Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 73 — Az a marék virág, amelyet nyújtottak neked azok a megértőid, akik föl tudtak emelkedni a te különleges és értékes egyéni világodba. Sőt még az a marék virág, mit lelkes munkáddal arattál, sem volt minden tövis nélkül. Tisztelőid mellett sokan voltak, akik gáncsoltak s lekicsinyelték lelkednek forró lángolását, s fantáziádnak merész csapongását. Abba a marék virágba is szúró töviseket vegyítettek. Te azonban nem igen érezted e tövisszúrások fájdalmát. Csodálatos érzéketlenséggel voltál megáldva az élet gondjai és csalódásaival szemben. A te gyönyöröd az „álomlátások“ voltak. Ez teljesen elnyomta a földi élet szenvedéseit. Lelked annyira magasan szárnyalt, hogy észre sem vetted a földön a köveket és göröngyöket, amelyekben lépten nyomon megbotlottál. A te különleges világodhoz nem értek fel a mindennapi élet kicsinyes lármái. Bármint tombolt körülötted a vihar; bármint kiáltottak az élet, a test és e világ szükségletei: te azért tovább élted az álomlátásokat. Azoknak a kereszteknek a súlyát, amelyet te öntudatlanul hordoztál, szinte inkább éreztük mi, akik közelebbi szemlélői voltunk. Most végképpen elszakadtál e rideg és sok megpróbáltatással teljes földtől. Bár nem voltál az önzés és anyagimádás láncaival hozzákötve; de azért tudom, hogy kínos volt a megválás. Hiszen gyönge, de tégedet teljesen megértő hitvestársat, szép reményű, ártatlan, kedves gyermeket, öreg szülőket, szerető testvéreket hagytál magad után, akiknek te voltál öröme és boldogsága s akiknek olyan nagy szükségük lett volna reád. Mélyen érezzük a te eltávozásod fölötti veszteség súlyát családi, iskolai, baráti és általános nemzeti szempontból. Ily nagy bánatában mit tehetne a gyarló ember, mint imádkozik. Imádkozzunk: Örök jóság! Végtelen szeretet! Ifjú barátunk koporsója mellől a fájdalom megszentelt érzéseivel emelkedünk hozzád, hogy édes atyai szereteted fénykörében enyhületet és megnyugvást találjunk. Örök törvényeiddel uralkodói az égen és a földön. A tiszta kék eget kezednek intésével sötét felhőkkel boríthatod s a legvidámabb kedély örömforrását is hirtelen kiapaszthatod. Ma a boldogság napja ragyog felettünk s holnap tán a csalódások terméketlen pusztaságain bolyongunk. Világosság és sötétség, remény és
