Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 63 —

a sötét felhőket, amelyeket most hatalmas ellenség, majd átkos pártviszály terjeszt szét hazánk ege fölött. De nyomban ott vannak a te gondviselésed áldott eszközei, hogy feltartóztassák a hazára és nemzetre lesújtani készülő nagy veszedelmet. Ott vannak lantosaink, akik zengzetes nyelvünkön, harsányhanggal ébresztik ,az álomba nlerült nemzetet. Ott vannak a nemzeti próféták, akik a magyar szó tettre keltő varázshatalmával mutatják meg. a szabadulás útját és eszközét. És ott van a magyar katona mindeneket legyőző, s halált megvető bátorsága, amely mindennél erősebb várfallal vette körül szeretett hazánk megszentelt határait.

Mindenekben téged látunk, s a te gondviselésedre ismerünk óh örökkévaló Isten, akinek őseink fehér lovakat áldoztak s akinek mi szívvel, lélekkel és önfeláldozással borulunk trónja elébe. Te vagy a történelemnek élő szelleme, az igazságnak lankadatlan őre, s áldásoknak kimeríthetetlen osztogatója. Előtted nem állhat meg a bűn, az önzés, a földi hiúság, a mindent eltiporni akaró zsarnokság, mert te a tisztaságnak, a szentségnek, a haladásnak és a szabadságnak Istene vagy. Ahol az igazság győzelmet arat; ahol az erény érdemlett jutalmát kapja, ahol a szabadság és élet győzelmet vészén a jogokat tipró, az életet gyilkoló zsarnokság felett: mindenütt ott v$gy te igazságot osztogató szent kezeiddel. A te jelenléted pedig megacélozza az emberi akaratot, megnöveli az emberi kicsinységet s alig figyelemreméltó okokból nagy és messze kiható eseményeket hoz elő a történelem folyamán.

így dicsőítetted meg a te nagyságodat 1848 márc. 15-én azokban az ifjakban, akiket megáldottál a szent lélek ihletével, a kezdeményezés bátorságával, a szabadság olthatatlan vágyával, a szólás erejével, a lelkesedés és a lelkesítés magával ragadó tüzé- vel, amelynek segítségével egy napon rombadöntöttek egy megvénült és túlérett világot s helyette egy fejlődni és haladni képes új világnak a fundamentumait rakták le. Ezért olyan feledhetetlen e nap, melynek emléke kitörölhetetlenül be van írva szívünk táblájára. Mint szent forráshoz, úgy járulunk hozzá, hogy belőle megelégítsük szomjas lelkünket. Mint örökkön égő tüzet, úgy keresünk fel, hogy mellette lángot fogjon a mi lelkünk lappangó és szunyadó tüze. Mint régi fény, úgy vonz minket, hogy gyújtsunk nála új szövét- neket.