Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

III. FEJEZET.

Adatok az 1914/15. iskolai év történetéhez.

Mi egyébbel kezdhetném ez iskolai év eseményeinek vázolását, mint azzal, ami 10 hónap óta, 1914 évi Julius hó 25-e óta, egész valónkat, minden gondolatunkat és érzelmünket, egész lelkünket lefoglalja? Nem volt e háborús iskolai évnek egyetlen perce, egyetlen pillanata, amelyben lelkünk mélyén e világrengető eseménnyel, változatos fordulataival, örvendetes és fájdalmas tanúságaival, várható kimenetelével ne foglalkoztunk volna. Bizalom és levertség, büszke öröm és fájdalom, reménység és néma bánat, gond és aggodalom sohasem arattak olyan bőven és gazdagon sziveinkben, mint ebben a háborús évben. De bármennyire is vál- t akoztak lelkűnkben ezek az érzelmek, a reménytelen csüggedés és lemondás, nemzeti jövőnk kilátástalansága soha egy percre sem hatalmasodott el rajtunk. Akkor sem, mikor az iskolai év megnyitása napján, okt. 8-án, édes hazánk északi vármegyéit kozák katonák árasztották el s 'városunkban sokan menekülésre gondoltak ; akkor sem, mikor március 22-én Prsemysl s hős védőinek sorsa nyilallott szivünkbe. Aminthogy akkor sem ringattuk magunkat tulboldog illúziókba, amikor csapataink dec. 2-án Bel- grádba bevonultak.

Habár csábit az alkalom, nem térünk ki elmélkedésekre a háború eseményeiről; csak hangot akartunk adni azoknak az érzelmeknek, melyek valónkat elfoglalták. A következőkben a háborús évnek csak azokat a mozzanatait érintjük, amelyek az iskolával s az iskolai élettel vonatkozásban vannak, amelyek ez évünket az iskolai élet külső és belső viszonyaiban rendkívülivé tették.

Amint a múlt iskolai évet bezártuk, a dolgok rendes intézése szerint hozzáfogtunk a nagy takarításhoz és a nyári reparációhoz.