Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1954. október (9. évfolyam, 82-90. szám)

1954-10-06 / 83. szám

4 Komárommegvei DOLGOÍOk UPJÄ 1954 október 6. Könyvtárosaink felelőssége Á békehare egyik jelentős fegyvere az irodalom, — a könyv. Ezért pártunk mind nagyobb gondot fordít a dolgo­zók kulturális igényeinek ki- t elégítésére. Ez a gondoskodás megmutatkozik üzemi könyv­tárakban és a szállásokon lévő könyvtárakban is. Például a Rózsa Ferenc szálló 350 darab könyvvel rendelkezik, a tata­bányai XT-es aknán pedig a könyvtár könyveinek száma 4200 darab. A könyv nagy érték. A dol­gozók százezreit neveli és szórakoztatja. Ezért az ünnepi könyvhét fel­adata, hogy növeljük az olvasók számát és könyv­tárosaink építsék ki az ol­vasók mozgalmát. Rendezzenek a könyvhét ideje alatt könyvkiállítást, ankéto- kat és könyvvitákat. Könyvtárosaink lelkiisme­retes munkájától függ az ün­nepi könyvhét sikere. Nagy gondot kell fordítani könyvtá­rosainknak a kiállítás meg­rendezésénél a könyvek cso­portosítására. Fontos az, hogy a kiállításnál megtalál­ható legyen a magyar szépirodalom mellett a szovjet szépirodalom is, de nem szabad háttérbe szo­rítani a helyi üzemek szem­pontjából legfontosabb techni­kai szakirodalmat sem. Ismer­tetni kell a világirodalom klasszikusait is. Kormányunk nagy gondot fordít a mezőgazdaság fejlesz­tésére, a mezőgazdasági dol­gozók szakmai továbbképzé­sére. Ezért fontos az, hogy a könyvkiállításnál ne feledkez­zünk el az új mezőgazdasági szakkönyvekről sem. Szükségesnek tartjuk, hogy könyvtárosaink az üzem terü­letén, de a városokban is, jól látható helyen plakátokat he­lyezzenek el. A jó könyv a legjobb segítő­társ a munkában és az ellen­ség elleni harcban. A könyv a legjobb tanácsadó és barát az életben és ezért a könyv­höz a dolgozó nép legszéle­sebb rétegei vonzódnak. Ezt bizonyítják az üzemi könyv­táraink is. A dolgozók száz­ezrei ismerik fel a könyvek jelentőségét, fontosságát és mind többen iratkoznak be az olvasók sorai közé. A tatabá­nyai XIV-es akna 566 kötetes könyvtárának 314 olvasója van. Felsorolhatnánk üze­meink nagy részét. Jó módszerekkel még jobb eredményeket érhetünk el, növelhetjük az olvasók számát. Meg kell ismertetni a dol­gozókkal a könyvtárakat, a könyvtárak munkáját. Hol van az üzemben a könyv­tár, és mikor van könyvtáróra. Könyvtárosainknak arra is kell törekednie, hogy az olva­sókat beszélgetéseken meg­ismerjék. Ismerni kell az olvasók érdeklődési körét és irá­nyítani kell. Általános tapasztalat, hogy a legtöbb üzemben nincsenek rajzos plakátok, melyek a dol­gozók figyelmét felhívnák a könyvtárra. Hogyha könyvtá­rosaink így igyekeznek mun­kájukat megjavítani, még na­gyobb eredményeket fognak elérni. Varga Ferencné, Sz. M. T. kultúrfeleiős.. Könyvheti könyvek Csehov: A CSINOVNYIK HALÁLA Megkezdődött az új színházi évad Tatabányán Az őszi örömök közé tarto­zik az is, hogy újra megkez­dődnek a színházi előadások. Az új évad elején vessünk egy pillantást a múlt évre. Ta­tabányán az elmúlt évben is sok szép és értékes színházi előadás volt. Ezek az előadá­sok minid tartalmi, mind mű­vészi színvonal tekintetében a megnövekedett igényekről ta­núskodtak. A nézőtéren mégis nagyon sok volt az üres szék. Az elmúlt években keressük az okokat. Az 1952—53-ás években volt egynéhány elő­adás, amelyben csalódtak a dolgozók. Ilyen volt például a „Vándor diák“ és a „Luxem­burg grófja“. A kormányprogramra óta ezen a téren is jelentős a vál­tozás. Megjavult a színház mű­sorpolitikája és az előadások művészi színvonala is jobb. A