Komárommegyei Dolgozók Lapja, 1952. január (7. évfolyam, 1-9. szám)

1952-01-06 / 2. szám

1952 január 6. Komárommegyei DO IC ÖZÜK LAPJA 3 A tatabányai Rákosi Mátyás akna bányászai az ez év első győztes műszakja után felhívással fordultak Komárom megye bányászaihoz ötéves tervünk harmadik évét biza­kodóan, még nagyobb győzelmekben bízva kezdték meg a tatabányai bá­nyászok. Valamennyi aknaüzemben ün­nepi röpgyüléseket tartottak, melyeken az 1952-es év feladatairól beszéltek. Újult erővel láttak munkához ja­nuár 2-án a tatabányai XV-ös számú, Rákosi Mátyás akna bányászai. A reggele« szak dolgozói leszállás előtt ünnepi röpgyűlést tartottak, melyen elhatározták, hagy ötéves tervünk e döntő évében még jobb eredményekkel harcolnak a béke és a mindig szebb jövőnk érdekében. Az első műszakban máris kiváló teljesítmények szület­tek. A 71-es csapat, Vidles Mihály vájár három főből álló csapata a 7.5 csillés előirányzott fejátlagot 10 csillés fejátlagra teljesítette. A 67-es csapaton dolgozó Szidi Ignácz vájár 5 főből álló csapata a 40 csillés előirányzatát 52,csillére telje­sítette, A középkáderek közül Balatoni Gusztáv körzetvezető aknász dolgozott jó eredménnyel. Az ő vezetése alatt lévő északi bányamező bányászai az előirányzott 197 csille helyett 258 csille szenet termeltek. Az első szak dolgozói pedig együttesen mintegy 65 tonna szénnel termeltek többet elő­irányzatuknál. A Rákosi Mátyás nevét viselő XV-ös számú aknában fél 2-kor a leszálló bányászok előtt Lengyel Ferenc párt- titkár ismertette az elmúlt év utolsó negyedévének eredményeit, s egyben felhívta bányásztársai figyelmét, hogy az új évben, a nagyobb feladatok el­végzése fokozottabb harcot követel minden bányásztól. Ezután Reviczki Ferenc üzemvezető bányamérnök ismertette részleteiben az 1952-es év első negyedévének ter­vét, melyre a Rákosi Mátyás akna dolgozói tervük túlteljesítésére tett vállalásaikkal válaszoltak, és elhatá­rozták, hogy a terv teljesítése érdeké­ben versenyre hívják Komárom me: gye bányászait. A rögtönzött versenyt elhívás a kö­vetkezőket tartalmazza: ^ Komárom megye bányászai! Vájá­rok, segédvájárok, csapatcsillések, szál- rtócsiilesek, bányaiparosok és műszaki do’gozók. Ma, amikor az egész ország dolgo­zói megkezdik ötéves népgazdasági ter­vünk harmadik évének teljesítését, mi, a tatabányai Rákosi Mátyás akna dol­gozói fe'hívással fordulunk hozzátok. Mi az 1951-es évi tervünk negyedik negyedévét 102.2 százalékban telje­sítettük. Ez az eredmény az új évben még nagyobb eredmények elérésére lelkesít bennünket. Hogy termelésün­ket a verseny lendülete is fokozza, ha­zánk fe'szabadulásának 7. évforduló­jára, április 4-e tiszteletére versenyre hívunk benneteket, Komárom megye összes bányászait. Tervünk reális, teljesíthető. Vállal­juk, hogy első negyedévi tervünket 105 százalékra teljesítjük. A vállalás teljesítése érdekében egyéni felajánlá­sokat teszünk és elientervet készí­tünk. Az elientervet megyénk összes bányaüzemeinek megkü'djük. Felhívunk benneteket, csatlakozza­tok vállalásunkhoz, készítsetek ti is fel­ajánlásaitok a'apján e'lentervet. Felajánlásunk teljesítésének biztosí­téka, hogy fe-aján'ásainkkal párhuza­mosan az üzem vezetősége vállalja: 1. A szerelő csapa'oknak 3 hónapra előre termelő' munkahe'yet biztosít a fe'tárási és elővájási terv teljesítésé­vel. 2. Mindennap száz százalékig kielégí­tik a csapatok fa-, üres csille- és anyag- szükségletét. 