Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
11 Kutassuk tovább a kérdés többi részleteit. A keresztény fölfogás szerint Isten irta, ő adta le s Mózes hirdette ki, de milyen meglepő és elszomorító, hogy Mózes merészkedik széttörni az Isten munkáját! Ez az ütközője a kérdésnek s ez minket gondolkodóba ejt és sarkal a továbbkutatásra. Fogadjuk el azt a tudományos véleményt, amelyet a kérdéssel foglalkozók nagy többsége elfogadott és hirdet, hogy a tízparancsolat forrását, a Mózes öt könyvét nem Mózes irta. Abba talán egyetlen gondolat, s még talán egy szó sem került az ő tollából. Sőt némely vizsgálók még arról is meg vannak győződve, hogy az a nagy vezér és törvényszerző, a kiről a biblia első könyvei beszélnek, nem is létezett, hanem csak az irodalmi kor költött alakja, a kihez nagyon jól hozzá lehetett fűzni a nemzeti egység, a nemzeti törvények, a nép és az Isten közötti szövetség nagy gondolatát és az istenegység védőbástyáját, a tízparancsolatnak nevezett szavakat. Általánosan el van fogadva, mint tényekkel bizonyítható valóság, az, hogy a Mózes nevéhez fűzött könyveknek egy része, tehát a legrégibb Kr. e. a 10- és 9-ik száz körüli időben Íratott, de ez csak töredékekben maradott fönn, a másik rész a 7-ikben, a harmadik az 5-ik százban. Számokban kifejezve azt mondhatnék, hogy a régebbi tömötten nyomtatva egy méternyi, a középső korbeli három méter, a harmadik tizenhárom méter hosszú volna. Ebből az is kitetszik, hogy minél később foglalkoztak vele, annál jobban kibővítették. A tiz parancsolat ezekbe a könyvekbe van bele illesztve. Miután ilyen világításban kezdjük szemlélni a könyveket, a tiz parancsolat sorsa is kezd némileg derengeni szemünk előtt, mert a régebbi könyvből megtanuljuk, hogy a régebbi időben Izrael nem a Jahveh Istenhez imádkozott, hanem ahoz, akit Elshaddainak nevezett. Csak a mikor önálló királysággá alakult, csak akkor lett kiválasztott nemzeti Istene, a kihez hasonló nem volt s nem szabadott, hogy legyen. Ekkor már van értelme a parancsnak: Ne legyen neked én előttem idegen istened. Ekkor már beválik a királyi parancs: ne csinálj magadnak faragott képet, mert ez azt jelenti, hogy az idegen népek istenei uralkodtak a népen, vagyis a zsidó nép azoknak hódolt és nem akarta elismerni és szeretni
