Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 33 Azonban, majd ha elmúlik a vész haragja, s a vihar elvérzik a csatákon, a legnagyobb tanulság e háborúból, s tán legnagyobb áldás is az e kérdésre adandó felelet lesz. Az emberiség megtanulja, hogy isten a világban él és nem azon kívül. Ő nem irányítja a harcosok golyóit, nem állítja meg a napot az igaz ügy diadaláig, hanem csak megadta a módot, a lehetőséget arra, hogy az emberiség a maga üdvét előmozdíthassa, megszerezhesse, hogy azon a pokol kapui diadalmat ne vehessenek. Ennek a hitnek szent meggyőződéssé emelése lesz az az egyház, amely a jövő egyháza lesz. Az lesz az igazi teológia, amely e meggyőződésnek élő istenét hirdeti. Az angol parlament számára tartott beszédében Baxter Richárd, akit nem méltatlanul neveztek el puritán szentnek, egykor ezt mondotta: „Ha megegyeztek minden véleményetekben és formaságaitokban, de nem szentel meg az igazság, csak abban egyeztek meg, hogy megcsaljátok leikeiteket és minden megegyezésetek mellett sem iidvözültök.“ Az a teológia, amelynek a művelését az unitárius teológiai akadémiai óhajtja, és minden tanárától el is várja, az igazság által megszentelt teológia. Ennek növelésében teljes szabadságot enged minden tanárjának, és tudományosan indokolt meggyőződését mindenkinek tiszteletben tartja. Ilyen joggal és szabadsággal a teológiai tanárságnál szebb állást elképzelni is alig lehet. Hatványozottabb jog és szabadság azonban természetszerűen hatványozottabb felelősséggel és kötelességekkel is jár. Amikor tehát téged, új tiszttársam és kedves barátom, a teológiai tanszékbe ünnepélyesen befogadlak, ezt azon meggyőződésben teszem, hogy te e szép állásnak nemcsak jogait, hanem kötelességeit is teljesen ismered, és azon reményben, hogy te, a benned helyezett bizalomnak és várakozásnak minden tekintetben meg tudsz, meg akarsz és meg fogsz felelni. Hogy ez igy legyen, munkádhoz erőt, szerencsét és hosszú életet kívánok. 3