3. Különös gonddal kezelik a terme­lés biztosítása érdekében a szállító és légfolyosók állapotát. 4. Valamennyi műszaki vezető csat­lakozik Deák János MÁVAG-gyári művezető fe'hívásához s mcgszíárdít- ják a munkafegyelmet és a gépek megelőző karbantartásával és fokozott kihasználásával ha hatos segítséget nyújtanak a fizikai dolgozók felajánlá­sának tejesítéséhez. A bányaiparosok vállalják: a bánya­gépek fokozolt karbantartásával bizto­sítják a termelés folyamatosságát, min­den géphibát a legrövidebb időn belül kijavítanak. Lengyel Ferenc párttitkár, Sátori Sándor üz. vez. főmérnök, Gyurkovics József ÜB elnök, Pokornyi Géza set vájár, DISZ-brigádvezető. Szabó Károly vájár. Szabó József vájár, Szabó Mihá'y szt vájár, Sind- Ier Lász'ó vájár. Mente János bánya- mester, Péter Nándorné szállító bánya- esillés. * A felhívást és a műszaki vezetők vállalásának ismertetését kitörő lelke­sedéssel fogadták a Rákosi Mátyás­akna dolgozói. Egymás után szólaltak fel a vájárok, csillések, aknászok. Szabó Mihály elvtárs, a DISZ-bri- gád harmadik szakja nevében vállal­ta, hogy az első negyedévi előirány­zott 593 csille szén helyett 800 csille szenet termel. Pokornyi Géza sztaliá novista vájár 616 csillés előirányzat helyett 700 csille szén kitermelését vállalta csapata nevében. Szabó József 100, Szabó Károly 80, Lingler László vájár pedig 100 csillés túlteljesítést vállalt csapata nevében. Jurij Gyikov Sztálln-díjas szovjet sztahanovista ifjúmunkás üzenete a fiatal magyar sztahanovistáknak Jurij Gyikov Sztálin-díjas sztaháno­vista a moszkvai Ordzsonikldze szer számgépgyár dolgozója. Most 22 éves, de már mester, műhelye komszomol- müszakjának vezetője. Gyikov egy évvel ezelőtt azt a fel­adatot kapta, hogy csavarmenetet vág­jon alkatrészekbe. Ezt a munkálatot általában két gépen: marógépen és Az elmúlt év tapasztalatainak felhasználásával az 1932. évi tervért Megyénk aknaüzemei közül az 1951-i terv .teljesítése terén leggyen­gébb eredményt az oroszlányi XVIII as akna érte el. önkénytelenül vetődik fel a kérdés: mi az oka a XVill-as akna gyenge termelési eredményének Az akna üzemvezetősége és általá­ban a műszakiak a munkafegyelem lazaságában látják a döntő okot. Bi­zonyos mértékig igazuk lehet ebben. Olyan aknában nem lehet teljesíteni a tervet — bármennyire reális az —, ahol az üzem 450 dolgozója mellett az igazolatlanul hiányzott műsizakok száma-november hónapban 1007, de­cemberben pedig 980 volt. Az igazolatlan mulasztások ilyen fantasztikus számára egyszerű ma­gyarázatot talál az üzem vezetősége. — A Nógrád megyéből átosztott 80 bányász csinálja a kimaradások zömét — mondják, s ebben igazuk van. Havonta a 80 nógrádi bányász valóban átlag 700—800 műszakot mu­laszt igazolatlanul. Helytelen lenne azonban elintézni a kérdést úgy, hogy általában a nógrádiaik hiányoznak, mert a nógrádiak is épen olyan be­csületes, tisztességesen dolgozó bá­nyászok, mint az ároszíányiák. A no­tórius hiányzók, a lógósok azzal ér­velnek, hogv keveset keresnek Néz­zük meg közelebbről. Parcsaml Fe­renc december hónapban hat, iff. Szomor Sándor tíz, Géci Bertalan tíz, Dravedzki Géza hat, Ressel Pál hat, Forgó Imre hét. Farkas Sándor öt és Balogh Sándor tizenegy esetben ma­radt ki igazolatlanul. A lógósok érvelését — hogy kevés a kereset — maguk a becsületes nógrádiak cáfolták meg november havi keresetükkel. Például: Jónás Joakhin vájár 1158, Végh András 1150, Jónás József 929, Hajdú László 866, Kukucska Elemér 1155, Tóth Sándor 1152, Harmos László 1144, Szaniszló Gyula 978 forintot keresett. Persze, aki egyre-másra csinálja a kimaradásokat, munkahelyén lustálko­dik, nem is kereshet iól. A XVIII-as akna dolgozói előtt élő példa is van arra, hogv a megjavult, becsületes dolgozók keresete is emelkedik. Krizek Antal breinntoerigi bányásznak novem­berig minden hónaoban öt-hat kima­radása volt. November óta azonban kimaradása nincs. De van becsülete, és jó munkája után jó keresete. November hónapban 1633 forintot keresett Nézzük meg az érem másik olda­lát. Mit tett az üzemvezetőség, hogy a nógrádiaik munkafegyelmét és mun­kához való Viszonyát megjavítsa, megváltoztassa. Mondják el ezt Slivscsák János és Lázár Sándor, az 51-es csapat két nógrádi vájára. Általában a XVIII as aknában dol­gozók zöme december hóna.p folya­mán nem tudták, hogy mennyi a napi, illetve havi elő’rányzatuk. Mű­szak végén fogalmuk sem volt arról, hogy előirányzatukat teljesítették-e, vagy nem és így arról sem lehetett, hogy mennyit kerestek, hogy állanak tervük teljesítésében. Azt tapasztalták csak a dolgozók, hogv teljesítményük egyik napról a. másikra ingadozik. Igv iól dolgozó, egvmást megértő tagodból á!!ó csapat nem alakulhatott ki. Slivcsák János és Lázár Sándor hiába szeretnek és tudnak együtt dol­gozni, ha napról napra különböző helyekre és külön osztják be őket munkára. Helves elgondolás az üzemvezető­ség részéről az, hogv a kimaradozó- kat szétosztják szükség esetén bünte­tésből, de a helyes elgondolás csak úgy vezet eredményre, ha az elv mel­lett kitartanak és a becsületesen dol­gozókat — legyenek azok nógrádiak, vagy régi oroszlányiak — meghagv- já:|< régi helyükön és csapatukban. A XVIII-as akna dolgozói a na pókban -tudták meg, hogv január hó­napban mennyi személyenként a nan: előirányzatuk. A január • hónapi elő­irányzat. felbontása megtörtént. A 82-es csapat tagjai 6.2, az 51-es csa­paté 7.5, az 52-es csapa* tagjai szin­tén, 7.5 csille szenet kell, hogv ter­meljenek január hónap folyamán nau ponta, hogv előtányzatukat 100 szá­zalékra teljesítsék. Nagyon helyes, hogy az üzemvezetőség — okulva a múlt év tapasztalatain — felbontja az előirányzatot és azt eljuttatja a dolgozókhoz Még helyesebb le*t volna azonban, na ezt a felbontási munkát nem egy- k ét ember végzi el, hanem közösen csinálják meg a dolgozóidra 1, a dolgo­zók minél nagyobb rétegértek a be­vonásával. Mert a dolgozóknak is van hozzászólásuk a felbontott elő­irányzathoz. Slivcsák János és Lázár Sándor — ahogy mondották — telje­sítik az előirányzatot, ha a műszaki vezetőik megjavítják a szállítást és ki­küszöbölik a kétszeri rakodást. Telje­sítik előirányzatukat, ha közepes, de állandó munkahelVet biztosítanak ne­kik. az egymást váltó csapatok meg­ismerik egymást és egymás munká­ját. A 82-es csapat előirányzata is teljesíthető. Az 51-es csapat dolgo­zóinak az a véleménye, hogy az em­lített feltételek megteremtése mellett nem 7.5 csillét, hanem lóval többet is tudnak termelni. Maguk a dolgozó' látják, — ahogy szavukból ki is tű­nik —, hogv nagyon egészséges dolog lenne a XVIII.as aknában is meg­valósítani a 100 százalékos meleg- csákányváltást, mert így minden dol­gozó tudná, hogy milyen munkahelyet, miiyen szerszámot vett át, nem lei- lené fél órákat tölteni szerszám- kereséssel. A munka helyes megszervezése, a munkafegyelem megszilárdítása, a dol­gozókkal való helyes foglalkozás és azok csak munka alapién való meg­különböztetése, az előirányzat időben való felbontása lehetővé teszí a terv teljesítését. „Nem állunk meg, az elért eredményeknél" Mi, a tatabányai külfejtés dolgozói elhatároztuk, hogy a® 1851-es év utolsó napját tervünk túlteljesítésével ünnepeljük meg. December 31-én nagy terme­lési napot tartottunk. Vállaltuk, hogy a 24 órás előirányzatunkat 12 óra alatt teljesítjük. Nagy munka folyt. Dolgozóink nem ismertek fáradságot és a mun­kaidő befejeztével a 24 órás előirányzatolt még egy vagonnal túl is telje­sítettük. Ennél az eredménynél mi sem 'állunk meg. ígérjük, hogy minden erőnkkel az 1952-es év tervének teljesítésére fordítjuk. Még csak azt szeretném megírni, hogy a mi dőlgozóirtkban megvan az akarat és a lendület a terv teljesítéséhez. Üzemvezetőink és középkádereink között is nagy az elhatározás, hogy az 1952 es tervévet is túlteljesítjük. M'ndent e követünk, hogy ne maradjunk adó­sak nemzetgazdaságunknak, hogy tervünk túlteljesítésével adjunk választ az imperialisták hazug rágalmazásaira. BATTA SÁNDOR levelező Külfejtése« bánya Közel 8500 tonna szenet termelt az elmúlt évben tervén felül a tatabányai XV-ös számú Rákosi Mátyás akna 15 tagú DlSZ-brigádja Közel egy éve a pártkongresszus he­tében alakult meg a XV-ös aknában Lengyel Ferenc ifjúmunkás vájár ve­zetésével egy 15 tagú DISZ-brigád, amely a 48-as frontfejtésen dolgozik. Már a megalakulást követő első hó­napban több mint 610 csille 6zenet termeltek előirányzott tervükön felül a fiatal bányászok. A kongresszusi verseny során elért jó eredményeiket az elmúlt egész év folyamán megtartották, melynek ered­ményeként a DISZ-brigád valameny- nyi tagját sztahánovista oklevéllel tüntették ki az I. Országos Bányász­napi verseny idején. Október közepén már 5000 csille terven felül termeit szenet küldték a külszínre. Az elmúlt év utolsó napjá­ban ismét több mint 800 csille szenet termeltek havi tervükön felül. Feb­ruártól, a brigád megalakulásától szá­mítva, ’összesen köze! 8500 csille sze­net adtak terven felül a népgazdasá­gunk számára. A szép eredmények a pontos munká­juknak tudható be. Amióta a XV-ös aknán a DISZ-brigád megalakult, a brigádtagok egyetlen igazolatlan mű­szakmulasztást sem csináltak. Állan­dóan a munkahelyen váltanak: amely által 100 százalékban kihasználják a 480 peroes napi munkaidőt. A brigád valamennyi tagja résztvesz politikai és szakmai oktatásban is. Lengyel Ferenc ifjúmunkás vájár például, aki kezdeményezője, megaiakítója volt a DISZ-brigádnak, a jó munkája ered- ményekép ma már a XV-ös akna párt­titkára. A három szakban dolgozó DISZ- brigád tagjai egymás között is verse­nyeznek. Az elmúlt évben legjobb volt az első szak, Fehér Ferenc ifjú­munkás', sztahánovista vájár vezetésé­vel. Fehér Ferenc csapata például már az 1952-es év május havi tervét teljesíti. A második szakot Erdei János szta­hánovista vájár vezeti, ök április havi tervükön dolgoznak. A harmadik szakban dolgozó Szabó Mihály vájár csapata december 31-én teljesítette 1952-es év május 25-i tervét. Az 1952-es év e’ső műszakján az­zal az elhatározással szállt le a DISZ-brigád a bányába, hogy ebben az évben minden eddigi eredményei­ket túl fogják szárnyalni és hogy az évi tervüket a II. Országos Bányász­napig, szeptember 2-ig teljesítik. esztergán végzik, az elsőn a csavar­menet vágást, a másodikon az utó» megmunkálást. A normafelvevők meg­állapítása szerint minden alkatrész megmunkálásához 175 percre van szükség. A fiatal esztergályos munkához lá­tott. Elhatározta, hogy mindkét műve­letet egy gépen, az esztergán végzi el. Többször növelte a fordulatszámot, felére csökkentette a késjáratot, egy­szerűsítette a munkadarab rögzítését és az'első alkatrészt 2 perc és 25 má­sodperc alatt sikerült megmunkálnia, a második megmunkálása már csati 2 perc és 9 másodpercig tartott. Nagy­szerű munkagyőzelem volt. A fiatal sztahánovista újítása és munkamód­szere, amelyet „Hetvenszer gyorsab­ban” c. könyvében is megírt, azóta széles körben elterjedt. Jurij Gyikov most a moszkvai rá­dión keresztül üzent a fiatal magyar sztahanovistáknak: — Kedves magyar barátaim! A szovjet sztahanovisták forró üdvözle­tét küldöm a Magyar Népköztársaság dolgozó ifjúságának. Tőlem sokszor kérdezik, hogyan értem el eredmé­nyeimet? Elmondom nektek is! Min­denekelőtt a gyár egész kollektívája segített a munkagyőzelem elérésében, idősebb elvtársak, kommunisták, mes­terek, mérnökök. Ma már széleskörű propagandát fejtünk ki a gyors fém­vágási módszerek minél szélesebb el­terjesztésére. Nemcsak a sajtóban szá­molunk be részletesen módszereinkről, hanem eljárunk más üzemekbe is, hogy a munkahelyeken gyakorlatban adjuk át tapasztalatainkat, így tesz nálunk minden sztahánovista! A szov­jet észszerüsítők és újítók ellátogatnak a népi demokratikus országokba is, hogy megismertessék az új munka- módszereket barátainkkal is. Ravel Bi- kov, Alekszandr Csutkih, Lidija Kora- belnyikova, de sok más szovjet újító is örömmel gondol arra, hogy újításá­nak, munkamódszerének ezer és ezer követője van Lengyelországban, Bul­gáriában, Magyarországon, Romániá­ban, Csehszlovákiában, Albániában, a Német Demokratikus Köztársaságban. — A, szovjet sztahánovisták öröm­mel szereztek tudomást magyar mun­kástársaik új sikereiről. Különösen nagy örömmel hallottuk Röder Béla, a Rákosi Mátyás Művek esztergályosá­nak nagyszerű kezdeményezését. Rö­der Béla nemcsak kiválóan elsajátí­totta a gyorsfémvágás módszerét, ha­nem országos rgozgatmat indított, hogy a magyar sztahanovisták átad­ják tapasztalataikat a fiatat munkások­nak és új sztahánovistákat nevelje­nek. — Röder Béla esztergályosnak, kö­vetőinek és tanítványainak szívből kí­vánok további nagy sikereket az új esztendőben. Hozzon ez az év újabb, nagyszerű