népművelési minisztérium uta­sítására a vendégszereplő színházak csak a legjobb elő­adásaikat hozhatják Tatabá­nyára. Színházaink azért jönnek Tatabányára, a hogy munká­ban elfáradt bányászainkat, dolgozóinkat szellemileg, lelki­leg felfrissítsék, szórakoztas­sák. Eddig ezzel a lehetőség­gel alig éltek Tatabánya dol­gozói. Még röviden a vendégsze­replő színházak terveiről. Az Állami Faluszínház műsorter­ve: Pettyes, Bujócska, Ludas Matyi, Csárdás királynő, Mont- martrei Ibolya, Két szerelem stb. A Győri Kisfaludy Szín­ház műsorterve: Makrancos hölgy, Csárdás királynő stb. Reméljük, hogy ezeket az előadásokat nem üres nézőtér fogadja, ezek az előadások minden dolgozónak egész élet­re szóló élményt jelentenek. Sziinyogh Lászlónc, a városi kultúrotthon igazgatója „KOMÁROMI HANGOK“ Hangverseny Oroszlányon „Komáromi hangok..csen­dülnek -fel az oroszlányi vájár­iskola szép vörös bársonyfüg- gönye mögött, egyre erőtelje­sebben zeng a régi jól ismert dallam, Egressy Béni zenéje: „Fel, jel vitézek.. A tatai járási Béke kultúr- ház népi zenekara köszönti ez­zel a számmal közönségét. Be­mutatkozó hangverseny ez, de a zenekarnak nem első bemu­tatkozása. Inkább így nevez­hetnénk, egy újabb állomás a zenekar pályafutásában. Négy éve már, hogy minden kultúr- verscny első helyezettjei között hallottuk a népizenekart, egy­re bővülő létszámmal, egyre szebb muzsikával gyönyörköd­tettek bennünket. A megyénkben körútra in­duló zenekar ez oroszlányi esti műsort megelőzően Esztergom- táborban, a Honvédség ünnep­ségén adott ajándékműsort, ahonnan a lelkes tapsok felejt­hetetlen élményét hozták ma4 gukkal, ide Oroszlányra. Számtalan meglepetéssel szolgálnak a zenekar szólistái. Szívhezszólóan hangzik a két fiatal csellistának. Rigó Sán­dornak és Bóka Gyulának csel­lóján a „Cserebogár ...“ ismert és kedvelt dallama, Rigó József a zenekar vezető prímása és Vörös Gyula hegedűjéből gaz­dagon áradnak a változatok. Csongor István meleg hang- ján tolmácsolja Kacsó Pong* rácz, Dankó Pista legszebb da­lait. Bán Hédi kedves humora a vidám népdalok egészségei derűjét idézi. A műsort össze­állító Volly István, az egész együttessel összeforrott. Szép élmény, sok öröm ez a műsor közönségnek, művészeknek egyaránt. Nagy lépés megint előre a sokat vitatott „könnyű műfaj“, a szép, nemes szóralco- zás kialakítása felé. A „Pettyes“ tatabányai előadása előtt A z 1953—54-es színházi évad már a végére járt, amikor Budapest utcáin kis­alakú, pirosbetűs plakátok je­lentek meg ezzel a felirattal: Magyar dráma hete. A pesti járókelőknek aligha volt ez több egyszerű tudomásulvé­telnél, de a magyar színésztár­sadalomnak sokat jelentett. Főleg a vidéki színészeknek volt nagy esemény ez a hét. Pesti színpadot, pesti közön­séget, pesti sikert, bemutat­kozást stb. jelentett, ami min­den vidéki színész szívé- vágya. Ennek az izgalomteli hétnek legnagyobb sikerű előadása a miskolci Déryné Színház „Pety- tyes“-e volt. Ezúttal a minden kákán csomót kereső szigorúszemű szakmai közönség nemcsak úgy tessék-lássók tiszteletből, hanem igaz szívből, zajosan verte össze tenyereit, színésze­ket és írót ünnepelve. Azóta nemcsak Miskolcon és Pesten tapsolják a „Pettyest“-t a szín- házbajárók, hanem szerte az országban, amerre csak játsz- szák. /“Október 7-én Tatabányán, '■ a Népházban az Állami Faluszínház adja elő Sós György vígjátékát. Az előadás előtt pár szót szólunk a da­rabról. A „Pettyes“ — igazi nevén Kormos László — egy szeplős, dadogós, balkezes, mindenben utolsó, szerencsétlen közkato­na. Ennek a „pettyes“ arcú, dadogós, csetlő, botló katoná­nak története ez a vígjáték. Az első képben egy nyári katonai tábor tárul elénk a maga megszokott mindennapos Programm jával; puskatisztí­tással. sorako sókkal és még Sok minden mással, na meg „Pettyes“-sel és Fóti nevű ba­rátjával a közepén. A darab arról szól, hogy ez a fizikailag esetien, ügye­fogyott emberke hogyan válik boldog emberré és társaival azonos értékű harcossá. Per­sze ennek a boldog emberré vállasnak megvannak a maga megharcolt harcai, egyre ne­hezebb próbái. Ezek közül ta­lán a legelső, egy rosszul sike­rült a’xnalopí.s becsületes megváltása, őszinte megbá­nása. Az előttünk alakuló jel­lem fejlődésével lépést tartva, bizonytalan, félszeg mozdula­tai is elmaradoznak. A másik próba a szerelem, amelyben a legszebb emberi érzést megismerő „Pettyes“ szívét, lelkét elénk terítve mutatja, teljes magát. Az ilyen gazdagszívű, őszinte­lelkű embert nem lehet nem szeretni. Ezért nem nevet­séges a furcsa, dadogós .Pety- tyes“ szerelemvallása sem, mert jóelőre kitárta szíve szépségét. Csak ebben a sze­relemben megerősödött ember állhatja meg a harmadik pró* bát és lehet győző az ellenség felett. Mert győz Pettyes, hős lesz, mai életünk bátor har­cosa. A vígjáték mondanivalóját így lehetne megfogalmazni: A mi társadalmunkban nincse­nek elveszett emberek (még ha „Pettyes“ is az arcuk) és akik mégis annak érzik magukat, azokat újjászüli a közösség. \ darabról még csak any- nyit, hogy friss humor­ral, meleg lírával megírt de­rűs és megható jelenetektől tarka három fel vonásas víg­játék. írója fiatal író, akinek tehetségéről a „Pettyes“ ta­núskodik. Bizonyos, hogy aki megnézi, egészebbnek látja a világot, két órán át nevetve sír, sírva nevet és sajnálja, nagyon sajnálja az otthonma- radtakat. Payer István : Anton Pavlovics Csehov ha­lálának ötvenedik évfordulója alkalmából ’elemt meg a nagy orosz klasszikus író válogatott elbeszéléseinek kötete. Az if­júság számára kiadott köny­vek között Csehov művei ed­dig nem szerepeltek, s ezért az Ifjúsági Könyvkiadó fontos feladatot teljesített, amikor megismerteti a klasszikus iro­dalom iránt egyre jobban ér­deklődő fiatal olvasókat a vi­lág egyik legnagyobb novella- írójának legszebb, legma a- rianöóbb. legjellegzetesebb el­beszéléseivel. A kötetben megtaláljuk Csehov legszebb írásait gyer­mekekről: kegyetlen, gyilkos szatíráit, a cári Oroszország basáskodó, de ugyanakkor szánalmasan tehetetlen, gyáva hivatalnokairól, a csinovnyi- kokról; megrázó noveEáit a reménytelen nyomorban síny­lődő parasztokról, falusi ipa­rosokról; nagyszerű elbeszé­léseit a régi orosz élet kilá­tástalan sivárságába belefá­radt orosz értelmiség jelleg­zetes alakjairól, akik a pénz, az ital, a kártya mámorába menekülnek, esztelen célokra fecsérelik hitüket és tudásu­kat, szenvednek és szenvedést okoznak embertársaiknak is. Tragikus emberi sorsokon és ellenállhatatlanul kacag­tató jeleneteken át — a jel- lemfestés, a realista ábrázolás mesterműveiben — «mutaMa be Csehov a cári Oroszország utolsó évtizedeinek halálra­ítélt társadalmát. A kötet méltó magyar tol­mácsolásban, Rab Zsuzsa és Szőllősy Klára fordításában jelent meg. Az elbeszéléseket Bozóky Mária illusztrálta. Gogol: HOLT LELKEK (A világiroda lom klasszikusai) Csicsikov, az élelmes Ka­landor. bejárja Oroszország egy részét és megvásárolja az utpisó adóösszeírás óta elhalt jobbágyokat, vagyis „lelke­ket“. A tulajdonosok szívesen eladják, nehogy a következő összeírásig adót kelljen fizet- niök értük. Csicsikov tudja, hogy az állami bankban a „lelkeket“, vagyis a