Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1916
— 9 — és érezve a gyengeséget: vagy egyszerre akar mindent végezni és letörik, vagy pedig farizeusi módon kibékíti lelkiismeretét azzal, hogy cselekszik a látszatnak, nem törődve tovább sem Istennel, sem emberrel, sem másokkal, sem önmagával. Az Istenben való bizalom megrendülésének, az isteni cél és emberi erő félreismerésének az ideje ez! Ily tépelődések között estek szemeim Jézusnak az evangéliumi nőhez intézett szavavaira : „ez a mit tehetett, azt mívelte!“ E mondás világosságot derített előttem arra, hogy fokozatos az Isten országának építése s hogy Isten senkitől többet nem vár, nem kíván, mint a mit megtehet, de ezt aztán elvárja. Ezután nyugodt lelkiismerettel arra kellett és kell igyekeznem, hogy megtegyem, amit tehetek s elvégezzem a munkát, melyet az atya reäm bízott. Nem szégyenlem ezeket bevallani, mert így volt ez minden pályán millió meg millió emberrel régen s igy fog lenni sok meg sok millió egyénnel ezután, sőt nem kétlem, hogy mostani lelki- ismeretesebb növendékeink közül is nem egy fogja megizlelni e pohárt. Utóvégre nincs is abban semmi szégyenleni való; hiszen ha Jézus pályájára lépése előtt böjtölt és éhezett, ha nagy gondjai között magányba vonult és sirt; ha Augusztinus könyek között tördelte kezeit és zokogással töltette be az éjjel csendjét; ha Luther rémképeket látott Wartburg várában: nekünk, az ezeknél sokkalta gyengébb lényeknek is meg van engedve, hogy átessünk a lelki küzdelmeken s az ezekkel járó keserveken, nem azért, hogy elessünk, hanem hogy megerősödjünk. Mindaz, amit elmondtam, annyira egyéni, annyira szubjektive, hogy joggal mondhatják: senk:t az nem érdekel, miért is mondtam hát el ezeket? Megfelelek e kérdésre. Akit mi lelkész névvel jelölünk, annak már magában a bibliában több és különféle nevei fordulnak elő. De idők folyamán a kereszténység is nemcsak hogy egyes új neveket adott, hanem a teendők vagy végzett kötélességek és munka szerint, közöttük rangfokozatokat is teremtett. A nevek mint apostol, gazda, sáfár, jó pásztor, pap, püspök, presbiter, tanító, lelkiatya, lelkipásztor, prédikátor, elöljáró, lelkész, elnök, dékán, szolga, áldozár stb mind csak egy-cgy ágát jelölik annak a foglalkozásnak, amelyre vagy melyekre a lelkész hivatott, amelyek elvégzésére önmagát kötelezi s melyeknek teljesítését tőle elvárják Újabban a lelkész teendőit