munkahöstetteket, ezzel erő­sítsük népünket és szilárdítsuk a vi­lágbékét! Több segítséggel eredményesebb munkát végezhetne a dorogi újítók köre A felszabadulás után döntően megváltozott munkásosztályunk vi­szonya a munkához. Dolgozóink nem érzik többé tehernek, szük­séges rossznak a mun­kát, hanem minden igye­kezetükkel azon van­nak, hogy munkájuk minél eredményesebb, minél termelékenyebb legyen. Ebből a törek­vésből fakad az újítá­sok és észszerüsítések egyre hatalmasabb szá­ma. Az újítók és ész- szerűsítők munkáját, ta­nulását segítik elő az üzemeinkben és első­sorban a kultúrottho- nainkban megalakult újítókörök^Megyénk te­rületén számos olyan újítókor működik, ame­lyek a dolgozóink egész tömegét vonják maguk köré és nemcsak mun­kában és tanu'ásban, hanem szórakozásban is kellemes segítséget ny alfának. Nem mondhatjuk el ezt a dorogi József Attila kultúrotthonban „működő újítókörrőt". Ez az újítókor a múlt év elején alakult meg. Helyiségét értékes szak­mai és szépirodalmi könyvekkel, rádióval és bútorral igyekeztek a kör vezetői a kör min­den tagja számára ott­honossá és kellemessé varázsolni. Elmondhat­juk, hogy kevés ered­ménnyel és sikerrel. A megalakulást követő első hetekben és az első előadásokon még csak megjelent egynéhány dolgozó az újitókörben, de később ezek is el­maradoztak. A bányásznap alkal­mából az újítókor veze­tősége, egy-két lelkes tagja, a kultúrotthon igazgatóságának segít­ségével értékes, bá­nyásztémájú kiállítást rendezett. A kiállítás si­kere adott némi lendü­letet a kör munkájá­nak, de az érdeklődés rövidesen ismét, lecsökj kent. így adódott elő, hogy a szeptember kö­zepére tervezett elő­adást már meg sem lehetett tartani a meg­hívottak részvétlensége miatt. Mihalovics Ferenc lenne a kör vezetője, ügy látta azonban, hogy nincs kiket és nincs mit vezetni és így le is mondott arról, hogy a kör munkájába életet vigyen. A szer­vezés és a munka si­kertelenségének oka azonban nem csupán Mihalovics Ferenc kör­vezetői munkájában ke­resendő. A Szénbányák Vállalata egyszerűen in­tézte el a maga részé­ről a kérdést. „Adok pénzt a kör munkájá­hoz és ezzel levettem rólatok a gondomat. Csináljátok." Hathatós segítséget sem a bányászpártbi­zottság, sem a bányász­szakszervezet nem nyújt. A kultúrotthon igazgatósága minden támogatást megad. Fel­tétlenül szükséges azon­ban az újítókor munká­jának újjászervezéséhez és megindításához, hogy elsősorban az üzemi pártszervezetek nyújtsa­nak segítséget a kör népszerűsítésével és új tagok toborzásával. El­sősorban a Vlíl-as akna és a dorogi külüzemek pártszervezeteire gon­dolunk itt, mivel a többi aknaüzemek dol­gozói a város területén kívül dolgoznak és lak­nak. Helyes lenne, ha a Szénbányák Vállalata és a bányászpártbizott­ság a kultúrotthon igaz- ■ gatójával és a kör ed­digi vezetőjével megbe­szélve a dolgot, egy népszerű, újítások és észszerüsítések terén jártas sztahánov.s át á - lítana a kör élére, aki népszerűségénét és szakmai tudásán ke­resztül mind több tagot szerezne a körnek, me'y- nek jó munkája rövi­desen a termelésben, az újítások és észszerüsí­tések számának és érté­kének emelkedésében fog megmutatkozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom