Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
7 sokat, melyeket harcosaink a mostani háborúban ezideig oly fényesen mutatnak nekünk, meg kell jegyeznünk és át kell vinnünk a társadalmi és egyházi életnek is minden viszonyára. Hőseink teljesítik kötelességeiket künn a harctéren; védik a hazát, védik a mi otthonainkat, vagyonúnkat s minden javainkat. Az itthon maradottaknak is meg vannak kötelességeik. Ezeket nekünk épp oly buzgósággal, lelkesedéssel és önfeláldozással kell teljesítenünk, mint a harctéren levőknek az ők kötelességüket. És a kötelességteljesitésnek az itthon maradottak részéről is szép példáját látjuk; hogy többre ne hivatkozzam, csak az elvonuló katonák és a sebesültek iránt megnyilatkozó általános szives érdeklődést ajánlom figyelmükbe. Ez azonban nem elég, ennél többet kell tennünk. Áldoznia kell mindenkinek, amit csak tud, amit csak lehet. Ott vannak az itthon maradt nők, anyák és gyermekek. Minden ügyeikben segítségükre kell sietnünk, enyhítenünk kell fájdahnaikat, letörlenünk könyeiket, eloszlatnunk aggodalmaikat. Áldoznunk kell anyagilag, hogy a küzdők családtagjai ne szenvedjenek hiányt, nélkülözést; áldoznunk kell hőseinkért, hogy semmi más gondjuk ne legyen, mint önfeláldozóan harcolni a hazáért. És én- nem félek kimondani azt, hogy aki ma önszántából nem akar minden tőle telhetőt áldozni, azt hőseink, hazánk javára törvény erejével, anyagi erővel is rá kell arra kényszeríteni. Azt kérdezik önök, hogy hát mi mit tegyünk? Egyik kötelességük, hogy végezzék a mindenapi munkát s készítsék igy elő önmagukat arra, hogy a béke idejében tovább folytathassák a vallás áldásos munkáját. Másik kötelességük, hogy amint érinkez- nek a néppel akár itt, akár a vidéken, igyekezzenek bizonyos mérvű papi gondozásban részesíteni az egyeseket. Sőt tekintettel arra, hogy kollégiumunk jelenben katonai kórházul szolgál, ne vonakodjanak meglátogatni a sebesülteket, résztvenni fájdalmaikban, vigasztalni és erősíteni szenvedéseikben. Szóval igyekezzenek megkezdeni azt a munkát, mely, mint papi gondozás, egyik legfőbb, de egyúttal legszebb kötelességük fog lenni, ha kilépnek az életbe. Végül- pedig azt is kötelességüknek tartom, hogy amennyiben csak lehetséges, legyenek rajta, hogy képezzék ki magukat a sebek kötözésében és kezelésében s ez utón is igyekezzenek szolgálatot tenni a humanizmusnak. Hogy a jövő még mi más kötelességet