jobbágyo­kat el lehet zálogosítani, il­letve kölcsönt lehet kapni rájuk, így akar pénzhez jut­ni, hogy a holt lelkekért ele­ven lelkeket, igazi jobbágyo­kat és birtokot vásároljon. Csicsikov lélekvásárló kőr­útján tömérdek tipikus alak­kal találkozunk. Gogol oly mesteri erővel eleveníti meg ezeket az alakokat, hogy mind az egykorú, mind a mostani kritikusok szerint Oroszor­szág minden sötét oldala, ti­pikus figurája, mint húsból- vérből teremtett alak vonul el az olvasó előtt. A regény alak­jai közül nem egy. (például: Karobocska). ma is mint é'ő szimbólum szerepel. A re­gény Devecseriné, Guthi Er­zsébet fordításában jelent meg. TATABÁNYA IRODALMI KÖRE ki a kis íársasáq. melv fatabánván öthetenként összejön a megyei könyvtár olvasóter­mében — mindössze kétéves múltra tekinthet vissza. — De váj­jon fél lehetne-e deríteni első ősét a magyar irodalom századai­nak mélyén? írók és könyvek körül — amióta irodalom létezik — mindig összegyűlnek az olvasók, hogy áhitatos tisztelettel vagy ádáz szócsaták közben, elmondják véleményüket, gondola­taikat, hozzáfűzzenek, bíráljanak, kedves szőrszálhasogatással ízlelgessék a verssorokat, forgassák a jellemek arcéleit, elemez­zék a párbeszédeket. A négyszázadik évfordulóját ünnepló Balassi Bálint körül összegyűlő harcosok hallgató és elismerően bólogató köre volt annakidején az első ilyen társaság talán — nem tudhatiji... Vagy a Pesti Magyar Társaság 1810-es években, melynek tagjai felajánlották a második Berzsenyi-kötet kiadásának költségeit. Az ő emléküket, az első irodalompártoló társaság emlékét őrzik Berzsenyi sorai: De hinnem is kell, mert midőn barátim! Buzogni látom telketek hevét, Mely e nagy ügyre felken titeket, S e szent szövetség láncába csatol, Előre látom, mint terjesztitek Hazávikban Delphi égi kincseit S az értelem nagy törvényeit... Az irodalom szeretetének „szent szövetségei“, melyek nem­csak az irodalom visszhangját erősbitették, de az írót is segítet­ték tanácsaikkal, kritikájukkal — mindig fontos szerepet töltöt­tek be irodalmunk történetében. Ha a múlt írói szívesen vették támogatásukat, tanácsaikat — a mi szocialista korunk írói egye­nesen igénylik ezt. Az olvasó számára már megszokott látvány mai íróink műveinek utolsó oldalához érve, az író kérdése: tet­szett-e a könyv vagy nem és miért, írja meg a véleményét alak­jairól, megoldásáról. És ez nemcsak formaság. — Egyik ismerő­sömet, az irodalmi kör egy tagját levélolvasásba mélvedve találtam az autóbuszon. Mutatja a levelet: Veres Péter írása. Már hónapok óta vitáznak levélben az író egy könyvéről, vala­melyik megbírált részről. Ifé 6S okosé effajta újtartalmú kapcsolatának igénye volt az egyik létrehozója a tatabányai megyei könyvtár és a megyei tanács népművelési osztálya irodalmi körének. Az irodalom­barátok nemes hagyományának örökösei: bányászok, tanárok, fiatalok és a népművelés munkásai és barátai gyűlnek itt össze, hogy elmondják véleményüket, kritikájukat könyvekről és írók­ról. Esténként egy-egy könyv előzetes közös elolvasása, vers vagy novella felolvasása után csapnak össze a sokszor ellentétes vélemények, hogy a végén mégis megállapodássá ülepedjenek le: pártolva vagy elmarasztalva mai irodalmunk reményteljes, de bizony sokszor kétségeket támasztó műveit. Kit ne környékezne a kétség saját felkészültségét, olvasott­ságát, műveltségét illetően, aki a tatabányai megyei könyvtár soktízezernyi könyvtől roskadozó emeletnyi polcai alatt üldögél és véleményt cserélve tesz mérlegre rímet és valósághű ábrázo­lást, giccset és remekművet. Ez a kétség, ez az önbírálat adta meg, magától értetődően az irodalmi kör célkitűzéseinek, foglal­kozási anyagának második részét: tanulni, módszeresen tanulni, olvasni. A kör irodalomtörténeti áttekintést adó előadásai ter­mészetesen nem törekszenek egyetemi jellegű képzésre, de azért jóleső érzés, ha az ember az előadások hatásaként a Faust-ot vagy Omar Khayyam perzsa költőnek a verseit látja egyik­másik munkás vagy diák (hóna alatt. »— Én például ezt nem így írnám meg..." — hangzik el sokszor. Mert az már úgy van, hogy, aki eljegyzi magát a köny­vekkel, az olvasással, az legtöbbször előbb-utóbb maga is „tol­lat ragad“ — talán csak egy-egy cikket, bírálatot, karcolatot, de az is lehet, hogy novellát vagy — verset ír. És csak az gúnyo­lódjon a titkos novella — és versírókon, aki nem hallott a múlt­ban méltatlanul elfeledett, az ismeretlenségben elveszett népi tehetségekről. Ezt a sorsot csak nagy nehezen tudta, ritka kivé­telként megtörni egy-egy Veres Péter vagy Nagy István. Körünk tagjai máf ntldig js értek el írásaikkal eredményeket. Büszke az irodalmi kör arra, hogy tagjainak írásai rendszeresen, megjelennek megyénk lapjaiban, valamint országos folyóiratok­ban is. Kiss és Bárdos elvtársak írásaikkal pályadíjat is nyer­tek. A kör tagjainak nem egy írásánál heves viták döntötték el: helyes-e az^író látásmódja, szerkesztése, stílusa. A megbíráltak sokat okulták ebből: a kör legidősebb tagja, Rúzs ás elvtárs kétszer dolgozta át írását, és a harmadik változat igen jól sike­rült. Az irodalmi kör feladatának tartja, hogy városunk kulturá­lis életének élénkebbétételéhez munkájával hozzájáruljon. Ez az irodalmi kör negyedik fontos feladata. Az elmúlt évben sza­valóversenyt rendeztünk, melynek köze) száz részvevője bizo­nyította ennek sikerét. Az irodalmi kör közreműködött a Jókai emlékkiállítás és más irodalmi jellegű rendezvények előkészíté­sében is. Külön foglalkoztunk városunk és megyénk lapjai szín­vonalának, szerkesztésének, irodalmi jellegű írásainak bírálatá­val. Közeljövőben kiadandó antológiánk is, az egész városnak szóló megnyilatkozásunk lesz. \tJ6Zfi!ÜÍ CS ÜSSZEÍöIjISiVSirodalmi körünk eddigi munkája Janus- arcot mutat. Egyrészről: örvendetes, hogy városunkban megve­tettük az alapját valamely — az irodalommal rendszeresen és módszeresen foglalkozó társaságnak. Ebből a palántából sok, szép kezdeményezés nőhet ki a jövőben. Szép eredmény, hogy két év alatt számos olvasó és írogató ember okult és nevelődött megbeszéléseinken. Pozitívum az is, hogy munkásosztályunk, értelmiségünk soraiban tehetségeket fedeztünk fel és irodalmi nevelésükkel rendszeresen foglalkoztunk. Másrészt azonban nagyon fájó az, hogy irodalmi körünk látogatottsága nem tük­rözi ebben a hatalmas lélekszámú városban rejlő írói és olvasói szomjúságot. Igaz, sok ember megfordul összejöveteleinken, de kevés válik „törzstaggá“. Ez a „fluktuáció“ nehezíti az eredmé­nyes munkát. Nem sikerült azt a célunkat sem megvalósítani teljességben, hogy több fiatal Írogató, olvasó embert vonjunk be az irodalmi kör munkájába, elsősorban az ipari munkásság soraiból. Igaz, hogy ez nemcsak rajtunk múlott. — Sokan, mint mondják — szívesen eljönnének összejöveteleinkre, de nem tud­nak róla. Tehát hiba van a propagandamunkában is. Mindezek kijavítása a jövő feladata. Sok, szép tervünk és reményünk megvalósulása Tatabánya irodalombarátain múlik. Az ő válaszuk dönti el — bízunk benne, hogy pozitívan —: méltó-e a jövendőre és a virágzásra ez a szép kezdeményezés. Bója Ervin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom