Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 57 — most íródnak a jövő vajúdásai, alakulásai. Azóta elhallgatott a dal, elhervadtak a virágbokréták, ráfagyott a mosoly az arcokra. A lel­kesedés, a mámor helyébe könnyek és gyász költöztek. Bánat vert sátrat a szivekben, gond és aggodalom ült a lelkekre, gyász­tól és bánattól hervadnak az özvegyi arcok, fájdalom tépi, marja az elalélt sziveket. Azóta megkisebbedtek és feketék lettek azok a kenyérkarajok, melyekért mindennapi imáinkban oly buzgóan fohászkodunk. Egy nagy háború dúl nemcsak ott künn, lenn és fenn, hanem itthon is a szivekben. És nekünk nem csak azt a külső csatát kell megnyernünk, hanem azt a belsőt is, amely itt dúl emésztő, sorvasztó, életkedvet és lelketölő erejével nekem, neked, mindnyájunknak a lelkében. M. t. hallgatóim, ezekkel a sötét szellemekkel, ezekkel a kisértetes árnyékokkal fel kell vennünk a küzdelmet. Lángot kell gyújtanunk lelkűnkben, melynek fellobbanására ezek a kisértetek eltűnjenek. És állandóan szítanunk kell ezt a tüzet, hogy ne csak akkor lobbanjon fel, mikor lelkünk egy-egy győzelem hírére kicsordul az örömtől, hanem állandó parázzsal égjen és melegít­sen akkor is, mikor kedvezőtlen hirek jönnek a harctérről, akkor is, ha reggelink mellé nem diadalhireket hoz az újság, hanem szomorú jelentést fiunk, férjünk, apánk, testvérünk hősi haláláról. Ilyen lángot, ilyen kisértetüző, meleget és nyugodalmat, reményt és bizalmat sugárzó tüzet szeretnék éleszteni az Önök szivében. Alkalmam volt 12 nagyhírű berlini egyetemi tanárnak hábo­rús előadásait olvasni, melyeket ők augusztus óta — nem az egye­tem aulájában, hanem künn a város külünböző részeiben a nép­nek tartottak. Kivétel nélkül vallják, hogy nincs olyan német szív, melyben a végső győzelem megrendíthetetlen reménye és bizalma ne élne. Vagy ha van, az nem — német. Vájjon elmondhatjuk-e ezt magunkról? Mi „ketten hárman nyomorultak,“ akik itthon maradtunk, két csoportba tartozunk. Egyik a hívők, bizakodók, optimisták kicsiny, másik a szárnyaszegetten, a reményvesztetten, csüggedten lemondók, a hitetlenek, a pesszimisták nagy csoportja. Vizsgálja meg kiki lelkét önmaga előtt őszintén, melyik csoportba tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom