ez éppen az ő munkájuknak köszönhe­tő — jelentik a suriak. Békési István, Mezig György közös nyilatkozatáról adnák hírt Máriahalomról. Egymás után érkeznék be olyan jelentések Dunaszent- mMósról, Vértestolnáról, Csépről, AUcáróI, Kisigmánd­ról, hogy a szavazást befejez­ték. Kisigmánd első lett a komáromi járásban. Tát községből hívják most a megye központját. Valaki a drót másik végén elmondja, hogy a falu plébánosa még a mise előtt leszavazott, majd a mise után felhívta a hívek figyelmét, hogy járuljanak az urnákhoz, adják le a szavaza­tukat a népfront jelöltjeire. Tizenkét óra. Szüntelenül cseng a telefon. Most a tatai járás jelentkezik: — Tizennégy községben be­fejeztük a választást. Ez azt jelenti, hogy Oroszlány és Tata kivételével a járás vá- lasztóinak 86 százaléka lesza­vazott. És ez így megy este nyolc óráig. Újabb és újabb győzel­mekről, sikerekről, a dolgozó nép helyesléséről ad számot a fekete készülék. A GYERMEKEK BOLDOG JÖVŐJÉÉRT Ha idegenből jött -ember' megállna, azt is látná, hogy ünnep van itt — népünnep. A szavazókörzeteK előtt kultúrcsoportok éné­kelnek és táncolnak. ' Nagy ünnepen, szokás, hogy at egész csa­lád együtt,! ünneplőbe öltözve félkafesi a ro­konokat éj ismerősöket. Most a szavazóhelyi- ménnek együtt a családot:. A kis­gyerekeket is magukkal viszik. Oroszlány ifjú város. Nemcsak azért, mert most épült, de azért is, mert sok a gyerek. Nékik épül ez a város, és most az ő jövő- jükre szavaznak a felnőttek. Utcákon, tereken, vendéglőkben és szavazó­helyiségekben plakátok hirdetik, hogy „1945 óta 440-ről 696-ra émelkedett a tantermek száma, 8-ról 17-re a középiskolák száma. Két- szerannyi növendék tanul iskoláinkban, tíz- szerannyi egyetemi hallgató van megyénkben, mint 1945-ben". — „Biztosítsd gyermekeid boldog jövőjét. Szavazz a Hazafias Népfront jelöltjeire“ Együtt jött Berkiék családja is a 4-es számú szavazó körzetbe. Elhozták a 8 éves Irénkét is. Berki György a XVII-és akna bérfelelőse. Hat évig 6 is bányában dolgozott, Tatabá­nyán a Xl-es aknában. 1953-ban került Oroszlányra, mind edző. Felesége a szülői munkaközösség munkájá­ról beszélt, s a kis Irénke szégyenlősén bújt el mellette. Barassó Sándor és felesége két kisgyerme­kükkel jöttek szamzni. — Oroszlányon sok munkája lesz a tanács­nak — mondta Barassó elvtárs — most épül a város, és bizony még sok rendetlenség van. De ismerjük jelöltjeinket és bízunk bénnük. Mi is lakás nélkül vagyunk még, de már ígé­retet kaptunk, s biztosan nemsokára lakásunk lesz. Az iskola is kevés a sok gyereknek, pedig az fontos, hogy a gyermekek jól nevel­kedjenek, nékünk is segíteni kell a tanácsok munkáját. Bszélgetésünket vidám nótaszó szakította félbe. Az úttörőlányok szebbnél szebb nép­dalokat énekeltek a szavazóhelyiség élőit. Szabó Marika VII. osztályos, az iskola legjobb tanulója volt a karmesterük. „Meg kell a búzának érni" énekelték jókedvűen a lányok. Arcukat az őszi szél és a vidámság pirosította. Bent a szavazóhelyiségben az ő boldog jö- vőjükre szavaztak a szülők. Tárkán yi képek a szavazásról öreg néni tipeg a II. számú szavazóhelyiség felé. Az ajtó előtt, megáll, előveszi az ér­tesítését. — Megérkezett Kiss néni? — mosolyog rá az ajtóban ál­ló fiú. — Csak tessék beljebb menni, ott lehet szavazni. Kiss néni odalép egy fiatalasszonyhoz. Ö nem ide tartozik, a járástól jött. — Kedvesem — szólítja meg Kiss néni — mondja csak el, hogyan kell szavaz­ni, A fiatalasszony magyarázni kezd, hogy kihez kell men­nie, melyik bizottsági tag ad­ja oda Kiss néninek a szava­zólapját. Kiss néni bólogat. — Értem... de azt magya­rázza meg nekem, hogyan kell a tanácsra szavazni, mert tudja, — folytatja suttogva, rajtam a tanács segített. El­intézték, hogy kapják öreg­ségi segélyt. Nem nagy pénz, de mégis sokat jelent havon­ta. Most azért akarok rájuk szavazni. — A tanácsra szavazni annyit jelent, mint arra a je­löltre szavazni, akit a néni választókerületében jelöltek — Akikor jó — mondja megnyugodva Kiss néni és oda áll ő is a szavazásra vá­rakozók közé. ★ Vidám úttörőcsapat járja a tárkányi utcákat. — Most Horváth nénihez menjünk — csiripeli egy pi­rosfejkendős kislány vékony hangján. özvegy Horváth Jánosné udvarában megáll a kis csa­pat. — Melyik nótát énekeljük — kérdi a tanító néni. — Amit a «Megy a gőzös»- re írtunk — hangzik az egy­hangú kívánság. Lelkesen kezdik rá csengő hangjukon: — Sej november huszon­nyolcadba van ma, Tanácsválasztásoknak az ünnepnapja Leszavaz ma, Tárkány né­pe, Uj tanácsra, szép jövőre, a békére. A szavazásról ne tessék le­maradni. Jöjjön velünk, jöjjön ve­lünk leszavazni. Horváth néni ajtaja már az első akkordoknál kinyí­lik. De a dal végén Horváth néni ismét visszament a konyhába, azért, hogy pár perc múlva felöltözve álljon meg a gyerekek előtt. — Azt gondoltam előbb még megfőzök — mondta a tanítónőnek, de ha már el­jöttek elém, sietek én is. Az egész csapat gyerek el­kísérte Horváth nénit a sza­vazóhelyre. * Szombaton délután rövid megbeszélést tartottak a tár­kányi választókerületek ve­zetői. Abban állapodtak meg, hogy mindenki személyesen felelős a kerület szavazópol­gárainak mozgósításáért, A bizottsági tagok jól dol­goztak. A község lakóinak nagyrésze még kora reggel le­szavazott. Dél felé érkezett meg a sza- vazóhelyiségbe a 23-as kerület elnöke, Vida József. Reggel óta, miután maga leszavazott, a községet járta, hogy be­széljen azokkal, akik még nem jöttek el szavazni. — Hiányzik még valaki tő­lem?— lépett oda a szavazat­szedő bizottság egyik tagjá­hoz. Egy asszony hiányzott még. Éppen Vida elvtárs szom­szédja. Vida elvtárs azonnal elszaladt. — Mi történt, szomszédasz- szony? — lépett be az ajtón. — Azt mondták, maguk lesz­nek az elsők. A fiatal asszony zavartan mentegetőzött. — A gyerek miatt nem tu­dok menni. Azt hittem, lesz aki vigyázzon rá. Pici, még nem vihetem magammal. — Mit tegyünk... — gondolko­dott hangosan Vida. — Kinek van nagy lánya, aki vigyáz­hatna rá ... Vagy várjon csak — jutott eszébe hirtelen —> majd én itt maradok vele .; j öltözzön csak, aztán menjen el nyugodtan. Félóra múlva, mikor a fia­tal asszony megérkezett, a ki­csi nyugodtan aludt. Jíora reggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom