Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 59 —

messze benn, Galícia közepe felé fekvő városainkat és helységeinket elözönlötte. Szinte kardcsapás nélkül, csak bemasirozott. Könnyű volt neki, nem talált ellenállásra, hiszen katonáink itthon voltak még, parancsra várva, indulásra készen.

Itt is igazolódott: dimidium facti, qui coepit, habet, aki kezd, az már elvégezte a dolga felét. A muszka, aki kezdette, dolgának első könnyebb felét már el is végezte. De a másik felét mi végezzük el.

Aztán egy másik ok. Harctéri tudósításokból, visszatért sebesültektől untig olvastuk, hallottuk, hogy az egész Galicia tele volt árulókkal: egy megfertőzött terület, amely a kór lappangása miatt százszorta veszélyesebb.

Mire szemünk kinyílt a rettentő gazságra, addig sajnos már sok magyar vér öntözte a galíciai puszták letarolt mezőit s a folyók és patakok szőke habjait. Mire azonban a megszámlálhatatlan orosz hadak a Kárpátokhoz értek, ahol kozák patkók és csizmák magyar földet tapostak, ott már tiszta, nem fertőzött terület állt előttük. Ott már nem mehettek semmire kitünően fizetett kémeikkel. Ott a magyar földön megtört alattomos rendszerük bűvös ereje. Ott már tapasztalniok kellett — sok élet árán, — hogy ez a föld tiszta, ez a göröngy szent, pénzen meg nem vehető, el nem árulható!

Hát ez a galíciai könnyű invázió is egy nagy'tanulság azoknak, akik jövőben országok ügyeit intézni hivatva[Jesznek.

De van egy másik ok is. A mi két ellenségünk, a déli is, az északi is, nem régen egy-egy nagyon jó gyakorlati iskolán ment keresztül. Az orosz a tiz évvel ezelőtt lezajlott orosz-japán, a szerb két évvel ezelőtt a balkán háború iskoláján. A mi hadseregünk 1878—79-ben volt utoljára háborúban, mikor Boszniát és Hercegovinát okkupáltuk. Azóta egy emberöltő telt el. Megváltozott a fegyverek tökéletesedése folytán a taktika s azok közül, akik akkor résztvettek, ma már nagyon kevesen lehetnek vezetői állásokban. A mi hadi tudományunk a háború kezdetén jó részben elméleti volt; papiros tudomány, amely, mint majdnem mindig, az életben, a gyakorlatban most is csődöt mondott. Vezérkari tiszttől hallottam, hogy a mi csapataink augusztusban úgy mentek az ütközetbe, nótásan, virágosán, mint hadgyakorlatra szoktak. A lövészárok intézményét elméletben ismerték ugyan, de a gyakorlatban minél