Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
— 21 Nagy Péter, Herepei G., Ferencz József, Péterfi Sándor — egyszerűségükben is mintául vehető — továbbá Hock János beszédeit. Szóval kapunk jó mintát eleget, csak kövessük azokat. A temetési beszédek közül ma is legjobbnak tartom a Tompa Mihály és Dobos J. halotti beszédeit. S ha a temetési beszédeket is már megemlítettem, nem tehetem, hogy meg ne jegyezzem, hogy felette sok ama temetési beszédekből és imákból, melyeket olvastam és hallottam, nagyon távol esik a céltól. Egy részük nem egyéb, mint óbégatás, jajgatás, egy kezdettől végig húzódó búcsúztatás, vagy a mint mondani szokták, ártatlan szent dicsériád. Az eszme és gondolat, mely minket tanítana, az elmélkedés, mely a könnyek között is Istenre és a való, vagy jövő életre irányítana, a legtöbb beszédből és imából hiányzik. Tisztelet adassék a kivételeknek, mert olvastam és hallottam teljesen megfelelőket is. Az imákra nem akarok itt kitérni. Az egyházi beszédírás terén általában véve sok a kívánni való, sok a hiány s épen ezért kevés az érdeklődés. Ennek okát illetőleg dr. Mihályfi Ákossal tartok: „A mai prédikációnak legnagyobb gyengéje, hogy legkevesebbet merít a szentbeszéd ősforrásából, a szentírásból. Talán egyetlen egy kor sem hanyagolta el annyira a szentírást a prédikációban, mint a miénk. A szentírás volt eleddig minden korban a prédikáció főtárgya, főanyaga, a szónok részéről csak az alkalmazás vagy a magyarázat járult hozzá. Ma az ellenkező történik. Minden a szónoké, az az egykét idézet, melyet a szentírásból kiragad, csak díszlet, dekoráció jellegével bir. Ép ezért nélkülözi a mai prédikáció az igazi szellemet, ihletet és kenetet.-4 Nem értek azonban egyet Nordau Miksával, aki az egész mai vallásos életet hazugságnak tekintvén, fölöslegesnek tartja a templomot, haszontalannak a szószéki tanítást, mivel — mint mondja — elmúlt már az az idő, amikor a templom volt a tanuló hely és a pap a tanító; ma a templomok és papok helyét elfoglalták a színházak, a felolvasó-termek, tudományos gyűlések, hol a papoknál sokkal képesebb és elfogulatlanabb szakemberek tanítanak. A mi időnk nem múlt el, a szószéki tanítást nem helyettesítheti semmi. Ez az én nézetem! A templomok megfognak újra telni, ha . . . ha minden lelkész érezni fogja a nagy felelősségét és megteszi azt, amit csak tehet!
